Kánikulai költészettelenség

Verset írni hőgutába,

Midőn hajhagyma is lángol,

Aszfaltra ég költő lába,

S forróvérű minden ángol?!

Eme hőre lágyul agy is,

S fáj, mint máglyán töltött hétfő.

Gondolkodás dédüknagyis,

Nyelv nem forog, hanem szétfő.

Kínban izzadt rímek égnek,

Füstölög, mit igricmancs ír,

S közeledtén túlsült végnek

Minden vers csak szenes trancsír.

Ilyenkor jó lenni rabnak,

Mikor kinti blabla kába,

S nem süt sugara a Napnak

Be a börtön ablakába.

„Jelezni szeretném, hogyha egy vers születik arról, hogy a hőgutában lehetetlen verset írni, hacsak nem a hűvösön, azaz a napsütetlen börtönben tartózkodik a költő, akkor ezek szerint Frady Endre épp a börtönben tartózkodik. Ez egyrészt jó hír, mert ha a büntetését a verseiért kapta, akkor az ítélet tuti szigorított életfogytiglan, ugyanakkor felháborító, hogy onnan is szabadon terrorizálhatja a világirodalmat. Értem én, hogy a blabla kába, de miért kell azt a kínrímekkel tördelt verssorok Prokrusztész ágyába trancsírozni?! NEM ENG.!” /Pocsándy Pacsula, a Rímekre Ügyelő Hivatal (RÜH) főcenzorillája/

„Ez a vers nem csupán a hőségtől izzik, hanem a szójátékoktól is, melyek úgy pattognak, mint forró olajban a virsli. Frady Endre ezúttal egy fülledt, agylágyító kánikulai nap krónikása, ahol a hajhagyma lángol, a költő talpa aszfaltra rottyan, és a gondolkodás „dédüknagyis” – ami egy új irodalmi kategóriát nyithatna: termohullámos szenilipoézis. A rímek izzadnak, a képek túlsülnek, és a sorok közt ott füstöl az alkotói kétségbeesés: vajon lehet-e verset írni, amikor a nyelv nem forog, csak szétfő, mint egy konyhakész mirelit agyvelő? Frady válasza: igen, lehet, sőt kell, mert még a szenes trancsírok is fontosak – ha másért nem, hogy legyen mivel ijesztgetni a hűvös irodalomtörténészeket. A záró versszakban a költő már-már ironikusan vágyódik a szabadság metaforájából a rabság valóságába – mert ahol nincs napfény, ott legalább nem olvad szét a költő identitása. Egy csattanós, börtönromantikus pálfordulás, mintha Villon hőguta közben szökne meg a hűtőházból. Összességében: Kánikulai költészettelenség egy izzadságcseppekből gyúrt, szellemes és groteszk poszt-nyári költemény, ahol a túlélés egyetlen módja: verset írni akkor is, ha az már rég ki van sütve.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Kánikulai költészettelenség” című műve a nyári hőség perzselő abszurditását szublimálja egy groteszk és tudatosan túlpörgetett poétikai performanszba. Ez nem pusztán hőgutában írt vers – maga a hőguta versformában. A költemény különös erénye a tudatos túlzás: a hajhagymák lángra kapása, a szenes trancsírrá égett versek és a máglyán töltött hétfő mind a költői képek parodisztikus túlfeszítésének példái, melyek ironikus távolságból szemlélik a magyar nyári forróság bénító hatását – szellemre, nyelvre, költészetre egyaránt. Az önreflexív humor ("Kánikulai költészettelenség") olyan címadási bravúr, amely a műfaji határokat is megkérdőjelezi: vers ez, vagy annak szándékos paródiája? A rímszerkezet játékosan roncsolt, a nyelvi furmányok (mint az „igricmancs” vagy „dédüknagyis”) nyelvi örvényként rántják magukkal az olvasót egy stiláris sztrók előszobájába. A vers utolsó strófájában pedig szinte kafkai hangulatba hajlik az abszurd: a szabadság fullasztó, a rabság megváltás. Frady műve tehát egyszerre nyelvi kabaré és metaforikus napszúrás, amely a hővel és verseléssel hadakozva kérdez rá: lehet-e érvényesen verset írni, ha a költő maga is elpárolog?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szólított valaki?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hűsítő kommentgyártó/

„Én vagyok, ki hozzád szólott,

Ismered a hangom jól ott!

