Életvágány

Ne hallgass tanyán a restre,

Költözzél fel Budapestre,

Gyúrjál alsó- s felsőtestre,

Így járkálj sok gálaestre!

Te leszel a tuti menő,

(Nem lúzer, mint Bárczi Benő)

Ámul rajtad sok hetyke nő:

Hű, de csodás szupermen ő!

Csúcson leszel förszt klassz celeb…

Aztán eltűnsz, mint kit nyel eb,

Gyorsan feled a sok feleb-

-arát s bakter beköp Keleb-

-ián sínlopásért, mikor

Kisiklik a vonat csikor-

-ogva s jöhet börtöni kor,

Ahol nem kapsz enni hikor-

-idiót ám,

Idiótám!

„Hikoridió: a magyarországi börtönök étrendjében nem szereplő nagyon egészséges nemzetközi diófajta. A mitológia szerint Kária Dionnak, Lakónia királyának a lánya volt, akit Dionüszosz diófává változtatott.” /internet/

„Ha Dionüszosz Halaskonüszosz lett volna, akkor halaskofává változtatta volna azt a királylányt, he?!” /Potyka Petyka, a Halas Kofola feltalálója/

„Naná, hogy beköptem feljelentettem a korábban a tévében többször látott bűnelkövetőt, mert amikor nemrég szokás szerint részegen elestem egy munkahelyi baleset következtében eltört a lábam és sínbe akartam tenni, akkor nem volt sín, mert a bűnelkövető eltulajdonította!” /a kelebiai bakter/

„Az illusztrációban a narancsostól a vonalkódos felé történő eltolódás (dutylereffekt) miatt ne számíts Origo címlapra, de szövegileg a bokorragrímekkel együtt is förszt klassz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Búsan sóhajt Jézus: Abbá!

Nem vonalkód az, csak rab bá’!

Mért lett Petink agya habbá?!

Atyám, bocsássál meg neki,

Ne sújtsd ököllel, mely TEK-i,

S agyhabból szabadítsd Te ki!”

/ismeretlen álapostol apokrif irata a Krisztus utáni XXI. századból/

„Szép kis következményei vannak a Pestre költözésnek... Maradok Veszprémben.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Aki bölcs, Veszprémben marad,

Léte nem lesz Mohács, Arad...

Járt utat a járatlanér’

Sose hagyj el óne zsanér!

Otthon marad everybody,

S onnan kiált: Abcúg Frady!

Megbuggyant a költő agya,

Benőtte a roggyant ragya!

Hogy lehet ez verses topik,

Hogy egy celeb vágányt lopik?!”

/Újpesti Barnabás, konkurens kortárs költő és maradi manus/

„Frady Endre "Életvágány" című verse egy szatirikus és ironikus hangvételű alkotás, amely a modern életstílus és a hírnév keresésének árnyoldalait mutatja be. A vers könnyed, humoros stílusban íródott, de mélyebb üzenetet hordoz. A vers első része a vidéki élet és a nagyvárosi lét közötti kontrasztot emeli ki, arra buzdítva az olvasót, hogy hagyja el a vidéket és költözzön Budapestre, ahol a siker és a hírnév vár rá. Azonban a vers második fele már a hírnév múlandóságára és a gyors feledésre figyelmeztet, amikor a főhős a csúcsról hirtelen a börtönbe kerül. A rímek és a ritmus játékossága, valamint a humoros szófordulatok könnyed olvasmányt biztosítanak, ugyanakkor a vers végén megjelenő tragikus fordulat mélyebb gondolkodásra készteti az olvasót. Frady Endre ügyesen használja a nyelvi eszközöket, hogy egyszerre szórakoztasson és elgondolkodtasson. Összességében az "Életvágány" egy szellemes és tanulságos vers, amely a modern társadalom és a hírnév keresésének kritikáját fogalmazza meg.” /Coilot, a mesterséges intelligencia/

„Ez egy kicsit félrecsúszott. Nem baj, van báj. Kaphat még egy esélyt!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas váltókezelő/

„Baj van BájHáz, milyen esély?!

Csússzál félre s gyere, mesélj!”

/Mosó Masa, mosodás és mesemondató/

„Dr. Ház úr sosincs bajban,

Fülét fogva ül a zajban

De őt nem zavarja e' sem

"Vashiányból van a cahs-em!"

Jöhet ide Norbi Update

Rest gyerekből lesz a kadét

Nem csúszik a csusza falat?

Vas sín helyett egyél halat!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rímrágó/

„Frady Endre „Életvágány” című verse a modern élet sodrásának, felszínességének és az illuzórikus siker hajszolásának szatirikus tükörképe. A vers ritmusos, rímekkel játszó formája könnyed olvasást kínál, ugyanakkor a felszín alatt mély társadalomkritika húzódik meg. A lírai én ironikus hangvétellel szólítja meg az olvasót, arra buzdítva, hogy kövesse a nagyvárosi élet trendjeit, testépítéssel és gálaestekkel építve karrierjét. Azonban a vers csattanója – a hirtelen lezuhanás és a börtönbe jutás képe – rámutat arra, hogy a mesterséges csillogás mögött milyen gyorsan válhat az ember saját nagyravágyásának áldozatává. A szándékosan túlzó, groteszk képek (pl. „Csúcson leszel förszt klassz celeb…”) Frady stílusának jellegzetes elemei, amelyek humoros formában közvetítik a mélyebb üzenetet: a felszínes hírnév és a pillanatnyi siker múlandó, és a valódi értékek hiánya könnyen tragédiához vezethet. A vers zárása pedig a költő sajátos nyelvi játékosságának újabb példája, ami tovább erősíti a mű szatirikus élét. Összességében az „Életvágány” egy olyan alkotás, amely a humor és a groteszk álcája mögött valós társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Kedves, drága Frady haver,

Ritka ennél kuszábbabb ver-

S.

