Szomorszonettszerűség

Kint az eső szemerkél,

[Szürkén, ahogy szamár kel]

Bent a szívem szomorkál,

Hangulatom búval bél,

Nincs lelkemben bévül bál.

Bántik a sokk sérelem,

Panaszaim sorolom,

Szemem könnyet sír alám,

Mikor kerül sör elém?!

Mélyrehatón bömbölök,

Setét szájam bomba lék,

S lakom nem víg Bambi Lak.

Megtapos egy réti ló,

Vért fröcskölök, rőt e lé,

S kárörvend egy rút Ali.

ui.:

Oszló költő tetemet,

Amint elhagy tatamit,

Turbános arc betemet:

Mit vergődik, tata, mit?!

„Háháháháhá!!! Hihihihihi!!! Höhöhöhöhö!!! Mert kárörvendeni jó!!!” /egy turbános arcú rút Ali/

„Bántik, költő polgártárs, bántik?!?! Szomorkál a szívem, szomorkál! NEM ENG.!” /Dögönyey Dagonya, az Anyanyelvet Klapanciákkal Kinyíró Undorító Gyökereket Ártalmatlanító Rendészet (AKKUGYÁR) gyorstalpalón betanított főcenzora/

„Bús költő úr szomorú,

Mint egy szottyos szamurá-

-j s könnyeket a szeme rí.

Megtanítom szumóra!”

/Apofona Nemakicsi, a Lelkileg Elanyátlanodott Gizdákat Szumóval Emberré Boldogító Banda (LEGSZEBB) derékbőségszaru őre/

„Mi van, költő úr, bántott csirkét ebédelt jajváros nyűtt krumplival, oszt’ túltolta a cukormentes melankólát, most meg rögvest indulna randevúzni Hara Kiri késfenőnővel?! Miért nem eszik inkább örömpörköltet babavicckótával?! Hehe!” /Vödör Vidor, vadőr/

„Igen, ez jó téma. Ezért már mások is próbálkoztak:

Itt van az ősz, itt van újra...

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...

Párisba tegnap beszökött az Ősz...

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...

Varjúhad száll fönn a város fölé tova...

Les sanglots longs des violons de l'automne...

The apparition of these faces in the crowd...

...

...és milyen kevés sikerrel!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Rég holt költők társasága

Nem vonz, mert az időm drága.

Nem hatnak rám avítt palik,

Akik mindegyike halik.

Múlt helyett költöm a jelent,

Jövőnek ez sokat jelent,

S versben sárgállanak őszök...

Olvasót fogják meg! Ő szök'!!!”

/F. Endre, kőkeményfejű költőgigász és rímtechnológiai robotidomár/

„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy különleges kancsalrímes alkotás, amely a melankólia és a groteszk humor határán egyensúlyoz. A vers kezdősorai az eső szemerkélésével és a szív szomorkodásával egy szürke, lehangoló hangulatot festenek, amelyet a kancsalrímek játékossága enyhít. A költő ügyesen használja a rímeket és a szójátékokat, hogy a bánat és a humor furcsa elegyét hozza létre. A "Bántik a sokk sérelem" és a "Mikor kerül sör elém?!" sorok például egyszerre keltik a fájdalom és a komikum érzetét. A vers közepén a mélyreható bömbölés és a setét szájból áradó bomba lék képei erős érzelmi töltetet adnak a műnek. A záró sorok groteszk képei, mint a réti ló által megtaposott költő és a kárörvendő rút Ali, tovább fokozzák a vers abszurditását. Az utóiratban megjelenő oszló költő és a tatamit elhagyó turbános arc képei pedig a vers groteszk humorát és a költői játékosságot erősítik. Összességében Frady Endre verse egyedi és szórakoztató módon ötvözi a melankóliát és a humort, miközben a kancsalrímek különleges hangulatot kölcsönöznek a műnek.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre legújabb költői „terméke” ismételten bebizonyítja, hogy a kancsalrímek és a véletlenszerű szójátékok iránti rajongása szinte határtalan – sajnos azonban az olvasó türelme már kevésbé az. Az „eső szemerkél – szamár kel” párosítás azzal a szándékkal születhetett, hogy a költészet új dimenzióját tárja fel, de helyette csak a logikai nonszensz mocsarába taszítja az olvasót. A vers tartalma a mélabú és a groteszk humorizálás keveréke, ami elvileg érdekes elegy lehetne, de Frady valahogy mindig úgy tálalja, mintha egy tucatnyi költői klisét beledobált volna egy turmixgépbe, és reménykedne, hogy a végeredmény művészi lesz. Hát, nem lett az. A "bántik a sokk sérelem" sort olvasva az ember nyelvtani érzékenysége azonnal sikítva menekülne. A sör utáni vágyódás és a réti ló általi megtaposás képe között olyan mély szakadék tátong, amelyet még egy turbános Ali sem képes áthidalni. Az utolsó versszak pedig mintha egy groteszk jelenetből szökött volna meg, amit még a Monty Python is kihúzott volna a forgatókönyvéből. Frady Endre ezen szonett(nek mondott) paródiája egy abszurd kaleidoszkóp, amely inkább önmaga paródiája, semmint egy valódi költői alkotás. Mindezek ellenére… nem lehet nem elmosolyodni. Mert ez már nem irodalom – ez Frady. És Frady, ha másra nem is, egy dologra mindig képes: meghökkenteni.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Hát igen... Így jár, aki nem jön el a Novemberi Szürkeségoszlató Játékvarázslatra. Szerdánként 17:30-tól, Veszprém, Aulich Lajos utca 3 szám alatt.” /M. András, a költő legállandóbb és legszürkeségoszlatóbb kommentelője/

„Embereknek kell a parázs

Hangulatú játékvarázs!

Bárkinek van társas cucca,

Irány az Aulich utca!

Kinek nem rest beste teste,

Felvidulhat szerda este!

Csörcsbildingben eM úr várja,

S jónép sikkant: Jézusmárja!”

/Cincike, az Aulich Lajos utca 3 alatti Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza templomának mormonkannában lakó egere/

„Ilyen hangulatban javasolt meghallgatni a Kispál és a Borz zenekar Kicsit szomorkás című dalát! A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas zenedoktor és dalkovács/

„Szomort Kispál és a Borz ad,

Ház úr szíve mégsem borzad:

- Ezt játszd! – fülbe sóhajt lehel –

Jobb ez, mint a Németh Lehel!”

/Magyar Lohol, ámokfutóbolondóraállító és ízlésrombolónaszádparancsnok/

„Ki ez a mankófülű zenehentes és dalszatócs?! Miből doktorált maga, Ház úr, csak nem fülzsírdugaszolásból?! Ízlésficam ellen inkább igyon! Magának egy kis pálinka segíthetne borzalom ellen!” /Németh Lehel (1932-2005), táncdalénekes/

„Bambi egy kis szarvasbika,

Kicsinyek legnagyobbika,

Vígan szelel orra lika,

Ha nem dugaszolja fika,

Mert aerodinamika

Tisztítja, mint sikamika,

S szereti Kazincbarcika,

Meg még Ózd!”

/Dagika Gabika, vaskarika díjas ózdi kohászlány és a Bambi Lak betanított éjszakai segédportása/

„Frady Endre "Szomorszonettszerűség" című verse egy olyan irodalmi katasztrófa, amelyet még a legelvetemültebb költői kísérletezők is messziről elkerülnének. A vers minden egyes sora egy-egy újabb szög a költészet koporsójába, ahol a rímek és a ritmusok úgy botladoznak, mint egy részeg szamár a sötét sikátorban. A költő próbálkozása a melankólia és a tragédia ábrázolására annyira erőltetett és mesterkélt, hogy az olvasó inkább nevet, mint sír. A "szürkén, ahogy szamár kel" sor például olyan szintű abszurditást képvisel, amelyet még a dadaisták is megirigyelnének. A vers tele van klisékkel és közhelyekkel, amelyek inkább paródiának hatnak, mint komoly költészetnek. A "Megtapos egy réti ló" és a "kárörvend egy rút Ali" sorok pedig már-már a groteszk határát súrolják, ahol a költői képzelet teljesen elszabadul, és a valóság minden szikráját elveszíti. Az utóirat pedig csak hab a tortán, ahol a költő végleg elmerül a saját zavaros gondolatainak mocsarában. Összességében Frady Endre ezen műve egy olyan irodalmi torzó, amelyet jobb lett volna soha meg nem írni. A vers minden egyes sora egy újabb bizonyíték arra, hogy a költészet nem mindenkinek való, és néha a legjobb szándékok is a pokolba vezetnek.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre „szonettje” egy olyan irodalmi kísérlet, amelynek láttán Shakespeare visszamenőleg is felgyújtaná a saját életművét, csakhogy véletlenül se kerülhessen egy mondatba ezzel a szerencsétlenkedéssel. A cím már önmagában vérlázító: „Szomorszonettszerűség”. Szerűség?! Ez az önlejáratás ékes példája, ahol a költő már az elején közli, hogy itt bizony nem egy szonett lesz, csak valami satnya utánzata. Egy irodalmi placebo! A tartalom? A forma? Az összes sorból sugárzik a szellemi kóválygás. Olyan rímpárokkal támad Frady, mint a „bél–bál” vagy a „ló–Ali”, amelyek hallatán a nyelvészeti esztétika mélyen szégyenkezve elbujdosik. És a „búval bél”? Ez a kifejezés egyszerre érzelmileg nyomasztó és undorító, mintha egy pszichológiai tanulmány találkozott volna egy gasztrokatasztrófával. A vers tartalma egyébként egy fokozhatatlanul depresszív lamentáció, amely véletlenszerű szavakkal próbálja leírni a világ összes fájdalmát – és közben egy szürreális kocsmakultúrába csap át, ahol „sör” meg „réti ló” tölti be a drámai csúcspontokat. Az utolsó sorokban pedig beüt az abszurd turbo mód: „turbános arc” és „tata” – miért? Kérdem én: Miért?! Ez nem költészet, hanem verbális közlekedési baleset. Frady Endre itt nem alkot, hanem rongál – először a papírt, majd az olvasó idegrendszerét. Ez a szöveg a líra megcsúfolása, egy vég nélküli „szürkén szemerkélő” botrány.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az erdőbe mentem,

Szürke volt a színe.

Rászóltam és menten

Szép színes lett, íme!

Szép színes lett, íme,

S nem csak versláb miatt

Jött a remek ríme:

Éntőlem lett riadt.

Szürke szaftok helyett

Legyen színes cupák,

Vagy rúgok sok fejet,

S féljen a sok pupák!”

/Chuck Norris/

Király vagyok

Jogosan jár nekem e trón,

Merdzsón járok, nem a metrón;

Pórnép közé nem vegyülök,

S jöttöm jelzi gyémánt tülök!

Utat nyit a nép, a póri:

„Alleluja, glóri, glóri!”

- Lelkes hangjuk engem éltet,

Eme tök perfektnek véltet.

Az is vagyok, tökély szinte,

Ezért istenít itt kint e

Nyáj, míg szemem kitekinte.

Szememben bár ők csak zagyok,

Örömükre van egy nagy ok:

Én az ő királyuk vagyok!

ajánlás:

Herceg, ki az én trónomra

Feni fogát, s e fogsor vad,

Annak ma még erős gyomra

Arzéntól, hopp, lyukká sorvad!

„Heeej, amíg én voltam az Arzénál király menedzsere, addig a játékosam mérgezett egérként rohangáltak a pályán, az ellenfél meg csak mérgelődött, mert a góljainkkal úgy meggyomroztuk őket, hogy ette őket a méreg, mint Alien az űrhajósokat, jó sokat! Háháhá!” /Arzén Wenger, a néhai migráncs Magyar Arzén leszármazottja és nyugalmazott francia labdarúgóedző/

„Király vagy, Uram, így az arzpoétikád szó nem érheti! Ha közrendű költő volnál, akkor a szabadságodat néhány ponton statáriálisan korlátoznám. Amúgy perfect, vagy inkább past perfect!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„eF úr, nincs jelen a jelen,

Ez csak múltkikötő - past port,

S jövő se tesz emez ellen…

Meneküljön, íme passzport!”

