Hanyi Istók*

Szereti azt Hanyi Istók*,

Ha vannak körötte kis tók.

Attól érzi magát jobban,

Hogyha mindbe belecsobban.

Ujjai közt úszóhártya

Rezeg, mikor vízbe mártja.

Testalkata tavi hali,

Mivel ő egy lápi pali.

Midőn farkaséhes vala,

Eledele tava hala.

Itala meg maga e tó,

S kedvenc klubja Rába ETO.

ETO úszótréner figyel,

Sok-sok edzés telik így el.

Parttól partig úszik Pista,

S nő a világrekordlista.

Várná őt bár Olimpia,

Elhúz s azt sem mondja: Szia!

Nem tudni, hogy hal-e, él-e,

Itt a vége, ússz el véle!

*valójában Hany Istók, de ilyen ritmustalan névvel nem lehet egy elit versbe bekerülni [a szerk. megj.]

„Covidos időszakban kinek van kedve Olimpiára menni? – kérdezném, ha egyrészt tudnék beszélni, másrészt pedig életjelt akarnék magamról adni, de nem akarok. Hadd higgyék rólam is, mint a szintén itt bujkáló Elvisről, hogy meghaltunk! Na, megyek is, mert vinnem kell neki a reggeli haladagját a búvárharang rejtekébe!” /Hanyi Istók*/

„Aki dunántúli pali,

S testalkata tavi hali,

Mért nem Szombathelyi Hali-

-ban gyorsúszik faltól fali-

-g?!”

/Mortalszombathy Menyhért, a Haladás úszószakosztályának szponzora és tiszteletbeli orvhorgász/

„A költő kedvenc csapatának, a Ferencvárosi Torna Clubnak, illetve a főhőshöz földrajzilag legközelebb lévő egyesületeknek, a Rába ETO-nak és a Szombathelyi Haladásnak a színe egyaránt zöld-fehér! Ugye milyen gyanús?! Ez nem lehet véletlen! Itt nagyon messzire kilóg a konteó lólába!” /Kohn Teó, összeesküvés elméleti fizikus és OKJ-s képzett csodarabbi/

„Hát Kapuvár már meg sincs említve, mert a mi csapatunk nem zöld-fehér?! Pedig kapuvári halászok fogták ki és a kapuvári plébánián lett István névre keresztelve 1749. március 17-én ez a halfiú! Skandalum, hogy minket már megint mellőznek! Felforr bennünk a kapuvári kópévér!” /Pecás Pityu, kapuvári lokálpatrióta és lakodalmas rocker/

„Én is írtam erről a vízi fiúcskáról az A Névtelen vár c. regényemben, de arra a gondolatra, hogy ebben a témában bármilyen irodalomjegyzékben együtt szerepeljek Frady Endrével, elindul a gyomromból visszafelé a rólam elnevezett bableves…” /Jókai Mór, író és a róla elnevezett bableves rendszeres fogyasztója/

„A Jókairól elnevezett Jókai bableves már rég nem ugyanolyan, mint az a babcuspájz, amilyet Jókai Mór evett, sőt a mai változatára talán már rá sem ismerne. Mi itt a menzán a konzerv változatára esküszünk. Ez után még Hanyi Istók* is megnyalná mind a nyolc-tíz úszóhártyás ujját! Tudom, hogy senkit sem érdekel, de azért megemlítettem.” /Bablé Béla, a dunai vasmű olvasztárséfje/

„Frady Endre olyan otthonosan mozog a népköltészet területén, hogy bármely olvasója igazi tősgyökeres tajtparasztnak gondolná. A népdalokra jellemző egyszerű páros rímekben lépdelő lápvidéki kifejezések az ősmagyar mocsárvilág regölve jajgató és gajdolva vigadó rögvalóságát idézik meg. Az ókori Olimpia megemlítése a közismert ősmagyar-ógörög rokonság metaforája. Nagy Sándor már a neve alapján is magyar, ugyanakkor Homérosz ugor nyelvű kétsorosa, az

                    Olümposzról Zeusz

                    Vízesésen leúsz’

is a fent említett nyelv- és vérrokonságot igazolja. Bár nem tudom, szükség van-e bizonyítékokra ott, ahol mindenki tudja, hogy Attila, Chuck Norris, Zeusz és Jézus is ómagyar, mint a Mária siralom, a Föld pedig lapos? Igazságot Hunniának! Mindent vissza! Hanyi Istók* for President!” /Vitéz Árvalányhajassy Ártányné Lóhalál Levédia, a Fradysta Irodalmi Népnemzeti Gimnázium (FING) magyar-történelem szakos tanára és haditerv készítő kisiparos/

„Ha azt mondanám, hogy Frady Endre úgy ír verset, ahogy Karácsony Gergely várost vezet vagy Hajdú Péter tévéműsort, akkor az a laikus kívülálló számára dicséretnek tűnhetne, pedig nagyon nem az! Ez a megátalkodott rímdíler még a hírhedt szellemi nadírokat is messze alulmúlóan ontja magából az idült tehetségtelenség kiszellőztethetetlen és eltávolíthatatlan mocsokfoltjait! Tragikus témaválasztása olyan esetleges, hogy a fenti degenerációt is csak azért okádta a képünkbe, mert véletlenül eszébe jutott a nyelvtanilag teljesen elrettentő Istók - kis tók rímpár! Könyörgöm, dobjuk a mocsárba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a Hanyi Istók* a Guinness világrekordja elérésekor majdnem feleannyi időt tudott a víz alatt tölteni egy levegővétellel, mint én levegővétel nélkül.” /Chuck Norris/

Egyéb sportágak

Bár sok úszónk, aki kijut,
Döntőről már lemarad,
Nincs nemzethalál, csak kiút,
Mohács ez csak s nem Arad.