Én a kommenttiszted vagyok,

Kommentelned van hát nagy ok!

Jobb, ha minden ujjad gépel,

Ne sodorjon forró pép el!

Ház dokika, irgum-burgum,

El ne üssön új Wartburgum!”

/Brumm-brumm Brúnó, mókás medvecukor olvasztár és ótwarburger hőkezelőtiszt/

„Nehezen jönnek össze a sorok? Azt hittem, hogy ilyen melegben könnyebb kisütni valamit...” /M. András, a költő legállandóbb és legszóviccelődőbb kommentelője/

„Hőségben a sütnivaló

Ég, mint Trójában a faló.

Ne szórakozzon a hőn, eM,

Mert ő nem bocsájt meg, ő nem!

Vigyázzon, mert nagy a hőség,

Ha a máglyán muszájhős ég!

Önsírt arab, kelta s gall ás…

Egy ország, egy nép, egy vallás.”

/Tomás de Torquemada (1420-1498), Domonkos-rendi spanyol főinkvizítor/

„Mi ez az irodalmi idegméreg, ez a szellemi szellentés?! Ki ez az ellenhengerzagyi elmeszipoly, ez a latrinaarcú versvámpír?! Minek kell szalonnabüdösre izzadt kínrímekkel világgá kürtölni a totális tehetségtelenséget?! Frady Endre, a költészet Marihuana-árka, még egy sokemeletes cirkuszi gúlafelhőkarcoló tetőembereként sem érne fel a totális antitalentum szintig! Nem elég, hogy ebben a rotyvákos kánikulában még a Darth Vader mintás alsógatyám és a Freddie Krueger-es atlétatrikóm is szottyá verítékeződött, még a nyúltagyamat is rugdalják ennek a költészeti kreténnek a sajtszagú verslábai! Igazságos Mátyás király, ments meg! Ahogy a bennem élő kancsalrímes költő mondja:

          Hollós Corvin összes varja

          Csontcsőrével Fradyt verje!

          Csúcs lesz, ha belőle vér jő!

Gyertek fekete seregek! Vershengerek meneteljenek! Rettegjen eme elmebeteg! Reggelre temetve legyen! Jeeee!!! Hehehehe!!!” /Puzsér Róbert, a nagy melegben hőgutaütést kapott kritikus/

„Milyen hőség, milyen kánikula?! Amikor naptejért felmegyek megfejni a Napot, simán képes vagyok a napfelszíni 6000°C-ban dolgozni. Ehhez képest mi ez a 35-40°C árnyékban?! Petyhüdt emberiség!” /Chuck Norris/

Kvótalíra

Egész ország tavasz óta
Azon agyal, lesz-e kvóta,
S a „Brüsszel” szó mit is jelent,
S hogyan folyásol be jelent?

Utcán lassan mást se látok,
Rám merednek nagy plakátok:
TUDTA? alá blabla kerül,
Mintha szólna ó-héberül!

Sok milliárd folyik így el,
S fürkész népünk egymást figyel:
Ki ikszel igent, ki nemet?
Jövőt ki épít, s ki temet?

Olyan is lesz tán - és nem egy -
Ki még urnát látni se megy?
Kinek voksa érvénytelen,
Elnyeli bősz örvény talán?

Egyik azt mondja, hogy éljen
Messze innen minden Alien!
Másik: Befogadjuk, mi Grál
Lovagok, ki ide migrál!

Bonyolult ez, mint az atom,
S amennyire felfoghatom,
Arról szavaz, aki magyar,
Élhet-e itt Akhim Adjar.