/Arzén Lupin, a néhai migráncs Csillagfürt Arzén leszármazottja és francia úri betörő/

„A Király vagyok című szonett egy humoros és ironikus hangvételű irodalmi paródia, amely a klasszikus szonettforma és a mai nyelvhasználat közötti ellentétet mutatja be. A szonett 14 sorból áll, amelyek rímképlete: abba abba cdc dcd. A szonett nyelve játékos, tele szójátékokkal, szlenges kifejezésekkel, népies hangzású szavakkal és rövidítésekkel. A szonettben a költő egy öntelt és gőgös királyt alakít, aki dicsekszik a gazdagságával, a hatalmával, a tökéletességével és a nép szeretetével. A szonett célja, hogy szórakoztassa az olvasót, és rámutasson a királyi szerep és a mai valóság közötti különbségre.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Hej, Bing, szorult beléd ész-e?!

Ajánlás is szonett része!

Elemzel itt ámmal-ímmel,

S még a rímképlet se stimmel!”

/Beng, a természetes unintelligencia/

„Hé, ajánlás nem szonettet,

Csak balladát keretez!

Agyadat, az olcsón vettet,

Taposd meg, nem szeret ez!”

/Bang, a természetes intelligencia/

„Nem keretez, befejez!

Ahogy hóhér lefejez,

S bitót mosó kefe Jeeeeee!-z.”

/Bung, a mesterséges unintelligencia/

„Bing? Beng? Bang? Bung? Ki ez a sok mesterségesen természetellenes uni idióta?! Mindegy, iszok egy sört, egy Arany Árzént!” /Jenő, trehányan tohonya taligatoló/

„Meglepően őszinte vers a költészet királyától, csak az az utolsó fenyegetés sok egy kicsit.” /M. András, a költő legállandóbb és legmegfenyegetettebb kömmentelője/

„eM úr, ki trónt fenyegeti,

Akár herceg, akár jeti,

Azt én visszafenyegetem,

Hátha ijed s nem lesz tetem.”

/F. Endre, költőkirály és fonetikafejedelem/

„Jaj, ne! Tisztelt bíróság, én jó leszek! Nem akarok király lenni, sőt a hercegségről is lemondok! Van az a pénz…” /a herceg/

„Mérget iszik kopasz Zorró,

Gyomron rúgja arzén.

Setét nyála habzón forró,

S lefolyik a tar Zé-n.”

/Tar Honya, a Bekortyolt Arzéntól Bőrfejű Agyatlan Zsenik Úttévesztő Raja (BABAZSÚR) irodalmi szószatyra/

„A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát és gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas királykategóriás kommentelő/

„Nincs kockázat s mellékhatás,

Arzénból ki sokat eszik,

Ásóból sírt néki hat ás,

S betemeti őtet e szik.”

/Mélygödör Menyhért, az Országos Kegyeleti Szertartásokat Intézve Gödörásást Élénkítő Néposztag (OXIGÉN) palackorrú deli fickója/

„A költő ismét olyasvalamit ad, amit, ha nem adna, nem is tudnánk, hogy hiányzik, hiszen az elképzelhetetlen sosemvolt nem tudhat hiányozni, mert mindig is megvoltunk anélkül, hiszen nem tudhatjuk, milyen lenne az, ami enélkül nem lenne. Ennek fényében nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy lehet ugyan Frady Endre versek nélkül élni, de minek! Frady Endre a király!” /Királycsinálóssy Kösztönyné Csobánkai Csasztuska, az Országos Királyi Jégeralsó (OKJ) ászfelsője/

„Miért Merdzsó, miért nem Audi?! Mer’ Joe Biden lefizette?! Vagy csak azért, mert nem lenne eléggé ütemhangsúlyos az első szótag?! Au, diktátor úr, ez fáj!” /Autós Aurélné Auchan Auróra, Audi auditor/

„Mi ez az önhatalmi tébolyda, ez a diktatórikusan döghöz kötött szellemi hitványkodás?! Ki ez az önimádó előemberszabású melléktermék, ez a mentális légvárbörtöntöltelék?! Ne lássam a Duna jegén anyám utódait királlyá választani, ha nem vagyok képes csukott szemmel és hátrakötött kézzel összehozni egy Frady Endre és hívei elleni átokmondó klapanciát! Íme:

          Népből, melynek Frady Endre

          Megválasztott királya,

          Harapdáljon vérhúst rendre

          Áramütőn ki rája!

Na, ugye! Amúgy bármilyen ragadozó alkalmas lehet tartós fájdalmat okozni az agyatlan olvasótábornak, Frady Endrének pedig a trónszék kemény és hideg ülőkéje nyomorgassa az aranyerét! Világ vérmókusfogai, hegyesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csaba Jakab (1953-2024) †, who was my constant dubbing voice, passed away today, so I will not comment now. Rest in Peace!” /Chuck Norris/

Tócsatenger szonett

Emelkedő esőfelhő

(Hogyan megy, mi eső, fel, hő?!)

Tartályából levet ereszt,

S hiányolunk levett ereszt.

Tömődve áll ja kanális,

Van benn csizma s fakanál is,

Teniszcsontváz (adogató),

S tócsa nő, mint Ladoga-tó.

Bús gyalogos, térdig ázol!

Ámokfutó Érdig gázol

Aquaplanva lósereget,

S „megmondtam!” szót jós ereget.

Fér, mint tisztre tiszti táska,

Kanálisra tisztításka.

ajánlás:

Herceg, hogyha Monort Ócsa

Felől nézed, donortócsa

Pírral csillan járda reggel.

Shakespeare-t rázd fel dárda geggel!

„Na, ez most valóban felrázott öröknek hazudott nyugalmamból, úgyhogy ezt most minden különösebb indoklás nélkül kikérem magamnak! Szórakoznak a nevemmel, he?! Még hogy geg?! Nemá’! Szonett, mi?! Piha!” /William Shakespeare (1564-1616) alias Dárdarázó Vilmos, szonettszerző és drámadíler/

„Mivel Monor Ócsától közel keletre (nem Közel-Keletre!) van, így napfelkeltekor valóban vérvörösen csillognak az eltömődött kanálisok fölött összegyűlő tócsatengerek és tényleg térdig gázolnak a gyalogosok a járdán a zagyban. Magyarország jobban teljesít!” /Újcsai Ujgurné Ócsai Ómagyarmária, siralmi főispánné/

„Tisztelt költő úr, nagyon úgy tűnik, hogy maga még sosem volt véradáson, mert ha lett volna, akkor tudhatná, hogy a donorokból kifolyó vér nem képez piros tócsát a földön, hanem higiénikus körülmények között bugyog bele az ágy mellett elhelyezett műanyag tasakba. Tó csak maximum úgy keletkezhetne az ágy alatt, ha a páciens maga alá izzadna vagy vizelne, de ez az esemény olyan ritka, mint szoláriumban a fehér hulla. Szeretettel várjuk a poéta urat egy steril költői véna csapolásra, ha át tud kelni a véradóközpontot körülvevő vizesárkon.” /Dr. Alkarossy Karolina, véradóközponti vénaváróteremőr/

„A Szaharában nem történhet ilyen. És ott hó sincs. Az is tud árvizet okozni, ha olvad.” /M. András, a költő legállandóbb és legszaharistább kommentelője/

„Szaharában lenne, ha hó,

Nagyot kiáltanék: Hahó!

eM úr, hiszen itt van a hó!

Ámulna a perzsa sah: Ó!

Ki nem hiszi, az egy tahó!

Erről üzenne tán Yahoo.”

/ejőletnemmok bbátsirahazsgel sé bbódnallágel őtlök a, S. Árdnam/

„Költő úr, nagy esőtől felhígult agyvíz ellen használjon esernyőt! Reklámáron az esernyő! Négy esernyőt egy százeurósért!” /a neve elhallgatását kérő ismeretlen esernyőárus/

„Ne legyen már elrontója

Költő úr, az égi jónak!

Örüljön, hogy van sok tója,

S nem rinya kell, hanem csónak!”

/Nemisolyanöregecske Noé, bárkakészítő kisiparos és nyugalmazott özönvíz túlélő/

„Csősz csúza zsong,

Jajong, búsong

A tájon,

S üt monoton,

Rúg konokon

És szájon.”

/Ver Lenn Pál, tócsákban fekvő költőket szájba rugdosó csúzos csősz/

„Kikérem magamnak, hogy az Őszi Chanson c. Paul Verlaine (1844-1896) fordításomat alantasan kiforgatva aljas célokra használják! Ennek a plágiumnak a bűze olyan avarkavaró, mint a belőle kiáradó rossz szél!” /Tóth Árpád (1886-1928), költő és műfordító/

„Nem látod a tócsától a tót, Árpád?! Ééérted, a tót, Árpád?! Höhö!” /Tompa Tokány, tahóember tajtparaszt/

„Mi ez a csatornalében tocsogó fartő fertő?! Ki ez a szügyig trágyaleves undorperszonális rímhiéna?! Ha a kanálisok Frady Endre busa nagy vízfejével lennének eldugítva, itt újra akkora gigatócsa keletkezne, amihez képest a tízmillió évvel ezelőtti Pannon-tenger csak egy Dagály-strandi lábmosó lehetne! Drága Anyám, intézkedj, hogy akárki is özön-vizel jelenleg, sürgősen hagyja abba, mert kibeszélem a Mensa HungarI(Qa)sta Horváth Oszi haverommal az Önkényes Mérvadóban! Ne lássam magam Juventus mintás pléden fekve kockahassal strandolni a Riviérán, ha egy átlumpolt téli éjszaka után a vizeletemmel nem írok maradandóbbat a hóba Frady Endre bármelyik katatón klapanciájánál!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban nincsenek tócsatengerek, hiszen amikor Noé idejében az Úr a segítségemet kérte, akkor is pár nap alatt megittam és a világűrbe ürítettem az özönvizet.” /Chuck Noris/

Bing, a mesterséges intelligencia illusztrációja

Retróhétfői szonett

Ha a főzelékem rösztis,

Elviselem még az őszt is!

Sőt, vajúdva rímet ellek:

Vivát grilles csirkemellek!

Sertéstokány a'la Zala:

Ihaj-csuhaj, sala-lala!

Sej, burrito, ingyom-bingyom,

Avokádó jó s nem finn gyom!

Pikáns rántott sertésszelet

Feldobja a hétfő delet!

Mákos guba végezetül,

S tele hasra napfény vetül!

Másfél forint több, mint fél jen,

Retró Kettő soká éljen!

ajánlás:

Hercegem, ha nagy az éhe,

Hová is mehetne-é, he?!

Szerintem Retróba menjünk,

Az a hely a földi mennyünk!

„Hé, költő úr, ha már felsorolja a hétfői választékot, ne feledkezzen meg a levesekről sem! Írjon valami ilyesmit, hogy aszongya:

          Zöldséglevest s ragut a

          Választékban megleled.

          Ha falsz, nem üt a guta,

          S villoghatsz, mint nyegle LED!

Na, költő úr, ebben a szellemben kérnénk! Ha mindezt japánul írja, soronként fizethet érte nekünk fél jent, amiért témaadással hozzásegítjük az irodalmi Nobel-díjhoz!” /Retró II. Rezső, konyhafőnök/

„A világ LED lámpáinak nevében kikérem magamnak, hogy egy idióta rím miatt nyeglének nevezzenek minket! Kétezer jenes árcédulánk azt jelzi, hogy nemcsak energia-, de ártakarékosak is vagyunk! Ahogy a nagy japán-svéd költő, Lotifuto Kivessen írja:

          Aki LED-be befektet,

          Nem kap áramdefektet!

