Idegnyugtató szonett

Vízben mozdulatlan horog,

Sehol senki nem mocorog,

Pulzusszámunk negyven alatt,

Máma nem láttunk még halat.

Árnyékban egy béka ásít,

Nem mulattat senki Fásyt,

S összehordván hetet-havat

Stadiont senki sem avat.

Terroristát TEK itt nem lő,

Nem nő senkin három emlő,

S kétfejű lovat se szülnek…

Csak a csend zenél a fülnek,

S lustán elhever a semmi…

Más lesz stressztől beteg, nem mi.

„Ugyan már, mit tudhatja egy városbéli puhány, nyavalyás költőcske, hogy micsoda kőkemény kaland a horgászat?! Százötvenre pörög a szív és hangos zubogással jön az adrenalin fröccs, amikor a képzavarosra kihegyezett idegszálaink árgus szeme láttára végre megrezzen az úszó! Ilyenkor úgy megfagy a vérünk, mintha hirtelen belepett volna minket a nagy ho-ho-ho-hóóóóó!!!” /A nagy ho-ho-horgász/

„Nehogy már elhiggye bárki is, hogy a pecások keszegezés közben a fejhallgatójukban nem az én Zsülike lányomat hallgatják mp3-ban?! Így mulat egy magyar horgász!” /Fásy Ádám, mulató tulajdonos/

„Szonett?! Ez?! Ha mi annak idején az iskolában ilyen szonetteket írtunk volna, az irodalomtanárunk olyan vérfürdőt rendezett volna az osztályban, mint én a későbbi fénykoromban gyártott királydrámáimban!” /William Shakespeare/

„A főhős a médiavilág zajától a csendes vízpartra vonuló kispolgár archetípusa. A szenzációhajhász hírektől távol, a sportnak álcázott tétlen semmittevés közepette a spirituális salakanyagtól szabaduló lélek ráhangolódik az egyetemes világbéke szellemi rezgéstartományára, majd befelé zümmög. A szonett külcsín alatt igazi nihil belbecs lakozik. A termékeny költő ezzel a versével ismét alaposan megtrágyázta a világirodalom gyümölcsöskertjét.” /Péti Nitrogénia, a Vágyódó Vegyszeregy c. irodalmi hetilap főszerkesztője/

„Biztosíthatom a költő urat, hogy egy stadionavatón papírból monotonul felolvasott megnyitóbeszéd is lehet a horgászással egyenértékűen jótékony álomba ringató hatású, ha nem fütyüli szét az ember.” /Franzstadt Béláné Groupama Szeréna, biztosítási ügynök/

„Miért ne dolgozhatnánk vízparton sziesztaidőben is?! A terrorelhárító ott lövi a terroristát, ahol éri! Nálunk nem lesz terrorista paradicsom, legfeljebb terrorista fasírt, höhöhö!” /Csávás Kálmán, terrorelhárítási vezérőrnagy/

„Ma reggel, amikor médiacápa horgászás közben valamibe halkan beleléptem, nagy szerencsém volt, hogy ezzel a szonettnek látszó tárgyat tartalmazó A4-es lappal letörölhettem a talpamat. A megfelelő papírminőségű Frady Endre nyomatok kritikus helyzetekben még akár jól is jöhetnek. A holnapi celebkilövésre is viszek egy tekercset.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Horgászás közben mindig megnyugtat a tudat, hogy a víz alatt egyetlen félköríves mozdulattal úgy tudok fejbe rúgni egy egész tőkehalrajt, hogy a filézett szeletek egyenesen a parton felállított bográcsba repüljenek.” /Chuck Norris/

Homokszemek

Homoktesten csupán szemek
vannak, de ő semmit se lát.
Városban ez nem túl remek,
főleg, mikor zebrán kel át.

Ezért inkább parton lakik,
s lögybölik őt folyók, tavak,
tengeróceánok, akik
azt se veszik észre, ha vak.

Rajta napozik a tömeg,
s mivel a víz felé lejt ék
alakban, nem rohad ő meg:
lefolyik a sok verejték.

Néha nőnek benne gyomok,
Ám, mint Telléknél a Will ág,
Olyan népszerű a homok.
Szemeseknek áll a világ!

„Tisztelt költő úr! Nem tudom, hogy tudja-e, hogy a homok nem csak versbe való, de megfelelő mennyiségű kavics, cement és víz hozzáadásával, majd e keverék megfelelően bevasalt zsaluzatba öntésével vasbeton koszorú is készíthető belőle. No, ennek figyelembe vételével egyszer még magából is lehet koszorús költő.” /Kengyel Jenő, Kossuth-díjas vasszerelő/

„Nagyon nagy igazságtalanságnak tartom, hogy mindig csak a Vilmos öcsémről beszélnek az emberek! Ő csak egy böhöm nagy almát lőtt le a lakli fia vízfejéről, én viszont tíz kiló diót törtem meg kalapáccsal az anyósom kontyos kobakján. Ez sokkal nehezebb volt, mert folyton felborult az öreglány! Rólam mégsem regélnek a históriás könyvek!” /Tell Lajos, patkolókovács és foghúzó mester/

„Szerencsére nem csak a vízparton van homok, hanem a városban, a játszótéri homokozókban is! Nincs is annál jobb vécé! Miáúúú!” /Klozet Klotild, kóbor macska/

„A cím a Homokszemek, de a vers magáról a homokról szól. Rész - egész. Tézis - antitézis. Mikro - makro. Elemi kicsi - állat nagy. Egyes szám – többes szám. A homok egyes száma hom lesz és a belőlük épülő home-oknak örül majd minden mostani homeless. Szociálisan érzékeny világnyelvtan! Gyönyörű és megható! Úgy bőgök, hogy taknyom-nyálam összefolyik, de a rézsűs szemcsés homok szerencsére beszivárogtatja a mindenséget szimbolizáló tengeróceánba… Ah!” /Mályvalila Donatella, művészettörténet tanár és betanított lomtalanító/

„Minden Frady Endre versnél abban reménykedem, hogy a költő ezzel elérte a mélypontot és innen már csak fölfelé pattan. De nem, mert újra és újra kiderül, hogy még mindig van lejjebb. Szerintem már leírta magát a sárga földig. Anyám szerint még nem, de hát fogok én az anyámmal vitatkozni?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Heeej, amikor Frady Endre még csak kétsoros verseket írt, azok voltak a szép idők! A versei már akkor is szörnyűek voltak, de akkor legalább még fiatalok voltunk és előttünk volt az élet. Ma már nincs előttünk, de remélhetőleg a Frady művek nagyobb része is mögöttünk van már.” /Újpesti Barnabás, kortárs költő és buszsáv festő/