A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Elvis Presley. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Elvis Presley. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 15., szerda

Elvi világ

Elvi világ, elvi hó,
Elvi vihar, elvi szél,
Elvi vigyor, elvi jó,
Elvi vita: Elvis él?!













„Már hogyne élnék, idióták?! Persze, hogy élek! Csak sajnos a halálom után az FBI nem engedélyezte, hogy saját néven folytassam a karrieremet, ezért átoperáltak, fiatalító kúrán vettettek részt és énekelnem sem szabad. Megtanultam magyarul és most a média más területein hallatom a hangomat. Ha köztünk marad, akkor elárulom, hogy P. Róbert néven próbálok elvegyülni a zajos tömegben. A feltűnés elkerülése érdekében mindjárt el is kezdek hőzöngeni!” /Elvis Presley, a Király/

„Mi ez a bárgyú szóviccre épülő fertelem?! Mi ez a fegyelmezetlen disznók megbüntetésére alkalmas moslékpótlék?! Ha a régi rómaiak már ismerték volna a Frady Endre verseket, akkor nem lett volna szükségük a drága pávatollakra, hogy lakoma közben jól meghányattassák magukat a vomitóriumban! Frady, don’t be cruel és hagyd abba!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt utazunk Elvisszel egy felhőn és örömzenélünk. Bár megpróbáltam elképzelni, hogy nincs se menny, se pokol, és csak az ég van felettünk, de úgy tűnik, hogy valami nem stimmel. Jaj, most Lüszi jön velem szemben az égen gyémántokkal! Hé, Elvis, mi ez az anyag?!” /John Lennon/

„Rezső vagyok, negyvenkét éves és már öt éve tiszta. Az előttem szólókat mind szeretettel várom kis csoportunkba terápiás beszélgetésre. Ma este hétkor kezdünk!” /Romváry Rezső, Anonim Antidepresszáns és sportfogadási bróker/

„Fantasztikus nyelvi lelemény, tartalom és forma szokatlanul tökéletes egységének hovátehetetlensége, poétikai szinergia és grammatikai színorgia, minden és semmi, zenit és nadír, Stan és Pan, a sírva nevető pszeudo inkarnáció! Világirodalmi vonalkód! Egy pikoló könny! Frady Endre a nemzet minekutánja és hovatovábbja! Jaj nekem!” /Misztika Eulália, szóvirágáruslány és Auchan pénztárosnő/

„Nem is annyira az a kérdés, hogy Elvis él-e, vagy már meghalt, hanem, hogy azok a rajongók, akik életben levőnek akarják hinni, azok bele tudnának-e törődni abba a ténybe, már ha egy feltételezés egyáltalán tény értékűvé válhat, hogy bálványuk esetleg már halott, sőt talán már oszlásnak is indult, mint a hajdan erős magyar, illetve, hogy a halálát hirdetők zokon vennék-e, ha ő hirtelen előttük teremne, mint egy a ház előtt csendesen bólintgató lombú eperfa és ezáltal – a hallucináció állapotát ezúttal feltéve, de nem megengedve – élőnek bizonyulna? Vajon mindez, vagy mindennek az ellenkezője kinek állna az érdekében és kinek nem? Erre csak elvi síkon adható elvileg helyes elvi válasz: valószínűleg…” /Török Gábor, elemző/

„Szerintem az emberiség hálás lesz nekem, ha a jelenlévők fejét nem csak elvileg rúgom le. A farkasszemi kontakt ideje lejárt! Ja, amúgy ki az az Elvis?” /Chuck Norris/