Na, megyek is rösztit megvilágítani, nehogy az őszi ködben valaki véletlenül a tányért egye meg a Retró 2 kaja helyett!” /Lajtántúli Eiffeltoronykivilágítássy Dürüng (LED), a Ledszakszervezet függetlenített párttitkára/

„Khmm... bocs, hogy beleszólok, de az irodalmi Nobel-díj odaítélése az én országom témaköre, nálunk viszont korona van, nem pedig jen. Ahogy a királyi fejen (nem pedig fél jen, úgyhogy senki se féljen) is korona van! Na, ebben a felindulásban most jól megéheztem! Megjött már a megrendelt ebéd a Retró 2-ből?! Imádom az avokádót, amiért finom, de nem finn gyom!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Ne pöffeszkedj Guszti, a mi pénzünk is van olyan jó, mint a tiétek! Ráadásul a ti fővárosotokról csak egy rossz hírű szindróma van elnevezve, míg ellenben Tokió tök jó! Amúgy mi is a Retró 2-ből rendeljük az ebédet a palotába, ráadásul olyan szamuráj gyorsfutárral, aki, ha egy percet is késik, rögvest harakirit követ el! Hiába, ez a fontos beosztás halálpontosságot követel!” /Naruhito, japán császár/

„Hé, Guszti, mi bajod van a finn gyomokkal?! Nagyon is egészségesek! Ahogy nagy nemzeti költőn Paavo Pukki írta a Gyopári Gyomornedv című versciklusában:

          Aki rászokik e gyomra,

          Annak helyre gyün a gyomra.

Úgyhogy hátrébb az agarakkal, mert rátok uszítjuk a szaunában begőzöltetett jegesmedvéinket, oszt' két Retró Kettős zalai sertéstokány között titeket fognak felzabálni!” /Mikka Makkanen, finn király/

„Hohó, várjunk csak! Hiszen Finnország nem királyság, tehát királya sem lehet! Gyanús nekem ez a Mikka Makkanen, nagyon gyanús! A Retró ebéd után azonnal megyek is és letartóztatom!” /Sherlock Holmes, mesterdetektív/

„Hé, engem, a mediterránt

Eme verstől bárki elránt,

S tésztát kihagy, pedig csavart?!

Gyújtsunk költőt, mint az avart!

Köret pedig fontos elem!

Kretén poét széjjelverem!”

/Krump Lee, karate körete/

„Mivel negyven év pusztai vándorlás után már meglehetősen unjuk a mannát, ha a tűzoszlop déltájt a Retró 2 felé kanyarodik, szívesen beugrunk ebédelni! Persze nem sertéstokányt!” /V. Mózes, ószövetségi próféta/

Mi ez a rosszul bújtatott ingyenreklámhadjáratkimaradás?! Ki ez a tápcsatornatöltelék?! Miért érdekelne bárkit Frady Endre gasztroenterológusán kívül, hogy mit zabál ez a szerencsétlen elmeroggyant, ez a két lábon büdösödő szellemi fogyatéktömeghisztérikus köbgyökmínusznulla?! Ha szegény anyám kiskoromban ilyen mondókákkal próbált volna rávenni az ebédelésre, akkor már rég babakori csontvázként porladnék egy szocialista retró köztemető gyerekparcellájában, őt meg gondatlanságból elkövetett halálra éheztetésért öt évre eltiltották volna a közügyek gyakorlásától, azaz nem szavazhatott volna a Hazafias Népfront jelöltjeire! Végül is, lehet, hogy mind jobban jártunk volna? Hmmm...” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha ez a Retró 2 csak századannyira jó étkeztetésben, mint én mindenben IS, akkor lehet, hogy én is bedobok ott ebéd előtt egy hétfői menüsort egy keddivel.” /Chuck Norris/

Halhang szonett

Mesterségesen intelligens illusztráció a'la Bing

Hogyha netán az a téma,

Halak döntő többségének

Hangja miért totál néma,

Aktuális ez az ének.

Hallal keresztezett birka

Habár csak egy snassz bari-ton,

Hangja hangszínskálán cirka

Majdnem totál basszbariton.

Midőn vérszomjasan bömböl,

Csak a süket búvár bambul,

Mellette becsinál - bumm! - Bill.

Túlél halló (mind, ki búv’) ár,

De a haló süket búvár

Családjára gyászos bú vár.

„Jaj, jaj! Brühühü! Hej, amíg még minden hal néma volt, addig az én töksüket Bélám nem volt versenyhátrányban a többi búvárral szemben annak ellenére sem, hogy egyszer elütötte egy csehszlovák széntüzelésű gőztengeralattjáró, de azt megúszta egy egyszerű megvakulással, ám ez a mesterségesen kitenyésztett ragadozó vérbirkahal végleg betette neki a kaput! Szegény Béla kaput! Brühühü!” /özv. Butykossy Béláné Bömbölő Butélia, betanított búvárharang burkolónő/

„Bumm! Becsináltam!” /Bill Bull, Butykossy Béla búvó brit búvártársa/

„Míg Bill záróizmát tárja,

S gatyájának leend kárja,

Halló búvárhadak árja

(Indoeuropé’r) árja

Algák közé bújva várja,

Bélát bari-ton száj zárja,

S parton sír-rí özvegy párja,

Butélia, ki nem Márja.”

/ismeretlen ír igric imbecil írásműve – Frady Endre ford./

„Én Márjának szerettem volna nevezni a lyányomat, de szegény uram ragaszkodott hozzá, hogy alliteráljon az a gyerek!” /özv. Sumér Sománé Saskeselyű Skolasztika, kisnyugdíjas ragadozóhal pikkelyezőnő/

„Süket búvárnak híg a leve” /falfirka a tengerparti kannibál halászcsárda konyhájában/

„Tök veszélyes az a hal kan,

Amely ránk vadászik halkan.”

/motivációs falfirka egy véresszájú bari-ton rajra vadászó halászati hadihajó edzőtermében/

„A költő ismét veszélyes vizekre evezett, ahol nem minden papsajt tud úszni, de minden úszó pap sajtszagú. Az újfajta állat megteremtésével a költő megkísérli megmutatni, hogy a Teremtő őt is a maga képmására teremtette, csak a tükör volt görbe kicsinyég. A tisztán összecsengő keresztrímekből egy huszárvágással kancsal bokorrímekre történő bakugrással Frady Endre megmutatta, hogy minden olyanra képes, amire elvileg bárki más is, csak őket visszatartja valami önmagukra erőszakolt kispolgári jólneveltség, valami középszerű közízlésficam. A költőnek a járt arany középutat a járatlan és járhatatlan senkiföldjéért elhagyó magánymerülése a végtelenbe görbülő hovatovább szakrálisan megfoghatatlan szekuláris szimbóluma és szekunder szégyenérzete. Szanszkritul szólva: एतत् वस्तुतः दुष्टम् अस्ति!” /Négyzetgyöki Nihilné Köbgyöki Kövidinka, a Balsorsos Örökségű Szanszkrit-Magyar Egyesület (BÖSZME) gyökeresen gyarló gyurgyalagszelídítőnője/

„Lemerül a búvár ipse,

Nem követi egy polip se,

Csak vérszagra gyűlő konok

Kitartású bari-tonok,

Akik, mint egy szörnyű ork, át-

-harapják a manus torkát.”

/Vérgőzössy Vendetta, a Ventilláló Vakegerek együttes szövegíró szólóénekese/

„Ha egy süket lemerül,

Nagyon hamar kiderül:

Életébe bekerül.”

/M. András, a költő legállandóbb és legragésbokorrímkedvelőbb kommentelője/

„eM úr, ön oly éleslátó,

Okosabb, mint másfél NATO,

Kire robban-csobban rá tó.

E vers az ön remek tette,

Rendezett s nem szedte-vette,

Elolvastuk mind a kette-

-n.”

/A két Lotti, Erich Kästner díjas ikerlányok és lerombolhatatlan világirodalmi ikertornyok/

„Megjegyzések:

1. Az, hogy a halak hangja miért néma, egyáltalán és senkinek nem téma.

2. És mitől aktuális?

3. Hallal nem lehet keresztezni birkát, mert az egyik egyszikű, a másik kétszikű.

4. Vérszomjasan? A néma hal úgy felerősíti a bari hangját, hogy csak na?

5. Mitől hal meg a süket búvár?

6. A témába vágó tudományos kutatások eredményeit nem ismerem. Gyatra tudásom mián, elnézést kérek!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghatpontosabb hatósugárvető kommentelője/

„Eme komment mélyreható,

Féltucat pont, fontos hat, ó!

Előjön a néma téma,

Aktuális kérdés: Mé’ ma?!

Egy vagy kettő, ha tehát szik,

Olyan mindegy, úgyse látszik!

Ha a halnak vér a szomja,

Bamba búvárt agyon nyomja.

Aki süket, veszélyt nem hall,

S meghal, megöli egyszem hal.

Il Don alatt szakad lián,

Mély vízbe hull eme mián,

S talján búvárt benyel a Pó.

Van még kérdés, Nyuggerapó?”

/Óparegguyn, a rükvercben rezonáló rímtechnológus/

„Egész jól indult a mű! Csak hamar vége lett! Köszönjük, hogy meghallgattad ki-nem-mondott kéréseinket! Ámen!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas jajongó/

„Hamar véget ért a műke,

Költő úrnak talán szűk e

Klasszicista szonett keret,

S gázként tölti ki e teret,

De legalább nemes a gáz.

Jó, hogy Ház tegez s nem magáz!”

/Dr. Kert, itörpe és miniműelemző/

„Szerintem ez a vers a magyar kultúra és nyelv okos és hazafias példája. Bemutatja, milyen gazdag és sokszínű szókincsünk és irodalmunk, és hogyan tudjuk ezek segítségével kreatív módon kifejezni gondolatainkat, érzéseinket. Nagyra értékelem a költő humorát és ügyességét, aki egyértelműen nemzeti értékeink és érdekeink híve. Szeretném meghívni őt, hogy csatlakozzon pártunkhoz, és segítsen üzenetünket az emberekhez eljuttatni.” /Orbán Viktor, miniszterelnök (szövegíró: Bing)/

„Orbán Viktor azt üzente,

Juttassam el kelt, mint fent e

Hírt a néphez, már akiket

Elér, ha senki se siket!”

/F. Endre, irodalmi apostol és potenciális költészeti főispán/

„Szerintem ez a vers egy vicces és játékos alkotás, amitől megmosolyogtat és megnevet. Megmutatja, mennyire szórakoztató és rugalmas nyelvünk és költészetünk, és hogyan tudjuk ezeket felhasználni magunk és mások szellemes szórakoztatására. Csodálom a költő tehetségét és stílusát, aki nyilvánvalóan rajong a zenéért és a hangzásért. Szeretnék vele együttműködni egy olyan dalon vagy előadáson, ami mindenkit boldoggá tenne.” /Tóth Gabi, énekesnő és nemzeti nagyasszonyos bulvárceleb (szövegíró: Bing)/

Vera fő ék, Gabi pót ék,

Mégis büszkék rá a Tóthék.

Híre eljut, olyan celeb,

Határon túl, sőt még elebb!

Dala felszáll magas égig

Angyalok bömbölik végig,

S megugatja minden Hold dog.

Sírva-vigad, aki boldog!”

