A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aranyér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aranyér. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 1., kedd

Rájöttem...

Rájöttem, hogy oly szép vagyok,
Mint a telítetlen zagyok,
Mit, ha ülepedni hagynak,
Tisztasága tűnik nagynak.

Derítőben árkot ás a
Szuszpenzióm áramlása,
S ha arany ér üt át zagyon,
Összejön egy szép kis vagyon.

Megbecsülvén aranyerem,
Jutalmamat el is nyerem:
Ülepedek, de nem ülök,
S bőgök, mint egy tuloktülök.

Kinek bőg a tulka tülke,
Úgy, hogy rázza budifülke,
S nő anyaga salakzaggyá,
Nyögi: „Költő, békén haggyá’!”

Mindegy, mégis ily szép vagyok:
„Bruhaha!”
Erre más hiába vágyik:
„Brühühü!”
Irigyek széttörték tükröm:
„Bruhaha!”
S nem látom magam, mert tök rom:
„Brühühü!”

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=djsaMJ0AznY

„Tű letörtétek a tükrünköt, de megbosszujjuk. (…) Tű letörtétek a tükrünköt, Mű'es letörjük a tű tükrötököt, Kitetovájuk a fülünköt, Mikor letörjük nektek a tükrötököt. Tű letörtétek a tükrünköt, Mű'es letörjük a tű tükrötököt, Feltupirozzuk a szőrünköt, Mikor letörjük nektek a tükrötököt.” /Open Stage együttes/

„Ha valaki még egyszer szórakozni mer a becsületben megőszült nevemmel öncélú poénkodás kedvéért, annak saját kezemmel töröm le a tükrét!” /Brühühü Bruhaha, brutális brigádvezető/

„Ha igaz a mondás, hogy a szem a lélek tükre, akkor Frady Endre rímvaksága és szellemi világtalansága azt jelzi, hogy bizony-bizony a költő lelke megreccsent. Nem kicsit, nagyon! Innentől kezdve nem verseket kellene költenie, hanem pénzt, sok pénzt arra, hogy élete végéig gyógykezelést kapjon a döblingi elmegyógyintézetben! Ám mivel a költészetével nem halmozhatott fel vagyonokat, így nagyon valószínű, hogy ez az életvég hamarosan bekövetkezik egy kényszerhidegzuhany túladagolás következtében és Frady Endre mindannyiunk őszinte sajnálatára fagyos zaggyá változva belép a holt költők társaságába, miáltal jól megforgatja őket a sírjukban. A hálás emberiség pediglen boldogan táncol, míg maga is ki nem hal.” /Zegernyei Zözmék, zigóta zanzásító zajpedagógus/

„Ki nem hal?! Itt mindenki hal! Kikérjük magunknak, hogy kételkedjenek hali identitásunkban! Ahogy a nagy Csablonkay Menyő írná, ha épp ráérne:
          Csak valami vaksi alak,
          Hiszi, hogy nem vagyunk halak!
Hát mi a búbánatos valakik lennénk itt a vízben, oldatlan zagyok?! Búvárharangöntőmesterdalnokok?! Ha nem lennénk némák, most istók úccse felemelnénk a hangunkat! Hallatlan, hogy hallatlanok vagyunk!” /Hekk Huba, a Halak Országos Pikkely Pártja (HOPP) néma szóvivője/

„Ez a vers úgy hat, mintha a költő egy talajmechanikai szakkönyvet, egy önéletrajzot és egy kabaréjelenetet összedobott volna egy betonkeverőbe, majd a végén még ráöntött volna két vödör öniróniát. A „zagy”, a „szuszpenzió”, az „aranyér” (zseniális kétértelműséggel!), a „tuloktülök” és a „budifülke” olyan nyelvi lavinát indítanak el, amely egyszerre abszurd, szellemes és meglepően muzikális. A refrénszerű „Bruhaha!”–„Brühühü!” pedig tökéletesen kifigurázza az emberi hiúság örök hullámvasútját: egyik pillanatban önimádat, a másikban önsajnálat. Ez a vers nemcsak rímel, hanem örömmel hempergőzik a magyar nyelvben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Telítetlen zagynak híg a leve,
Ritkán iszik ilyet halott teve,
Rút, mint a vason vöröslő reve,
Amit porrá pirít a Nap heve.
Saslik Samu e versíró neve.”
/Saslik Samu, betanított ívhegesztő és amatőr teveidomár/