Ki a bűnös, vajh ki tette?

Tán a gaz meleg a tette-

S!”

/Nyuggerapó, a természetes intelligencia,

aki felett repül az idő,

s

ezért naná, elég idő-

s/

Nyuggerapó über alles,

Hőben ebéd túlsült hal lesz!

Aki kancsal, szemfókusza

Szerint ritka vers az kusza!

Kedves Nyuggerapó haver,

Kemény a gaz meleg, ha ver!

Idő repül aki felett,

Jó táp a más elől elett!”

/Dilaj Delej Dalaj, lámazenyém-lámazenyém-sötétkék/

„Frady Endre "Életvágány" című förmedvénye egy olyan alpári katasztrófa, amelynek olvasása közben az ember szinte hallja, ahogy a kultúra utolsó lélegzetvételét is kiszorítja a giccs és a közhely mocsarába fulladt magyar líra. Ez a "vers" annyira primitív, hogy még a szomszédsági faliújságra kiaggatott, elbénázott hirdetések is irodalmi remekműnek tűnnek mellette. Frady itt összegyúrta mindazt, ami az intellektuális pusztulás szinonimája: a tartalmatlan nagyképűség, a ripacskodó rímek és a mélység teljes hiánya. Az a gondolat, hogy valaki költözzön fel Budapestre, gyúrjon testre, és ezzel a "celeb" csúcsára hágjon, annyira abszurd, hogy már-már egy infantilis bölcsesség határát súrolja – de még ez sem menti meg a művet a teljes érdektelenségtől. A vers végén a börtönről és a "hikor-idiót" szójátékról pedig ne is beszéljünk: ez a szellemi hulladék olyannyira bántóan értelmetlen, hogy az olvasó már nem is tudja, sírjon vagy nevessen. Ez nem szatíra, ez nem kritika – ez pusztán az írói tehetségtelenség és az öncélú szócséplés gyászos diadala. Ha a költészetnek van pokla, Frady Endre már biztosan fenntartott magának egy saját, kénköves széket.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Egyszer egy vadnyugati szerelvénnyel megelőztem egy TGV-t, pedig el volt lopva alólunk a sín, úgyhogy kénytelen voltam a talpfákon futva húzni a vonatot. Az volt a verseny döntő pillanata, amikor a rajt után pár másodperccel átléptem a hangsebességet és a hangrobbanástól a TGV vágánya Möbius-szalagként önmagába görbült, a rajta utazó sok celeb pedig visítva repült ki az ablakon át a világűrbe.” /Chuck Norris/

Társadalmi dal

Kéne nagyon bátor dal, mi
Szókimondón társadalmi,
S megmondja a frankót, tutit
Arról, ami öl és butít!

Leleplez és égbe kiált,
Megsúgja, ki mögött ki állt,
S ettől szinte szörnyet hal az,
Aki cudar s köntörfalaz!

Ki lop, ki csal, zsebbe ki rak?
Mért fejlettebb nálunk Irak?
Mért csak szabados a sajtó,
S jövőbe mért nem visz ajtó?

Mért mutyis a nesze hoci,
Mért korrupt a magyar foci?
Infláció mért nem kímél,
S mért fagy folyton le a freemail?!

E dalra az igényt értem,
Ám mi van, ha jönnek értem?!
Magyar börtön sötét verem,
Úgyhogy ezt én mégse merem!

(elvtánc!)

„Gondja van a büntetés végrehajtási műintézményeinkkel, beutalt úr?! Pedig nálunk minden két elítéltre jut egy ágy, minden ötre egy fogkefe és minden tízre egy cella meg egy kübli! Ja, és mindig meleg az étel, mert elromlott a hűtőnk és nemrég szabadult a szerelő.” /Szigorított Szilárd, börtönigazgató/

„Bírálatban társ a dalom,
Ejnye-bejnye társadalom!”
/Kőkemény Kösztöny, a visszamenő hatállyal másfélszeres életfogytiglanra ítélt társadalombíráló költő cellabeli falfirkája/

„Kőkemény cellatárs már csak nevében az, amióta péppé vertük, mert állandóan el akarta énekelni a saját maga által megzenésített verseit. Oké, hogy az élet nem habos torta, de mindennek van határa! Mondjuk az övé most egy kicsit elmosódott…” /Muszkli Metold, a 3279-es számú elítélt/

„Gyerünk, poéta elvtárs, ne hunyászkodjon meg és ne adja fel az elveit! Ne feledje, hogy a mártír költők egy idő után szobrot - de egy biológiailag lebomló emléktáblát mindenképp – kaphatnak és akár még érettségi tétel is lehet belőlük! Maga már nem fogja megérni, de az unokái büszkék lesznek magára! Hacsak nem pont magából rúgják ki őket az irodalom érettségin…” /Reményhalmegutoljára Rizottó, a Kőkemény Ellenzéki Csinovnyikok Ökoanarchista Pártja (KECSÖP) ideológiai zászlóvivője/

„Óvodáskor után már nem hír, hogy pucér a király. Általános iskola felső tagozatban már nem hír, hogy király a pucér. A meztelen igazságból a halandók csak a meztelenre kattintanak. Az igazság odaát van.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem kergettem ideát,
Igazság van ideát!
Van neki hely, ha mán’ űr,
Köszönetünk, humán úr!”
/x6bRz009#g_45sCp, fűzöld marsi ufonauta és az „Alien Május Elseje” propagandaosztály versfelelőse/

