Hatósági áras 6+1 élelmiszer

Nem kell vennem drága marhát,

Újra olcsó lesz a farhát!

Boltok tején, lisztjén, cukrán

Ámul s irigy sok-sok ukrán.

Nem az kérdés, nekünk kell-e

Sertés combja, csirke melle,

Hanem hogy, hogy vehetjük-e

Olcsóbban, mint dédünk üke?

Ősi árak, mai bérek!

Sokat érek! Annyit kérek,

Gyomrom sose legyen korgó,

S dőljön olaj, napraforgó!

Mi, le lesznek égve boltok?!

Sebaj, megyek s tüzet oltok!

Repess nép, apró, mit kiadsz,

S monnyonle a szabadpiac!

(farhát bugi!)

„Azért 6+1, mert engem kifelejtettek az első hatból?! Engem, aki nem csak a kóbor kutyákat lakatom jól, hanem a kisnyugdíjasokat is?! Hálátlan gyaurok!” /csirkefarhát/

„A legjobb hír, hogy az ilyen versek által a hatóságilag leárazott élelmiszerek mellett a szellemi táplálék is mindig elérhető.” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Polcon cukor mellett versek?!

S Földgömbön a Sztárolt Wár sík?!

M. úr, önben agyi vér sok,

Mint a Tiszában a varsák?!”

/Kancsalrím Kannabisz, az Elszabadult Költők Eltemetett Verssoraira Alapozott Sötétkamra (EKEVAS) fényforrása/

„Szellemi táp, M. úr, szellemi táp?! Ez az! Ezt kell brutálisan megadóztatni és a zemberek még az eddiginél is kevesebbet fogják használni a mesterségesen lezüllesztett közoktatási rendszerünk és a közpénztévés agymosó propagandánk által már eddig is jelentősen elkorcsosított józan paraszti eszüket! Köszönjük, M. úr, nem leszünk hálátlanok! Kap egy VIP-páholy bérletet az önhöz legközelebbi NB I-es csapat vadonatúj szuperstadionjába és meccsenként másfél-másfél kiló tökmagot és szotyolát. Gratulálunk!” /Lózung Ladomér, a Lajtán Innen Megoldások Lehetségesek Okosba’ Minisztérium (LIMLOM) üres tárca nélküli szakállamtitkára/

„Túlzó árnak fájó testén

Magas ÁFA lett a rossz seb!

Állam bá’ levinni rest, én

Meg behabzok, mint a rosseb!”

/Rebellis Robinhúd, a Piacot Összerondító Cumiagyúak Ellenzéke (PÖCE) véleményvezére/

„Jaj, jaj, tönkremegy a boltom és anyagilag le leszek égve, ha ennyi mindent olcsóbban kell adnom, mint amennyiért beszerzem!” /Negatív Nadír, pesszimista bolttulajdonos/

„Ne legyél már ennyire negatív, Negatív! Emeld meg jelentősen a zöldségek-gyümölcsök árait és máris bőven a pénzednél vagy! Az állam bácsi talán még meg is támogat, ha sok egészségtelen és kevés egészséges kaját etetsz a zemberekkel, mert így legalább nem élnek fölöslegesen sokáig és nem terhelik túl a nyugdíjrendszert. Hehe!” /Pozitív Patony, optimista bolttulajdonos/

„Állam által nyomott árú

Termék?! Tudja Lujza s Áron,

Máshogy kel majd el az áru,

Feketepiaci áron!”

/Csúszó Csaba, a Napraforgó Olaj Dílerek Egyesülete (NODE) ár- és rímfaragója/

„A szociálisan érzéketlen költő a szabad versenyes kapitalizmus kátyúba ragadt szekerének elvtelen túltolása közben is a szemünkbe szikráztatja elkótyavetyélt tehetségének talmi csillogását. Történelmileg megemlíthető, hogy a költő dédiének üke valószínűleg annak a Mária Teréziának az uralkodása idején élhetett, aki az ’Etetni kell a juhot, hogy nyírni lehessen!’ alapelv jegyében enyhíteni igyekezett a keményen dolgozó kisemberek, azaz a jobbágyság terhein, így aztán erősen kérdéses, hogy ma olcsóbban tudunk-e csirkefarhátat venni, mint a Habsburg uralkodónő idején. Mindenesetre, ha nem is olcsóbban, de okosabban!” /Feudális Fridolinné Hübelebalázs Histórika, középiskolai magyar-történelem szakos igazgatónő és rendszerhű maszek étolajszőkítő/

„Farhát-ipar csak kakasdomb, nem Tátra,

Magyarország pofára es’, nem hátra!”