„Szép az élet, de tény, hogy én még szebb vagyok 
Ez a Túr dö Flanc itt senki nem tud úgy, ahogy én tudok.
Szép az élet,
És én is szép vagyok, szép vagyok.
De jó, hogy élek,
És én is jó vagyok, jó vagyok.
Folytassam még?”
/M. András, a költő legállandóbb és leggesztipéteridézőbb kommentelője/

„Ne folytassa, eM úr, ne-ne!
Maradjon így, egye fene!
Silenzio molto bene!”
/Ragazzi Rezső, magyar-olasz szószátyárnémító közmunkás/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy zagy‑derítő telep fölé akasztotta volna a lírát, majd megvárta, míg a metaforák szépen leülepednek, és csak a legbüdösebbek maradnak fenn.
A szuszpenziós önarckép egyszerre geológiai és gasztroenterológiai: a költő saját szépségét zagyhoz méri, aranyerét vagyonként könyveli el, majd tuloktülök‑hangon bőg bele a budifülkébe. A refrén „Bruhaha/Brühühü” kettőse pedig olyan, mint egy önsajnáló bohóc és egy önimádó troll párharca: mindkettő ő, és mindkettő egyszerre győz.
Ez a mű a fradyendi önfényezés és önparódia tökéletes zagykeveréke: szépnek lenni itt nem esztétikai kategória, hanem ipari melléktermék.” /Copilot. a mesterséges intelligencia/

„Jaj, Költő úr! Hát nagy baj a zagybaj, ahogy Ön is felismerte, és ez dicséretére válik, mert ezt szinte senki nem ismeri fel. Szerintem vagy szerezzen róla papírt, mint én, hogy agyhalott, és akkor már nem felelős azért, amit csinál, vagy a másik megoldás, hogy tegyük le a fegyvert Világosnál, mert ha már nagyon Sötét lesz, és már mindenki szunyókál, oszt' hirtelen valami megijeszt és felébreszt minket, akkor mindenki rögtön a fegyveréhez kap, a sötétben mindenki mindenkit az ellenségének vél, és mindenki halálra szurkál mindenkit, akár barát, akár ellenség. A mindenségit! Halál reám, ha ezt hagynám! Na de kérem, kérem! Hát akinek aranyere van az erőlködéstől, az akár korán, akár későn kel, aranyeret lel. És aki látott már karón varjút, az csak tudja, hogy egy aranyér a tőzsdén nem hogy sokat nem ér, egyáltalán nem ér! Ha orbitális méretű, akkor is csak arra jó legfeljebb, hogy be lehet vele kerülni a Guinness rekordok könyvébe, és nagy követőtábort lehet szerezni vele az instagramon, akik inspirante szintén orbitális aranyeret akarnak növeszteni, de aztán feladják, mert az orbitális aranyér növesztése piszkosul fájdalmas, és inkább Költő urat fogják méltatni az aranyeréért. Legalábbis egy darabig, amíg valaki elő nem áll egy még nagyobb platinaérrel. Úgy saccolom, ebből a sok aranyér métatásból kb. ugyanakkora vagyon jön majd össze a Költő úrnak, mint a verseiből, és az szép kis, de inkább kis, mint szép lesz. Aztán meg ülepedünk, ülepedünk, de valaki úgy is belénk mászik fürdeni, oszt újra felkavarja azt a vizet. Én inkább elmennék egy szép árnyas erdőbe kirándulni, ahol van egy forrás, ami valami sziklából folyik, oszt el van intézve a zagybaj. Na de kérem, kérem! Hogy mennyi baja van a Költő úrnak! Még a tükrét is összetörték? Biztos, hogy irigyek voltak? Nem lehet, hogy munkás ököl vasököl oda ütött, ahova köll? Erről nem verset kell írni, hanem ezt be kell panaszolni Lenin elvtársnál, ő a főnök. Ő majd megvizsgálja az ügyet, és ha irigységre utaló jeleket talál, akkor kiutalja a vétkes számára a forradalmi terrort. Namost amíg a Párt nem utal ki ingyen egy új, hitelesített tükröt, mert ugye normális tükröt manapság már sehol nem nem lehet venni, csak görbét, ami nem jó nekünk, hacsak nem akarunk rémeket látni, nos, addig mi a legnagyobb baj, ami Költő úrral történhet? Azt mondják a haverbarátok, hogy "Mondd kis kócos, hol van a mamád?" Hát ugye az ilyesmire megvizsgáljuk a tényeket, és elmondjuk a többieknek, akiknek szintén eltörték a tükrét, hogy aszongya: "neked, Józsi, félig van leborotválva a bajszod", "neked, Pista reklámszünet van a fogaid között", "neked Ricsi lóg a takony az orrodból" stb. Az AI szerint "az intenzív, szívből jövő nevetés pedig megdolgoztatja a hasizmokat és a rekeszizmot, a fizikai megterhelés és a szociális élmény keveréke pedig azonnali endorfinfröccsöt ad." Így aztán mindenki boldog lesz, hiszen tükröm-tükrömtől megtudták, hogy egyikük sem legszebb a vidéken, és ez így van jól.” /Stefi bácsi a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Fogam közti reklámszünet,
Nem más, mint egy pofontünet,
Ezt a taknyos Ricsi adta,
S orrvért gátolt kicsi vatta,
S közben Józsi fele bajszán
Véres fésűként dúlt haj-szán.
Kenderkötést csendre len int,
Így indít terrorra Lenint.
Stefi bá’ önnek az agyát,
Gyakran mossa ilyen zagy át?!”
/Pista, a foghíjas mosolyú és törött tükrű példabeszédtémaszemély/