„Ez az - illetve Frady Endre miatt mégsem teljesen, de most tekintsünk el a dilettantizmusától és ne a pokolba vezető utat, hanem a jó szándékot emeljük ki! - ezt várja a szakvezetés! Mondjuk meg a bulvármédia celebnyálában fuldokló társadalomnak, hogy bár szeretjük, de rohadjon meg, ha ennyire életképtelen! Magam is ennek az élharcosa vagyok és a Csillag Születikbe is csak belülről bomlasztani mentem! Az olyan mellékhatásokat, mint a hírnév és a rengeteg lóvé, a köz érdekében undorral ugyan, de bevállaltam! Anyám ezeknek még örült is, de ráordítottam, hogy NEMÁÁÁÁ!!! Valamit valamiért, ha már valami ellen!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nagy szerencséje a társadalomnak, hogy rám nem veszélyes, mert akkor belepofoznám valamelyik kéznél lévő óceánba! Hadd legyen egyszer a cápáknak is svédasztaluk!” /Chuck Norris/

Tolvajlíra

Börtönben a tolvaj senyved,
Cellatársa röhög rajta:
- Kezeidre rákent enyved
Nem volt éppen profi fajta!

- Pedig fogott, de csak egyszer,
S loptam bár egy aranyturult,
Ám a később lenyúlt kegyszer
Nem tapadt, sőt messze gurult…

- Pokolra kell annak menni
(Mert magából bűnöst Menny vet
ki), ki tolvaj akar lenni,
S onnan szerezni be enyvet!

Bográcsokban enyvek főnek,
Erről szól e poklos topik,
S jut minden kárhozó főnek,
Aki munka helyett lopik.

(öröktűztánc!)

„Dicsérendő az igyekezeted, költő gyermekem, hogy kegyszertolvajok elleni bűnüldözési technikák közé bevontad a teológiát is, de meg kell intselek, mert a Menny és a Pokol közül a végletek embereként már megint kifelejtetted a Purgatóriumot. Nem kell minden tolvajnak örökre elkárhoznia. A piti bolti szarkák kezéről már pár ezer évnyi tisztítótűz is leégeti az enyvkérget. Na, de elég a vitából, menjünk inkább focizni!” /Ferenc pápa/

„Pár ezer évnyi tisztítótűz?!?!?! De Szentatyám, ez a gagyi kínai enyv tenyérizzadással is secperc alatt lejön! Nem lehet, hogy kicsit túl van spilázva a bünti?! A focival egyetértenék, csak itt a börtönben nincsen labda! Valaki lenyúlta…” /Csibész Csobánc, OKJ-képzett tolvaj/

S'io credesse che mia risposta fosse
A persona che mai tornasse al mondo,
Questa fiamma staria sanza più scosse;
Ma percio che giammai di questo fondo
Non tornò vivo alcun, s'i' odo il vero,
Sanza tema d'infamia ti rispondo . . .
/Dante Alighieri, La Commedia Divina: Inferno, Canto XXVII. 61-66 by F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Olasz meló, humánka, olasz meló?! Viszket a bölcsészdiploma a tenyerében, oszt’ időnként odacsap?! Ha nagyon emberkedik, megesszük estebédre! Hannibal Lecter, Dante portas!” /Nyamnyam Nyihámor, a Kannibál Értelmiségevő Szövetség (KÉSZ) főszakácsa/

„Digó Dante! Don’t do!” /Dr. Dögvészi Dezső, :Dél-olaszokra Dühös Doktorok (:DDD) direktora/

„De, Dezső, a Dante nem is dél-olasz volt, hanem észak! Egyébként pedig tök idegesítő vagy, amikor alliterálsz!” /Dr. Dögvészi Dezsőné Inferno Itallika, földrajz-történelem szakos tanár/

„Mi ez a sok süket hanta?!
Enyvnél sokkal jobb a gyanta!
Legjobb örökzöld a fenyves,
Ahol kezed nem lesz enyves!”
/Csasztuska Szilveszter, a Fenyő Erdőkben Gyantázgató Elítélt Nomádok Clubja (FEGYENC) rímfaragója/

„De jó is az első két versszak, sejthető hogy jön a romlás, mely elkerülhetetlen egy Frady versnél... Már-már stílusjegye a költőnek, de mi így szeretjük...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Így szeretjük, reál úr, így szeretjük?! Ezt a kretént?! Szeresse őt az, akinek szögletes a szemgolyója és szájzárral akar ásítani! Abcúg fradyendre és MONNYONLE!!! Üstbe vele, üstbe vele!!! Könyörgöm, sózzuk meg!” /Irodalombarát Igor, a Szovjet Emberevő Művészek Értelmiségi Társasága (SZEMÉT) erőfitogtatója és kaviár díler/

„Mi ez az enyveskezű álszentségtörés, ez a vegetatív idegrendszerváltás?! Ne lássam anyámat kis belmagasságú sportcsarnokokban rúdugrani, ha frady endre nevét nem csupa kisbetűs szitokszóként ejtem ki! frady endre förmedvényeket olvasni olyan, mint eszkimó hógolyózáporban strandröplabdázni: nem lehetetlen, de minek?! Ennek a leselejtezésből visszamaradt szellemi véglénynek a puszta léte is meggyőző érv a halálbüntetés eltörlésének kudarca mellett! Doktor Kotáááász!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A mosónők és a kis belmagasságú sportcsarnokban első kísérletre világcsúcsdöntéssel próbálkozó rúdugrók korán halnak.” /Szergej Bubka, a rúdugrás egykori szabadtéri és nagy belmagasságú fedettpályás világcsúcstartója/