Interjúkban riporterek
Mekegnek, mint barika,
Alany meg rí, mint a gyerek:
„Nyom mind az öt karika!”

Hős sportlövőnk mindenre lő,
Csak nem belső körökre,
Szégyenében nem jön elő,
Elbujdokol örökre.

Birkózókkal, dzsúdósokkal
Törölnek fel szőnyeget.
Éremveszély – mondom okkal –
Minket itt nem fenyeget.

„Mer’ a padló… mer’ a bíró…”
„Csalás volt sok ítélet…”
Ím, e sok fátummal bíró
Sportolói hitélet!

Férfi, női pólócsapat
Rióba jött aranyér’…
Tűkön ültem, remény apadt,
S nem maradt, csak aranyér…

„Nem értek egyet. Mármint különvéleményem van a sportolók ilyen jellegű elszámoltatásával kapcsolatban. De ez hosszú. Mármint nem szeretném ezen a fórumon kifejteni a különvéleményem. Rímel. Mármint vannak be rímek. Sőt most nem érződik, hogy a rímekből készült lécvázra lett volna görbítve a vers karosszériája. Hajrá! Mármint lesz ez még jobb is. Mármint az olimpiai szereplésünk.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Egy barátom megkért, hogy ne legyek divatköltő és ne csak a diadalokat örökítsem meg! Írni csak a győztesekről szabad? Ugye nem? Hát így! Na, megyek a kamillás ülőfürdőmbe!” /Frady Endre, aranyeres költőgigász/

„Frady Endrének nincs is aranyere, illetve régen volt, de már elmúlt, mert megoperáltam! Vajon a költői szabadság része-e az aljas rímkényszerből elkövetett orvosi hitelrontás?! Ebből per lesz!” /Dr. Nyeső Nyihámor, az Utolsó Kenet Klinika érsebésze/

„Hé, költőselejt úr, magának már egy holtversenyes hatvankettedik hely is smafu?! Kíváncsi lennék, maga benne lenne-e az első százezerben egy költő olimpián?! Szívesen lelőném, mint egy sánta kutyát, de sajnos meghúzódott a célzó szemgolyóm mozgatóizma és a fekvő testhelyzet közben a támasztó könyökömön is kijött egy pattanás!” /Vak Vazul, nagyöbű sportlövő/

„A macska rúgja meg teli rüszttel, hogy annyi jó sportolónk van, hogy a keményen dolgozó kisemberek nem láthatják mindegyiküket élőben, csak felvételről! Ettől függetlenül és mindazonáltal igaz az a dakota közmondás, hogy: Aki mer, az NER! Sikereinkkel mindenesetre megmutattuk a zembereknek és a halódó nyugatnak egyaránt, hogy van az a zuniós pénz, amiből hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” /Ortogonális Vektor, a Nemzeti Együttműködésképtelenség Rendszerének (NER) legfőbb iránymutatója/

„Meg kell mondjam, hogy sajnos nem minden sportolónk adott ki magából annyit, mint a hasmenéses Danuta, aki férfiakat megszégyenítően tette oda magát! De ne keseregjünk, hanem tekintsünk előre! De finom e lőre! Igazi aratángáló kadarka! Pia, pia, olimpia!” /ifj. Knézy Jenő, sportriporter/

„Való igaz, hogy a küzdősportokban rendre lepontoztuk a magyarokat, de sajnos ez elkerülhetetlen volt, mivel a sportdiplomatáik elfelejtettek megvesztegetni bennünket. Állítólag stadiont építettek a ránk fordítandó pénzből. Ez nem a mi hibánk, nem tehettünk mást!” /Bob Bigpocket, a Nemzetközi Bírómaffia gazdasági igazgatója/

„Az olimpiai eszmét a vastagbéllírájával eszméletlenre korbácsoló Frady Dögvész Endre ismét megmutatta, hogy mindig van lejjebb! A költészet égboltjának nadírja alatt fetrengő megveszekedett rímkalandor újabb elmeháborodott csasztuskájában belerúg minden szembejövőbe, majd adrenalin-habos testszaggal vitustáncol a romokon! Anyám szerint azért minden Frady Endre versnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy néhány versszak után egyszer csak véget ér. Jobb ma egy rövid vers, mint holnap két hosszú. Ez igaz, de mire kihevernénk, már jön is az újabb! Hát zuhanjon le a Doktor Bubó, de én nem kérem a következőt!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Soha nem indulok olimpián, mert minden számot megnyerek. Még a női csapatúszást is, a szinkront. Magyar hangom: Jakab Csaba.” /Chuck Norris/

Hej, Danuta...

Hej, Danuta, Danuta,
Evezést jól tanútta,
Pireg-pörög karizma,
Tyű, micsoda karizma!

Hasmars támadt, jaj, rája,
Ám így is üt hajrája,
S aranyos ő, mer’ heti
Másodikját nyerheti!

