Újra olcsó lesz a farhát!
Boltok tején, lisztjén, cukrán
Ámul s irigy sok-sok ukrán.
Nem az kérdés, nekünk kell-e
Sertés combja, csirke melle,
Hanem hogy, hogy vehetjük-e
Olcsóbban, mint dédünk üke?
Ősi árak, mai bérek!
Sokat érek! Annyit kérek,
Gyomrom sose legyen korgó,
S dőljön olaj, napraforgó!
Mi, le lesznek égve boltok?!
Sebaj, megyek s tüzet oltok!
Repess nép, apró, mit kiadsz,
S monnyonle a szabadpiac!
(farhát bugi!)
„Azért 6+1, mert engem kifelejtettek az első hatból?! Engem, aki nem csak a kóbor kutyákat lakatom jól, hanem a kisnyugdíjasokat is?! Hálátlan gyaurok!” /csirkefarhát/
„A legjobb hír, hogy az ilyen versek által a hatóságilag leárazott élelmiszerek mellett a szellemi táplálék is mindig elérhető.” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/
„Polcon cukor mellett versek?!
S Földgömbön a Sztárolt Wár sík?!
M. úr, önben agyi vér sok,
Mint a Tiszában a varsák?!”
/Kancsalrím Kannabisz, az Elszabadult Költők Eltemetett Verssoraira Alapozott Sötétkamra (EKEVAS) fényforrása/
„Szellemi táp, M. úr, szellemi táp?! Ez az! Ezt kell brutálisan megadóztatni és a zemberek még az eddiginél is kevesebbet fogják használni a mesterségesen lezüllesztett közoktatási rendszerünk és a közpénztévés agymosó propagandánk által már eddig is jelentősen elkorcsosított józan paraszti eszüket! Köszönjük, M. úr, nem leszünk hálátlanok! Kap egy VIP-páholy bérletet az önhöz legközelebbi NB I-es csapat vadonatúj szuperstadionjába és meccsenként másfél-másfél kiló tökmagot és szotyolát. Gratulálunk!” /Lózung Ladomér, a Lajtán Innen Megoldások Lehetségesek Okosba’ Minisztérium (LIMLOM) üres tárca nélküli szakállamtitkára/
„Túlzó árnak fájó testén
Magas ÁFA lett a rossz seb!
Állam bá’ levinni rest, én
Meg behabzok, mint a rosseb!”
/Rebellis Robinhúd, a Piacot Összerondító Cumiagyúak Ellenzéke (PÖCE) véleményvezére/
„Jaj, jaj, tönkremegy a boltom és anyagilag le leszek égve, ha ennyi mindent olcsóbban kell adnom, mint amennyiért beszerzem!” /Negatív Nadír, pesszimista bolttulajdonos/
„Ne legyél már ennyire negatív, Negatív! Emeld meg jelentősen a zöldségek-gyümölcsök árait és máris bőven a pénzednél vagy! Az állam bácsi talán még meg is támogat, ha sok egészségtelen és kevés egészséges kaját etetsz a zemberekkel, mert így legalább nem élnek fölöslegesen sokáig és nem terhelik túl a nyugdíjrendszert. Hehe!” /Pozitív Patony, optimista bolttulajdonos/
„Állam által nyomott árú
Termék?! Tudja Lujza s Áron,
Máshogy kel majd el az áru,
Feketepiaci áron!”
/Csúszó Csaba, a Napraforgó Olaj Dílerek Egyesülete (NODE) ár- és rímfaragója/
„A szociálisan érzéketlen költő a szabad versenyes kapitalizmus kátyúba ragadt szekerének elvtelen túltolása közben is a szemünkbe szikráztatja elkótyavetyélt tehetségének talmi csillogását. Történelmileg megemlíthető, hogy a költő dédiének üke valószínűleg annak a Mária Teréziának az uralkodása idején élhetett, aki az ’Etetni kell a juhot, hogy nyírni lehessen!’ alapelv jegyében enyhíteni igyekezett a keményen dolgozó kisemberek, azaz a jobbágyság terhein, így aztán erősen kérdéses, hogy ma olcsóbban tudunk-e csirkefarhátat venni, mint a Habsburg uralkodónő idején. Mindenesetre, ha nem is olcsóbban, de okosabban!” /Feudális Fridolinné Hübelebalázs Histórika, középiskolai magyar-történelem szakos igazgatónő és rendszerhű maszek étolajszőkítő/
„Farhát-ipar csak kakasdomb, nem Tátra,
Magyarország pofára es’, nem hátra!”
/népdal/
„Mi ez a semminek is csak erős túlzással nevezhető mindenhiány?! Lehet közéleti aktuálverseket írni, főleg akkor, amikor a piacgazdaságot bunkóval agyagba döngöli, az IQ-mentes feudálbolsevizmus, de miért ilyen bölcsődei előkészítőből protekció ellenére is visszadobott babakocsiszökevény színvonalon és miért ez a két lábon járó kontraszelekciós etalon?! A dédünk ükénél még csak a tapétát rágtam, a repeső népnél viszont már a falat kapartam az orrszőrömmel! Vessenek fagyott csirkefarhát gleccser elé, ha legközelebb egy Frady Endre vers láttán nem húzom le inkább magam a vécén, csakhogy véletlenül se lássam meg még a címét se! Ukrán cukrán?! Ó, anyám, mit vétettem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Te jó ég, a magyarok önként megeszik a csirkefarhátat?! Mi itt Texasban a börtönökben jutalmazzuk vele a rossz fiúkat. Ha valaki kavar, megkérdezem tőle, hogy mit választ: megkajál másfél kiló nyers csirkefarhátat vagy ráemelem a tekintetemet? Ezután valahogy mindig a csirkefarhátat falják véresen.” /Chuck Norris/