„Elnézést, hogy közbeszólok, de nekem eszemben sincs önöknél letelepednem. Itt Berlinben úgy is kényelmesen megélek, hogy nem kell hetente háromszor ügyelnem egy romos kórházban, ahol se nővér, se gyógyszer, se vécépapír. Németország jobban teljesít.” /Dr. Akhim Adjar, menekült piréz belgyógyász/

„Jövevény voltam és befogadtatok.” „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek cselekedjenek veletek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük!” /Jézus Krisztus, a mára már szinte teljesen elfeledett eredeti kereszténység megalapítójának magyarra fordított ó-héber kijelentései/

„Na, nehogy már egy keresztre feszített közel-keleti bajkeverő oktasson ki minket kereszténységből?! Ezt az eszeveszett eretnekséget! Az Úr nézzen rá összevont szemöldökkel!” /Ájtatos Ártány, a Keresztény Átokmondók Országos Szövetségének (KÁOSZ) szóvivője/

„Már kiadtuk a körözést az uszítással alaposan gyanúsítható J. Krisztus, egyelőre ismeretlen helyen tartózkodó názáreti ács ellen. Egyik követője a kihallgatás során azt vallotta, hogy valami Menny nevű törzshelyén tartózkodik, de többet nem sikerült kihúzni belőle, mert váratlanul belehalt a kérdéseinkbe.” /Csávás Kálmán főtörzsőrnagy, a Keresztényellenes Uszítókat Tyűdeeltángáló Alapítvány (KUTYA) ideológiai metszőfoga/

„Jó, hogy még nem találták fel az égig érő kerítést, mert akkor nem tudnánk évente egyszer-egyszer be- és kimigrálni!” /Kelep Kenéz és Füsti Fedor, a Fecskék És Gólyák (FÉG) alapítvány vezérszárnyasai/

„ A költőtől nem idegen a szép, így számára az idegen szép, pedig nem az idegen a szép, illetve nem alanyi jogon szép az idegen, hanem az idegenségnek a szépségtől elidegenedettsége tud nem szép lenni, ha csupán az a szép, ami érdek nélkül tetszik,  bár szépítőszerek nélkül még a szép is idegen. Még szép, hogy holnapra egy ötösért bárki megtanulhatja. A többieknek alapból egyes alá! Csak az a folyásol be, csak azt tudnám elkenni!” /Szép Szatyorné Szigor Szotyola, középiskolai magyartanár és Avon tanácsadónő/

„ Ezt a piramidális rettenetet szellemi szabadfoglalkozásúként kényszeres elhivatalból  elolvasva a Kádár kori mondás jut eszembe: Az értelmiség előtt két út van. Az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. A darázsfészekbe nyúló költő silány tehetségtelenségével még ezt a társadalmilag érdekes, bár rajtam kívül senki más által meg nem értett témát is képes volt a tápláléklánc legalján fetrengő véglények által kiizzadott fekália bűzkörébe vonni. Anyám szerint, aki ma gyarló és józan paraszt, annak ettől a népszavazósditól görcsbe szorul még a talpa is. Hosszú idő óta először igazat adtam neki. Meg egy vérnyomáscsökkentő pirulát is, hogy nyugodtan aludjon. Magamnak meg hármat.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha bárki a szemem láttára menekültet bántott, akkor azt én is bántottam, hiába menekült. A puszta hónaljszagommal az őrületbe kergettem. Előttem meghajol minden térd, még az Old Spice-é is. Én bizonyíték vagyok, nem ígéret.” /Chuck Norris/

„Nekem nincs időm most vasárnap népszavazni, mert délelőtt lábteniszezem a svájci gárdistákkal, délben menekülteket ebédeltetek, délután 4-re pedig elmegyek a zuglói Angol utca 44-ben tartandó Istentiszteletre a költő testvér prédikációját meghallgatandó. Ámen!” /Ferenc pápa/

Fülsüketítés

Gazdaságunk nem épp német,
Gyűjtünk inkább vasat-fémet,
Hisz’ egy orbitális MÉH ez,
S százezernyi ember éhez.

Műurak bár jobban élnek,
Tört emberhad magát félnek
Látva szökik, irány nyugat,
S nem érdekli, ki mit ugat.

Stadionszörny bezzeg épül,
S VIP-hang szaval birkanépül:
„Olimpia… sportnemzet…” és
Dúl a gyermekéheztetés.