Négyesbe’ ja harmadik
Gyühet! Ez a karma, dik!
Ereje egy Kamazon
Túltesz: csodás amazon!

(tánc!)

„Hát, igyekszik az ember lánya! A Kamazokat amúgy még hasmars után sem olyan nehéz lehajrázni, mert már a táv elején elsüllyednek.” /Kozák Danuta, sokszoros olimpiai bajnok kajakos/

„Karma?! Milyen karma?! Ne rontsa itt a hitelemet, költő úr! Én minden versenyzőnek rendben tartom a körmeit, mert ha karommá nőnének, akkor evezés közben simán beleakadhatnának egy könnyűbúvárba, vagy egy máig harcoló német tengeralattjáróba!” /Csipesz Tamara, a kajak-kenu válogatott manikűröse/

„Ez a karma nem az a karma, dik mán! Csumidázlak gádzsi, de ne lássam anyámat hadront ütköztetni, ha ez a karma tágabb értelemben nem cselekedetet, tettet, vagy művet jelent!” /Dr. Kolompár Einstein, az Országos Kisebbségi Értelmiségiek (OKÉ) civil szervezet elnöke és nemzetközi atomenergetikai aura-csí kutató/

„Beszósz hurka kőttő, beszósz?! Nemá, hogy egy kiscsirke lenyomjon, mer kettéharapom, ha nagyon cserfel! Ütlek borúsz!” /Kamaz Kenéz, teherautósofőr és megyei erőemelő bajnok/

„Pár nappal a kőkemény hasmenés után fél távnál ilyet robbantani?! Jól van Danuta, ez férfimunka volt!” /ifj. Knézy Jenő, sportriporter/

„Amikor egyszer ment a hasam én is vele mentem egészen a tengerpartig. Akkor keletkezett a halálzóna a Mexikói-öbölben.” /Chuck Norris/

„Mink itten az új stadionba nagyon keményen edzünk! A mester a másfél hetes nyári alapozáson nagyon meghajtott minket, oszt’ mán olyan nagy lett a combizmom, mint annak a Kozári Dakotának, vagy hogyishívjáknak a bicepsze!” /Retek Rezső, NB I.-es futballista/

„Mi ez az elmetrancsírozó álnépies műcsasztuska?! Mi ez a lábgombásan hónaljszagú deheroikus gyógycsujogatás?! Ez a savószínű rettenet méltán kerülhetne bele Frady Endre: Olimpiai Bajnokaink Irodalmi Sárba Tiprása c. antológiájába, amit a Magyar Könyvégetési Héten saját kezűleg raknék a máglyára! Anyám szerint én nem lévén cukrász, nem érthetek a máglyarakáshoz, de nem zavarja a megsebzett lelkű állati üvöltésem, mert szerencsére megint elfelejtett benzint tölteni a kétütemű motoros NDK hallókészülékébe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Se a verset nem értem, se azt, hogy miért kell zárójelben dőlt betűkkel táncolni a végén?! NEM ENG.!” /Wasserkopf Winnetou, NDK indián származású főcenzor-helyettes/

„A honleányi heroikus küzdelem letaglózó hatására egyik ámulatból a másikba zuhanó költő zúzott lelki sebeit bő nyállal nyalogató főnixként támad fel az önnön emberfeletti szellemi teljesítményének pokoltüzéből. A világirodalom gyomorforgató gyönyörűségének gejzír-szerű előtörése népi-kisebbségi-spirituális elemekkel vastagon megszórva petyhüdt líralávaként kenegeti az olvasó szépérzékét. Unikális sosemvolt és nemislesztán műremek!” /Seszűk Sebőné Art Aranka, a Bedarált Bőségszaru c. irodalmi réteglap művészeti vezetője/

Kozák-Szabó győzelme

Jól evezett Szabó s Kozák,
Formájukat szépen hozák,
S versenyüket immár nyerék,
Ez a két hölgy igen derék.

Bár amazonpár, a germán
Azt hitte, hogy minket ver mán,
Nyomozhattak csak, mint Derrick,
Aranyat a hun nők nyerik.

Tegnapelőtt még a has ment,
Ki e bajból szén és vas ment,
S most nem has megy, csak a hajó,
S minden jó, a vége, ha jó!


„Tegnapelőtt még a hasam ment, ma már szerencsére csak a hajónk!” /Kozák Danuta, olimpiai bajnok kajakos/

„Jaj, költő úr, nem tudja, hogy hasmenés esetén elég a széntabletta?! A vashiány egy másik betegség! Heveny hasmenés esetén eszébe ne jusson rozsdás szögeket nyalogatni!” /Dr. Bélgörcs Béla, olimpiai csapatorvos/

„Nagyon boldog vagyok, hogy az egész mezőnyből én értem be leghamarabb a célba, mert a győztes hajóban én ültem elöl! Így amiatt sem kellett aggódnom, hogyha Danutára megint rájön a mehetnék, akkor az arcomba kapom a fröccsöt!” /Szabó Gabriella, olimpiai bajnok kajakos/

Éljen a Has Párt zenés felvonulása, a Nagy Has Menés! Torokszorító látvány, ahogy végighömpölygünk az Andrássy úton!” /Kloáka Kenéz, a Has Párt programszervezője/