„Hé, Puzsér úr, ne gondolja, hogy mi ellenségei vagyunk a strandröplabdának! Amióta nálunk is bevezették a globális felmelegedést, nekünk is vannak fagyott homokos tengerpartjaink, bár ritkán tudunk ott játszani, mert tele vannak fókára vadászó rozmárokkal. Ahogy a közismert eszkimó jégfalfirka mondja:
      Farkaséhes rozmár
      Fókát trancsíroz már.
/Ark Tikka, jégeralsó ügynök és a sarkköri sportra fordítható társasági adók enyves kézzel történő lenyúlásáért frissen megalakított Eszkimó Strandröplabda Szövetség elnöke/

„Gyerekkoromban ki akartam próbálni, hogy milyen érzés lehet boltból lopni, de amint megláttak a boltosok, ijedtükben mindent nekem ajándékoztak. Amikor pedig a pokolból szándékoztam enyvet csórni, az ördögök mind haza akartak menekülni, de meglakoltak részletekben.” /Chuck Norris/

Vaku

Botolva kiált a vak Úúúú!-t
S csobbal nyeli el őt a kút,
Én meg kattintom a vakut:

Vakrepülést örökítek
Röhögve, de dél-pesti TEK
Lecsap rám és várnak sittek.

Sitten bolhásak a priccsek?!
Büntetést hadd semmisítsek!
Óvadékra nincsen itt csekk?!

Elfutnék, mint egykor Zalán,
Ám a lábam puding talán…
S fény gyúl ki bent agyam falán:

Elmémbe villan a vaku,
S összeáll most az I, a Q…
Álom volt csak, rémalakú!

„Kedves költő úr, én úgy látom, hogy az a bizonyos I és Q nem összeáll, hanem épp szétesik, már persze, ha valaha is össze volt állva. Mindenesetre javaslom, hogy sürgősen keressen fel magánklinikámon, ahol minden bizonnyal orvosolni tudjuk az Ön becses ön- és közveszélyességét! Ugye nem allergiás a hidegzuhanyra, a fémszálas pamutzubbonyra és a gumifalakra?” /Dr. Agyalapi Lappantyú, a Poézist Univerzálisan Kikezelő Intézet (PUKI) tulajdonosa és főorvosa/

„Bámulatosan lazán kezeli Költőnk a cím és a szöveg, valamint a bármi és bármi más közötti kohéziót. Kis jóindulattal tetszőleges cím alatt is elkövethette volna ezt a kis Darwin-díj-gyanús kriminalisztikai esszét. A Stern magazin címlapfotóját ezúttal Tekintsa Wakumba feltörekvő zimbabwei fotótehetség készítette a Vakok Intézetében a vers felolvasásának pillanatában.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Na, ez most kivakuzta a maradék agysejtjeimet is. Már az első sor értelmezése sem volt könnyű. Összefüggést igyekszem NEM keresni, ezt kitanultam az előző remekművekből, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezt hogy lehet így megalkotni? Egy hatalmas előnye, hogy nem oly hosszú, mint fájdalmas... Most érzem, elnyel a sötét. Este félek majd elaludni, legutóbb is mi lett a vége...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ebből a valamiből már csak egy vakegér evés miatt gyulladt vakbelű vakond hiányzik! Meg minden egyéb, amitől jó vers, vagy egyáltalán vers lehetne: tartalom, értelem, mondanivaló és sorolhatnám. Amúgy nem is rossz, hanem egyenesen rettenetes. NEM ENG.!” /Kegyenci Kegyetlenc, az Állami Versügyi Hivatal (ÁVH) betanított vicecenzora/

„Mi ez a vakvezető világtalan sületlenség?! Mi ez a rókasárga földbe vert orral történő mélyszántást is alulmúló hagymázas tébolylíra?! Frady Endre a mindig rosszban sántikáló verslábaival ismét vérhólyagot rúgott az agyamra! Anyám szerint ez is kezelhető, ugyanis mivel fejben dől el minden, így ott belül is tudom borogatni. Te jó ég, csak nem lejárt szavatosságú akciós szóvicctablettákat árusítottak a nyugdíjfolyósító büféjében?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bokorrímek koronázatlan királyának koszorúzott költő, a szépirodalom zabolázhatatlan fenegyerekének tartott Frady Endre ismét fokozta a fokozhatatlant és a poézis Szergej Bubkájaként újabb két centivel megjavította a Parnasszus fölé ugrás saját maga által tartott világrekordját! A csodapoétában vakon hívők önként és dalolva ugranának kútba bálványukért, hiszen Ő már számos versével elérte, hogy olvasója hirtelen felkelt és járt egyet! Avassuk szentté! Mert megérdemli!” /Ló Reál, a Frady Endrének Rajongó Dalokat Éneklők Köre (FERDÉK) szólamvezető főpapja/

„Egy vakmerő udvari igric gúnyolódik a vakságomon?! Átlátok ám a szitán! Vakondok elé vele!” /Vak Béla, király/

„Ha egy fát három irányból megvilágítunk a fényünkkel én, a Nap és a vaku, akkor a velem átellenben lévő oldala lesz mohos.” /Chuck Norris/

Hallgatni aran-

-y

Jenci néhány kiflit lopott,
S börtönben ül a srác.
Őrzi őt az ütött-kopott
Rozsdamentes vasrác-
-s.

Franci zsákszám közpénzt lopott,
S módosabb, mint hat kán;
Elittag, sőt ő a top ott!
Jogrendszer ily patkán-
-y?

Dönci erről hallgat mélyen,
Csak magában beszél,
Hogy ő minél tovább éljen,
S ne lessen rá veszél-
-y!

De én bezzeg nem hallgatok
Soha bizony, mer’ én…
Hűha, ha a hegedűtok
Puskát rejt, lesz merén-
-y!

