Benzinhiány

A kifacsart kezű és lelkű átlag állampolgár

Ha üres a falánk tankjuk,

Börtönük csupán a garázs.

Kúton nem szólnak a Thank you!-k,

Nincs miért. Elszállt a varázs.

Nem száguld a csoda Porsche,

Totálkárt nem hídfőfal ad.

Nem verődik fel a por se,

Út szélén csak árnyék halad.

Nincsen brrr-brrr, nincsen tucc-tucc,

Nem szörnyülködsz zebrán ma Ááááá!-n.

Gyalog s bringán menni tudsz-tudsz,

Itt a füstmentes Kánaán!

Köszönjük meg drága MOL-nak,

Hogy a légnek nincsen széne!

Ja, mentőt is gyalog tolnak?!

Hmmm… kis benzin mégis kéne…

„A kérdést tudományosan megvizsgálva és körbejárva, valamint történelmi példákat és esettanulmányokat górcső alá véve megállapíthatjuk, hogy a benzinhiány fő számú oka az, hogy nincs elegendő benzin.” /Brit tudósok/

„Bezzeg, amikor be akartam jönni a népemmel, akkor elzavartak a kerítéstől! Most meg hiányzom, mi?! Mindegy, itt Berlinben békében élhetünk és semmiből sem szenvedünk hiányt! Németország jobban teljesít!” /Ben Zin, piréz migráncs törzsfőnök/

„Most már levették a benzinről az ársapkát, szerda este 11-kor, amit fél 11-kor jelentettek be... Most, hogy megnőhet az ára, hirtelen kezdett benzin lenni a kutakban... Lesz még benzin egy ideig, tud menni a mentő.” /M. András, a költő legállandóbb és legársapkátlanabb kommentelője/

„eM úr vígan hajt az úton,

(Gépsúlya tíz kilonyúton),

Felismer egy halat: Hú, ton!,

S remél: Lesz benzin a kúton.”

/Tonhalassy Tádé, téboly-tivornya totalizatőr/

„Húha, hosszú sorok állnak a benzinkutaknál! Soros benzinkutak! EZ VESZÉLYES!!!” /Baltaarcú Baltazár, államtitoksértegetési és államfelkoptatási, valamint államénvagyokügyi államtitkár helyettes/

„Elég! Ez ma már a nyolcadik kút, ahol nagyon sajnálják, de... Itt az ideje, hogy főbe lőjem magam egy üres benzin pisztollyal!” /Lemondó Leó, átlagos állampolgár/

„Hatósági áras benzin helyett hatósági áras áramot minden autóba! De néha a sofőrnek is adjatok!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas elektromos kis ülés gyártó/

 

„Áramot a benzin helyett?!

Anyósülésen a nejet

Villamosszék fűtse szénné?!

Özvegy Szén s néhai Szénné?!

Villamosszék sofőr alá?!

Ház úr, maga kissé galá-

-d és a tézisei nagyok,

Mondván: Az áram én vagyok!”

/Energetikai Elemér, a Jedi Egyetem Erő Szakos Erkölcstan oktatója/

t->r(t)-tr’(t)

Benzin nélkül is van élet

Körbejár a románkori

Homokórám mutatója.

Szabályozza eztet vala,

Egy ősi evolvens bója.

Nem kell benzin, mert konflissal járok,

Az élettől jobbat nem is várok.

Sokat mozgok, Nap fúj, szél süt,

Ősz szakállam nem tűr fésűt.

Ha a lovam gyengélkedik,

Akkor mosttól, jövő keddig,

Gyalog futok, gyalog járok,

Benzin nélkül is legyőzök

Egy-két verszta távot.

Benzin nélkül erősödik

A comb, meg a boka.

Ez, vehernyelt boldogságom

Legmagasztabb foka.

Bőrömet egy kedves nemtő fújja,

Autósokat pedig benzinadó sújtja.

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legevolvensebb kommentelője/

„Eszem veszi t->r(t)-tr’(t) el,

Le is filmez az RTL!

Hogyha evolvensen mersz tát-

-ani szájat, fuss egy versztát!

Benzin nélkül is van élet,

De nem éljük túl, csak vélet-

-lenül.”