„Nagy verseny volt! Épp előzni akartunk, amikor hirtelen véget ért a pálya. Nem is értjük, miért nem 501 méteres a táv. Sebaj, az ezüst is szépen csillog, ha épp süt a Nap!” /a germán amazonok/

„Nagy megtiszteltetés, hogy én adhattam át az érmeket a versenyzőknek! A szervezők minden éremfajtából csak egyet-egyet adtak, mert tudták, hogy Ctrl+C Ctrl+V-vel simán tudok mindegyikből egy-egy hitelesnek tűnő másolatot is készíteni. Csak bele ne harapjanak!” /Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke/

„Szórakozunk a volt köztársasági elnök úrral, költőcske?! Megvitassuk a kérdést?! Ütköztessük a véleményünket?! Formáljam a magáét ezzel a szolgálati gumibottal! Vagy magyarázzak inkább kardlappal?! Na, tűnés vissza a közmunkapad mellé!” /Csávás Kálmán munkásőrnagy, a Fűzfapoétákat Irodalomból Kiközmunkásító Alapítvány (FIKA) ideológiai főtisztje/

„Az első pár tucat olvasásra még archaikusnak és kaotikusnak tűnő szóösszlet hirtelen kitisztul és összeáll, mint szakértő kéz alatt az Ikeában vett Kürmjönn márkanevű polcos szekrénycsalád két héttel a szerelés megkezdése után. Az aranyértől az aranyéremig vezető szagos diadalút megverselése a világirodalmat egy újabb krízislírával ajándékozta meg és tette többé. A Frady Endre rajongók táborát eksztatikus sikolyokba hajszoló mű ismét kipótolja önmaga hiányát!” /Dr. Leend Lajosné Vala Viola, az ELTE Kőkorszaki Olimpiai Költészettan Székének (KOKSZ) docense/

„A vers tárgyi tévedést tartalmaz! Ha én nyomozok az arany után, akkor meg is szerzem. A két német hölgy viszont sikertelenül nyomozott, tehát a hozzám hasonlításuk sántít, mint a hazug ember! Igaz Harry? Költő úr, figyelmeztetem, hogy bármit mond, az felhasználható ön ellen!” /Derrick felügyelő/

„A poklot valahogy úgy képzelem, hogy miközben az elkárhozott lelkek égnek a gyehenna tüzében, a központi máglya fölötti bográcsban Frady Endre olvassa fel a verseit és ez mindenkinek közvetlenül az agyába van belehangosítva. Ettől a mostani művétől talán a főördög is halálsikolyokat hallatva könyörögné át magát egy kevésbé kegyetlen büntetés végrehajtási intézménybe! Anyám szerint mindezek fényében lehet, hogy ideje lenne elkezdenem hittanra járni és elkísérgetnem őt a vasárnapi misére. Hátha megúszom, hogy az öröklétet Frady Endrével kelljen eltöltenem! /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a tengertől föl akartam kajakozni a Mississippin, de nem volt se csónakom, se evezőm. Fogtam két aligátort, az egyikre ráültem, a másikkal eveztem. Mire másnap végigértem, nagyon elfáradtak.” /Chuck Norris/

Holtversenyes Csehzüstérem

Benyúlva ezüstöt Cseh csen,
Ki magyar s nem cseh vagy csecsen
(Nem szopott cseh s csecsen csecsen).

Pillangót úszott, nem mellet,
S vidul Phelps és le Clos mellett:
Nagy közös ezüstre tellett!

Holtverseny érte el Csehet,
Haza diadallal mehet,
S nevetve mond vidám „Hehe!”-t.

„Hehe!” /Cseh László, a 100 méteres pillangóúszásban hármas holtversenyben olimpiai ezüstérmet szerző vidám magyar úszó/

„Valóban megkerestük a szerintünk cseh-csecsen vegyes származású úszót állampolgárság ügyben, de ő azt mondta, hogy neki nem a származása vegyes, hanem az egyik fő száma és se oroszul, se csecsenül nem beszél, úgyhogy köszöni szépen, de most már megmaradna magyarnak. Tanulság, hogy a legközelebbi jelöltünket nem megkérdezzük, hanem elraboljuk.” /Dunakav Dunakavics Rotorov, a Csecsenföldi Olimpikon Beszervezési Bizottság (CSOBB) főtitkára/

„Micsoda?! Vidáman nevet az ezüstérme után?! Én bezzeg bocsánatot kértem, mert szégyenteljes másodikként nem lehetek hős a hazámban! Én az ő helyében valószínűleg menedékjogot kérnék Csecsenföldön. Abcúg, Dél-Korea!” /Om Jun Csol, észak-koreai olimpiai ezüstérmes súlyemelő/

„Om Jun Csol önkritika gyakorlását elfogadtuk és most családja körében egy kényszermunka… ööö… illetve edzőtáborban készül arra, hogy négy év múlva kiköszörülje a csorbát és legyőzze az összes imperialista és dél-koreai ellenséget… ööö… illetve ellenfelet!” /Kim It Lop, az Édenkertbe Haladó Korea Ország Példamutató Pártja (ÉHKOPP) sportügyi szakállamtitkára/

„Hát, én sem tudok szívből örülni az ezüstérmemnek és én sem bírom a dél-koreaiakat, illetve csak egyet közülük. Lehet, hogy számomra is minden út Groznijba vezet?” /Imre Géza, olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó/