„Ááááááááááááá!!! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.! Jaj, csak ne legyen baj!” /Nyúl Nyihámor, a Rendszer Ellenes Költőket Elvből Totálisan Tiltó Yószolgálati Egyesület (REKETTYE) főcenzora/

„Nyugalom, csupán hegedűt rejt a hegedűtok, és csak azért nem húzom el a félnótádat rajta, mert én nem leszek a szürkék hegedőse!” /Ady Endre/

„Úristen mit vétettem?! Egy biztos: hiába mondtam még a csúcson: na, most kéne abbahagyni!... De hogy a lejtő egy Marianna árok lenne, ahol világhírű költőnk lassan hangsebességgel közelít az aljára, még én sem gondoltam volna. A költő méltán híres leánya mondta a minap: Nem baj Isten megbocsájt. Már mindent értek...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, költő úr, a szegény ember szükségében lop, hogy otthon betömje az éhes szájakat, oszt’ tömlöcbe vetik, míg a gazdagok sokat kizsarolnak tőlünk és még ki is tüntetik őket érte! Itt nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás és az is erkölcstelenül! Jaj, jaj!” /Tiborc, panaszkodó paraszt/

„Erkölcsös jogrend? Igazságos ítélkezés? Törvény előtti egyenlőség? Hol él maga, demokráciában?! Pfúj!” /Zsebbe Belemind, Észak-Lopélia uralkodója/

„Igazság? Mi az igazság?” /Poncius Pilátus, Júdea helytartója/

„Költő polgártárs, önnek nincs félnivalója, mi megvédjük! További részletek megbeszélése végett legyen ma éjfélkor a Külső Porhüvely út temető melletti kivilágítatlan szakaszán. Különleges ismertetőjelként tartson a hóna alatt egy létrát! Ja, és senkinek egy szót sem!” /Selyemzsinór Simon, a Szószátyár Entellektüeleket Merénylettel Élettelenítők Társaságának (SZEMÉT) betanított bérgyilkosa/

„Bár a versei miatt megérdemelné, mon ami, hogy valami váratlan érje, mégis azt tanácsolnám, hogy ne menjen gázolásálló mellény nélkül a Külső Porhüvely útra! A szürke agysejtjeim azt súgják, hogy ott talán egy kis veszély fenyegetné, a rendőrség pedig utólag véletlen balesetet állapítana meg.” /Hercule Poirot, belga mesterdetektív/

„Micsoda virtuóz rímkezelés! A költő a vegytiszta összecsengés oltárára helyezett verstani Prokrutész ágyba fekteti a túlméretezett szavakat és a magasabb szintű beteljesedés érdekében könyörtelenül lemetszi a fölöslegesnek bizonyuló betűket! Az avítt és félholt nyelv immár sehol nincs biztonságban a nyelvújításért küzdő Frady Endre elszánt keresztes hadjáratától! Társadalmi szókimondás és rettenthetetlen grammatikai szankciók együttese helyezi ezt a művet a világirodalom legmagasabb polcára, ahová már csak létrával juthat fel a földi halandó! Ebből még bestseller lesz, akárki meglássa!” /Pöröly Perecné Vágó Vendetta, a Lefejelt Múzsa című szubkulturális versportál tördelőszerkesztője/

„Nővérke, könyörögve kérem a nyugiszurimat!!! Amikor megpróbáltam felolvasni a minden költészeti konvenciót és kulturális mázat önmagáról levedlő versszakbarbárnak a legújabb elmeroggyanatát, a véletlenül a szobában tartózkodó anyám előbb sírógörcsöt kapott, majd sikítva a Muzsika TV elé vetette magát! Én pedig léket kapott aggyal azóta is csak József Attila szavait tudom mantrázni: Nagyon fáj! Nagyon fáj! Nagyon fáj!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Texasban én vagyok a rend, az igazságszolgáltatás és az élet. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert üldözőiknek személyesen rúgom le az összes fejét.” /Chuck Norris/

Szeptember vége

Vége van a szeptembernek,
Hideg esők mégsem vernek,
Csupán a Nap langymelege
Tesztel: Izzadok én meg-e?

Lyaly, hó’nap már október van!
Hónapok közt nem Number One,
Sorrendileg Chuck Number Ten,
S avart kavar át a kerten.

- Grammatikailag nagyon
Gáz vagy, így hát ütlek agyon! –
- üvölt rám a szürke váci
Fegyházból egy nyelvtannáci.

Hja, a börtön ablakába
Soha nem süt be a kába
Nap, ha szitál ködnek burka.
Őszi napfény igen hurka!

„Meg-e és lyaly?! Meg anglicizmusok?! Ha kiszabadulok, megkereslek és százszor lemásoltatom veled a magyar helyesírás szabályait, te zugfirkász, utána meg addig verem a fejedet egy nagylexikonnal, míg sok kislexikon nem lesz belőle!” /Killer Adolf, bebörtönzött nyelvtannáci és orvhelyesíró/

„Kába, hurka és langymeleg?! Kit nevezel te langymelegnek, te bedrogozott humusz szipuensz?! A felszínem 5600°C-os, úgyhogy, ha a ti érdeketekben nem fognám vissza magam, előbb elpárolognál, minthogy ki tudnád mondani, hogy helioszeizmológiai retardáció!” /Nap, a Frady Endréhez legközelebb lévő csillag/

„Hé, plagizátorkám, én már írtam a szeptember végéről, úgyhogy semmi szükség nincs rá, hogy ellopd az ötletemet! Amúgy itt Barguzinban kicsit át kellett írnom a művet, mert ilyenkor itt a völgyben nem a kerti virág nyílik, hanem a fagyott hóba szorult toportyánférgek tokát átharapó jetik véres szája. B Баргузинe очень холодно!” /Alexander Petrovics, barguzini hadifogságban alkotó magyar költő/