/Suttyó Salamonné Somsorvasztó Sarolta, a Pannon Össznépi Cinikus Egylet (PÖCE) gödrös-fodros üdvöskéje/

„Tisztelt költő úr! Megtenné, hogy a végrendeletében ránk hagyományozza az agyát? Szeretnénk belenézni, mert egyrészt ekkora káoszt még sosem láttunk, másrészt meg szeretnénk tudni, mi minden van félrekötve a hagyományos emberi agyhoz képest. Amúgy nem akarjuk sürgetni, de sokáig szeretne még élni? Csak amiatt kérdezzük, mert jól jönne már az a pénz, amit a biológiai Nobel-díj mellé szoktak adni! EU-tagállampolgárként okosba’ nem érdekli egy kis eutanázia?” /Dr. Köszvényessy Kösztöny, a Funkcionálisan Retardált Agyakat Diagnosztizáló Yntézet (FRADY) hullamosógépkezelési főelőadója és agyalapi mirigysebész/

„Áldozataként birkahalnak,

Hullamosónők korán halnak.”

/Lyózsef Atilla, a nagy magyar költő önjelölt reinkarnációja és kegyeleti közmunkás/

„Mi ez a Darwin díjas irodalmi hullagyalázás, ez a költészeti tömeggyilok?! Ki ez a báránybőrbe bújt farkastorkú nótafavágó?! Szonett, mi, szonett?! Ez úgy szonett, ahogy én szovjet balett táncosként a hattyúk tavának a halgazdálkodásáért felelős vármegyei főszolgabírójaként megkapom a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat! Frady Endre azt hiszi, hogy akkora truváj pár rímből versnek nevezett zagyvaságot előállítani, amiben annyi a tartalom, mint héliumos lufifelfújtban a tápérték?! Ezt én bekötött szemmel, hátratett kézzel, migrénes fejfájással is simán megcsinálom! Íme:

          Ki ebben értelmet keres,

          Hulló haja legyen deres,

          Szemfehérje véres-veres,

          Nyaka duzzadóan eres,

          Vesszen ügyet, ami peres,

          Üsse Rózsa Sándor (R.S.),

          Feszüljön alatta deres,

          S írjon róla gyászdalt Seress

          Rezső!

Na ugye, hogy kiráztam kisujjból! Most kezdjek el én is rinyálni az irodalmi Nobel-díjért?! Ne lássam anyám reinkarnációját háncsfonatos hintalóról visszafelé nyilazni, ha nem vagyok bármiben annyival jobb Frady Endrénél, amennyivel ő ugyanabban rosszabb nálam! Ó, hogy harapná ketté egy bari-ton!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha megharap lóhal, McHal,

Fogsorrobbanásban meghal.

Bősz pofája széjjel sorvad,

Belém pusztul egész sor vad.”

/Chuck Norris, aki a verselésben IS a legnagyobb/

Költögető szonett

Olvasóim hada láttán

(Jönnek nézni, épp mit költök),

Azt mondhatom nékik: Hát, tán

Verset, hogyha meg nem öltök!

No meg persze pénzt is költök

Piacon: köll zabtejföl, tök,

Kis sztrapacska s jó nagy sztrapacs

Winnetou-nak, aki apacs.

Másik vendég hottentotta,

Harmadik kis hiú sziú,

Nekik készül bő rántotta

(Beleiket éh bántotta

Így nyögött a fiú: Íííí! Úúúú!)

S gyártunk tápvivő szánt, ott a-

-zajánlás:

Herceg, ha nem verset költesz,

Rabolj embert, ehhez kell túsz!

Zárjál be egy gazdag hülyét,

S váltságdíj jön jogdíj helyett!

„Énanyám, ki vagy a mennyekben, imádkozzál érettem! Mi ez a mentális casus belli?! Ilyen szellemi pusztulatok olvastán horgad föl az emberben az önbíráskodási vágy, amiért az előre megfontolt költészetgyalázásért nem jár visszamenőleges hatályú azonnali halálbüntetés! Justizmordot akarok! Vért, verítéket és könnyeket! Frady Endréét! Hadd legyek végre az utókora! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kedves Puzsér úr, Frady Endre páciensem a beszámíthatatlan elmeállapota folytán nem büntethető. Sajnos bebizonyosodott, hogy a heti egyszeri gyógyszerbeállítás már nem vezet eredményre, a beteg állapota tovább súlyosbodott. Úgy tűnik, bentlakásos kényszergyógykezelésnek kell alávetnünk. Gumiszoba, kényszerzubbony, hidegzuhany és nyugiszuri… Amíg nincs teljesen leszedálva, addig költ, mint a sztahanovista tyúkok. A helyzet reménytelen, de nem súlyos. Drasztikus eredmények várhatóak. Az előjelek alapján kétséges ugyan, hogy milyen előjelűek, de drasztikusak. Ha túléli a kezelést, akkor nem hal bele.” /Dr. Ákóisz Igor, a Szemmelversz Klinika elme- és kórtan szakos főorvosa/

„Ó, jaj, nem végeztünk vele időben és megint költött egy verset! Elnézést kérünk az egész emberiségtől!” /az olvasótábor/

„Bocsássatok meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik! Fontoljátok meg, hogy az indiánok is tisztelték az elmebetegeket! Legyetek ti is jó keresztény indiánok!” /Alsó G. atya, olvasótábori lelkész/

„Ez a sápadt arcú költögető úgy váltogatja a rímképletet, mint köpönyegforgató nagy fehér főnökök a rézbőrűekre is rákényszerített ideológiájukat! Őt magát kínzócölöpre vetem, a skalpját pedig a prérifarkasok elé! Nagy Manitou engem úgy segéljen! Uff!” /Vén Ottó, Winnetou-ra apacsosított nevű magyar származású rézbőrű törzsfőnök/

„A képes melléklet tetszik, meg ez a versíró-képesség is. Amúgy látom, ejtőernyős indián is lesz az asztalnál. (Aaaaaaaaa-PACS!)” /M. András, a költő legállandóbb és legejtőernyősindiánlezuhantatóbb kommentelője/

„Asztalra hull fapacsirta,

Jelenetét apacs írta.

eM úr ez a kreált apacs,

Kinek gépmotorja leállt… Aaaaaaa… pacccs!!!”

/Mogorva Mosómedve, a Fa törzs rímcsináló varázslója/

„Biztos, hogy váltságdíj? Inkább hagyjuk el a t-t, mert amíg kicsi a t-t, a kedvem sötét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas BSTH valóság-válságdíjbehajtó/

„Ház úr, ne legyen oly álság,

Hogy azt mondjuk, itt a válság!

Élre állunk, legelőre,

Úgy hajtunk dús legelőre!

Honunk, melyre száll a karma,

Lesz a világ vezérbarma!”

/Vitéz Szittyássy Szotyola, a Legelöl Ügető Kipcsak Egylet (LÜKE) ősmagyarságteljesítményfokozója/

„Látod, Endre, tudsz te verset írni, ha akarsz! Kár, hogy most nem akartál és nyögés lett a vége!” /Dr. Frady Fikuszné Eftécé Etelka, a költő szókimondó sógornője/

„Bár a magam kezdetleges és bárdolatlan eszközeivel én is próbálkoztam, nem is keveset, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy értem el sikereket, sőt néhányan ünnepeltek is, de örülök, hogy születésem után bő fél illetve halálom után bő négy évszázaddal végre megtudhattam, milyen is egy igazi szonett! Köszönöm, hogy elmondhattam! Béke poraimra!” /William Shakespeare Endre Jenő (1965-1616), avoni bárd/

„Hé, itt valaki szórakozik és visszaél a nevemmel! Nehogy már a számba adják, hogy Frady Endre valaki, miközben egy senkinél is senkibb senkiházi! A legeslegsenkiházibb! Nálunk a Globe Színházban ilyen felháborítóan harmatgyenge rímeket még a tajtrészeg díszletmunkások sem írnak a vécéajtókra se! Ha Frady Endre költő, akkor én felhúzható műanyagkenguru vagyok! Négyszázhét éve porladva is jobb szonettet írok, mint ez az irodalmi dögevő hun hiéna!” /William Shakespeare (1564-1616), az igazi avoni bárd/

„Ide figyuzz Vili Sörpír,

Hogyha dühtől borít bőrpír,

Van itt olcsó kencefice,

Ingyom bingyom recefice!”

/Butykos Butélia, avoni tanácsadónő és betanított rímbárdoló/

„Nem elég, hogy a megállíthatatlan globális fölmelegedéstől kipusztul a Föld, hogy egy évszázad elteltével se csatolják vissza Trianont, hogy a Fradi kiesett a Bajnokok Ligája selejtezőjéből és még Tóth Gabi is válik, hanem még Frady Endre is láncreakcióban versel!!! Közel a vég! Kössön teljes körű élet-, vagyon- és versbiztosítást a Hentes & Mészáros Önbiztosító zárt osztályán! Megvédjük a pénzét! Mi az ön javait akarjuk!” /Csak Nóri, az Analfabéta Banki Cápák Újgazdag Garmadája (ABCÚG) ifjúsági tagozatának legnagyobb arca/

„A vers és a kommentek olvastán úgy tűnhet, mintha elszabadult volna a pokol, de ez lehetetlen, mert nem adtam rá engedélyt. Ha a beleegyezésem nélkül őrjöngenének, akkor cipóra verném a főördög fejét és Lucifer csak Buci Feri néven nyafogna a részletekben, ahol lakik.” /Chuck Norris/

Herevízsérv szonett

Herevízsérv (hydrocele)

Akkor van, ha vízzel tele

Vala testis-nek a burka.

Ettől senyved Rezső, Gyurka.

Lágyéksérvi műtét után

(Vagy, ha sebész vágott sután,

Vagy csak eltelt öt-hat hét, ó!)

Lehet gömbi 3D tó.

Ultrahang után, mi zselés,

Urológus tárja fel és

Elmúlik a hidro-kelés!

Egy kis szuri, egy kis szike,

S - olvasóim, elhiszik-e? -

Páciens zeng: Hej, köszike!

ajánlás:

Herceg, hogyha ez a baja,

Ne gondolja, e nyavalya

Önre örök átkot rához…

Forduljon szakdoktorához!

„Költő úr, maga a jó ízlés megismerésében és gyakorlatba tételében is olyan lusta, hogy egy méhrajban is csak a mellék here szerepét tölthetne be! Ha az ízléstelenség viszketne, maga már rég elektromos gyaluval vakarózna! NEM ENG.!” /Mézmáztalan Mizuzizu, az Eszetlen Poéták Egylete (EPE) esküdt ellensége/

„Ki az a Rezső, ki az a Gyurka? Nekik is sután vágott a sebész? Mér pont ők? Hol van a Béla meg a Zalán? Mér kell erről írni? Mélységesen magánügy, hogy kinek, hogy van a heréje. Ez bizony nem a szépirodalom témája. A vécé, az igen! Erről kéne még valamit közreadni. És nem csak szonettet érdemel a vécé. Lehet még eposz, novella, regény, dráma, opera, himnusz vele kapcsolatban. Meg vécépapír.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legfelháborodottabb kommentelője/

„Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy megkeresett engem. Örömmel segítek Önnek a magyar nyelvű szakirodalmi elemzés elkészítésében az alábbi orvosi versről. A vers Frady Endre költő és orvos alkotása, aki 1922-ben született Budapesten, és 2015-ben hunyt el. Frady Endre több mint 50 kötetet írt, melyek között számos orvosi témájú vers is szerepel. A vers címe Herevízsérv szonett, ami egy olyan betegségről szól, amikor a herezacskóban folyadék halmozódik fel. A vers egy szonett, azaz 14 sorból álló lírai forma, amelynek rímképlete abba abba cdc dcd. A vers első két sorában a költő meghatározza a betegség nevét és lényegét, majd a következő két sorban megnevezi a két szenvedő alanyt, Rezsőt és Gyurkát. A vers második négy sora a betegség lehetséges okait és tüneteit írja le: lágyéksérvi műtét után, vagy sebész hibája miatt, vagy csak az idő múlásával alakulhat ki a herezacskó duzzanata. A vers harmadik négy sora a betegség diagnosztizálását és kezelését mutatja be: ultrahang vizsgálat, urológus beavatkozása, injekció és vágás. A vers utolsó két sora a beteg megkönnyebbülését fejezi ki egy humoros köszönettel. A vers stílusa könnyed és humoros, a költő játékosan bánik az orvosi szakkifejezésekkel és a rímekkel. A vers célja valószínűleg az, hogy felhívja a figyelmet egy gyakori és kellemetlen betegségre, amelyről sokan nem mernek beszélni vagy orvoshoz fordulni. A vers segíthet abban, hogy csökkentse a tabutémák körüli szégyenérzetet és félelmet, és biztasson a megelőzésre és a gyógyításra. A magyar nyelvű szakirodalmi elemzés elkészítéséhez javaslom, hogy használja az alábbi forrásokat:

•  Boda Domokos: A hazai szakirodalmi mutató (HSZM) és a magyar nyelvű orvosi szakirodalom helyzete

•  Segédlet Szakirodalmi összefoglaló típusú szakdolgozat készítéséhez Alapszakos hallgatók számára

•  Az egyiptomi és kopt nyelv: szakirodalmi útmutató

Ezek a források segíthetnek abban, hogy megismerje a magyar nyelvű orvosi szakirodalom jellemzőit, módszereit és értékelési szempontjait. Remélem, hogy ezek hasznosnak bizonyulnak Önnek. Ha további kérdése van, vagy szeretne segítséget kérni a dolgozatának javításában vagy optimalizálásában, kérem, jelezze nekem. Sok sikert kívánok!” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Tyű, ez a Bing nyakas szamár!