„Laci jól teszi, ha nevet, mert sírni csak a győztesnek szabad!” /Székely Éva, olimpiai bajnok úszónő és a Nemzet Sportolója/

„Olyan boldogan álltak mindhárman a dobogó második fokán, hogy hirtelen elfogott a magányérzet és arra vágytam, bár 0.75 másodperccel lassabban úsztam volna és én is ott állhatnék közöttük! Hej, ha én is, én is köztetek lehetnék, szép vidám legények, ezüstös leventék!” /Joseph Schooling junior, szingapúri olimpiai bajnok úszó/

„Jaj, Jóska fiam, gondolkodjál már! Ha ugyanannyit úsztál volna, mint ők, akkor nem a második fokon állnátok együtt, hanem az elsőn és akkor mind aranyosak lennétek! Mióta apád kivándorolt Szingapúrba, mintha elfelejtettetek volna józan paraszti ésszel gondolkodni!” /id. Iskolázás József, az ezüsthüttyösi Aranykalász MGTSZ nyugdíjas aratómunkása és Joseph Schooling itthon maradt nagyapja/

„Jaj fater, az unokája ugyanannyit úszott, mint a többiek, csak kicsit gyorsabban!” /Joseph Schooling senior, a győztes édesapja/

„Az irodalmi nótafa bokorrímein csillogó rímvirágcsokrokról poézisnektárt gyűjtő líraméhek andalítóan ritmikus döngicsélése hatja át a sport aktuálköltőjének mindhalálig gyönyörködtető életművét. Az sorvégi összecsendülő csimbum cizellák mákonya mézédesen cirógatja a világirodalom ínyenceinek mondanivalóra éhes nyelőcsövét. A mű mirőlszólása szinte elhalványodik a külcsín szépségének apoteózisa mögött. Kötelező olvasmány!” /Jajlila Jenőné Óhdeszép Olívia, középiskolai magyartanár és maszek méhész/

„Frady úr! Örömmel látjuk körünkben!” /Rémrím Rezső, a Magyarországi Idióta Költők Intézete (MIKI) szakmai referense/

„Csak az a cím, csak azt tudnám feledni! Meg mindent, ami utána jön! Ennyi vérlázítóan gyenge szóviccet még a Sas Kabaré és a Szeszélyes Évszakok közös műsorában sem lehetne találni! Aki úgy gondolta, hogy Frady Endre olimpiai aranyos verseivel a magyar költészet elérte a mélypontját, az nem sejthette, hogy ezzel az ezüstös gennygóccal újabb meredek lejtőket kövezett ki a lírapokolba vezető úton! Anyám közben azt kérdezi, hogy a holtverseny azt jelenti-e, hogy mindenki a vízbe fulladt, de ezt betudom a nonstop éjszakai olimpia nézés mellékhatásának. Ám ki tudja, milyen apokaliptikusan borzalmas mellékhatásai lesznek a jövő nemzedékére, ha a magyar irodalom nyomokban Frady Endrét fog tartalmazni?! Én mindenesetre beiratkoztam egy nagy hatótávolságú klapanciapusztító mentális erőfejlesztő tanfolyamra, anyámat pedig hermetikusan elzártam az internettől.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer fogadásból világcsúcsot úsztam 100 méter pillangón. Hátratett kézzel.” /Chuck Norris/

Hosszú Katinka

Katka magát vízbe veti,
Gyorsabb, mint egy tavi jeti,
Pörög keze, lüktet lába,
S összes ellenfele kába.

Iron Lady’s very-very
Strong – a mezőnyt péppé veri,
S mindeközben kissé avítt
Világrekordokat javít.

Nekem leesik az állam,
S közben bőg az Amcsi Állam,
Úszóikra ráver Hosszú,
Jön is blőd doppingvád bosszú.

Ő Rióban közben rakat
Csúcsot dönt s nyer aranyakat.
Vízben száguld oda-vissza,
Ő az úszás Chuck Norrissza!

„Hát persze, én meg a mindenbírás Hosszú Katinkája vagyok, mi?! Ne gondold gyógyköltőcske, hogy a Föld túloldalán biztonságban vagy tőlem, mert én le tudom rúgni a fejedet a puszta távollétemmel is! Szerencséd, hogy a mai edzésemen épp a kegyelmet gyakorolom!” /Chuck Norris/

„Doppingvádak?! Közröhej! Ha mi doppingolunk, akkor Michael Phelps egy két szintetikus lábon járó radioaktív veszélyes hulladéktároló!” /Shane Tusup, edző és férj/

„Kikérem magamnak a rágalmakat! Én nem a tiltott ajzószerektől világítok a sötétben, hanem mert mutáns vagyok! Már eleve így születtem a marsi csészealjunk orvosi szobájában! Akkoriban még i2dfx-mrzwy-13/ggg-nek hívtak, csak később amerikaiosítottam a nevemet a menedzserem kérésére.” /Michael Phelps, gyanúsan sokszoros olimpiai bajnok úszó/

„Többször is ellenőriztük Hosszú Katinkát, de sem a vérében, sem a vizeletében nem találtunk mást, mint Sugovica vízben főtt bajai halászlevet sok tésztával, ami ajzószer ugyan, de nem tiltott.” /Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője/