/népdal/

„Mi ez a semminek is csak erős túlzással nevezhető mindenhiány?! Lehet közéleti aktuálverseket írni, főleg akkor, amikor a piacgazdaságot bunkóval agyagba döngöli, az IQ-mentes feudálbolsevizmus, de miért ilyen bölcsődei előkészítőből protekció ellenére is visszadobott babakocsiszökevény színvonalon és miért ez a két lábon járó kontraszelekciós etalon?! A dédünk ükénél még csak a tapétát rágtam, a repeső népnél viszont már a falat kapartam az orrszőrömmel! Vessenek fagyott csirkefarhát gleccser elé, ha legközelebb egy Frady Endre vers láttán nem húzom le inkább magam a vécén, csakhogy véletlenül se lássam meg még a címét se! Ukrán cukrán?! Ó, anyám, mit vétettem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Te jó ég, a magyarok önként megeszik a csirkefarhátat?! Mi itt Texasban a börtönökben jutalmazzuk vele a rossz fiúkat. Ha valaki kavar, megkérdezem tőle, hogy mit választ: megkajál másfél kiló nyers csirkefarhátat vagy ráemelem a tekintetemet? Ezután valahogy mindig a csirkefarhátat falják véresen.” /Chuck Norris/

Tavaszi óraállítás

Falióra ütött: Kettő!
Megkordult a madár gyomra,
Jó nagy lélegzetet vett ő,
S átkakukkolt pont háromra.

Eltűnt létünkből egy óra
Végleg, mint sosemvolt izé,
Mi felült egy hanta-lóra,
S minket nem kárment már Bizet.

Se Beethoven, se Bach, se Liszt
Nem szerz’ időt zene helyett,
S futni nem enged fűre Liz-t
Óra, mit meg madárfej ett.

Száll az időfaló kakukk,
Csőrében percvéres agyar,
Sajtó jő, villannak vakuk,
S órát állít, aki magyar!

„Két lehetőség között őrlődöm: vagy egyszerűen absztrakt koholmány, érthetetlen sorokkal, vagy már túl nagy felfoghatatlan magasságokban jár a költői gondolat. Egy újabb a világ nagy rejtélyeiből, megfejtése nem egy órát vesz el a létünkből, ez az egy biztos...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reál úr, ez nem vagy-vagy, hanem is-is, de nem középisis fokon ám!” /F. Endre, költőgigász/

„Irodalmilag az időtemető versek rendjébe sorolható, azon belül egyedi fiókba kerül: az időmértékes vers Frady-féle antitézise. Pszichoanalitikailag az elmúlástól való ősi szorongás megszemélyesítésnek álcázott ellenségkép-keresésben történő feloldási kísérleteként értelmezhető. Zeneileg: nem értelmezhető. De a Moha és Páfrány főcímzenéjének egyidejű hallgatása enyhíti a káros mellékhatásokat: https://www.youtube.com/watch?v=TjwxgL4AoLY ” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Anyám szerint ez a vers rossz, de szerintem túl elnézően ítéli meg, mert ez a slendrián klapancia még a bűnrossznál is bűnrosszabb alávaló hulladéklíra! Frady Endre a vérlázító tehetségtelenség minősített esete! Ha Szent Istvánt akarnám plagizálni, azt skandálnám vértolulva, hogy: Felnégyelni! Felnégyelni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A minden jel szerint megbomlott elméjű költő időtartamlírája még ebben a kaopszichotikus állapotában is mérföldkő a magyar irodalom rögös országútján annak ellenére, hogy nálunk inkább a kilométerkő dívik, de egy korszakos zseni ezt is megoldja, mint Nagy Sándor a gordiuszi csomót. Igazi katartikus téridő megzenésítés, mely képtelenségre csak az lehet képes, aki egyszerre szenved tér-, idő- és képzavarban, és eme fájdalmát a líra eszközével kakukkolja belénk. Eszköztelen mindenbírhatás!” /Rögvalóság Rezsőné Eccehomo Elalélia, a Rácsodálkozó Rekettye c. lírakertészeti versgyomlálda kapabíró főszerkesztőnője/

„Vágó úr, kérem, a versben elrejtett egy darab zenemű az alábbi kettő – Bizet: Carmen és Beethoven: Für Elise. Jelöljük meg a c-t! Ha jó lesz, akkor tovább szeretnék játszani! Ha nem, akkor is!” /Dr. Okos Ottokár, szellemi vetélkedő játékos/

„Hát, Ottokár, sajnos nem jó a válasz! Mi Liszt Ferenc Bach zongora átirataira gondoltunk, mint például a Változatok Johann Sebastian Bach Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen című kantátája témájára. Sajnos most el kell búcsúznunk, úgyhogy legyen máskor milliomos!” /Vágó István, kvízmester és műsorvezető/