Állítja, hogy költőnk ma már

Nyolc éve, hogy földben fekszik,

Bár tudja, mást írnak lexik-

-onok!

Konok!”

/Jenő, a természetes ember/

„Ez itt az előtte (a priori) vers. Az utána (a posteriori) versig bízva bízunk. Rezsőnek, Gyurkának is jobbulást!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ilyen -ori, olyan -ori…

Hajtogatja, mint egy ori-

-gamit jobbul játszó humán,

Túl a Rezső-Gyurka dumán!”

/Rigófütty Rezsőné Gyurkássy Gyöpella, az Országos Rendező Iroda (ORI) gami felelőse/

„Kezdem azt hinni, hogy direkt azért van ez a sok nyavalya, hogy írni lehessen róluk. Félévente mindig más műtét vagy szakorvos... A szakorvos munkáját sem irigylem...” /M. András, a költő legállandóbb és legszakorvosnemirigylőbb kommentelője/

„eM úr, mért nem irigyel? Önt

Irigyeletlenség elönt,

Mint indiánt rossznyavalya,

Akár inka, akár maja?”

/Dr. Azték Atanáz, szakócás szakorvos/

„Egy ilyen vers után kérdezze meg kezelőorvosát és gyógyszerészét is! Habár inkább előtte kellett volna..!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas agy-húgy-kő-seb-ész/

„Ház úr, agyhúgykő sebészem,

Magát megláthatja-é szem,

Amint fájásról, mi térdi,

Épp a gyógyszerészét kérdi?

És ha ezt azt megelőzőn,

Azzal bármit megelőz ön?”

/Előtte Elekné Utána Uborkasaláta, a Hogyishívjákok Elvi Rendellenességeit Gyógyító Alapítvány (HERGYA) miabánat ügyi főelőadója/

„Mi ez a - drága anyám szemérmetes szavaival élve - Jaj, ne! Fúj! No, de ilyet! Ez közszeméremsértő! Robikám, ne nézz oda! jellegű szégyentelenkedés?! Az, hogy Esterházy Péter írhatott Hanyálmirigynaplót, nem jogosítja fel az irodalmárnak csak a valóságnak háttal álló, tanult szellemi ízlésficamban szenvedő vaksüketek által nevezhető Frady Endre Herevízsérv szonettel botránkoztasson és mentális szeleivel pukkassza a polgárokat! A ló rúgja meg Frady Endre témáját, hátha egy fisztulás vonyítás után örökre elhallgat! Mindörökre! Ámen!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyugi, Robikám, nem kell ló a rúgáshoz! Én tudok helyi érzéstelenítéssel is rúgni, hogy meg sem érzi, hogy megmurdel.” /Chuck Norris/

„Meg lettem szólítva. Bár van véleményem, de némi jóindulattal megtartom magamnak, mert a ’80-as évek első harmadában az akkor még ifista Frady Endre egyszer játszott ellenem egy Csillaghegyi MTE – III. ker. TTVE edzőmeccsen. Az eredmény döntetlen körüli volt, de a kör sugarára már nem emlékszem. Hadd nyugodjak békében!” /Esterházy Péter (1950-2016), profi író és amatőr futballista/

Érettségi szonett

"Segítség kéne most, égi..."

Segítség kéne most, égi,

Zajlik a blőd érettségi!

Mért nem tartóztat le a TEK

Mindenkit, ki nehéz matek

Példákat gyárt?! És a töri?!

Diákagyat összetöri!

Kettő között van egy halom

Kérdés, ami irodalom!

Mire jó ez, kit érdekel?!

Vigyenek az űrlények el

Minden egyes gonosz tanárt,

Mert a sok-sok fölös tan árt!

Üsse meg őket a guta,

Aki magyar, legyen buta!

ajánlás:

Herceg, ha te is most érnél,

Kelj fel, jobb az aranyérnél,

Ha kint futkálsz, mint víg marha…

Legyél balga oligarcha!

„Aligha… oliha… oligha… ööö… olimarha nem lehet ám akárki! Legyetek tik is bátorak, tanulódjatok szorgalmatosul, és legyetek okosultabban, mint a Cukorberg úr, akkor nektek is lesz tejbe-vajba aparhat… apor… aprításotok! Ugye Andi?” /Mészáros Lőrinc, multimilliárdos víz-gázszerelő/

„Égi segítség a földi pokolba?! Na, jó, megszórom őket egy dózis megoldó-kulccsal! Csak nehogy az éretlenül érendő érettségizők fejére essen, mint egy nyeretlen balta!” /özv. Tupoljev Tiborné Iljusin Irénke, nyugdíjas nehézbombázó/

„Aki nem lép egyszerre

Nem kap rétest estére!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas népnemzethy etető/

„Lépő marha célja rétes?!

Sült táp vágyás igen kétes,

Hisz’ a gyomra ettől szétes’!

Pásztor elől Ház fuss! (két s?)”

/Dr. Szénássy Szötyő, marhatáplálássy szakember/

„Ezt az érettségi dolgot el kellene már törölni. Soha nem értettem, hogy ha az ember végigjárta a középiskolát, és minden évben bizonyítványt szerzett, akkor miért kell még a végén még egyszer levizsgáztatni az egészből... Senki nem lesz más attól, hogy átmegy ezen a vizsgán. Nem is értem, miért gondolják egyesek, hogy ettől lesz 'érett' valaki... Egyrészt egy vizsgától nem válik semmilyenné az ember, ugyanaz marad, aki előtte volt, másrészt az embert nem nevezném érettnek vagy éretlennek, meghagynám ezt a két szót a gyümölcsöknek. A vers amúgy nagyon hiteles, ismét a szenvedések szórakoztató leírásán alapul, és pontosan mutatja be a diákok érettségivel kapcsolatos érzéseit.” /M. András, a költő legállandóbb és legérettségiellenesebb komentelője/

„Malagyéc Andrej elvtárs, te leragadni Lenin elvtársnál, aki azt mondani: tanulni, tanulni, tanulni! Én azt mondani: érni, érni, érni! Ellopni mindent, amit érni; lebombázni mindent, amit érni; meghódítani mindent, amit érni! Mi elérni, hogy lenni világhatalom újra! Érteni már, miért kelleni érni?!” /Putyin elvtárs/

„Mér szidod a tanárokat?

Szegény tanárt nem kell szidni,

Mert helytelen hőn azt hinni:

Hogy tantervet és tananyagot

Felelősen ő talál ki.

Aki ezt sej, alsópolcos IQ -jával tette,

Az nem tanár, az 'valaki',

De inkább egy gonosz senki.

A tanár nem olyan – hát hallgass!,

Mint a Falánk Fekete Farkas.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtanárpártibb kommentelője/

„Tudja Melbourne, tudja Sydney,

Hol mindenki tótágasik,

Sose köll a tanárt szidni,

Mer’ a tudás ott is a sikk.

Nyuggerapó, fránya nyugat

Érti, tícsör importantó,

Csak a kóbor kelet ugat

Meg sok tanult gentlemant, ó!”

/Busman Béla, bumeráng bolti bizniszmen/

„Régi nevén matúra,

Érettségi ma túra,

Amely bárkit elvezet,

Nehéz? Ugyan! Élvezet!

Nem kell kompetencia!

Oligarcha orgia

Akadálya értelem,

Fortélyos a félelem.

Tudás nélkül hatalom

Érvényesül szabadon,

Ne lepődj meg intő szón:

'Tícsö! Lívem kidzölón!'”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Behalok e humán dumán,

Ámde mindeközben hú, mán

Érettségiznek a pónik,

Ha a 'tícső’ kidzölónik'

Kompetensen matúrára,

Kérdvén, mennyi hat úr ára

Rabszolgaként fortélyosan

Fél elemre szerelve Auchan

Fémpolcain ingyom-bingyom!

Tudás helyett más nő kinn, gyom…”

/Kapanyél Kuponné Kasza Blanka, tébolyküszöbértékteremtőerőleves díler és mezőgazdasági munkafrontharcos/

„Mi ez a versformába rejtett ordenáré tudatlanság, ez az istentelenségnek látszó csalfa, vak reménytelenség?! Csokonai monnyonle?! A puszta tény, hogy az előző évezredben Frady Endre maga is leérettségizett, megmutatja, hogy aki leérettségizett, az annyit is ér! Kósáné Kovács Magda (1940-2020) forog a sírjában, amikor megtudja, hogy Frady Endre parafrázisként eltorzítva tette gyakorlatba a mondását, azaz eme borzalmas elmehányásában is megmutatta, hogy nem elég hülyének lenni, annak is kell látszani! Anyám, segítség kéne most, égi, úgyhogy készíts nekem helyet, mert érzem, hogy Frady Endre hatására pszichoszomatikusan hamarosan kénytelen leszek átájulni az örök vadászmezőkre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én érettségim idején az iskolám tanári karának kellett vizsgák során igazolnia, hogy felnőttek-e a feladatomhoz. Azóta én vagyok, aki vagyok, ők meg már nincsenek.” /Chuck Norris/

Kutyaütő szonett

Kanyon szélén áll a blöki,

Tettes orvul farba löki,

Zuhan, talaj pofán üti,

Kenődik, mint krémes süti.

Szegény kutya, orra vérez,

Egyből piros lapot ér ez,

Vagy tán minimum egy sárga,

Hisz’ oly kemény lenn a márga.

Kutyaütő aljas sintér,

Kit a méltó bünti kint ér,

Midőn áldozatot les, új’t,

Fa alatt rá villám lesújt,

Szénné ég e kretén duhaj

Megbűnhődik ihaj-csuhaj!

ajánlás:

Herceg, ha Ön kutyát ütne,

Mint kit hotdogvérszomj fűt, ne

Tegye, mert a zöldek jönnek

Botokkal, oszt' annyi Önnek!