„Én ugyan nem tudok úszni, de a rajtkövön állva a medence fölé tartott botommal kettéválasztom a vizet és száraz lábbal átrohanok a túlpartra. Sajnos eddig egyetlen világcsúcsomat sem hitelesítette a szőrösszívű nemzetközi szövetség. Nem tudom miért! Csak nem találtak a megengedettnél több mannát a vizeletemben?!” /II. Mózes, próféta/

„Hosszúnak könnyű, mert csak beugrik a medencébe és már el is éri a túlsó falat! Én bezzeg kitempózhatom a belemet is, míg átérek!” /Rövid Gizi, Hosszú Katinka méltán elfeledett vetélytársa/

„Hiába döfködöm a sajtó felé küldött műmosolygás közben a hátam mögött ennek a kozmopolita nőszemélynek a viaszbábuját, nem tudok ártani neki! Lehet, hogy a mutyiban közbeszerzett viasz, vagy az okosba’ organizált kötőtű az oka?! Mindegy, nem mondok le!” /Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke/

„Hosszú Katinkát onnan lehet megismerni, hogy mindig ő van elöl. Még szerencse, hogy Katka nem a menekült csapatban úszik, mert akkor úgy kellene közvetítenem a világrekord döntését, hogy meg sem említhetném, hogy jelen van!” /ifj. Knézy Jenő, sportriporter/

„Mi ez a vulgárkertészeti gyomrohadvány?! Mi ez a trambulinról az irodalom medencéjébe fröccsenő belerondítás?! Nem lennék meglepve, ha Frady Endre versírás után levett vizeletében éhen halt agyevő skarabeus molekulákat találnának! Anyám most azt kérdezi, hogy az a Hosszú Katinkával állandóan együtt úszó sárga csík ugye nem azt mutatja, hogy éppen belepisil a medencébe? NEEEEM!!!” /Puzsér Róbert, feszült kritikus/

„Amikor győzök, mindig gyorsan megszárítom a hajam, majd visszaszaladok a medencéhez megnézni, hogy beért-e már a sárga csík is? Amúgy azon gondolkodom, hogy elindulok a nyíltvízi 10 kilométeres számban is. Az elején elsprintelek a mezőnytől és később, ha valaki esetleg utolér, akkor a lábtempómmal visszarúgom a mezőnybe. Mint Chuck Norris.” /Hosszú Katinka, többszörös olimpiai bajnok úszónő/

„A sport megtanít tisztességgel győzni és méltósággal veszíteni. Van, akinek az egyiket, másoknak a másikat kell többet gyakorolni. Hosszú Katinka és Frady Endre leckekönyvében viszont egyáltalán nem szerepelt a kudarctűrés tantárgy, mert azt nem lehetett egyszerre hallgatni az olimpiai arany, világcsúcs, örökélet című tanegységekkel. Az egyszerű halandó csak ámul, és átadja magát a győzelmi mámornak. Aki nem hiszi, őrizgesse a mintákat tíz évig.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Az első arany

Elő fotel, kaja, pia,
Kezdődik az Olimpia!
Nagy örömére a köznek,
Harcos hölgyek épp tőröznek.

Honleányunk igen penge,
Olasz nézi, merre leng e
Hősnő párbajtőre hegye…
Tus segít, hogy észrevegye.

Tévé előtt csak úgy lesek,
Hullanak hol együttesek,
Hol pediglen egylámpások…
E feszültség nekem má’ sok!

Páston kívül vajh’ még hun nő
Ily izgalom?! Győz a hun nő!!!
Himnuszunk, e nemes ének,
Méltán szól Szász Emesének!

„Nemes ének?! Persze! Ezért strapáltam magam és írtam annyi versszakot, hogy állandóan csak az elsőt dalolgassátok?! Fogadjunk, hogy nem is tudjátok tovább! Halálhörgés, siralom! Piha!” /Kölcsey Ferenc, költő/

„Bocs, Feri bá’, hogy közbeszólok, de nekem az első se jut mindig eszembe!” /Király Linda, énekesnő/

„Ne puffogj, druszám! Nézd meg, én hogy jártam?! Rólam, aki annyi szép dallamot írtam, egy repülőteret neveztek el, és most már mindenkinek az agyig hatoló, fülsüketítő motorzúgás jut eszébe a nevem hallatán!” /Liszt Ferenc, zeneszerző/

„Köszönjük Emese!” /Magyarország/

„Mi ez a kretén kínrímes klapancia?! Frady Endrének ismét sikerült belerondítania az ország közös örömébe! Hát már a Himnusz hallgatása közben is úgy kell állnunk, mintha egy szabadrúgással szembenéző sorfal tagjai lennénk, hogy nehogy ágyékon találjon a költészete?! Anyám szerint ne fetrengjek a szőnyegen, mint egy műesett olasz csatár, hanem keljek fel és férfiasan toroljam meg a rajtam esett sérelmet, de hát mit tudhat ő az én fájdalmamról?! Kedves Emese, nincs még egy hely a tőröd hegyén egy megtébolyodott poéta számára?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kanapészurkoló költő úr! Olimpiát nem a fotelban tespedve kell nézni, hanem update kézi súlyzókkal a kézben ugrálva és akkor a közvetítés végén jól fog esni teljes kiőrlésű fűrészpor ízű update vacsora!” /Schobert Norbert, update fitnesz guru/