/Sújtólég Sebő, benzinadó barnásszürkebarát/

„Ááááá!!! Áááá...llítólag minél kisebb egy emlős állat, annál nagyobb a fajlagos energiaigénye és az alsó méretkorlátjuk ott van, ahol folyamatos táplálkozással még éppen életben tudnak maradni. Frady Endre a költő állatfajnak az a szélsőséges esete, akinek folyamatosan költenie kell, máskülönben lefagy és jégcsapot nyáladzik. Ha engem kérdeznek, én az utóbbira szavazok! Ha nem kérdeznek, akkor ÜVÖLTVE KÖVETELEM FRADY ENDRE HALADÉKTALAN HIBERNÁLÁSÁT!!! Ne lássam anyám keze nyomát a személyiségemen, ha nem szerzek a föld alól is üzemanyagot a benzinmotoros hibernálógéphez!!! Frady for Iceberg!!!” /Puzsér Róbert, a Fradyt Befagyasztó Intézet (FBI) kritikus tömege/

„Az én autóim nem benzinnel mennek, hanem Velem. Ahogy a texasi autóiskolában tanulják: Én vagyok az igazi benzin. Nélkülem egy tapodtat sem tudtok menni.” /Chuck Norris/

Mutáns zebra

Hosszant csíkos gyilkos zebra
Fáról ugrik kóbor ebra.
Szétharapja s fel is falja,
Ám a reflux miatt feljő.

„Rá se ismerek az ebre!”
- Hökken meg a mutáns zebre:
„Erről a masszáról lerí,
Szörnyű, mint a kortárs líra!”

Lírikus jő: „Mi az ábra,
Beszóltál, te suttyó zábra?!
Kitör belőlem a Rambo,
S bedarállak kancsal rímbe!”

Lírikus rálép egy göbre,
Ficamodik, s így a zöbre
Ráugrik s rágcsálja vadul,
S RH negatívat vedel.

Míg iszik, fut Zlatan Ibra
S kötényt kap tőle a zibra:
„Bebőrözött, jaj, ez szégyen!
Harapdáljam magam szügyön?!”

Olvasónak vödre-csöbre
Túltelik s a mutáns zöbre
Ukázt kap: „Edd! Költő kruton!”
S véget ér e vers, a kretén.

„Kőttő úr, minállunk a faluba is vótt egy illen mutáncos zabra izé, de osztán kiderűtt, hogy csak a pógármester pitbullja esett bele a ződfehér csíkos festékbe, amivel a pógármester át akarta festeni a kokasát ződ sasnak. Mer ő Fradi drukkoló, csak nem jár meccsre, mer szerinte mán vén a szakanderhő, vagy szkennerhő, vagy mihő. Aszonta a pógármester, ha valaki aszongya a pitbulljárul, hogy veszélyes, asztat szíjjeltípeti vele! No, ennek a fele se tréfa, mer az én balkaromat eccer mán leharapta ez az aranyos jószág! No, akkó további jó kőttést kívánok a kőttő úrnak!” /Rozsomák Rezső, nyugdíjas traktoros/

„Kapol Rezső, ha ugatol! A karodat nem a Raptor típte le, hanem a Barom Buci, amikó ulti közbe kiderűtt, hogy kít piros ász van nállad, te csalós gyurgyalag!” /Ártány Ányos, illegális harci kutya tenyésztő és Zlatanfalva polgármestere/

„Ne veszekedjetek, hitetlen gyaurok! A próféta szakálla tömje be a szátokat, hogy már kora reggel részegen gajdoltok!” /Ibra Ibrahim Ibrahimovics, Zlatanfalva főimámja/

„Figyuzz, Frady Endre! Ez úgy gáz, ahogy van! A fejemet verdestem a Kis Grófo zebrapatájába, míg olvasgattam ezt a primitív szöveget! Csak a fehér háttér tetszik, bár az a hátránya megvan, hogy látszanak rajta a fekete betűk. Sokat írsz, túl sokat! Ne tedd! A kevesebb néha több, úgyhogy többet ne írjál! Sálom dilomálom!” /Pixa, a Bulibáró szerzője/

„A mű a kergezebrakór által megtámadott költői agy fékevesztett válasza a zaklatott világegyetem hallgatói önkormányzata által elsinkófált értelem atavisztikus jajkiáltására. Igazi bélsárlíra, melynek undortalaján rózsa terem, melyen jót lakmároznak az Armageddon vijjogó tövismadarai. A lét terheitől gyötört kínrímek a szellemileg félholt költő krutonná válásának mementói. Önolvastató ősdöbbenet!” /Láng Lea, a Befásult Gyöngytyúktekintet c. kortárs irodalmi folyóirat főszerkesztője/

„Ó anyám, miért is nem hallgattam rád, amikor azt mondtad, hogy ne tanuljak tovább, hanem legyek jól menő kétkezi lángossütő, vagy hentes?! Akkor most egyszerűen és boldog tudatlanságban élhetnék egy Frady Endre költészetével párhuzamos univerzumban, ahol nincsenek rémlírák meg mutáns klapanciák, csak ínycsiklandó fokhagymaszag és egy kampón gondtalanul lengedező marhafelsál… Az ember életútjának felén, a kritikus korban jön rá, hogy kritikusnak lenni nehéz. Mi legyek, ha nagy leszek? Anyám szerint hóhér, mert az a halálbüntetés eltörlése óta a legnyugisabb állás és ott a leselejtezett villamosszéken rezsicsökkent árammal olcsón süthetek magamnak tükörtojást. Hej, de összefutotta a szájamban a nyál!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer nekem rontott egy mutáns zebra, de úgy rúgtam alá, hogy egybemosódtak a csíkjai és mint szürke szamár repült el az Androméda ködbe.” /Chuck Norris/

Zöld zebra

Zöld zebra egy olyan állat,
Milyet sose lát a Föld.
Roppant ritkán visel sálat
S csíkja mind salátazöld.