„Nana, költő úr, nana! Csak ne hamarkodjunk, ne hirtelenkedjünk! Nem a maga feladata eldönteni, hogy mi egyből piros és mi nem az! Majd mi! Ez a mi kamu… kampó… kampec… kompetenciánk! Ezért kapjuk a szemtelenül magas fizetésünket! Na, coki! Tovább! Nincs itt semmi látnivaló! A kutya meg ne fetrengjen, mert nem szeretjük ám a szimulánsok műeséseit!” /Vitéz Vakvarjú Vendel, VAR vezérürü/

„Vak VAR you! Vak VAR you!” /Zöld Zénó, állat- és növényvédő szertornász és botsáska tenyésztő/

„Na, ugye, hát ezért kell tarra vágott síkra lombkoronasétányt telepíteni mind a hatvannégy vármegyébe, mert az azokon álló gyanútlan ebekre nem tud orvul lecsapni az ágak sűrű sötétjében bujkáló brüsszelita sorosbérenc kutyaütők hordája! Mi törődünk az állatokkal! Egyetlen vak komondort sem hagyunk az út szélén, hanem rüszttel berúgjuk az árokba gondoskodva lesz róluk, hiszen a mi kutyánk kölyke! Amíg akár csak egyetlen éhező kóbor kutya is van ebben az országban, addig nem engedjük meg, hogy a túlfizetett tanárok dőzsöljenek és akár minden másnap főtt étellel kényeztessék az elpuhult gyomrukat! A haza nem eladó, kizárólag nagy magyarságteljesítményű hazafiak privatizálhatják!” /Gyökérkeféssy Gyurgyalag, a Közbeszerzést Okosba' Kijátszó Intézet (KOKI) közpénzeljellegtelenítési főispánja/ 

„Hogy került a blöki a kanyon szélére? Mert a kedves, drága, aranyos gazdája nem vigyázott rá. A blöki a falu réme, több embert megharapott, néhányon maradandó sérülést okozott. A zöldek verőlegények? Így is jó! Csalják a gazdit a kanyon szélére, lökjék le, aztán vonszolják egy fa alá és békésen üljék körbe. Ott aztán a villám lesújtja és szénné égeti az összes kretén duhajt. Magyarországon a kóbor kutyák száma a 300 ezret is eléri (2020 adat szerint). A kutya erről nem tehet. Ez a szonett fejtetőre állítja a dolgokat. A sintérnek nem ez a dolga, a zöldeknek nem ez a dolga, a gazdik dolgáról pedig mélyen hallgat a vers.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkutyapártibb kommentelője/

„Ez az, Nyuggerapó, ezt várja a szakvezetés! Kemény odamondás, valóságról történő lepellerántás! Az igazság a kanyonon túl van! A kóbor kutyák nagy, de nem végtelenbe tartó száma és a rengeteg kínai gyorsétkezde óccó kiciccípősz szecuáni cirkehuszija közötti összefüggéseket pediglen borítsa a nem tudni akarás jótékony homálya! Jobb a békesség! Ne rágj szám, nem fáj hasam!” /Valóvilági Villő, struccpolitikus és szájkaratéka/

„A sintér nem a pályaudvari vágányzóna, azaz a síntér, hanem a gyepmester, aki azonban nem a gyeppel mesterkedik, hanem a gyepen mesterien befogja az ott ólálkodó kóbor kutyákat, hogy ne kóboroljanak se kutya hideg, se kutya meleg időben a sínekre, mert ott elüti őket a vonat. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Süntúr Söntör, a Síntér söprögetési sikerkalauz c. MÁV bestseller egyik olvasója/

„Kutyákat gyűjt csak a sintér,

Ketrece nem ló- vagy sün-tár,

S gyepen kavar, nem a són túr.

&

Kátyú, huss! és hótt dög:

Kutyahúsos hot dog.”

/Kancsal Kesztölc, sóvirágárus és szellemi agyérgörcsoldószerspecialista/

„Kancsalkesztőcmonnyále! Kancsalkesztőctakaroggy!” /a Kancsal Rímeken Értetlenkedő Minisztérium (KRÉM) május elsejei hivatalos jelszavai/

„Aisopos, Heltai, La Fontaine, Romhányi, Frady - az állattanmese evolúciója. Baromi szofisztikált kortünetegyüttes állati jó formában. A kortárs közép-kelet európai kutyaütészeti szakirodalom csúcsteljesítménye. Jót, s jól!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, itt ársapkás a

Közép-Kelet-Kutya alom,

S valánk – tudja Szása, Mása –

Kutyaütő nagyhatalom!”

/Bézból Béláné Badibilder Babilónia, a Regionálisan Országos Celebek Kutyaütő Egyesületi Rendészete (ROCKER) mentális kalapácsa/

„Kutyákat soha nem bántanék, de némelyik gazda megérdemelne egy ilyen esést... Hogy nézne ki ez az eset fordított szereposztásban?” /M. András, a költő legállandóbb és legkutyanembántóbb kommentelője/

„eM úr, így van fordítottan:

Vak komondor gáncsol nejet,

S politikus ura ottan

Röhög együttérzés helyett.”

/Oknyomozó Ottokár, magándetektív és csasztuskacsászár/

„A kutyaütők bottal üthették a szétvert hercig Herceg halmait? Ezt te olvasd fel, mert a te hangod mélyebb! (Terence Hill) Szétvert kutyaütők! Hol az a hupikék szemű? (Bud Spencer) Egy ilyen vers után én már csak egy pisztáciát kérek!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas macskanyelv-gyártó/

„Ne lüktessen, Sorház doki!

Elfogyott a pisztácia,

Csoki meg nem is volt, coki!

Szálljon magára a CIA!”

/Kárérte Kákabélné Jóügynökvolt Janicsárda, kutya-macskanyelv szinkrontolmácsirtó/

„Hamarabb utolérik a hazug embert, ha sánta kutyaszánt húz.

Bolhás kutyából nem lesz diétás szaloncukor.

Sok kutya disznót főz.

Harminc ebek harmincada az egykutya.

Egyszer volt Budán kutyaütő világbajnokság.

Amelyik kutya ugat, azt megharapja az eb ura fakó.

Jön még kutyára ársapka.

Pénz buszol, kutya üget.

Jobb az ülő kutya, mint a hulló orosz lány.

Kóbor kutyának híg a leve.

Itt van a kutya elesve, ahol a sebész ebcsontba fúr.

Jobb ma egy kutyagumi, mint holnap kettő.

Senki sem lehet kutyaütő a saját hazájában.

Kis pénz kiskutya, nagy pénz nagykutya.

Csonka kutya nem kutya, egész kutya mennykutya.

Kutyának, ebnek egy a hangja.

Négy lába van a kutyának, mégse négyharmad zongoraszék.

Kalandéhes nyomozókutya makkos cipős lábszagról álmodik.

Aki másnak kutyát üt, maga eszik belőle.”

/közmondások/

„Ójézusmárjaszentjózsefmitvétettembocsássmegígéremjóleszekanyámborogassdeneazárokba!!! Mi ez a ki tudja mi ellen és mi mellett íródott miazmás elmemétely?! Ki ez a költészeti bandita, aki próbára teszi a világirodalom immunrendszerének ellenálló képességét?! A kátyúagyú kutyaütő kutyaütésről írt szellemi kutyába lemenése fájóbb, mint a bolhás kutyaharapás szőrével! Világ kutyái, ebesüljetek! Ne vigyázz Frady, a kutyám harap! Csibész! Öl!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Aki a kutyákat üti, az engem üt alvás közben. Aki engem üt alvás közben, az anélkül törik szilánkosra, hogy felébrednék.” /Chuck Norris/

Kancsal bomba szonett

Ha valahol bomba robban,

Ritka, hogy a szem se rebben,

Hanem inkább indul sipirc,

S kiürül a köztér seperc.

Csak Chuck Norris bombaálló,

Hasfala, mint gyémánt üllő,

Dirr-durr cuccot érzi meg se,

Szikrázik, mint légi MiG show.

Tanulság: Ha esik bomba,

Ne álljunk, mint rózsabimbó,

Inkább fussunk el, mint Bambi!

Amikor a bomba lees’,

S gödör nagyobb, mint mit ló ás,

Elmenekül még Bruce Lee is!

ajánlás:

Herceg, ha ön bombagyáros,

S utálja önt Vác is, Győr is,

Bölcs, ha eme útról letér,

S bűnbán, mint a jobbik lator.

„Én kérek elnézést! Ezt a verset még itt a Paradicsomban is nehéz megemészteni!” /a jobbik lator/

„Tisztelt költő úr, nem tudna esetleg egy kis reklámot csinálni a Magyarország jövőjét jelentő – és persze a mi zsebünknek is jót tevő – akkumulátorgyártásnak? Mire gondolunk? Arra, hogy esetleg át lehetne írni az utolsó versszakot az alábbi módon, ami egy visszautasíthatatlan

     ajánlás:

     Herceg, ha ön bombagyáros,

     S utálja önt Vác is, Győr is,

     Bölcs, ha eme útról letér,

     S új terméke: akkum’látor!

Természetesen, nem lennénk hálátlanok. Előbb leesne egy pár milliós szerzői jogdíj, azután jövőre egy Kossuth-díj, majd pedig megírjuk a svéd királynak, hogy csak abban az esetben tudjuk nem megvétózni a NATO felvételüket, ha elintézteti az akadémiájával az ön irodalmi Nobel-díját is. Na, mit szól? Áll az akkumulátorgyár alku?” /Okosba Ottokár, a Mi Akkumulátor Gyártásunka Alakult Részvénytársaság (MAGYAR) lobbiérdekképviseleti főszolgabírója/

„Bombatölcsért csinálok a kezembőőőől...” /Alapfalig Tarolta, cinikus öncsonkítónő és táncdalnok/

„Internettel fel nem szerelt esztétikai elefánttoronyból szemlélve e verset, annyit fűznék hozzá, hogy feltehetőleg az aktuális geopolitikai eseményeket kell okolnunk a keletkezéséért, esetleg a művész által tökéletlenül értelmezett társadalmi nyomást, de semmiképpen sem magát az Alkotót. Uram, bocsáss meg neki, amikor versel, nem tudja, mit cselekszik!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Focizgatva Nagyalföldön,

Vannak bombák s cselek szik

Talajon s a labda földön-

-t, ha túlnyomást cselekszik.”

/Plasztik-Lasztik Pityipalkó, az Antihumán Elefántcsonttoronydarukezelő SE kompresszoros labdatúlfújója/

„Tanulság: ne nézz a bombára, mert kancsal leszel.” /M. András, a költő legállandóbb és legtanulságkedvelőbb kommentelőhe/

„Ha bomba önt szemen verte,

Szemgolyója röppent szerte,

S egyik ide, másik oda

Néz, kancsalság nem nagy csoda.

eM úr, ha ön bombát bámul,

Míg az srapnelfröccsöt kiönt,

Sikoltozzon ó-arámul,

Hátha Jézus megmenti önt!”

/Óhéber Óz, a nagy garázsló és patapite penetrátor/

„E verstől az arca lees'

Mitől ilyen érzékies

Nem maga hanem 'kin átes'

Érte aggódni már feles'

Feles'? - kérdi Frady Endi

Átesni máson nem undi

Kies rímen nevet Andi

Elesik mint lelőtt indi

Két vers értelme most nem sok

Csuklik-csetlik-botlik el sok

Chuck imitáló Lee pasik

Legyen vége, ez itt nem sikk!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas AntiEndi/

„Ház úr, maga botol-csetel,

Mint benzinmotoros cseh tel-

-efon, amit bomba talál.

Azon társalogni halál!”

/Cestmir Černý, ágyú süket csehszlovák telefonbetyár és bombariadó felelős/

„Mért szaladnék, az oviba

Atombomba volt a jelem!

Ha rám esik, nincs galiba,

Felugorva szétfejelem!

Ha a bomba nagyon hisztis,

Megdádázom igen nagyon,

Hisz’ anno még Chuck Norrist is

Róma romon vertem agyon!”