„A győzelmem után a riporter megkérdezte tőlem, hogy mivel hálálom meg az embereknek, hogy kijöttek a helyszínre szurkolni nekem? Még nem tudom, de csak őneki szívesen felolvasom ezt a verset!” /Szász Emese, olimpiai bajnok párbajtőröző/

„11:7-nél még azt hittem, hogy megnyerem, de 13:15-nél, amikor örömködni kezdett már sejtettem, hogy mégsem. Először szomorú voltam, de már nem bánom a vereséget, mert ha rólam írtak volna ilyen gyenge győzelmi verset, én biztos párbajra hívtam volna az elkövetőt! Felkoncolare necesse est!” /Rosella Fiamingo, olimpiai ezüstérmes párbajtőröző/

„A mi időnkben, a szép sötét középkorban még egyszerűbbek voltak a szabályok. Együttes találatnál mindkét bajvívót kivitték a küzdőtérről, a ma egylámpásnak nevezettnél pedig csak azt, aki kapta. A vesztesek nem a vigaszágra jutottak, hanem a temetőbe. Ezüst és bronzérmet sem osztottak, mert már nem volt kinek. Hej, azok a régi szép idők!” /Félfejű Vid, többszörös lovagi torna győztes és egyszeres második helyezett/

„Én minden himnuszt el tudok énekelni bármilyen nyelven akármilyen dallamra. Egyszerre.” /Chuck Norris/

Fülsüketítés

Gazdaságunk nem épp német,
Gyűjtünk inkább vasat-fémet,
Hisz’ egy orbitális MÉH ez,
S százezernyi ember éhez.

Műurak bár jobban élnek,
Tört emberhad magát félnek
Látva szökik, irány nyugat,
S nem érdekli, ki mit ugat.

Stadionszörny bezzeg épül,
S VIP-hang szaval birkanépül:
„Olimpia… sportnemzet…” és
Dúl a gyermekéheztetés.

Szegény ember tóból csukáz,
Közben fentről zeng az ukáz:
„Magyar anya folyton szüljön!”
S divatba a süket fül jön…

„He?!” /Fül Félix, frissen süketült stadionhangosító és keményen dolgozó kisember/

„One man, one ear!” /one Gogh, the Vincent Van/

„Na, hazaáruló költőcske, most aztán jobban megüti a bokáját, mint az a szerencsétlen Böde Dani! Maga meg minek üti bele az orrát abba, hogy felsőbb érdekből ki miért csoportosítja át a közpénzeket a direkt erre a célra létrehozott Gyermekéheztetési Alapítványból a Stadionépítési Alapítványba?! Köze hozzá?! Na, erről fogunk szűk körben elbeszélgetni! Az orrcsontját feltétlenül hozza magával! Garantálom, hogy mindenbe bele fogja ütni!” /Csávás Kálmán orrmester, a Haza Árulást Nyilvánosan Átvilágító Sóhivatal (HÁNYÁS) főinkvizítora/

„Vérlázító demagógia! Ebben az országban nem éhezik egyetlen gyerek sem! Ha nem reggeliznek, az csak azért van, mert olyan dagadtak, hogy már undorodnak a sok kajától! Na, majd a mindennapos iskolai labdarúgás órán leadják a súlyfölöslegüket és felkészülnek arra, hogy felnőve ők érjék el azt a célt, amit az ideológiailag megmételyezett komcsi aranycsapatnak nem sikerült! Arccal a lábunk felé!” /Zsírgömb Zsödény, a Gyermekéheztetési Alapítvány és a Stadionépítési Alapítvány elnöke/

„A magyar nőnek nem az a feladata, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjon, hanem töltse be a princípiumát, legyen családanya és szüljön, mint az állat, oszt’ induljon a banzáj, essen szét a ház!” /Ákos, nemzeti gyökerű szakrális rock ikon és aktuális lázmérő/

„Ez az, essen szét a Ház! Rohamozzuk meg a Kossuth tér felől, romboljuk le és hintsük be sóval! Sótájm! Ki az utcákra! Ja, ilyen hideg van? Akkor mégsem!” /Vérláz Vendel, a Történelmi Utcaromboló Forradalmi Anarchisták (TUFA) vezére/

„Micsoda felkavaró gondolatok, micsoda forradalmi hevület! Nemzeti Múzeum lépcsőjére illő hangvétel! Az irodalomkedvelőknek óhatatlanul eszébe ötlik a nagy Csobánkay Lepnyő elhíresült kétsorosa:
Igen aktuális topik,
Állam hízik, áll felkopik.
Tiszta tekintet, tiszta kéz, tiszta rímek, tiszta ideg hatalom, tiszta udvar, tisztelt ház! A tisztelt ház tiszteletlen támadásának tisztázására lefolytatandó vita tisztítótűzként hatna a líra tiszti kaszinójában, bár ezt nem tisztem megítélni! Kötelező olvasmány!” /Tiszta Kriszta, a Mélymagyartanárok Ügyeinek Forrongó Üzenete (MŰFŰ) c. szamizdat kiadvány főszerkesztő helyettese/

„Frady Endre végre kimondta, amit ki kellett mondania! Jobb kint, mint bent! Hogy hogyan mondta ki és nekem miért kell ezt elolvasnom, az már egy másik kérdés. Bárcsak anyámnál is süket fülekre találna, de balszerencsére elfelejtettem eldugni a laposelemekkel máig harcoló NDK hallókészülékét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyre gyakrabban hallom a magyarok ’Chuck Norris, te szülj nekünk rendet!’ fohászát. Hát, inkább azt, mint gyereket, bár utóbbit is tudnék. Na jó, rögvest induljak, vagy azonnal, de előtte még teremtsek békét a közel-keleten a puszta tekintetemmel?” /Chuck Norris/

