vannak, de ő semmit se lát.
Városban ez nem túl remek,
főleg, mikor zebrán kel át.
Ezért inkább parton lakik,
s lögybölik őt folyók, tavak,
tengeróceánok, akik
azt se veszik észre, ha vak.
Rajta napozik a tömeg,
s mivel a víz felé lejt ék
alakban, nem rohad ő meg:
lefolyik a sok verejték.
Néha nőnek benne gyomok,
Ám, mint Telléknél a Will ág,
Olyan népszerű a homok.
Szemeseknek áll a világ!
„Tisztelt költő úr! Nem tudom, hogy tudja-e, hogy a homok nem csak versbe való, de megfelelő mennyiségű kavics, cement és víz hozzáadásával, majd e keverék megfelelően bevasalt zsaluzatba öntésével vasbeton koszorú is készíthető belőle. No, ennek figyelembe vételével egyszer még magából is lehet koszorús költő.” /Kengyel Jenő, Kossuth-díjas vasszerelő/
„Nagyon nagy igazságtalanságnak tartom, hogy mindig csak a Vilmos öcsémről beszélnek az emberek! Ő csak egy böhöm nagy almát lőtt le a lakli fia vízfejéről, én viszont tíz kiló diót törtem meg kalapáccsal az anyósom kontyos kobakján. Ez sokkal nehezebb volt, mert folyton felborult az öreglány! Rólam mégsem regélnek a históriás könyvek!” /Tell Lajos, patkolókovács és foghúzó mester/
„Szerencsére nem csak a vízparton van homok, hanem a városban, a játszótéri homokozókban is! Nincs is annál jobb vécé! Miáúúú!” /Klozet Klotild, kóbor macska/
„A cím a Homokszemek, de a vers magáról a homokról szól. Rész - egész. Tézis - antitézis. Mikro - makro. Elemi kicsi - állat nagy. Egyes szám – többes szám. A homok egyes száma hom lesz és a belőlük épülő home-oknak örül majd minden mostani homeless. Szociálisan érzékeny világnyelvtan! Gyönyörű és megható! Úgy bőgök, hogy taknyom-nyálam összefolyik, de a rézsűs szemcsés homok szerencsére beszivárogtatja a mindenséget szimbolizáló tengeróceánba… Ah!” /Mályvalila Donatella, művészettörténet tanár és betanított lomtalanító/
„Minden Frady Endre versnél abban reménykedem, hogy a költő ezzel elérte a mélypontot és innen már csak fölfelé pattan. De nem, mert újra és újra kiderül, hogy még mindig van lejjebb. Szerintem már leírta magát a sárga földig. Anyám szerint még nem, de hát fogok én az anyámmal vitatkozni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Heeej, amikor Frady Endre még csak kétsoros verseket írt, azok voltak a szép idők! A versei már akkor is szörnyűek voltak, de akkor legalább még fiatalok voltunk és előttünk volt az élet. Ma már nincs előttünk, de remélhetőleg a Frady művek nagyobb része is mögöttünk van már.” /Újpesti Barnabás, kortárs költő és buszsáv festő/