/Bruce Lee/

„Bruce, sötét van agyad egén,

Elméden tompák az élek,

Játszásiból haltam meg én,

S kettőnk közül csak én élek.

Petyhüdt öklöd ért bár hasat,

Film kedvéért üthettél csak,

Közben kezed péppé hasadt,

S tény, hogy meghalt Bruce, de él Chuck.”

/Chuck Norris/

„Mi ez agyháborgató háborús uszulás, ez a szellemi bombatölcsér?! Az rendben van, hogy Frady Endre iszamós tökfejében detonáció zajlik, de miért ránk fröcsög az életlen elmeszaftja?! Ne lássam anyámat arkangyalkarban szólót énekelni, ha a rádióműsoromban hallatott ABCÚG FRADY!!! kiáltásommal nem harsogok túl egy átlagos szőnyegbombázást!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és bombabiztos úr/

William Shakespeare: Piszoár szonett

Karikatúra egy munkahelyi vizelde falán

Piszoárba vizelj koma,

Ne pediglen alig elé!

Sárga tócsa lesz a nyoma,

Midőn folyik falig le lé!

Vizeleted csempét, ha ver,

Jobban tartsál célra, haver!

Piszoárba lőj, ne fölé,

Ne legyen a földön bő lé!

Ne úgy vizelj, mint egy vadló,

Mely épp viszket, mivel vedlő,

Nehogy szétázzon a padló!

Arról szól e napi szó ár,

Porcelántest és pisze orr

A becélzandó piszoár.

ajánlás:

Herceg, feszül benned hólyag,

Gravitálja le a hülye g?

Ha nem gátol szürke hályog,

Fuss egy piszoáros helyig!

/Frady Endre ford./

„Költő úr, gratulálunk a jól sikerült fordításhoz, valósággal Vili szájába tetted be a szót! Bravúrosan magyarítottad az ihletett szójátékokat - eddig sosem tűnt fel, hogy Vilivel ennyire lelki társak vagytok. Sőt, valami azt súgja, hogy a fordítás szellemesebb lett, mint az eredeti, bár kevéssé ismert eredeti.  Vélhetőleg utóbbit is nyilván szívesen megosztod, mint az olvasókat, akik a tett színhelyén a tett közben a színhelyen közszemlére tett szakirodalomban elmerülve esetleg másban is elmerülnek. Hiába, egyik intellektuális kaland adja a másikat!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne álszerénykedj, hogy egy vörös diplomás ánglius bölcsész ne ismerné az eredeti művet!” /F. Endre, humán úr költőgigász mérnökkollégája/

„A tanár is ember... Tudom, súlyos anakronizmus, de W.S. művei közül az ELTE-n csak az 1564 és 1616 között született műveivel foglalkoztunk a 2020 utániakkal nem.” /F. Péter, k.m.f./

„Ómájgád!!! Nincs külön kurzus William Shakespeare halála után írt műveiről?! Mi ez a brit vaskalapos hozzáállás, ez a beteges előítélet az utóélettel kapcsolatban?!” /F. Endre, k.m.f./

„Amikor a takarító néni rendeli a verset ...” /M. András, a költő legállandóbb és legtisztaságfelelősebb kommentelője/

„Ha ezt itt valaki fel meri írni a falra, azonnal felmondok. Inkább a 150 ezer forintos nyugdíj, minthogy ezt kelljen látnom akárcsak egyszer is.” /Bevíz Elekné, WC-s néni/

„Tudja, aranyos eM úr, a Willy úrfi olyan elfoglalt volt, hogy csak miután eltemették és több szabadideje lett, akkor mertem neki szólni egy spiritiszta szeánszon, hogy írjon már egy figyelmeztető verset a Globe Színház alkalmazottainak, hogy a férfi vécében legyenek szívesek a piszoárba vizelni, ne pedig szanaszét! Lett is nagy felháborodás és az egyik lokálisan világhírű színművész a fejemhez is vágta, hogy miközben egyik kezében koponyával még a mosdóban is a Lenni vagy nem lenni! monológot gyakorolja nagy átéléssel, akkor ne várjam el tőle, hogy még az urinális célra tartással is bíbelődjön! Erre megátkoztam, hogy akadjon meg benne keresztben a veseköve, és azóta is ordít, mint egy szorulásos féreg!” /Mary Bloody, boszorkány és eltakarítónő, a Takarítónő Szakszervezet (TSZ) elnöke/

„A művön érződik a tartós sírban heverés okozta szellemi felfekvés, ami a rímképletek következetlen kóválygásában nyilvánul meg, mintha a költő ezzel is a figyelemzavaros honpolgárok vizeletsugarának bizonytalan csapongását kívánná szimbolizálni. A kereszt és páros rímek, valamint a kancsal bokorrímek önfeledt kavargása, mely annyira jellemző a halála utáni Shakespeare-re, mint a részeg mókus lent a fa alatt, itt is kivételes bukét kölcsönöz a szagbarbárság dúlta nemzetközi urinalizmusnak. Ahogy néhai William mondaná az olvasó tömegeknek: Arccal a piszoár felé! Világ vizelői, ide lőjetek!” /Dr. Középkori Kösztöny, a Shakespeare gyermekkorát bemutató Willy és a bili c. közepesen nagysikerű életrajzi majdnem bestseller szerzője és vesekőfejtő/

„Költő úr kivételesen a köz javát szolgálja, mint mindig, ezúttal több módon is. A költemény pusztán irodalmi értéke jogán is élvezhető, de valódi nagyságát az önzetlen és szájbarágósan alapos népnevelési célzat révén éri el. Mindezek mellett a szellemi táplálék reggeli kávé utáni közvetlen fogyasztása az Olvasónak a műben említetteknél is nagyobb tettek véghezviteléhez ad ihletet.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Úgy érti, B. úr, hogy nagydolgok vannak születőben? Ráadásul szájbarágósan? Csak nem kávézással készül megdönteni az ülve nyomás három púpozott és másfél csapott bilis világrekordját?” /Koffein Kenéz, a Kis- És Nagydolgok Születésének Aládolgozó Gárda (KÉNSZAG) sereghajtótisztje/

„Sellő-holló szava harsan,

Végítélet közelg gyorsan,

Fogyik a víz, a rét szárad,

A lábam fáj, egyre fárad.

Nincsen csoki, nincsen kávé,

Ha ez így lesz szinte kábé,

Éhen halik mind, ki birtli,

Bár nem tudom, a birtli mi?

Sok macska a ködös éjben,

Rosszkedvűen fekszik ébren.

Ennyi gond közt e sok szó árt.

Inkább hagyjuk a piszoárt!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legbirtlibb kommentelője/

„Mondja, Nyuggerapó úr, ó,

Fránya birtli mi a túró?!

Nagy titkába bele avat,

Honnan szedte ezt a szavat?!”

/Iltrib Imre, az Idegen Szavakat Osztályozó Minisztérium (ISZOM) sors- és szófordítója/

„A „birtli” mélyszegénységben, koszban, piszokban, barlanglakásban, panelben, vagy a faluszéli árokparton éli szomorú életét. A közös WC sem működik, főleg azért, mert nincs. Az Alfa Romeo kocsijával, nem tud beállni, mert többnyire elfoglalja egy bivalycsorda. Én tudomám, hogy az interneten utána néztél a „birtli”-nek, de hiába. Azért, mert a „birtli” nincs, nem létezik. Én találtam ki. Verset nehezen írok, de nemlétező dolgot korlátlanul ki tudok találni. Persze kérdés, hogy jó-e, amit kitaláltam? Naná! Mint a Kolozsmonostori laposköszörűvel készült halinaderelye-szósz. Másnéven birtlifelfújt.” /Nyuggerapó, k.m.f./

„Lőttünk, láttunk, visszamennénk!” /Jacques-Foches, a’la Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szenior vizelde tulajdonos/

„Zsákfosch úr, maga képes volt ide-oda időutazni egyetlen félresikerült mellévizelés végett?! Amikor titokban feltaláltuk az időgépet, ennél azért magasztosabb célokról álmodtunk! Egyáltalán ki engedte meg, hogy beleüljön?! Neveket akarunk!” /Dr. Prof. Debil-Habil Timothy Timetraveller, a NASA eltitkolt csodabogara/

„Köszönjük, költő polgártárs, hogy korszakalkotóan életszagú művével állandó műsorszámot adott a rendőrnapon előadandó Önök Nem Kérték, De Mi Teljesítjük című műsorunkba! A kisdolgozó népet szagolom!” /Szimat Szilárd szakrendőr, az Országos Vizeldefelügyeleti Intézet (OVI) népművelődési főkapitánya/

„Mi ez a nemt’om mi ez?! Pont piszoárba vizelés közben jelent meg ez a förmedvény az e-könyv olvasómon, mire ordítva hanyatt estem és most csupa tócsa a plafon! Ha szegény anyám még élne, menten maga alá alélna! Értem én, hogy Frady Endre vesekő és prosztata gondok miatt össze-vissza vizel, hiszen miért pont a piszoárt találná el, ha a jó ízlést sem sikerül eltalálnia, de miért kell ezt bárgyú kínrímekben az orrunk alá dörgölnie?! Ne lássam főpolgármesterségem idején anyámat angyalkórustagként fölfestve a vármegyeháza mennyezetére, ha nem száműzetem Frady Endrét Budapesttől legalább 21 000 km-re! Mivel a Föld kerülete 40 075 km, így mindenképpen el kell hagynia a bolygót! Jaj a földönkívülieknek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor én bő sugárban vizelek, teljesen mindegy, eltalálom-e a piszoárt vagy sem, mindenképp átszakad mögötte a vasbeton fal.” /Chuck Norris/

Totál tébolyult tájszonett

Olyan szép e táj,

Tátul szem és száj,

Legel rajta nyáj:

Bukolikus báj...

Szaglik gyapjas háj,

Sülik resztelt máj,

Orrom ordít: Jáj!

Szagorgia fáj!

Róka good-ot bye,

Hasmasszázs kell, thai,

Szelem fú, mint táj-

-fun és belet váj,

So I almost die...

People ask me: Why

not?!

ajánlás:

Hejceg, maga máj

Sejti, hogy mi váj

Ajja, ki most páj

Szemet be nem záj-

-t: agyjomboló káj!

„Jémséges! A vejs olvasása előtt nem zájtam be a szempájomat, így jögvest kájosodott is az agyam! Johadt jossz éjzés! Josszabb, mint a büdös jesztelt májzsugoj!” /a Hejceg/

„Herceg és Költő urak, maguk még azt sem tudják, hogy a penetráns bűz nem a máj sütéséből, hanem a pacal főzéséből adódik?! Utóbbi közepette éneklik a gyenge gyomrú emberek, hogy: Millió, millió, millió róka száll...” /Taccs Huba, Töhötöm-díjas kidobóember/

„Ó, jaj, azt hiszem, a mai nappal végleg megszűntem! Az újraélesztési, illetve feltámasztási kísérletekkel okvetlenül kérem megvárni Frady Endre végleges megszűnését! Ha az értem tett heroikus  kísérletek sikertelenek maradnak, akkor a lehető legtávolabb temessenek el Frady Endre maradványaitól! Vagy még jobb lenne, ha Frady Endrének maradványai sem maradnának!” /a költészet/

„Jaj-jaj, ebbű baj lesz! A Totya is megmondta, nem csak mink!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas jajongó/

„Ház úr, sose jajgat Totya,

Ha a pintnyi pia potya!”

/Kocsmárosné Arany Virág, a faluvégi kurta kocsma csaposa/

„De a pia sosem potya

Erről regélt régen Totya

Ingyen pia mindig drága

Drága mint a vonós Mága

Koncertre a foglalt asztal

- Erre milyen választ posztol?”