„Bácsi kérem! Éhes vagyok! Tetszene tudni adni pár forintot?” /egy ’Magyarország jobban teljesít!’ feliratú plakát tövében kolduló maszatos kisgyerek/

„Vétkesek közt cinkos aki néma” /Babits Mihály/

Budapesti Olimpia

- „Úgy ingok, akár egy hinta…”
- „Nem csodálom Zolim, pia!”
- „Ja, és pont oly ütős, mint a
Budapesti Olimpia!”

- „Ó, agyatlan egyetlenem,
Kire sors elmebajt ráoszt,
Közgyűlésben ugye te nem
Szavazod meg ezt a káoszt?!”

- „Jaj, ne hergeld magad drágám!
Pont olyan vagy most, mint akit
Titkos féreg foga rág ám!
Örülj e sport-hepajnak itt!”

- „Pesten újabb stadionok?!
Nem kell ide olimpiász!
Rá, ha szavazol, te konok,
Széjjelverlek! Jobb, ha piálsz!”

Piált ő, de megszavazta:
Szesz tort ült a józan észen,
S vígan felkiáltott: „Azta!
Kenyér helyett cirkusz lészen!”

HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM NYERHETED EL AZ ARANYÉRMEINKET!
Nemzeti Olimpizáció /egy nagy kék óriásplakát/

„Képviselőtársaim nevében kikérem magamnak azt a feltételezést, hogy mi masszív alkoholisták lennénk! Az igaz ugyan, hogy nem mindenki veti meg a cefrét, de az már nem igaz, hogy szavazáskor illuminált állapotban nem mindig találjuk el azt a gombot, amelyet szeretnénk! Nem mindig igaz!” /Dr. Rizling Rezső, önkormányzati képviselő és a Rizling és Társa Nemzeti Ital- és Hűtőfolyadék Kereskedelmi Konszern társtulajdonosa/

„Gyeünk Rözs… Rózs… Rezső, mommenneki, homommentán ittamkicsit, demá… demá… demájóvagyokk… hukk! Éjjenalimpia! Hukk!” /Zöldüveges Zoltán, önkormányzati képviselő és a Rizling és Társa Nemzeti Ital- és Hűtőfolyadék Kereskedelmi Konszern társtulajdonosa/

„Na, gyere csak ide Zolikám, hadd józanítsalak ki ezzel a 10 unciás pszichológiai kesztyűvel! Nesze! Olimpia, mi?! Nesze! Dugó, káosz, államcsőd, mi?! Nesze! Brühühü! Ó, hogy én miért nem a Mézga Gézához mentem feleségül?! Nesze! 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1… KO!” /Zöldüveges Zoltánné Hufnágel Hedvig, diplomás ápolónő és félnehézsúlyú ökölvívónő/

„ A remek budapesti kapcsolataim révén simán el tudom intézni, hogy a magyarok lemondjanak országunk, Azerbajdzsán javára a 2024-es olimpiáról. Van az a pénz és vannak azok az illetékesek. Ha mégsem tennék, akkor fejek fognak hullani.” /Ramil Safarov, azeri baltás gyilkos/

„Szívesen jönnék a budapesti olimpiára, csak félek a határátkeléskor a rozsdás drótkerítésen való átmászás okozta sérülésektől.” /Ahmed al Kebab, szír hosszútávfutó/

„Aljas rágalom, hogy mi, egykori küzdősportolók, csak megfélemlítés céljából voltunk ott a közgyűlés ügydöntő szavazásán! Az, hogy a teremőröknek kiosztottunk pár pofont, nem jelent semmit. Szemtelenek voltak, mert volt pofájuk elkérni a személyi igazolványunkat. Szerencsére volt TAJ kártyájuk, így a mentők ingyen elszállították őket.” /Góliát Géza, nehézsúlyú birkózó olimpiai bajnok és a Tar Bár kidobóembere/

„A 2024-es budapesti olimpia nagyon jó alkalom lesz az EU-ból való kilépés és a nyugdíjrendszer összeomlása ötödik évfordulójának elmismásolására. Az emberek végre igazi cirkuszt kapnak, ami elfeledteti velük a száraz kenyérét való mindennapi sorban állás kényelmetlenségeit.” /Demagóg Dezső, a Népbutítási Minisztérium államtitkára/

„ Vajon mire van kevésbé szüksége Budapestnek, egy  örökkévalóságig legagyásító olimpiára, vagy a sárga föld alá lebutító Frady Endrére? Anyám szerint egyik tizenkilenc, a másik alsó híján huszonegy, de ő unalmában mást se csinál, csak kártyázik a számítógépen. Szerintem viszont egy Frady Endrét a csepeli olimpiai stadion alapkövébe bebetonozó munkás nagyon is méltó lenne a maga bérére. Ámen!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Budapesten még nem jártam. De, ha ott mindenki ilyen tapló, akkor az ő érdekükben nem is fogok. Félek, hogy sokakat megfojtanék a hónaljszőrömmel.” /Chuck Norris/