Ibrahimovics

Sokoldalú klasszis,
Megy neki a passz is.
Nem egy sumák center,
Ha rúgják, se henter-
-eg ő, hanem ugor,
S arca előtt zúg orr,
Ahogy légtért hasít,
S védőként e pasit
Úgysem éred utol,
Hiába is futol,
S foghatjuk bár hatan,
Mégis gólt lő Zlatan.

„Ennyi?! Oké, hogy hiánypótló a mű, de nincs benne szó se a fejjátékomról, se az izomzatomról, se a cseleimről, se a sportkocsijaimról, sőt még a rólam szóló gyenge verseik miatt lefejelt költők nyolc napon túl gyógyuló sérüléseiről sem! Köpnöm kell!” /Zlatan Ibrahimovics, svéd gólvágó/

„Ez a Svédországba beszületett bosnyák bevándorló elvette a munkahelyemet! Előtte én voltam a csapat centere és gólkirálya, körülöttem forgott minden, ám azután jött a kispad, majd a lapát! Követelem a visszamenőleges hatályú migráns centerkvóta azonnali bevezetését!” /Björn Ikeasson, hólapátoló és ex-center/

„Úgy hallom, ez a Zlatan egy dúsgazdag, jóképű, nagyszájú és kőkemény zseni. Tetszik nekem a srác! Fiatalkori önmagamat látom benne.” /Donald Trump, amerikai elnök/

„Ki nem állhatom az öntelt, nagypofájú, mindig mindenkinél mindent jobban tudó palikat! Az Ibrahimovics, a Trump, a Mourinho, a Hajdú Péter, a Friderikusz és a Frady Endre vehetnének tőlem leckéket szerénységből! Nekem van mire! Anyám szerint, mielőtt ilyeneket mondok, menjek ki a házból a kertbe, mert ott legfeljebb a felhő szakadhat rám! Jaj, anyám, mutasd már meg a statikusi és a meteorológusi diplomádat!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Henter- és -eg ő?! Micsoda eksztatikus enjambement! A csodacsatár szellemes lendületével hömpölygő mű megállíthatatlanul tör a lemondó tragikumában is eszkatologikus végkifejlet felé. A költő oly váratlansággal kerüli meg az útjába kerülő avítt nyelvtani szabályokat, mint góléhes center a mulya gulyaként köré sereglő védőfalat. Frady Endre ismét olyat alkotott, amit, ha nem írt volna meg, éreznénk a hiányát, de nem tudnánk, hogy minek. Ha létezik olyan valaki, aki élete végéig csak egyetlen verset szándékozik elolvasni, akkor ez a fenti mű okvetlenül kerüljön be a legnagyobb esélyesek közé!” /Rüszt Rezsőné Csüd Csilla, a Luft Imre Labdarúgó Akadémia (LILA) magyartanára és maszek labdavarrónő/

„Drága Zlatan gyermekem, bár szeretem a játékodat, remélem, hogy rendszeresen meggyónod azt is, amit a játékvezető ugyan nem vesz észre, de az Úr igen! Imádkozni fogok érted, hogy megtérj és a jövőben az ego helyett az Ige irányítsa az életedet! Ámen!” /Ferenc pápa/

„Gyere Ibra, beveszünk a bandába! Itt csak annyit kell visszavenned az arcodból, hogy a miénknek is legyen helye!” /Ego Friends/

„Irigylem Zlatan Ibrahimovicsot, mert ha ő ír egy verset, akkor azt a svéd király egyből megérti és lazán kiutaltat neki az akadémiájával egy irodalmi Nobel-díjat! Én bezzeg küszködhetek a Google fordítóval!” /Frady Endre, kellően el nem ismert, lokálisan világhírű költőgigász/

„Nem szeretnék olyan lenni, mint Zlatan Ibrahimovics, mert ahhoz lassulnom, petyhüdnöm, satnyulnom és csúnyulnom kellene.” /Chuck Norris/

Mutáns zebra

Hosszant csíkos gyilkos zebra
Fáról ugrik kóbor ebra.
Szétharapja s fel is falja,
Ám a reflux miatt feljő.

