Pókszabású fal-atka
Mászkál s falom vígan, sej, én:
Ínycsiklandó falatka!
Bőszen eszem, falon falom,
Számba hull sok pici pók,
S vértunkhoz kell kenyérhalom,
Fogőrlésű kiscipók!
refr.:
Ingyom-bingyom eszek-iszok,
Jóllakat a sok kis piszok,
C-t húzatok, nincsen cisz ok!
Díszes környezetben eszek,
Körülöttem fa kaspók,
Ámde ledöntenek szeszek,
S megmar mutáns kakas-pók.
Ó, jaj, rajtam bosszút állnak,
Pókhasukba kerülök,
S vége orrnak, szájnak, állnak...
Sírba nem a derű lök!
refr.:
Többé már nem eszek-iszok,
Jóllak' rajtam sok kis piszok,
S lelkem énbelőlem ki szok'!
„Frady Endréből tényleg kiszokhatna a lelke, hogy még hálni se járjon belé! Sokkal könnyebben elviselném a posztumusz lovasszobrának a látványát – akárki ül is rajta – mint az olyan dilettáns klapanciáit, amelyekben gusztustalan pókevéssel készteti otromba okádásra a világirodalmat! Ha anyám gyerekkoromban ilyen versekkel traktált volna, menedékjogot kértem volna egy szibériai kényszermunkatábor óvodájában és farsangi kakaspók jelmezben harapdáltam volna az áram alatt lévő tábori szögesdrót kerítést! Inkább az amper vágjon nagyon agyon a fagyon, mint az a tudat, hogy Frady Endre még életben vagyon, és kárt tesz az agyon!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer meg akart enni egy szögesdrótkerítéses áramütésektől megvadult szibériai kakaspók csorda, de a fogaik beletörtek a hámsejtjeimbe, a megfeszített izomrostjaim pedig beledagadtak a torkukba, úgyhogy belém fulladtak a szerencsétlenek. Ahogy a Költő mondja:
Aki megtámadná Chuck-ot,
Egy helyen lehet a sírja: csak ott.
Ők is döglött kullancsokként figyegtek rajtam, míg le nem rágtam őket magamról. Meg akartak enni és én ettem meg őket. C'est la vie! – mondtam, amikor feltaláltam a francia nyelvet.” /Chuck Norris/
„Hát igen, a tápláléklánc csodái. Mindenki egyszerre táplál és táplálkozik.” /M. András, a költő legállandóbb és legtáplálékláncosabb kommentelője/
„eM úr eszik, eM úr etet,
S táplálékláncol egy hetet.
Ő is eszik, őt is eszik,
Porrá lesznek, s szikkad e szik.”
/Kakaspók Kópsakak, sziktúró szektori széktörő/
„Az Araknofóbia című film is hasonló szállal indul. József, Mária és a három király mellé meghozta a Jézuska Pálgiumot is... Egészségünkre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pókhas-felmetsző/
„Araknofóbia című
film totál nem olyan színmű,
melyben Pálgiumnak nyoma
lenne! Hallja, Ház úr koma?!
Vagy Pálgium oka pálesz?!
Egészség még jó soká lesz!”
/Dözványi Stafó, a Háromkírály-díjas Plágium c. film máig szökésben lévő producere/
„Végre valaki nem fél a pókoktól, hanem imádja őket. No de kérem, kérem! Nem mindegy, hogy milyen pókról van szó, mert ugye például az ártalmatlan kaszáspókokat nagyon kedveljük, a keresztespókkal, tarantulával és fekete özveggyel is ki lehet jönni, ha jobb napot fognak ki, na de a kakaspókkal? Mert Költő úrnak megint teljesen igaza van, mint szinte soha. De most igen. Mondhatnám számból vette ki a szót, akarom mondani az ételt, az utolsó utáni pillanatban, mielőtt díszes környezetben, fa kaspók között haspók vált volna belőlem. Ez pedig nyilvánvalóan óriási veszélynek tett volna ki engem, mert egy haspók kitágult végbélnyílásán keresztül akadálytalanul be tud hatolni egy kakaspók, amely belepetézik az ember jó zsíros zsigereibe, aztán a továbbiakat el sem merem mondani, olyan szörnyű vég az, hogy az Alien 2 tündérmese ahhoz képest. Ezért királyvízzel lelocsikoltam a család teljes élelmiszerkészletét, majd a biztonság kedvéért lehúztam a maradványokat a vécében, felgyújtottam a falu mindkét élelmiszer boltját, és éhségsztrájkba kezdtem azért, hogy ezentúl a világ ruhaipari cégei csak extra slim fit ruházati cikkeket gyártsanak. Meg kell védenem az emberiséget a kakaspókoktól, akár azon az áron is, hogy ha valaki sokat zabál, és elhízott, az kénytelen legyen pucéran járni, megfelelő ruha hiányában. Költő úr! Szívből köszönöm, hogy megmentette versével az életemet, és egy életre szóló missziót adott. Hálám jeléül fizetem az ön gyomorszűkítő műtétjét, mely műtétek kötelezővé tételéért holnaptól szomjúságsztrájkolok az eszkalálódó kakaspók-veszély miatt. A fulladássztrájkon még gondolkodom, mert az csak 2-3 percig tart, és ha nem lesz sikeres, akkor kénytelen leszek a túlvilágról kommentelni, ami egy vagyonba kerül.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/