„Hajnali kettő óra nulla-nulla perc. Stirlitz tudta, hogy most kell előreállítania az óráját.” /Both Béla, a narrátor szinkronhangja/

„Az keljen fel hajnalban órát állítani, akinek két anyja van! Mire megjegyzem, hogy előreállítottam, már állíthatom is vissza, oszt’ megint előre! Ezt is a piszkos kommunisták találták ki! Heeej merazelmúttnyóccév! Stirlicc takaroggy! Stirlicc takaroggy!” /Egyszerű Egyed, betanított faék ki- bekalapáló/

„Mivel a portugálok elleni meccsünk szombaton késő este fejeződne be és még csak akkor kezdenénk el sörözni, így nem tudnék hajnali kettőkor felkelni órát állítani, ezért inkább lemondtam a válogatottságot. Nem akarok a reggeli misén álmosan pofára esni, mint a zsíros kenyér!” /Böde Dani, a Ferencváros centere/

„Amikor a születésnapomra kapott falióra először kezdett kakukkolni, a szemöldökömmel téptem ki belőle a kakukkot és egy politikust tettem a helyére. Azóta a faliórám óránként hazudik.” /Chuck Norris/

Sok száj

Hogyha lenne nekem sok szám,
Több szólamban dalolnám a
Helter Skeltert, mi egy rock szám
Volt, de alig ismert máma.

Sic transit gloria mundi,
Sajnos! Kár, hogy nincsen sok szám,
Mert most nyelném be az undi
Nyugtatókat több marokszám!

- Mért nem hallgatnak már Beatlest?!
Divatjamúlt, mint a Doxám?!
Mi kell ezeknek ma itt, Liszt?! –
- bömbölném, ha lenne sok szám.


„Dugulj el, mert kapni fogsz ám!!!” /Hóteccerű Huba, faék készítő és betanított rímfaragó/

„Tisztelt költő úr! Ha a sok szájról alkotott vágyálma beteljesülne, és a nagy számok törvénye alapján egyszerre több tucat foga romlana el, akkor tárt karokkal várjuk a Fogat Fogért Szájsebészeti Magánklinika rendelésén! Nagy tételben jutányos áron dolgozunk!” /Dr. Pofa Bella, fogtanácsos/

„Még szép, hogy engem hallgatnak, nem azokat a barbár brit gombafejű jejeje fiúkat! Rólam repülőtér is van elnevezve és gabonaőrlemény is, róluk meg legfeljebb valami züllött belvárosi romkocsma, ahol értékvesztett szinglihordák züllenek! Éljen a retró! Let’s Liszt again!” /Liszt Feró, rapszodikus zeneszerző/

„Jaj, de szépen játszottam a Liszt rapszódiát!” /kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál/

„Oké-oké, lehet, hogy a Helter Skelter nem a legjobb számom, de hogy a legzajosabb, az tuti! Jeeeee!!!” /Paul McCartney, ex-Beatle/

„Mi?! Leglajosabb?! Én vagyok a leglajosabb! He?! Nem hallom! HANGOSABBAN!!!” /az agg Beethoven Lajos/

„A leglajosabb én vagyok! Még a Nap sem megy le soha a birodalmamban! Ez a Nap király!” /XIV. Lajos/

„Száááj, száááj, száj kell Lajosra! Lajos csócsáld meg most a kék egeeeet!” /Piromán együttes/

„Mi volt ez?! Mi a fészkes … (füttyszó) … izé ez?! Hát nincs a kritikusoknak egy hatékony védőszentje, hogy megvédjen bennünket az ilyen irodalmi ciánszennyezésektől?! Frady Endre költészete olyan hatást kelt az olvasóban, mintha szöges bakanccsal rugdosnák a nyúltagyát! Anyám szerint, aki egyébként hisz az összefogás erejében, a költőt hasonszőrű kollégáival együtt sürgősen össze kéne fogni és stadionépítőtáborban átnevelni. Csillogó szemekkel hallgatom…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Sicc tranzit?! Ki akar engem, a sztárprimadonnát a tranzitváróba zavarni, mint egy büdös macskát?! Skandalum! Kikaparom a szemét!” /Glória Mundi/

Hej, költő úr, ha sok szája lenne, akkor egyszerre több menüt is be tudna falni ebédre itt minálunk!” /Mr. Kisbig, kifőzde tulajdonos/

„A költő úr szerint divatjamúlt a Doxa báj?! Vigyázzon, van ám hitelrontási jogszabály! Ön ez ellen vétett! Kár, kár, nagy kár!” /dr. Doxa Jusztícia, jogtechnikus és OKJ-s karóra varjú/

„Zajkeltéshez nem kell sok száj. Elég, ha a reggeli árnyékbokszolás közben az öklöm átlépi a hangsebességet.” /Chuck Norris/