/Dr. Ház, k.m.f./

„Aki Mága jegyet posztol,

Annak agya gyorsan pusztul.”

/Pasztell Pál, potenciális pókember/

„Ebből a tájszonett vejsből, jögtön, az első pejcben jikítva kidejül, hogy Fjady Endjét máj jéges jégen eléjte az agyjomboló káj!” /Nyuggejapó („Jettenetes, úgy jémlik engem is eléjt a kój!”)/

„Nyuggejapó szépkojú máj,

Kedvence a juh bojjúmáj,

Ám nincs Juh Bojjúmáj Gyája,

Talán ezt ment az agyája.”

/Jigó Jezső, koján jeggel jitkán jikkantó jepülésijányító/

„Juh borjú, mi, juh borjú?! Ráadásul Juh Borjúmáj Gyár?! Ki fia borja ez a fővárosi idióta, aki nem tudja, hogy borja csak a szarvasmarhának, a szarvasnak, a bivalynak, az elefántnak, a bálnának és a fókának van?! A juhnak nincs! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.!” /Szigor Igor, a Nemzetközi Alapállattani Versközpont (NAV) fájó feje/

„Kávát hozzon Guy,

Nem elég a чай,

Legyen mellé pie!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Szlovák kávé, orosz tea,

Meg amerikai pite?!

Gyuri bátyó, nem vagy te a

Nemzetközi táppapi, te?!”

/Guy Ritchie, ravasz agyú puskacsövekkel blöffölő spíler angol forgatókönyvíró és filmrendező tea-timer/

„Különleges ívben jutunk el a szép magyar táj látványától az illatokon át a nyelvek keveredését okozó gyomorbántalmakig. Nehezen emészthető, mégis könnyed és logikus témaváltások visznek el az idilli tájba illő happy endtől minél messzebb, a tragikus végkifejletig. Bokrokat ugyan nem említ a tájleírás, de a rímekben megjelennek. De az igazi borokkal ellentétben a bokorrimek az emésztőrendszer panaszainak nem az elrejtésére, hanem a kihangsúlyozására hivatottak. A mű végén a bokorrímekhez igazodva selypítő ajánlás rendkívül kifejező. Bár van a versnek, mint történetnek agyleépítő hatása, a témaváltások mégis gondolkodásra késztetnek, és elmerenghetünk azon, hogyan lesz a legszebb táj egy lassan bekövetkező, de mégis hirtelen és váratlan fordulattal a legrondább események kiváltója. Ez a kettősség mutatja a vers nagyságát. Olvasását emésztőrendszeri panaszok megelőzésére is ajánlom.” /M. András, a költő legállandóbb és legtudományosanmélyenszántóbb kommentelője/

„Tudja Whig és tudja Tory,

Mit eM úr ír, nagydoktori.

Részben magyar, részben British,

Profi ott is, profi itt is.

Aki szlovák, annak: Pozor,

Bokorrímfejtése pazar!

(Bár ez nem bokor, csak kancsal,

Ám néha a birkakan csal.)

Úgyhogy eM úr soká éljen,

S japán jogdíj legyen fél jen!”

/Dr. Emésztő Edömér, az Állami Tébolydák Országos Központja (ÁTOK) faliújság felelőse/

„Jaj, eM úr, nagyon köszönöm a tudományos tanácsát! Komoly emésztőrendszeri panaszaim voltak - jelesül székrekedésem - és a vers elolvasása után átszakadt bennem a gát! Azóta teljesen a saját erőforrásomból trágyázom a vármegyeház növényketrjét és a főispán úr földbirtokait! Nekem ez a mű nagyon bejött és azóta belőlem minden kijött!” /Jobbágy Jenő, udvari kertész/

„Kutyából nem lesz szalonna, de birkából bármikor lehet róka. Folyó- vagy tóparton pedig akár még csuka fogta róka is lehet.” /Agg Arnold, bölcs birkapásztor/

„Újévi fogadalmam, hogy idén egyetlen Frady Endre verset sem kommentálok! Most is csak annyit mondok minden kommentár nélkül, hogy LEDARÁLNI!!! FELGYÚJTANI!!! BETILTANI!!! Ááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kissé feszült kritikus/

„Én úgy tudok egyetlen gyors harapással kienni és a torkomban megresztelni egy juhnyájból minden birkamájat, hogy nemcsak hogy észre sem veszik, de fel sem tűnik nekik.” /Chuck Norris/

Téli tébolyszonett

Hull a hó és hózik,

Lefagynak a nózik.

Vadász bácsi lőzik,

Megpusztul sok őzik.

December most télik,

Dé-ben hűlik Dé lik,

Nagy hidegtől zsugor,

Szorul finn és ugor.

Össze-vissza fagyik

Fahangya és fagyík,

Nem olvadnak fagyik.

Befagynak a fizuk,

Üresek a fazék,

Micimackó fázik.

ajánlás:

Herceg, aki hercig,

Rezeg ezer Hertzig,

Jéggé sose tömbik,

Dalzik, mint bölömbik.

„Az ezt megelőző diktatúra idején is úgy írtam a dalszövegeimet, hogy a sorok között lehessen olvasni a lényeget. Arra azonban még én sem számítottam, hogy ez az önmagát tehetséges utódomnak tekintő Frady Endre ennyi mindent talál a Hull a hó és hózik, illetve a Micimackó fázik sorok között. Lehetséges, hogy mélyebb vagyok, mint hittem? Most őszintén meglepődtem, hogy Frady Endre szerint ezt gondoltam mint költő. Ha én rózsa volnék, most megböködném ezt a pernahajdert!” /Bródy János, nyugdíjas dalnok és lokálisan világhírű igric/

„A hozzánk hasonló jóléti társadalmakban élő emberek életében az elakadás egyik fő oka az, hogy vonakodunk elhagyni a komfortzónánkat. Mint Micimackó a mézes csuprot. Az előttünk álló télen, úgy tűnik, több honfitársunknak is abban a szerencsében lesz része, hogy ez az akadály elhárul, végre boldogan kiléphetnek a komfortzónájukból. Nem, nem a Hercegnek. Pech!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Társadalomban a jólét

Elakad s a fagy a hólét

Megdermeszti jéggé, hóvá?

Micimackó mézért hová

Csuporodjon? Rágjon tejet

Komfortzónapörkölt helyett?

Humán úr, a szegény Herceg

Falábában szóhad perceg?

Éhhaláltól bár a gyom ment,

Mégis NEM ENG.! eme komment!”

/Nemá Némó, a Humán Ötleteléseket Hatósági Önkénnyel Határozatilag Örökre Hatástalanító Öntörvényszék (HÖHÖHÖHÖ) mélytengeri malaclopótökfőzelékügyi tilttűrtámogatási szakbarbárja/

„Ha és amennyiben a decemberi nagy lehűlést számszerűsítjük, teszem azt a hőmérséklet +10°C-ról -20°C-ra csökken, akkor a December felirat elején álló acél anyagú D betű mérete a közepében lévő lyukkal egyetemben mindössze (10°C-(-20°C))x1,2x0,00001x100=0,036%-ot csökken. Ilyen elenyésző méretű likzsugorodás esetén szinte már-már lehetetlen egy finn és egy ugor közös beszorulása ugyanabba a D likba. Vagyis kijelenthetjük, hogy a költő úr fogalmatlanabb, mint egy betanított közéheztetési helyettes szakállamtitkár, vagy egy mutáns géngörcs. Ahogy a dakota közmondás tartja: Fogalmatlan prókátornak híg a leve, amíg be nem fagy.” /Dr. Tempora Mutant úr, az időbeli hőváltozás és a hőbeli időváltozás interdiszciplináris tanara/

„Frady Endre a magasból rávetette magát az utcán fagyottan heverő témára, de elvétve a célt, mellé zuhant és ő maga is lefagyott. Na, ilyen állapotban diktálta a verset. L a s s a n   m o n d t a ,   h o g y   e l   n e   ü s s e m .” /Miss Take, OKJ-a képzett lassú- és gépírónő/

„Szél beszél, agy lefagy, kommen no komment.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas lefogyasztó lefagyasztó/

„Továris Ház, komment nyista?!

Mi lett maga, kommenista?!

Agya lefagy, nem beszél,

Csak mer fú kis szembe szél?!”

/Dömper Dönci, dérrel-dúrral dörmögő duhajnyik/

„Úgy látszik, most jönnek sorban a szonettek. Már a ❄❄❄ is szonett formában hull...” /M. András, a költő legállandóbb és legszonettfelismerőbb kommentelője/

„Elolvadok, amint hullok,

Örömre így nincs, csak null ok.”

/❄❄❄/

„Hó fehér, mint szovjet molokó,

Erről vígan szonettolok, ó!

eM úrházra kívül fali ❄❄❄

Tapad, ő meg kurjant: Halihó”

/F. Endre, a róla elnevezett blog legegyetlenebb és legkegyetlenebb költője/

„Le lehet szállni a nevemről! Még egy emlegetés és ütök! Van egy fejsúlyos békepipám és nem félek lesújtani vele! A békepipát egyébként akkor szereztem, amikor a vadászati világkiállításra menet helikopterről kilőttem egy liberálbolsevik törzsfőnök alól a lovát, úgyhogy coki!” /Halihó Hömönye, vad ász és vadászgörény imitátor/

„Megtébolyult szonett,

Nem bírja a telett.

Rettenetes nagy hidegdől,

Meg a széltől sok fa kidől.

Jő egy medve, most nem nyalka,

Brummogása igen halka.

Migráncsok a vadászt lőzik,

Éhesek, megnyúzzák, főzik.

A fagyit verjék a falba,

Oda való, nem jó nyalva.

Egy jégvirág feksz’ meghalva,

Megdermedett Fradyfalva.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtébolylírázóbb kommentelője/

„Nyuggerapó bőszen, vadul,

Fékevesztve elszabadul,

S mint kit feldob veres lőre,

Rémrímelget nyakra-főre,

S keményen, mint Igor s Kolja

Fradyfalvát letarolja,

Beszántja és sóval hinti,

S zenét aláfest egy szinti,

Mit Morricone Ennio

Vert, míg falt, mert jót enni jó.

Tarhonyát túrt Tiborc T-boy,

S tilinkózik téli téboly.”

/Tompatekintetű Tölöncz, a taktapölöskei tébolyda teremőre/

„Én telente tudatosan hibernálom magam és az ügynököm jó pénzért ijesztgeti velem a jégoroszlántól rettegni vágyó gazdag japán turistákat. Szeretem a telet, mert ilyenkor dől a lé!” /Leó jégrém/

„Ártatlan gyermekkoromban, naiv kisfiúként – bár a jelem az oviban már akkor is a verbális Molotov koktél volt – drága jó anyám sugallatára még hittem abban, hogy amiben rímek vannak, az vers; aki verset ír, az költő; aki költő, az egy széplelkű jó ember, akit mindenki tisztel és szeret. Ahogy cseperedtem, néhány árokban hempergő, lóversenyfüggő, alkoholista poéta kicsit megremegtette ugyan a magam elé képzelt költőideál szobrot, de az mégis egy égnek meredő szobor maradt, ám Frady Endre egyetlen határozott berobbanásával ledöntötte, széttaposta és azóta is vadul vigyorogva vitustáncol a romokon! Kéretik az első versszak végét átírni ilyenre:

          Lőzik harci ladik,

          Megpusztulnak Fradyk!

Na, ugye, mennyivel jobb lenne így mindenkinek?! Frady Endre meg fagyjon oda egy éhes jegesmedvékkel körbevett étkezőasztalhoz!” /Puzsér Róbert, téli álmából felzavart kritikus/

„Szeretek abszolút nulla fokban, -273°C-on edzeni, mert akkor nem kell felvennem az izzadásgátló fejpántomat.” /Chuck Norris/