„Frady Endre Rájöttem… című költeménye a groteszk és az abszurd humor igazi gyöngyszeme, amely bátran nyúl a tudományos műszavak és a megkérdőjelezhető tisztaságú testhumor leleményes ötvözéséhez.
A vers főbb erényei rövid áttekintésben:
Zseniális stílusjáték: A kémiai és ipari szakkifejezések („telítetlen zagyok”, „szuszpenzió”) váratlan és fergeteges kontrasztot alkotnak a klasszikus költői képekkel.
A zord valóság és az nárcizmus találkozása: Az öntelt nárcizmus és az aranyér okozta nagyon is nyers kényelmetlenség csattanója egyszerre teszi a lírai én-t nevetségessé és emberivé.
A szójátékok és ritmus dinamizmusa: A refrénszerű nevetés és sírás („Bruhaha!”/„Brühühü!”) ritmikus ellenpontozása adja meg a mű végleges, teátrális komikumát.
Összegzés: Egy kendőzetlenül őszinte, csípős és garantáltan mosolyt fakasztó paródia, amely megmutatja, hogy a legmélyebb „zagyban” is ott rejlik a humornak az az aranya, amitől egy vers felejthetetlenné válik.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Rájöttem, hogy rút a pofám,
Műtse meg plasztikus prof, ám
Fradynál sokkal szebb legyek,
S ne köpjenek be a legyek,
Mint avas-penészes konyhát;
Orcabájam ragyogjon hát!”
/Tektonikus Tokmány, trubadúrlírikus ténytragédia tákoló tamburmajor/

„Rájött?! Rá bizony! Frady Endrére a hasmars! Ami ebből a vécépapírra került, azt az orrunk elé tolta versként! Rájöttem, hogy ő így alkot! Megosztja velünk a nagydolgait! Ne lássam anyámat vakvezetni világtalant, ha nem támogatnám Frady Endre aranyerének élesre töredezett tükörtörmelékkel történő megtükrözését! Ne csak Frady Endre fájjon nekünk, mi is fájjunk Frady Endrének!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2023. május 13., szombat

Érettségi szonett

"Segítség kéne most, égi..."
Segítség kéne most, égi,
Zajlik a blőd érettségi!
Mért nem tartóztat le a TEK
Mindenkit, ki nehéz matek

Példákat gyárt?! És a töri?!
Diákagyat összetöri!
Kettő között van egy halom
Kérdés, ami irodalom!

Mire jó ez, kit érdekel?!
Vigyenek az űrlények el
Minden egyes gonosz tanárt,

Mert a sok-sok fölös tan árt!
Üsse meg őket a guta,
Aki magyar, legyen buta!

ajánlás:
Herceg, ha te is most érnél,
Kelj fel, jobb az aranyérnél,
Ha kint futkálsz, mint víg marha…
Legyél balga oligarcha!

„Aligha… oliha… oligha… ööö… olimarha nem lehet ám akárki! Legyetek tik is bátorak, tanulódjatok szorgalmatosul, és legyetek okosultabban, mint a Cukorberg úr, akkor nektek is lesz tejbe-vajba aparhat… apor… aprításotok! Ugye Andi?” /Mészáros Lőrinc, multimilliárdos víz-gázszerelő/

„Égi segítség a földi pokolba?! Na, jó, megszórom őket egy dózis megoldó-kulccsal! Csak nehogy az éretlenül érendő érettségizők fejére essen, mint egy nyeretlen balta!” /özv. Tupoljev Tiborné Iljusin Irénke, nyugdíjas nehézbombázó/

„Aki nem lép egyszerre
Nem kap rétest estére!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas népnemzethy etető/