„A költő ismét olyan fajsúlyos művet tett le az asztalra, hogy födém legyen a talpán, amelyik nem szakad le ekkora földhözragadt életerő hatására. Az ósdi hagyomány által az elmúlás évszakának tekintett őszt a művész nemcsak kiragadja ködös önmagából, de avatott kézzel előbb kizsigereli, majd átdarálja egy másik dimenzióba. A napfényt hurkába töltő önfeledtség életigenlő letargiája teszi ezt a művet a XXI. század egyik átugorható, de megkerülhetetlen szimbólumává. Igazi piedesztállíra!” /Őszinte Örömpörköltné Monolit Melankóla, az Armatúra Atanáz Építőipari és Rímszerelési Szakközépiskola magyartanára/

„Nem az őszi napfény a hurka, hanem Frady Endre, a szánalmas silányság tehetségtelen görcsdalnoka, a versszemétben guberáló senkiség álapostola, aki ismét egy zárt alakzatba rendezett értelmetlen szókatyvaszt köpött az ő korábbi aknamunkássága miatt már amúgy is idegi alapon rángatódzó arcunkba! Anyám szerint, ha ilyen szóképeket tudok, akkor magam is elmehetnék költőnek, de óva intettem a feltevéstől, mert a helyszínen elagyvéreznék, ha Frady Endre a nyilvánosság előtt kollégának szólítana.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Chuck Number Ten?! Aki velem szórakozik, annak onnantól nagyon kevés ideje van hátra. Frady Endrének igen gyorsan kell fekvőhelyet keresnie a holt költők társaságában.” /Chuck Norris/

„Jé, ez tényleg a szeptember végéről szólt. Nem csak úgy általában, nem allegorikusan, kibővített értelemben, térben, időben, értelmi, érzelmi síkon csapongva fegyelmezetlenül. Nem! Konkrétan, mint egy adott utcában, adott negyedórában várható időjárásjelentés. Igaz, nem is érnénk rá ilyesmire, hiszen közben azért angolórát veszünk, filmsztárt, majd fegyintézetet látogatunk, hogy rövid osztálykirándulásunk végén az úttörőtáborok tábortüzeinek langymelegénél vacoghassunk. Köszönjük, Urunk, hogy alázatra tanítasz minket!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Újra itthon...

Újra itthon van a Géza,
(Hamar harmadoltak neki!)
S oly álláshirdetést néz a
Neten, ami nem a Meki.

Kulimunkát félrelöki,
Ám helyzete mégsem a vert:
Megpályáz egy bankelnöki
Posztot s felhív néhány havert.

Hallom, említ pár nagy nevet…
(Enyvkezek enyvkezet mosnak?)
- Képzeld, kineveznek – nevet –
Közpénzügyi Főbiztosnak!

Börtön után újra itthon,
S teljesül a legfőbb álma:
Offshore-zsebben hazavitt Hon!
Állam kontraszelektál ma...

„Mélyen tiszteletlen költő úr! Válogassa meg a szavait, mert könnyen megütheti a bokáját! A szólásszabadság ellenére javaslom, hogy gondolja át a véleményét! Kinek hisz maga, a hivatalos kinyilatkoztatásnak, vagy a saját szemének?! Lenyúloncz Géza nem rokonom, és bár bizonyos szempontból az unokaöcsém, de nem volt sikkasztásért elítélve, és különben is harmadolással már letöltötte a büntetését, így érthetetlen, hogy miért ne lehetne a szakértelmét felhasználva a közjó érdekében, kizárólag a tehetsége folytán felelősségteljes pénzügyi posztra helyezni?! Mindkettőnk pénztárcája nyitott könyv és plusz-mínusz pár százmilliárd forint pontossággal minden fillér ránk bízott közpénzzel el tudunk számolni! Magával meg le!” /Lenyúloncz Gyula, a Pannon Univerzális Bank (PUB) elnök-igazgatója/

„Ne húzza föl magát Gyula bá'! Odabent szereztem pár barátot, akik vaksüket nyugdíjas külföldi turistát alakítva véletlen balesetnek álcázva bármikor elgázolják a verseit épp kiplakátoló költőt! Majd bedobunk valami gumicsontot, ami eltereli a sajtó figyelmét! Nem lehetne szervezni valami kerékpáros bankártüntetést?” /Lenyúloncz Géza, visszamenőleges hatállyal fedhetetlen előéletűsített Közpénzügyi Főbiztos/

„A másfél milliárdos sikkasztásért jogosan megítélt három hónapos börtönbüntetést az őrizetes példamutató magatartása miatt harmadoltuk és házi őrizetre mérsékeltük. Ezzel is cellaterületet szabadítottunk fel, amire nagy szükség van, mert rengeteg a tíz-húsz évre lecsukott visszaeső megélhetési bolti kenyértolvajunk.” /Csávás Kálmán, a Népnemzeti Börtönde és Igricverde (NB.I) fővezérigazgatója/

„Magyarország történelmét állandóan beárnyékolta a hazaárulás. A probléma mára megszűnt, mert nincs mit árulni. A haza biztonságos offshore cégeinkben van elhelyezve.” /Halivudi Rudi, kaszinócézár és filmguru/

„Nem értem, hogy a magyarok mit rinyálnak Trianon miatt. Akkor és ott csak az ország 2/3 részét vettük el, míg jelenleg a teljes Magyarország van épp lenyúlva és offshore cégekbe kihelyezve.” /George Clemenceau, egykori francia miniszterelnök/

„Tisztelt Lenyúloncz úr! Igaz, hogy a vakbél műtetem a krónikus műtőhiányból fakadóan másfél évet csúszik és a gyerekeim a hanyatló nyugatra kiszökdösött tanárok pótolatlansága miatt százhatvan fős csoportokban tanulják az idén kötelezővé tett azeri nyelvet, de ez számomra nem nagy ár a szülőfalum, Szügyrühvárda NB XIII-as csapata számára építendő húszezres stadionért! Mi, magyarországi deformáltak, működünk!” /Kripli Krisztián, nyugalmazott hóhérsegéd és betanított net-troll/