„Rá se ismerek az ebre!”
- Hökken meg a mutáns zebre:
„Erről a masszáról lerí,
Szörnyű, mint a kortárs líra!”

Lírikus jő: „Mi az ábra,
Beszóltál, te suttyó zábra?!
Kitör belőlem a Rambo,
S bedarállak kancsal rímbe!”

Lírikus rálép egy göbre,
Ficamodik, s így a zöbre
Ráugrik s rágcsálja vadul,
S RH negatívat vedel.

Míg iszik, fut Zlatan Ibra
S kötényt kap tőle a zibra:
„Bebőrözött, jaj, ez szégyen!
Harapdáljam magam szügyön?!”

Olvasónak vödre-csöbre
Túltelik s a mutáns zöbre
Ukázt kap: „Edd! Költő kruton!”
S véget ér e vers, a kretén.

„Kőttő úr, minállunk a faluba is vótt egy illen mutáncos zabra izé, de osztán kiderűtt, hogy csak a pógármester pitbullja esett bele a ződfehér csíkos festékbe, amivel a pógármester át akarta festeni a kokasát ződ sasnak. Mer ő Fradi drukkoló, csak nem jár meccsre, mer szerinte mán vén a szakanderhő, vagy szkennerhő, vagy mihő. Aszonta a pógármester, ha valaki aszongya a pitbulljárul, hogy veszélyes, asztat szíjjeltípeti vele! No, ennek a fele se tréfa, mer az én balkaromat eccer mán leharapta ez az aranyos jószág! No, akkó további jó kőttést kívánok a kőttő úrnak!” /Rozsomák Rezső, nyugdíjas traktoros/

„Kapol Rezső, ha ugatol! A karodat nem a Raptor típte le, hanem a Barom Buci, amikó ulti közbe kiderűtt, hogy kít piros ász van nállad, te csalós gyurgyalag!” /Ártány Ányos, illegális harci kutya tenyésztő és Zlatanfalva polgármestere/

„Ne veszekedjetek, hitetlen gyaurok! A próféta szakálla tömje be a szátokat, hogy már kora reggel részegen gajdoltok!” /Ibra Ibrahim Ibrahimovics, Zlatanfalva főimámja/

„Figyuzz, Frady Endre! Ez úgy gáz, ahogy van! A fejemet verdestem a Kis Grófo zebrapatájába, míg olvasgattam ezt a primitív szöveget! Csak a fehér háttér tetszik, bár az a hátránya megvan, hogy látszanak rajta a fekete betűk. Sokat írsz, túl sokat! Ne tedd! A kevesebb néha több, úgyhogy többet ne írjál! Sálom dilomálom!” /Pixa, a Bulibáró szerzője/

„A mű a kergezebrakór által megtámadott költői agy fékevesztett válasza a zaklatott világegyetem hallgatói önkormányzata által elsinkófált értelem atavisztikus jajkiáltására. Igazi bélsárlíra, melynek undortalaján rózsa terem, melyen jót lakmároznak az Armageddon vijjogó tövismadarai. A lét terheitől gyötört kínrímek a szellemileg félholt költő krutonná válásának mementói. Önolvastató ősdöbbenet!” /Láng Lea, a Befásult Gyöngytyúktekintet c. kortárs irodalmi folyóirat főszerkesztője/

