Fatimétlen dal
Mondjátok meg Fatimének,
Nem róla szól ma az ének,
Hanem a Vilmosról, ki Tell,
S kemény, mint a kamathitel!
Ó, Fatime, ne sírj, ne ríj,
Nem talál el a számszeríj!
Hogyha nem vonz be a lőtér,
Akkor a nyíl másik őt ér.
Ez a másik ő egy alma,
Róla is szól eme dal ma,
S alatta álló kis Vilmost
Se találja el a nyíl most.
Tellnek jár az emlékérem!
Fatime, holnap, ígérem,
Bár van tán, ki Ráhelt várja,
Te leszel a versem sztárja.
„Brühühü, pont a névnapomon maradtam ki ebből a versből! Csak üres ígéreteket kapok! Az ígéret persze szép szó, de a достопримечательности még szebb! Ha a következő versből kimaradok, esküszöm, hogy Tell Vilmos számszeríja elé vetem magam!” /Fiumei Fatime, akinek június 5-én van a névnapja/
„Na, költő úr, mivel én nem vagyok közszereplő, úgyhogy nagyon gyorsan hagyjon ki ebből a klapanciájából, mert pikk-pakk olyan DNS mintát vetetek magától, hogy arról koldul! Ne merje még egyszer megzavarni a svájci tanulmányaimat!” /O. Ráhel, egy magát megnevezni nem kívánó, saját lábán álló magyar diák/
„Tell Vilmos nem is tud lőni! Csak egy hurka, akinek jó a sajtója! Nyilván a gazdag svájci rokonai fizetik le az újságírókat, hogy sztárolják és a dopping ellenőröket, hogy sose vegyenek tőle vizeletet! Szerintem a mintájában biztos megtalálnák az én illegálisan lemásolt íjász oktató kazettámat!” /Robin Hood/
„Dugulj el, te csóró angol, mert rád gyújtom a gagyi erdődet, ahol a részeg haverjaiddal kiraboljátok a becsületes svájci turistákat!” /Tell Vilmos/
„Az én apukám tényleg lelőtte a fejemről az almát. Tizedszerre. Engem közben kilencszer ki kellett cserélni.” /ifj. Tell X. Vilmos/
„Tök unalmas ország! Csak pénz és lila tehenek! Émelyítő jólét! Sehol egy lyuk a szociális hálón és a zöld hegyek között utazva néha órákig nem lát az ember stadiont! Nem sok jót jósolok ennek a halódó nyugati bagázsnak!” /Gríz Jenő, pénzmosó és oligarcha/
„Mi ez a szószátyár semmitmondás, ez a henye degeneráció?! Ha anyám gyerekkoromban ilyeneket olvasott volna fel nekem, egyből magam alá fejlődtem volna, és most egy nyálas bájgúnár lennék 30-as IQ-val, aki abból élne, hogy az ostoba vízfejére minden önjelölt célzózseni rápakolhatná a kilövendő almáját. Ebbe persze hamar belehalnék, ami miatt megkapnám a Darwin díjat és a temetésemre is csak a saját anyám jönne el, de ő se maradna sokáig. Mínusz nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Igazad van Robi, ez esetben én se mennék el a temetésedre, pedig szeretek ilyen eseményekre járni, mert arra emlékeztetnek, hogy rajtam kívül mindenki más halandó. Hát igen, az életetek nehéz és a végén a többségeteknek lerúgom a fejét.” /Chuck Norris/
Fatimés dal
Szorgos méhen csillog mézing,
S Grace-t dúdolgat, mi Amazing.
Míg gyűjt, akáclevél alól
Víg mosollyal „züm-züm” dalol.
Fatime a méhkirálynő,
Kiben mézbortól nagy máj nő,
Meghallja e vidám nótát,
S rögvest küld darázst, egy lót át:
- Kérdezd meg, hogy mi e dallam,
S hozd ide, hogy én is hallam!
- „Halljam” az helyesen, fenség…
- Tyű, micsoda szemtelenség!!!
Hóhérnak Fatime jelez.
Munkát gyorsan végez el ez,
S véres már a nyaki ingrész…
Nem hatott az Amazing Grace.