Szegény ember tóból csukáz,
Közben fentről zeng az ukáz:
„Magyar anya folyton szüljön!”
S divatba a süket fül jön…

„He?!” /Fül Félix, frissen süketült stadionhangosító és keményen dolgozó kisember/

„One man, one ear!” /one Gogh, the Vincent Van/

„Na, hazaáruló költőcske, most aztán jobban megüti a bokáját, mint az a szerencsétlen Böde Dani! Maga meg minek üti bele az orrát abba, hogy felsőbb érdekből ki miért csoportosítja át a közpénzeket a direkt erre a célra létrehozott Gyermekéheztetési Alapítványból a Stadionépítési Alapítványba?! Köze hozzá?! Na, erről fogunk szűk körben elbeszélgetni! Az orrcsontját feltétlenül hozza magával! Garantálom, hogy mindenbe bele fogja ütni!” /Csávás Kálmán orrmester, a Haza Árulást Nyilvánosan Átvilágító Sóhivatal (HÁNYÁS) főinkvizítora/

„Vérlázító demagógia! Ebben az országban nem éhezik egyetlen gyerek sem! Ha nem reggeliznek, az csak azért van, mert olyan dagadtak, hogy már undorodnak a sok kajától! Na, majd a mindennapos iskolai labdarúgás órán leadják a súlyfölöslegüket és felkészülnek arra, hogy felnőve ők érjék el azt a célt, amit az ideológiailag megmételyezett komcsi aranycsapatnak nem sikerült! Arccal a lábunk felé!” /Zsírgömb Zsödény, a Gyermekéheztetési Alapítvány és a Stadionépítési Alapítvány elnöke/

„A magyar nőnek nem az a feladata, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjon, hanem töltse be a princípiumát, legyen családanya és szüljön, mint az állat, oszt’ induljon a banzáj, essen szét a ház!” /Ákos, nemzeti gyökerű szakrális rock ikon és aktuális lázmérő/

„Ez az, essen szét a Ház! Rohamozzuk meg a Kossuth tér felől, romboljuk le és hintsük be sóval! Sótájm! Ki az utcákra! Ja, ilyen hideg van? Akkor mégsem!” /Vérláz Vendel, a Történelmi Utcaromboló Forradalmi Anarchisták (TUFA) vezére/

„Micsoda felkavaró gondolatok, micsoda forradalmi hevület! Nemzeti Múzeum lépcsőjére illő hangvétel! Az irodalomkedvelőknek óhatatlanul eszébe ötlik a nagy Csobánkay Lepnyő elhíresült kétsorosa:
Igen aktuális topik,
Állam hízik, áll felkopik.
Tiszta tekintet, tiszta kéz, tiszta rímek, tiszta ideg hatalom, tiszta udvar, tisztelt ház! A tisztelt ház tiszteletlen támadásának tisztázására lefolytatandó vita tisztítótűzként hatna a líra tiszti kaszinójában, bár ezt nem tisztem megítélni! Kötelező olvasmány!” /Tiszta Kriszta, a Mélymagyartanárok Ügyeinek Forrongó Üzenete (MŰFŰ) c. szamizdat kiadvány főszerkesztő helyettese/

„Frady Endre végre kimondta, amit ki kellett mondania! Jobb kint, mint bent! Hogy hogyan mondta ki és nekem miért kell ezt elolvasnom, az már egy másik kérdés. Bárcsak anyámnál is süket fülekre találna, de balszerencsére elfelejtettem eldugni a laposelemekkel máig harcoló NDK hallókészülékét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyre gyakrabban hallom a magyarok ’Chuck Norris, te szülj nekünk rendet!’ fohászát. Hát, inkább azt, mint gyereket, bár utóbbit is tudnék. Na jó, rögvest induljak, vagy azonnal, de előtte még teremtsek békét a közel-keleten a puszta tekintetemmel?” /Chuck Norris/

„Bácsi kérem! Éhes vagyok! Tetszene tudni adni pár forintot?” /egy ’Magyarország jobban teljesít!’ feliratú plakát tövében kolduló maszatos kisgyerek/

„Vétkesek közt cinkos aki néma” /Babits Mihály/