„Ó anyám, miért is nem hallgattam rád, amikor azt mondtad, hogy ne tanuljak tovább, hanem legyek jól menő kétkezi lángossütő, vagy hentes?! Akkor most egyszerűen és boldog tudatlanságban élhetnék egy Frady Endre költészetével párhuzamos univerzumban, ahol nincsenek rémlírák meg mutáns klapanciák, csak ínycsiklandó fokhagymaszag és egy kampón gondtalanul lengedező marhafelsál… Az ember életútjának felén, a kritikus korban jön rá, hogy kritikusnak lenni nehéz. Mi legyek, ha nagy leszek? Anyám szerint hóhér, mert az a halálbüntetés eltörlése óta a legnyugisabb állás és ott a leselejtezett villamosszéken rezsicsökkent árammal olcsón süthetek magamnak tükörtojást. Hej, de összefutotta a szájamban a nyál!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer nekem rontott egy mutáns zebra, de úgy rúgtam alá, hogy egybemosódtak a csíkjai és mint szürke szamár repült el az Androméda ködbe.” /Chuck Norris/

Mese a nagy büdösszájú sárkányról

Egyszer volt, ahol volt, de már nincs, egy nagy büdösszájú sárkány. Egy közepesen szép, bár sokak szerint az évszaknak éppen csak megfelelő napon ez a nagy büdösszájú sárkány elrabolta a szomszédos Nagy Büdösszájú Birodalom nagy büdösszájú királyának egyetlen gyermekét, a nagy büdösszájú királylányt és a várába vitte. A nagy büdösszájú királylány úgy bőgött, hogy csak úgy fröcsögött kifelé a szeméből a rengeteg könny, ami nem csoda, hiszen, ha befelé fröcsögött volna, akkor a hidroglóbusszá dagadó vízfeje pár perc alatt hatalmas loccsanással robbant volna szerteszéjjel.

A nagy büdösszájú király – a szokásos néphez szólási formanyomtatványok kitöltése után – kihirdette, hogy aki kiszabadítja a nagy büdösszájú királylány fogságából a nagy büdösszájú sárkányt, illetve pont fordítva, az azonnali feleségül vétel által rögtön meg is tarthatja és haza is viheti, úgyhogy a kihirdetmény egyben előzetes atyai áldás is. Hozományról pedig szó se essék, ő ilyen kicsiségekkel nem foglalkozik, amikor egyetlen lánya ekkora veszélyben van.
No, lett is foganatja a kihirdetménynek! Királyok, királyfik, hercegek, grófok, politológusok, mentorok, Avon tanácsadók, kezelőorvosok, gyógyszerészek, mosógép szerelők, megélhetési oligarchák, kétkezi félkarú rablók, romkocsmatöltelékek, házasságszédelgők, hadronütköztetők, földi irányítók, könnyűbúvárok, hastáncosok, táncdalénekesek, villanyóra-leolvasók, sírásók és karvalytőkések egy emberként özönlöttek elfelé és minél messzebb, nehogy már pont ők!

Távolban a nagy büdösszájú szegénylegény
(ismeretlen nagy büdösszájú festő képe)