2012. november 16., péntek

Mese a nagy büdösszájú sárkányról


Egyszer volt, ahol volt, de már nincs, egy nagy büdösszájú sárkány. Egy közepesen szép, bár sokak szerint az évszaknak éppen csak megfelelő napon ez a nagy büdösszájú sárkány elrabolta a szomszédos Nagy Büdösszájú Birodalom nagy büdösszájú királyának egyetlen gyermekét, a nagy büdösszájú királylányt és a várába vitte. A nagy büdösszájú királylány úgy bőgött, hogy csak úgy fröcsögött kifelé a szeméből a rengeteg könny, ami nem csoda, hiszen, ha befelé fröcsögött volna, akkor a hidroglóbusszá dagadó vízfeje pár perc alatt hatalmas loccsanással robbant volna szerteszéjjel.
A nagy büdösszájú király – a szokásos néphez szólási formanyomtatványok kitöltése után – kihirdette, hogy aki kiszabadítja a nagy büdösszájú királylány fogságából a nagy büdösszájú sárkányt, illetve pont fordítva, az azonnali feleségül vétel által rögtön meg is tarthatja és haza is viheti, úgyhogy a kihirdetmény egyben előzetes atyai áldás is. Hozományról pedig szó se essék, ő ilyen kicsiségekkel nem foglalkozik, amikor egyetlen lánya ekkora veszélyben van.
No, lett is foganatja a kihirdetménynek! Királyok, királyfik, hercegek, grófok, politológusok, mentorok, Avon tanácsadók, kezelőorvosok, gyógyszerészek, mosógép szerelők, megélhetési oligarchák, kétkezi félkarú rablók, romkocsmatöltelékek, házasságszédelgők, hadronütköztetők, földi irányítók, könnyűbúvárok, hastáncosok, táncdalénekesek, villanyóra-leolvasók, sírásók és karvalytőkések egy emberként özönlöttek elfelé és minél messzebb, nehogy már pont ők!
Távolban a nagy büdösszájú szegénylegény
(ismeretlen nagy büdösszájú festő képe)
Egymás között szólva elmondhatjuk, hogy bár a királylány a birodalom összes eddigi szépségversenyét megnyerte, ám a birodalmi közvélekedés szerint a telefonos szavazás erősen manipulált volt. Sőt!
Egy, csak egy jelentkező volt, a nagy büdösszájú szegénylegény, aki még a nagy büdösszájú életben sohasem látta a nagy büdösszájú királylányt, de még csak nem is hallott róla. Hiába no, a tévé, rádió, mobiltelefon és internet nélküli tanyasi életnek is megvannak a maga előnyei! Hogy hogyan hallott mégis a kihirdetményről? Ez egy felettébb hosszú történet, amelyben szó van lezuhant helikopterről, oroszlánfókák által elfogyasztott postásokról, eltévedt tájfutókról és máig harcoló német alakulatokról is, de ezt most itt nincs idő elmesélni. Röviden összefoglalva csak annyit mondhatunk, hogy véletlenül.
Nosza, több se kellett a nagy büdösszájú szegénylegénynek! Úgyis unta már a tanyasi létet, ahol nem volt más beszélgetőtársa, mint a nagy büdösszájú testvérei – alig tizenöten, vagy tizenhatan lehettek, de sosem tudta megjegyezni – a nagy büdösszájú apja, a nagy büdösszájú anyja, a nagy büdösszájú nagyszülei, a nagy büdösszájú dédszülei, a nagy büdösszájú unokaöccsei és –húgai, valamint az óhazából a válság elől kitántorgott másfélmillió nagy büdösszájú rokon.
Ment, mendegélt a nagy büdösszájú szegénylegény. Először még baromi messze volt a nagy büdösszájú sárkány várától, de aztán ahogy tovább ment, mendegélt, úgy egyre közelebb jutott.
PUFF!!! A nagy büdösszájú szegénylegényt hatalmas ütés érte és hanyatt is esett tőle. Legott felugrott és vissza is ütött, de az ökle egy kőkemény szürke kőfalba ütközött.
- Még jó, hogy nem gyémántfal, mert az gyémántkemény lenne! – gondolta a nagy büdösszájú szegénylegény és hirtelen rájött, hogy megérkezett a várhoz. Gondolkodott, hogy hogyan juthatna be, mert a kőfal megmászhatatlannak tűnt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bement a kapun. A nagy büdösszájú portástól megvette a belépőjegyet és elindult felfelé a nyálkás csigalépcsőn.
A vár várószobájában már várt rá a nagy büdösszájú sárkány és a lánccal hozzákötözött nagy büdösszájú királylány.
- Mintha Jabbát és Leiát látnám! – gondolta meglepve a nagy büdösszájú szegénylegény, akiről még senki sem sejtette, hogy következő életeiben II.József, Lenin, Elvis Presley, Zlatan Ibrahimovics, majd pedig Luke Skywalker lesz. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!
- Hhhhhhhh!!! – lehelt rá egy hatalmasat a nagy büdösszájú sárkány a nagy büdösszájú szegénylegényre.
- Hhhhhhhh!!! – viszonozta a nagy büdösszájú szegénylegény.
Az oda-vissza válaszcsapások közepette a két fél előtt felsejlett a döntetlen közeli végeredmény cseppet sem szívderítő rémképe. A vár körül eközben fürtökben hullottak a V-alakú vándormadarak. Már az ablak pereméig ért a kupac, amikor Greenpeace aktivisták jelentek meg és láncolták magukat a vár vizesárkából kilógó fatörzsekhez, amelyek utóbb éhes krokodilok farkainak bizonyultak.
A vár lovagtermében a harc eközben egyre elkeseredettebben és egyre kilátástalanabbul folyt. Már éppen reklámszünetet készültek tartani, amikor a nagy büdösszájú királylány egy váratlan mozdulattal tizenöt kiló szupererős mentolos Orbit rágógumit dobott a nagy büdösszájú sárkány szájába, aki ettől pár másodpercre védtelenné vált és a nagy büdösszájú szegénylegény bevitte a végső lehelet csapást. A nagy büdösszájú sárkány egyet vonaglott, majd a lelke megkönnyebbülten az örök vadászmezőkre röppent, ahol mindig süt a Nap és mégsem ragad az a fránya vattacukor.
- Én hősöm, én egyetlen szerelmem! – kiáltotta a nagy büdösszájú királylány és a nagy büdösszájú szegénylegényhez szökellt, hogy megcsókolja. A nagy büdösszájú szegénylegény egy rémült sikollyal félreugrott és így a mozgásirányukba eső alacsony parapetfalú ablakokon kizuhantak a várból és a V-alakú madárkupacon úrnői és úri gellert kapva a vizesárokba csobbantak.
No, aznap igazán jó napjuk volt a nagy büdösszájú krokodiloknak!
Ha nekünk nagy büdösszájú krokodiloknak aznap jó napunk nem lett volna, akkor máig korgó gyomorral mesélhetnék tovább…