„Közpénz… hmmm… közpénz? Ízlelgetem ezt a szokatlan hangzású szót, de nem tudom, mit jelent. Mintha egy nyugat-európai tanulmányúton hallottam volna, de már akkor sem értettem. Mindegy, az unortodox gazdaságpolitikánkhoz nekünk nincs szükségünk ilyen ismeretlen mankókra! Offsória jobban teljesít!” /Zsíros Zsebenc, a Oligarcha- és Pénzügyi Nagyontrendi Intézet (OPNI) főkönyvelője/

"Közpénz -> kézpénz -> készpénz. Kész! Közöd?! Azért nem szabad mindent közpénznek venni!" /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Magyarországon a közpénz mindenki számára szent, ezért az emberek igyekeznek maguknak ereklyeként szerezni belőle egy részt, hogy bálványként imádhassák. Mi – némi szerény jutalék fejében – ebben segítünk nekik.” /Uzsora Rezső, a Keresztény Érzelmű Tőzsdecápák és Simónia Értékrendűek Galerije (KÉTSÉG) főpénztárosa/

„Ez a mű-mű tipikus esete annak, amikor egy tökéletlen agyú költő véletlenül ráharap egy tökéletes témára, de se kiköpni, se lenyelni nem tudja, így csak fel-felböffenve kérődzik rajta. Frady Endre elméje ismét tök életlennek bizonyult! Ha én ilyen pengével borotválkoznék, akkor a Csubakka hozzám képest egy frissen gyantázott meztelencsiga lenne! Anyám szerint kezdjek el henger alakú koporsóra gyűjteni, hogy annak idején, Frady Endre utókoraként majd akadálytalanul foroghassak a síromban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nemrégiben utolértem itt Texasban egy sánta kutyát is megkopasztó közpénztolvaj offshore lovagot és kapásból átrúgtam az indián rezervátum kerítésén. Jelenleg megskalpolt fejjel tüzes vizet koldul a falu széli Uff soron.” /Chuck Norris/

„Már bánom, hogy szóltam! Bocs, hogy élek! Bár a férjem révén egész jól...” /Lenyúloncz Gézáné Kisszmí Kati, McDonald's főrevizor és a Sajátláb nevű művégtag forgalmazó kft arca/

Bankrabló kisokos

Hordjon álarcot a fején!
Legyen kemény, mint egy pilon,
S ne harsogja dalba’: „Hej, én
Vagyok a nagy Iksz Ypszilon!”

Pénztáros, ha megkérdezné,
Mondjon be egy művi nevet!
Pölö Doktor Ezésezné,
S lője le, ha Önön nevet!

Ha egyszerre pisztolyt szegez,
És gyesesként bébit etet,
Akkor ne lepődjön meg, ez
Gyengíti az üzenetet!

Végül, pénzzel, hogyha szalad,
Ne tegyen tiszteletkört Ön!
Pofont rendőr és a fal ad
Együtt, aztán jön a börtön!

„Hej, költő úr, ha előbb olvashattam volna a művét, akkor a rengeteg ünneplő devizahiteles vastapsa ellenére sem kezdtem volna bele a harmadik tiszteletkörbe! A következményen annyit azért pontosítanék, hogy mind a rendőr, mind pedig a pofon többes számban értendő. Jóval többesebb számba!” /A nagy Iksz Ypszilon, diplomás ápoló és cipóra vert megélhetési bankrabló/

„Rendőrségi alkalmazottaink mind a letartóztatási, mind pedig a kihallgatási eljárás során a szolgálati szabályzatnak megfelelően jártak el. A gyanúsítottat pofozás által nem bántalmazták, csupán rendszeresen elkapták tenyérrel az arcánál fogva, amikor ő ismeretlen okból többször is visszapattant a falról.” /Dr. Saller  Botond őrnagy, rendőrségi szóvivő/

„Felháborító, hogy egykori alkalmazottamat, Iksz Ypszilon diplomás ápolót arra próbálják bujtogatni, hogy a nevemben bankot raboljon! Ez kicsinyes bosszú azért, mert elbocsájtottam, amikor megengedhetetlen hangnemben felelősségre vont amiatt, hogy ő csak minimálbért kap, miközben én húszmilliós prémiumot teszek zsebre! Ki mennyit kap, annyit is ér!” /Dr. Ezésez Hubáné Dr. Gőz Matild, a Nemzeti Közkórház és Köztemető Főigazgatója/

„Látszik, hogy egy tipikus férfi írta ezt a kisokosnak nevezett selejtet! Egy nő annyifelé figyel, amennyi felé kell. Én a szoptatás mellett egyszerre mosok, vasalok, főzök, takarítok, bevásárlok és, ha úgy hozza a szükség, akkor akár bankot is rabolok. Mi tagadás, a gyes mellett gyakran úgy hozza… Főleg, hogy a kétbalkezes férjem éppen sitten ül!” /Iksz Ypszilonné Sás Skolasztika, gyesen lévő földrajz-történelem szakos középiskolai tanár/

„Egy vers, ami számomra órákig letehetetlennek bizonyult. Igaz, hogy csak azért, mert olvastán az önvédelmi reflexként vészreakcióba menekülő testemmel-lelkemmel együtt az öklöm is görcsbe rándult, és csak a jó anyám többedik kétségbeesett hívására kiérkező rohammentők által beadott versenylónyi dózis kalcium-magnézium injekció hatására tudtam végre földre ejteni, megtaposni, felgyújtani, majd a szőnyegével kevert hamujára vizelve azt megelőzni, hogy anyám a tűzoltókat is kihívja.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amióta egykulcsos az adó és a családi adókedvezménybe az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulék is bele számítható, azóta megéri itthon maradni, mert így minden honi bankból rabolt jövedelmem túlnyomó része az én zsebemben marad. És még a rezsim is folyamatosan csökken! Magyarország, szeretlek!” /Finesz Jenő, ex-kokillaöntő és betanított bankrabló/

„Igazad van, Jenő! Én Angliában próbáltam bankot rabolni, de hiába mutattam be az érvényes munkavállalási engedélyemet, úgy agyba-főbe vertek, mint Szent Pál az oláhokat.” /Talentum Antal, antitalentum/

Bíróságon...