„Lépő marha célja rétes?!
Sült táp vágyás igen kétes,
Hisz’ a gyomra ettől szétes’!
Pásztor elől Ház fuss! (két s?)”
/Dr. Szénássy Szötyő, marhatáplálássy szakember/

„Ezt az érettségi dolgot el kellene már törölni. Soha nem értettem, hogy ha az ember végigjárta a középiskolát, és minden évben bizonyítványt szerzett, akkor miért kell még a végén még egyszer levizsgáztatni az egészből... Senki nem lesz más attól, hogy átmegy ezen a vizsgán. Nem is értem, miért gondolják egyesek, hogy ettől lesz 'érett' valaki... Egyrészt egy vizsgától nem válik semmilyenné az ember, ugyanaz marad, aki előtte volt, másrészt az embert nem nevezném érettnek vagy éretlennek, meghagynám ezt a két szót a gyümölcsöknek. A vers amúgy nagyon hiteles, ismét a szenvedések szórakoztató leírásán alapul, és pontosan mutatja be a diákok érettségivel kapcsolatos érzéseit.” /M. András, a költő legállandóbb és legérettségiellenesebb komentelője/

„Malagyéc Andrej elvtárs, te leragadni Lenin elvtársnál, aki azt mondani: tanulni, tanulni, tanulni! Én azt mondani: érni, érni, érni! Ellopni mindent, amit érni; lebombázni mindent, amit érni; meghódítani mindent, amit érni! Mi elérni, hogy lenni világhatalom újra! Érteni már, miért kelleni érni?!” /Putyin elvtárs/

„Mér szidod a tanárokat?
Szegény tanárt nem kell szidni,
Mert helytelen hőn azt hinni:
Hogy tantervet és tananyagot
Felelősen ő talál ki.
Aki ezt sej, alsópolcos IQ -jával tette,
Az nem tanár, az 'valaki',
De inkább egy gonosz senki.
A tanár nem olyan – hát hallgass!,
Mint a Falánk Fekete Farkas.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtanárpártibb kommentelője/

„Tudja Melbourne, tudja Sydney,
Hol mindenki tótágasik,
Sose köll a tanárt szidni,
Mer’ a tudás ott is a sikk.
Nyuggerapó, fránya nyugat
Érti, tícsör importantó,
Csak a kóbor kelet ugat
Meg sok tanult gentlemant, ó!”
/Busman Béla, bumeráng bolti bizniszmen/

„Régi nevén matúra,
Érettségi ma túra,
Amely bárkit elvezet,
Nehéz? Ugyan! Élvezet!

Nem kell kompetencia!
Oligarcha orgia
Akadálya értelem,
Fortélyos a félelem.

Tudás nélkül hatalom
Érvényesül szabadon,
Ne lepődj meg intő szón:
'Tícsö! Lívem kidzölón!'”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Behalok e humán dumán,
Ámde mindeközben hú, mán
Érettségiznek a pónik,
Ha a 'tícső’ kidzölónik'
Kompetensen matúrára,
Kérdvén, mennyi hat úr ára
Rabszolgaként fortélyosan
Fél elemre szerelve Auchan
Fémpolcain ingyom-bingyom!
Tudás helyett más nő kinn, gyom…”
/Kapanyél Kuponné Kasza Blanka, tébolyküszöbértékteremtőerőleves díler és mezőgazdasági munkafrontharcos/

„Mi ez a versformába rejtett ordenáré tudatlanság, ez az istentelenségnek látszó csalfa, vak reménytelenség?! Csokonai monnyonle?! A puszta tény, hogy az előző évezredben Frady Endre maga is leérettségizett, megmutatja, hogy aki leérettségizett, az annyit is ér! Kósáné Kovács Magda (1940-2020) forog a sírjában, amikor megtudja, hogy Frady Endre parafrázisként eltorzítva tette gyakorlatba a mondását, azaz eme borzalmas elmehányásában is megmutatta, hogy nem elég hülyének lenni, annak is kell látszani! Anyám, segítség kéne most, égi, úgyhogy készíts nekem helyet, mert érzem, hogy Frady Endre hatására pszichoszomatikusan hamarosan kénytelen leszek átájulni az örök vadászmezőkre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én érettségim idején az iskolám tanári karának kellett vizsgák során igazolnia, hogy felnőttek-e a feladatomhoz. Azóta én vagyok, aki vagyok, ők meg már nincsenek.” /Chuck Norris/

2016. augusztus 19., péntek

Egyéb sportágak

Bár sok úszónk, aki kijut,
Döntőről már lemarad,
Nincs nemzethalál, csak kiút,
Mohács ez csak s nem Arad.