„Hááát... azt hiszem, mégis jobban szerettem volna ebből is kimaradni! Nincs itt valami másik költő, akivel beszélhetnék? Hóhér, tegye a dolgát!” /Fiumei Fatime, akinek június 5-én volt a névnapja/
„Szegény unokám hiába vándorolt ki Londonba, és hiába angolosította a nevét, a honi irodalmi métely még évszázadok múltán is a sárba próbálja tiporni a fő művét! Hja kérem, a zsigeri irigység!” /Újtonna János, a Rákóczi szabadságharc harci indulóinak méltatlanul elhallgatott szerzője/
„Ne aggódj nagyapa, az én Amazing Grace dalomat még mindig énekelni fogják, amikor Frady Endre apró agya már rég formaldehidben fog úszkálni az orvostudományi egyetem mutáns tanszékén! De azért én megbocsájtok neki, bár ezen a szerencsétlenen ez az elképesztő kegyelem sem segít!” /John Newton, az Amazing Grace vallási dal szövegírója/
„Tisztelt tömegek! Önök ne törődjenek azzal, hogy kretén költők mit írnak a névrokonaikról, csak lopják el... ööö... illetve gyűjtsék be a mozdítható fémtárgyakat és hozzák be nekünk! Mi nem foglalkozunk az ősi FCSM, ELMÜ, BKV, MÁV és egyéb feliratokkal! Készpénzzel fizetünk!” /Melléktermék És Hulladék egyesülés azaz MÉH/
„Még jó, hogy ez az óborzalom nem bennem fogant!” /egy magát megnevezni nem kívánó anyaméh/
„Bármilyen késő is van, fel kell hívnom anyámat a hírrel, hogy megtaláltam életem legrosszabb versét! Komolyan mondom, hogy ilyen univerzális hányadékkal még nem találkoztam! Ha nem olvasom, el se hiszem, hogy ilyen mélyre is lehet süllyedni! Ehhez képest a Marihuána árok egy börzsönyi magasles! Vajon ezen a negatív csúcsot jelentő mélyponton vonuljak vissza?” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Az Amazing Grace az egyetlen dal, aminek a hallgatása közben még nem vertem agyon senkit a szemgolyómmal. A meghatottság okozta könny lágyít, így csak nyolcvan napon túl gyógyuló sérülésekről tudok beszámolni.” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tell Vilmos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tell Vilmos. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. június 8., hétfő
Fatime (június 5)
Címkék:
akáclevél,
alma,
Amazing Grace,
Fatime,
hóhér,
ingrész,
kamathitel,
lódarázs,
lőtér,
MÉH,
méz,
névnap,
Ráhel,
Svájc,
számszeríj,
Tell Vilmos
2013. július 17., szerda
Homokszemek
Homoktesten csupán szemek
vannak, de ő semmit se lát.
Városban ez nem túl remek,
főleg, mikor zebrán kel át.
Ezért inkább parton lakik,
s lögybölik őt folyók, tavak,
tengeróceánok, akik
azt se veszik észre, ha vak.
Rajta napozik a tömeg,
s mivel a víz felé lejt ék
alakban, nem rohad ő meg:
lefolyik a sok verejték.
Néha nőnek benne gyomok,
Ám, mint Telléknél a Will ág,
Olyan népszerű a homok.
Szemeseknek áll a világ!
„Tisztelt költő úr! Nem tudom, hogy tudja-e, hogy a homok nem csak versbe való, de megfelelő mennyiségű kavics, cement és víz hozzáadásával, majd e keverék megfelelően bevasalt zsaluzatba öntésével vasbeton koszorú is készíthető belőle. No, ennek figyelembe vételével egyszer még magából is lehet koszorús költő.” /Kengyel Jenő, Kossuth-díjas vasszerelő/
„Nagyon nagy igazságtalanságnak tartom, hogy mindig csak a Vilmos öcsémről beszélnek az emberek! Ő csak egy böhöm nagy almát lőtt le a lakli fia vízfejéről, én viszont tíz kiló diót törtem meg kalapáccsal az anyósom kontyos kobakján. Ez sokkal nehezebb volt, mert folyton felborult az öreglány! Rólam mégsem regélnek a históriás könyvek!” /Tell Lajos, patkolókovács és foghúzó mester/
„Szerencsére nem csak a vízparton van homok, hanem a városban, a játszótéri homokozókban is! Nincs is annál jobb vécé! Miáúúú!” /Klozet Klotild, kóbor macska/
„A cím a Homokszemek, de a vers magáról a homokról szól. Rész - egész. Tézis - antitézis. Mikro - makro. Elemi kicsi - állat nagy. Egyes szám – többes szám. A homok egyes száma hom lesz és a belőlük épülő home-oknak örül majd minden mostani homeless. Szociálisan érzékeny világnyelvtan! Gyönyörű és megható! Úgy bőgök, hogy taknyom-nyálam összefolyik, de a rézsűs szemcsés homok szerencsére beszivárogtatja a mindenséget szimbolizáló tengeróceánba… Ah!” /Mályvalila Donatella, művészettörténet tanár és betanított lomtalanító/
„Minden Frady Endre versnél abban reménykedem, hogy a költő ezzel elérte a mélypontot és innen már csak fölfelé pattan. De nem, mert újra és újra kiderül, hogy még mindig van lejjebb. Szerintem már leírta magát a sárga földig. Anyám szerint még nem, de hát fogok én az anyámmal vitatkozni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Heeej, amikor Frady Endre még csak kétsoros verseket írt, azok voltak a szép idők! A versei már akkor is szörnyűek voltak, de akkor legalább még fiatalok voltunk és előttünk volt az élet. Ma már nincs előttünk, de remélhetőleg a Frady művek nagyobb része is mögöttünk van már.” /Újpesti Barnabás, kortárs költő és buszsáv festő/
vannak, de ő semmit se lát.