Egymás között szólva elmondhatjuk, hogy bár a királylány a birodalom összes eddigi szépségversenyét megnyerte, ám a birodalmi közvélekedés szerint a telefonos szavazás erősen manipulált volt. Sőt!
Egy, csak egy jelentkező volt, a nagy büdösszájú szegénylegény, aki még a nagy büdösszájú életben sohasem látta a nagy büdösszájú királylányt, de még csak nem is hallott róla. Hiába no, a tévé, rádió, mobiltelefon és internet nélküli tanyasi életnek is megvannak a maga előnyei! Hogy hogyan hallott mégis a kihirdetményről? Ez egy felettébb hosszú történet, amelyben szó van lezuhant helikopterről, oroszlánfókák által elfogyasztott postásokról, eltévedt tájfutókról és máig harcoló német alakulatokról is, de ezt most itt nincs idő elmesélni. Röviden összefoglalva csak annyit mondhatunk, hogy véletlenül.
Nosza, több se kellett a nagy büdösszájú szegénylegénynek! Úgyis unta már a tanyasi létet, ahol nem volt más beszélgetőtársa, mint a nagy büdösszájú testvérei – alig tizenöten, vagy tizenhatan lehettek, de sosem tudta megjegyezni – a nagy büdösszájú apja, a nagy büdösszájú anyja, a nagy büdösszájú nagyszülei, a nagy büdösszájú dédszülei, a nagy büdösszájú unokaöccsei és –húgai, valamint az óhazából a válság elől kitántorgott másfélmillió nagy büdösszájú rokon.
Ment, mendegélt a nagy büdösszájú szegénylegény. Először még baromi messze volt a nagy büdösszájú sárkány várától, de aztán ahogy tovább ment, mendegélt, úgy egyre közelebb jutott.
PUFF!!! A nagy büdösszájú szegénylegényt hatalmas ütés érte és hanyatt is esett tőle. Legott felugrott és vissza is ütött, de az ökle egy kőkemény szürke kőfalba ütközött.
- Még jó, hogy nem gyémántfal, mert az gyémántkemény lenne! – gondolta a nagy büdösszájú szegénylegény és hirtelen rájött, hogy megérkezett a várhoz. Gondolkodott, hogy hogyan juthatna be, mert a kőfal megmászhatatlannak tűnt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bement a kapun. A nagy büdösszájú portástól megvette a belépőjegyet és elindult felfelé a nyálkás csigalépcsőn.
A vár várószobájában már várt rá a nagy büdösszájú sárkány és a lánccal hozzákötözött nagy büdösszájú királylány.
- Mintha Jabbát és Leiát látnám! – gondolta meglepve a nagy büdösszájú szegénylegény, akiről még senki sem sejtette, hogy következő életeiben II.József, Lenin, Elvis Presley, Zlatan Ibrahimovics, majd pedig Luke Skywalker lesz. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!
- Hhhhhhhh!!! – lehelt rá egy hatalmasat a nagy büdösszájú sárkány a nagy büdösszájú szegénylegényre.
- Hhhhhhhh!!! – viszonozta a nagy büdösszájú szegénylegény.
Az oda-vissza válaszcsapások közepette a két fél előtt felsejlett a döntetlen közeli végeredmény cseppet sem szívderítő rémképe. A vár körül eközben fürtökben hullottak a V-alakú vándormadarak. Már az ablak pereméig ért a kupac, amikor Greenpeace aktivisták jelentek meg és láncolták magukat a vár vizesárkából kilógó fatörzsekhez, amelyek utóbb éhes krokodilok farkainak bizonyultak.
A vár lovagtermében a harc eközben egyre elkeseredettebben és egyre kilátástalanabbul folyt. Már éppen reklámszünetet készültek tartani, amikor a nagy büdösszájú királylány egy váratlan mozdulattal tizenöt kiló szupererős mentolos Orbit rágógumit dobott a nagy büdösszájú sárkány szájába, aki ettől pár másodpercre védtelenné vált és a nagy büdösszájú szegénylegény bevitte a végső lehelet csapást. A nagy büdösszájú sárkány egyet vonaglott, majd a lelke megkönnyebbülten az örök vadászmezőkre röppent, ahol mindig süt a Nap és mégsem ragad az a fránya vattacukor.
- Én hősöm, én egyetlen szerelmem! – kiáltotta a nagy büdösszájú királylány és a nagy büdösszájú szegénylegényhez szökellt, hogy megcsókolja. A nagy büdösszájú szegénylegény egy rémült sikollyal félreugrott és így a mozgásirányukba eső alacsony parapetfalú ablakokon kizuhantak a várból és a V-alakú madárkupacon úrnői és úri gellert kapva a vizesárokba csobbantak.
No, aznap igazán jó napjuk volt a nagy büdösszájú krokodiloknak!
Ha nekünk nagy büdösszájú krokodiloknak aznap jó napunk nem lett volna, akkor máig korgó gyomorral mesélhetnék tovább…