Interjúkban riporterek
Mekegnek, mint barika,
Alany meg rí, mint a gyerek:
„Nyom mind az öt karika!”

Hős sportlövőnk mindenre lő,
Csak nem belső körökre,
Szégyenében nem jön elő,
Elbujdokol örökre.

Birkózókkal, dzsúdósokkal
Törölnek fel szőnyeget.
Éremveszély – mondom okkal –
Minket itt nem fenyeget.

„Mer’ a padló… mer’ a bíró…”
„Csalás volt sok ítélet…”
Ím, e sok fátummal bíró
Sportolói hitélet!

Férfi, női pólócsapat
Rióba jött aranyér’…
Tűkön ültem, remény apadt,
S nem maradt, csak aranyér…

„Nem értek egyet. Mármint különvéleményem van a sportolók ilyen jellegű elszámoltatásával kapcsolatban. De ez hosszú. Mármint nem szeretném ezen a fórumon kifejteni a különvéleményem. Rímel. Mármint vannak be rímek. Sőt most nem érződik, hogy a rímekből készült lécvázra lett volna görbítve a vers karosszériája. Hajrá! Mármint lesz ez még jobb is. Mármint az olimpiai szereplésünk.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Egy barátom megkért, hogy ne legyek divatköltő és ne csak a diadalokat örökítsem meg! Írni csak a győztesekről szabad? Ugye nem? Hát így! Na, megyek a kamillás ülőfürdőmbe!” /Frady Endre, aranyeres költőgigász/

„Frady Endrének nincs is aranyere, illetve régen volt, de már elmúlt, mert megoperáltam! Vajon a költői szabadság része-e az aljas rímkényszerből elkövetett orvosi hitelrontás?! Ebből per lesz!” /Dr. Nyeső Nyihámor, az Utolsó Kenet Klinika érsebésze/

„Hé, költőselejt úr, magának már egy holtversenyes hatvankettedik hely is smafu?! Kíváncsi lennék, maga benne lenne-e az első százezerben egy költő olimpián?! Szívesen lelőném, mint egy sánta kutyát, de sajnos meghúzódott a célzó szemgolyóm mozgatóizma és a fekvő testhelyzet közben a támasztó könyökömön is kijött egy pattanás!” /Vak Vazul, nagyöbű sportlövő/

„A macska rúgja meg teli rüszttel, hogy annyi jó sportolónk van, hogy a keményen dolgozó kisemberek nem láthatják mindegyiküket élőben, csak felvételről! Ettől függetlenül és mindazonáltal igaz az a dakota közmondás, hogy: Aki mer, az NER! Sikereinkkel mindenesetre megmutattuk a zembereknek és a halódó nyugatnak egyaránt, hogy van az a zuniós pénz, amiből hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” /Ortogonális Vektor, a Nemzeti Együttműködésképtelenség Rendszerének (NER) legfőbb iránymutatója/

„Meg kell mondjam, hogy sajnos nem minden sportolónk adott ki magából annyit, mint a hasmenéses Danuta, aki férfiakat megszégyenítően tette oda magát! De ne keseregjünk, hanem tekintsünk előre! De finom e lőre! Igazi aratángáló kadarka! Pia, pia, olimpia!” /ifj. Knézy Jenő, sportriporter/

„Való igaz, hogy a küzdősportokban rendre lepontoztuk a magyarokat, de sajnos ez elkerülhetetlen volt, mivel a sportdiplomatáik elfelejtettek megvesztegetni bennünket. Állítólag stadiont építettek a ránk fordítandó pénzből. Ez nem a mi hibánk, nem tehettünk mást!” /Bob Bigpocket, a Nemzetközi Bírómaffia gazdasági igazgatója/

„Az olimpiai eszmét a vastagbéllírájával eszméletlenre korbácsoló Frady Dögvész Endre ismét megmutatta, hogy mindig van lejjebb! A költészet égboltjának nadírja alatt fetrengő megveszekedett rímkalandor újabb elmeháborodott csasztuskájában belerúg minden szembejövőbe, majd adrenalin-habos testszaggal vitustáncol a romokon! Anyám szerint azért minden Frady Endre versnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy néhány versszak után egyszer csak véget ér. Jobb ma egy rövid vers, mint holnap két hosszú. Ez igaz, de mire kihevernénk, már jön is az újabb! Hát zuhanjon le a Doktor Bubó, de én nem kérem a következőt!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Soha nem indulok olimpián, mert minden számot megnyerek. Még a női csapatúszást is, a szinkront. Magyar hangom: Jakab Csaba.” /Chuck Norris/