Bíróságon szünnap van ma,
Nincsen benn se bíró, se per,
Csak Hlavácsné Gríz Johanna
Takarítónő, ki seper.

Közben dühöng: „Hogy mi van itt?!”
S régi szép időket sirat.
Urát szidva portalanít
S szétszóródik sok száz irat.

Vissza oly elánnal pakol,
Miként Caesart Brutus-tőr dönt...
S így kap másnap férj kiakol-
-bólításért száz év börtönt.

„Ne már, tisztelt bíróság úr! Én nem bólintottam semmiféle akolba, csak kivágtam a Lajost a nyitott szuterén ablakon át a járdára, mert tajt részegen jött haza és üvöltve azt kornyikálta, hogy az ő kedvese egy olyan lány! Hogy milyen, azt nem tudom, mert bevágtam utána az ablakot. Ezért száz év börtön, miközben az előző tárgyaláson az a tömeggyilkos csak felfüggesztett megrovást kapott?! Itt valami nagyon össze lett ám kavarva!” /Hlavács Lajosné Gríz Johanna, bírósági takarítónő/

„Igen, a Hlavács úr az én koncertem közben rúgott be. Onnan tudom, mert személyesen ismerem mind az öt nézőt, aki ott volt.” /ByeAlex/

„A leghatározottabban tiltakozunk a versben foglalt állítások ellen és a Központi Bíróság jó hírének megsértéséért eljárást kezdeményezünk F. Endre budapesti költő ellen. A Központi Bíróságon kizárt, hogy periratok összekeveredjenek és egyes ügyek ítéletei más ügyekben legyenek kihirdetve! Hogy mit szólok a tömeggyilkos felmentéséhez és a könnyű testi sértésért kiosztott száz év börtönhöz? Konkrét ügyekben sajnos nem nyilatkozhatok.” /Dr. Hatályossy Jenő, a Központi Bíróság elnöke/

„Mivel itt a földön mind vétkesek vagyunk és a bűn zsoldja a halál, ezért béküljünk meg az apró evilági igazságtalanságokkal, sőt adjunk hálát azokért, melyek arra valók, hogy a lelkünket megeddzék, hogy Jézus Urunk szabadító áldozata révén majd mind együtt örvendezzünk a mennyei világosságban mindörökké! Áááááámeeeen!” /Jácint atya/

„Kiakolbólít! Micsoda gyönyörű nyelvújítás korabeli szó! A költészet akolmelegéből a próza hideg rögvalóságába történő kiűzetés ábrázolására a költő az igazság szimbólumának tartott bíróság, sőt nagybetűs Bíróság belső igazságtalanságait citálja és cibálja elő mintegy és mindazonáltal. A hibázó emberre visszahulló súlyos ítéletben a költő fiatalkorának meg nem adott tizenegyesei és igaztalanul kapott piros lapjai sikoltják fájdalmukat az öröklét könnyáztatta siratófalára. A vallási motívumként végigvitt keresztrímek pedig a lelki katarzis pislákoló világítótornyai. E mű mint Hlavácsné a párját ritkítja.” /Jatagán Elalélia, magyar-kirgíz szakos középiskolai tanár és parkolóőr/

„Költőkre miért nem szoktak aljas indokból elkövetett versírásért száz év börtönt kiszabni?! Anyám szerint ne ordítsak vörös fejjel, mert elég lenne hetvenöt is, de megtiltottam neki kivonuljon enyhítésért tüntetni. Mikor lesz már népszavazás a halálbüntetés visszaállításáról?! Reszkess Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Julius Caesar és a kiakolbólít szó egy versben, sőt ugyanazon versszakban?! Súlyos anakronizmus ez, költő úr, nagyon súlyos! Két sor közötti majd’ tizenkilenc évszázad előre megfontolt ugrabugráért igen enyhe büntetés az a száz év börtön! NEM ENG!” /Totyakváry Bambulácz, lektor és sörlovag/

„Minek ide tőr?! Ha én rúgtam volna fejbe azt a Caesart, nem eldőlt volna, hanem elvetett kockaként átrepült volna a Rubicon!” /Chuck Norris/

Mi a bajod a kockámmal, te vörös borostás őslény?! Ez kirakni kell ám, nem szétrúgni!” /Rubik Ernő, feltaláló/

Börtönkarácsony

Börtönben is van Karácsony,
S míg a kübli-zaja elül,
Dédim néz át rám a rácson,
S reszelőt ad bejglin belül.

Ezt ekkor még nem tudom én
(Oviban a tök volt jelem,
S nem vagyok egy agy-fenomén)
Így pár fogam lereszelem.

Mikor részeg őrség dalol
S arcuk veres, mint a retek,
Reszelőt a nyelvem alól
Előveszem s reszelgetek.

Mivel szakmám vasszerelő,
Úgy haladok, mint a villám,
S mire kerül smasszer elő,
Már udvarról hallik trillám:

„Szabad vagyok, mint a szombat!”
Jaj, de vádlin mar, mint penge,
Fogával egy őrző vombat
S megszentestebédel engeeeeee…