Fekete-fehér, ha lenne,
Akár a jó arab sakk,
Vagy egy tányér mákos penne,
Volna átlagdarab csak.

Ám zölden ily egyedi ő:
- Műfog, rajta luk nem egy;
- Tűfoka, min be Jedi jő;
- S gazdag, ki a Mennybe megy.

E vers abból az apropóból íródott, hogy az állatvédők a Facebook-on a Zöld Zebra állatvédőkre szavazhassanak:
https://www.facebook.com/tescoaruhazak?sk=app_380889115338057
:)

A zöld zebra

(mese Fanni lánykámnak az iskolai vers- és prózamondó versenyre)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy növényevő állatokat élelmező nagy zöld mező. Ezen a mezőn a halak, a ragadozók és természetesen a ragadozó halak kivételével mindenféle egyéb állat élt. Mind boldogok voltak, azaz csak majdnem mind, mert Zebulon, a zöld zebra nem volt az, mivel neki mindig fájt a háta.

Zebulon ugyanis pont ugyanolyan zöld volt, mint a mező füve, így amikor lefeküdt aludni, a vidáman ugrándozó állatok egy kis dombnak nézték, amire az egyik oldalán felszaladtak, a másikon pedig legurultak. Főleg Ella az elefánt, Zsiga a zsiráf és Lali a lusta lila lúd fájt neki. Utóbbi ráadásul rendszerint le sem gurult róla, csak felmászott a hátára és ott leült enni.
- Hé, te lila gömbtömb! Miért eszel annyit? – kérdezte nyögve a zöld zebra.
- Na hallod, ha már lúd vagyok, legyek kövér! – válaszolta csámcsogva Lali a lila lúd.
Zebulonnak a zöld zebrának ekkor elege lett a vele megegyező színű mezőből és elindult világgá.
Ment mendegélt és egyszer csak egy tenger partjára ért. A tenger partján sokan napoztak. Fölöttük a kék égen egy fecske körözött és pottyaival bombázta a barnulni vágyókat.
- Nem így akarunk barnulni! – kiabálták az emberek és elszaladtak a partról. Egy, csak egy legény maradt fekve a parton.
- Te miért nem szaladsz el a fecskepottyok elől? – kérdezte tőle Zebulon a zöld zebra.
- Á, én tudom, hogy egy fecske nem csinál le minden nyaralót! – mondta mosolyogva az egy legény, majd Zebulonra bámult – Hát te miért vagy zöld?
- Csakért! Brühühü!
- Te sírsz?
- Sírok, mert az otthonom, a mező is zöld és ott senki sem vesz észre és mindenki rám lép!
- No, ezen könnyen segíthetek! – mondta az egy legény – Pemzli Palkó festőművész vagyok. Hazakísérlek és befestem azt a zöld mezőt fekete-fehér csíkosra, és akkor majd senki sem fog téged összekeverni a gyeppel.
- Jaj, de jó! Jaj, de jó! – ugrándozott a zöld zebra.
Ahogy mondták, úgy is tettek. Pemzli Palkó festőművész egyik kezében a pemzlijét, a másikban pedig a fekete-fehér csíkos festékkel teli vödröt vitte, Zebulon a zöld zebra pedig vígan pattogott körülötte. Így értek el nagy zöld mezőre.
- Juhé! – kiáltotta Zebulon és tovább ugrabugrált. Ekkor váratlan dolog történt! Zebulon ráugrott egy dombra, a domb felugrott, és mindketten beleestek Pemzli Palkó fekete-fehér csíkos festékébe!
Jaj uramfia! Ott állt Zebulon fekete-fehér csíkosan és vele szemben ott állt egy ugyanolyan fekete-fehér csíkos valaki! Zebulon jobb híján bocsánatot kért és bemutatkozott:
- Bocs, hogy rád ugrottam! Zebulon vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra.
- Megbocsájtok! Zinajda vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra. - válaszolta a korábbi zöld domb.
Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. Hetedhét rétre szóló lagzit csaptak és esztendőre fekete-fehér csíkos zebrababák oázásától volt hangos a nagy zöld mező.
Pemzli Palkó csíkos családi festménnyel ajándékozta meg őket, majd elköszönt és integetés közben letörölte az orra hegyéről a frissen fröccsent fecskepottyot.
A fekete-fehér zebrák pedig azóta is csíkosan élnek, hacsak le nem koptak.