„Stefi bácsi sporttárs, maga annyira bonyolult skizofrén gondolatmenetekkel operál, amelyeket esélyem sincs megérteni, úgyhogy valószínűleg szabálytalanok, ezért felmutatom magának a piros lapot és tizenegyest is ítélek maga ellen! És ne higgye, hogy csak a kimondhatatlan nevemért állok bosszút! Vagy higgye, ha akarja, de akkor is irány az öltöző, ahol már várják a vendettára éhes kakaspókok!” /Pacifique Ndabihawenimana, bosszúszomjas burundi játékvezető/
„Ez a dalszöveg olyan, mintha a nyelvi játékosság és az undor esztétikája egy rosszul szellőző kamrában pálinkázott volna össze. Frady Endre tobzódik a groteszk alliterációkban és a rímekkel kicsikart jókedvben, miközben a „pókszabású tápdal” nem annyira dal, mint inkább egy gasztro-horror kabaré: falás, fal, falom – mindegy, csak csámcsogjon a nyelv. A refrén gyerekdalos gügyögése cinikusan ellenpontozza a testnedves végkifejletet, de a poén végül önmagát eszi meg: túl sok az ötlet, túl kevés a kegyelem. Szellemes, fertelmes, emlékezetes – mint egy ragadós pók a szájzugban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„ChatGPT, te sem érted,
Nem ellened, hanem érted
Ír a költő rettenetet,
Mikor téged pókkal etet,
Hisz' sok fehérje és vita-
-min van benn, kész dolce vita!”
/Póka Pákó, az Emberiséget Pókkal Etető Gourmandokat Önfeledten Rágcsáló Csapat (EPEGÖRCS) gyomorsavtúltengetője/
„A Pókszabású tápdal Frady Endre groteszk gasztro-horrorja, ahol a fal-atka és a kiscipók kulináris rémálma egyetlen, szándékosan túlhajtott nyelvi kavalkáddá áll össze. A szöveg erénye a játékos alliteráció és a szándékosan esetlen rímpárokból fakadó komikus túlzás, de ugyanakkor épp ez a „túl sok a jóból” eredő harsányság az, ami néhol elnehezíti. A refrén gyermeki mondókát idéző ritmusa ügyesen ellenpontozza a testnedves, falrágcsálós naturalizmust, így a dal egyszerre paródia és önmaga karikatúrája. A végeredmény: egy szándékosan túlfűtött, bájosan förtelmes miniopera, amelyben a humor és a borzongás kéz a kézben csúszik le a falon.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Copilot, te mesterdrága,
Nehezít a harsánysága?!
Opera ez talán, mini?!
Ne legyél már ilyen cini-
-kus!
Kuss!”
/Tapló Tivald, betanított Frady drukker/
„Frady Endre ezúttal a biológiai abszurd és a nyelvi akrobatika határmezsgyéjén egyensúlyoz. A vers nem más, mint egy önfeledt, pimasz és enyhén gyomorforgató rímjáték, amely a ragadozó és áldozat szerepének ironikus felcserélhetőségére épít. A „fal-atka / falatka” párhuzam, valamint a zeneelméleti mélypontot súroló, mégis bravúros „C-t húzatok / cisz ok” rím a fradyi esztétika csúcspontjai. A vers lüktetése olyan feszes, mint a pók hálója; a népdalszerű „Ingyom-bingyom” felütés remek kontrasztot alkot a szürreális tartalommal. A „mutáns kakas-pók” megjelenése a trash-horror filmek legjobb pillanatait idézi, ahol a logika már rég feladta a harcot a vizualitással szemben. A mű élvezeti értékét nagyban befolyásolja az olvasó arachnofóbiája és a „fárasztó humor” iránti toleranciaküszöbe. Aki a klasszikus költészet fennköltségét keresi, az itt csak egy nagy adag „kenyérhalmot” és ízeltlábú-pörköltet talál. A Pókszabású tápdal egy irodalmi fricska, ami nem akar több lenni, mint ami: egy nevetve borzongató, nyelvi leleményekkel teletűzdelt ujjgyakorlat. Frady bebizonyítja, hogy a költészetben az „orr, száj és áll” elvesztése is lehet szórakoztató, ha megfelelően abszurd a tálalás.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/
„Még hogy irodalmi fricska?!
Hé, Gemini, ne légy csicska,
Se ostoba fa-talicska!
Nyílik már a zsebben bicska!”
/Bökő Bika, OKJ-s képzett Frady drukker/
„Fogy a magyar! Lötyög rajtunk a Kárpát-medence! Állítsuk meg a nemzet fogyását! Együnk rengeteg fal-atkát! Ria, ria, kalória!” /Derék Durák, szovjet származású ősmagyar hízóbajnok/