Városban ez nem túl remek,
főleg, mikor zebrán kel át.
Ezért inkább parton lakik,
s lögybölik őt folyók, tavak,
tengeróceánok, akik
azt se veszik észre, ha vak.
Rajta napozik a tömeg,
s mivel a víz felé lejt ék
alakban, nem rohad ő meg:
lefolyik a sok verejték.
Néha nőnek benne gyomok,
Ám, mint Telléknél a Will ág,
Olyan népszerű a homok.
Szemeseknek áll a világ!
„Tisztelt költő úr! Nem tudom, hogy tudja-e, hogy a homok nem csak versbe való, de megfelelő mennyiségű kavics, cement és víz hozzáadásával, majd e keverék megfelelően bevasalt zsaluzatba öntésével vasbeton koszorú is készíthető belőle. No, ennek figyelembe vételével egyszer még magából is lehet koszorús költő.” /Kengyel Jenő, Kossuth-díjas vasszerelő/
„Nagyon nagy igazságtalanságnak tartom, hogy mindig csak a Vilmos öcsémről beszélnek az emberek! Ő csak egy böhöm nagy almát lőtt le a lakli fia vízfejéről, én viszont tíz kiló diót törtem meg kalapáccsal az anyósom kontyos kobakján. Ez sokkal nehezebb volt, mert folyton felborult az öreglány! Rólam mégsem regélnek a históriás könyvek!” /Tell Lajos, patkolókovács és foghúzó mester/
„Szerencsére nem csak a vízparton van homok, hanem a városban, a játszótéri homokozókban is! Nincs is annál jobb vécé! Miáúúú!” /Klozet Klotild, kóbor macska/
„A cím a Homokszemek, de a vers magáról a homokról szól. Rész - egész. Tézis - antitézis. Mikro - makro. Elemi kicsi - állat nagy. Egyes szám – többes szám. A homok egyes száma hom lesz és a belőlük épülő home-oknak örül majd minden mostani homeless. Szociálisan érzékeny világnyelvtan! Gyönyörű és megható! Úgy bőgök, hogy taknyom-nyálam összefolyik, de a rézsűs szemcsés homok szerencsére beszivárogtatja a mindenséget szimbolizáló tengeróceánba… Ah!” /Mályvalila Donatella, művészettörténet tanár és betanított lomtalanító/
„Minden Frady Endre versnél abban reménykedem, hogy a költő ezzel elérte a mélypontot és innen már csak fölfelé pattan. De nem, mert újra és újra kiderül, hogy még mindig van lejjebb. Szerintem már leírta magát a sárga földig. Anyám szerint még nem, de hát fogok én az anyámmal vitatkozni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Heeej, amikor Frady Endre még csak kétsoros verseket írt, azok voltak a szép idők! A versei már akkor is szörnyűek voltak, de akkor legalább még fiatalok voltunk és előttünk volt az élet. Ma már nincs előttünk, de remélhetőleg a Frady művek nagyobb része is mögöttünk van már.” /Újpesti Barnabás, kortárs költő és buszsáv festő/
Címkék:
homok,
homokszemek,
napozás,
Tell Vilmos,
tengeróceán,
verejték,
vízpart
2012. október 18., csütörtök
Poharak
Az első pohár után... (Slötz Amál felvétele) |
Bárgyún nézek magam elé:
Poharamban mi volt e lé?
Tejnek túl sós, bornak lila,
S mint egy ittas Tell Will nyila,
Úgy döfködi belül gigám,
Pedig amúgy elég híg ám,
S lágyan szaftos már-már szinte,
Mondhatni, pontosan, mint e
Másik edény, amely teli
Van ily löttyel s híreszteli
Ráragasztott cetlin tinta:
„Ma reggeli laborminta”
Címkék:
bor,
cetli,
edény,
felirat,
ital,
laborminta,
lila,
nyíl,
pohár,
sós,
tej,
Tell Vilmos,
vizeletlelet
2012. augusztus 16., csütörtök
Svájci kartell
Nyilalló lábú almakartell ügynök (Tell Vilmos kisfiának felvétele) |
„Almát venni nem akar, Tell?” –
- kérdi svájci almakartell –
„Sok fajta van cégünk fáin
S fia fejin lenne fájin
Idared vagy jonatán tán.”
„Kartell, távozz tőlem sántán!” –
- szól Tell s lábra lövi nyilát…
Ily íjhőst manapság ki lát?!
2011. szeptember 5., hétfő
Almát eszek
Mostan almát eszek,
S számból rágás neszek
Törnének épp elő,
Ám Tell Vilmos lelő!
Jaj Vilikém, Tellem,
Te retardált szellem!
Vérem spriccel szerte,
Nyilazgatsz itt mer’ te!
S számból rágás neszek
Törnének épp elő,
Ám Tell Vilmos lelő!
Jaj Vilikém, Tellem,
Te retardált szellem!
Vérem spriccel szerte,
Nyilazgatsz itt mer’ te!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)