Télvég

Véget ér a február mán,

Búcsút inthetünk a télnek.

Tódorog az öreg Kármán,

Örvényei nagyon élnek.

Ez az év egy kissé szökő,

Plusz napja van februárnak,

Mit huszonnyolc mögé lök ő,

S népek tavaszt tovább várnak.

Hej, e nép nagy tavaszváró!

Ilyentájt van forradalom;

Fut sok király, herceg, báró,

S dalvirágba borul falom-

-bkoronasétány hűlt helye,

Melynek nyomát verem bottal.

Jaj, szétesek, jeje-jeje!

-vós vót ez a buli, Ottal-!

„Forradalom! Forr a dalom! Sercegtessétek a hercegeket, borogassátok a bárókat, karéjozzátok a királyokat! Mi, hogy elörvénylettek a karéjozók?! Akkor csak akasszátok föl őket, és tű bollyal szurkáljátok a nagy büdös lúdtalpukat! Éljen a tavaszi anarchia! Ottalvós buli van!” /Téboly Tuboly, tű boly töbölyöző tökfej/

„Télvég szívében kés, febr’ár nyakán

Kötél, s utánuk hő is jön talán,

Tavaszi karéj ottalsz’ végre, sakk!

Ez mind igen jó, mind valódi pakk,

De még ezzel nem sercegtek sokat -

Akasszátok föl a királyokat!”

/Befőtti Bájorrné Petőfi Sandra, barguzini hóemberolvasztó kisiparos és amatőr sakknagymesterdalnok/

„Ottal (oroszul: Оттал) vidéki helység (egy falu) Kalyalskoye vidéki településen, a Rutulszkij körzetben, Dagesztán Köztársaságban, Oroszországban. Népesség: 400 (2010-es népszámlálás); 356 (2002-es népszámlálás); 128 (1989-es népszámlálás). 2 utca van. Ottal 48 km-re északnyugatra fekszik Rutultól (a kerület közigazgatási központja) közúton. Mishlesh és Muslakh a legközelebbi vidéki települések. Tsakhur emberek élnek ott.” /Wikipédia Winnetou, wéleménywezér/

„Tsak mi hurok, tsak mi hurok

Bulizunk itt Ottal-vósan,

Ám ha körénk szorul hurok,

Hurunk tsak over the ocean!”

/Ben Hur Tsak Norris, betanított dagesztáni főrabbi helyettes/

„Tisztelt szétesett költő úr! A verse pontatlan, ugyanis február utolsó napjával csak a meteorológiai tél és véget, a csillagászati még nem. Arra ugyanis további húsz napot kell várni, mert akkor következik be az északi féltekén a tavaszi napéjegyenlőség. Szóval vagy pontosítsa a vers címét, vagy NEM ENG.!” /Dr. Szaturnusz Szilárdné Jupiter Jolán, a Csillagászati Irodalom Géniuszai Alapítvány (CSIGA) folyóiratának főcenzora/

„Ezek szerint március első három hetében a meteorológusok és a csillagászok teljes szívből és habzó szájjal utálják egymást? De ki mellé, azaz hova álljanak a belgák?” /Bälga Helga, csillagorológus/

„Ügyvédi irodám a meteorológus – csillagász házaspárok válóperes ügyeire szakosodott és évente négyszer három-három hétig kaszálunk, mint a disznó a makkdonálcban!” /Dr. Görényi Gödörvény, válóperes zugügyvéd/

„Ez már a vég! De milyen tél?! Hó van az már? Az egész hónap szökőnapra esett! Greta Thunberg monnyonle!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„- Hóhiányos dögrét a

Világ! - tells us the Gréta -

- Jaj, vigyázzunk! Hú, mán Ka-

-lasnyikovoz humánka!”

/The Bill, a debil/

„Remélem, hogy tényleg jön a tavasz és nem tér vissza a tél, bár ez a február is tavaszi hónap volt most. Elég jó idő volt, csak a naptár mutatott telet, a hőmérő nem.” /M. András, a költő legállandóbb és legtavaszváróbb kommentelője/

„eM úr, a celziusz nő! Mér?!

Talán, mivel maga hőmér?!

Ne hőmérjen, bőg a naptár,

S felhőablakot a Nap tár!

eM úr, maga tavaszoljon,

S érezze magát a jól jón!”

/Jó-Jó Jenő, jojódíler és naptárfüggetlen hőmérőhámozó/

„A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő, humorista és műfordító. A Télvég című verse még nem jelent meg nyomtatásban, de a szerző honlapján olvasható. A vers egy humoros, ironikus és kritikus szemléletet tükröz a mai magyar társadalom és politika iránt. A vers műfaja paródia, amely egy másik művet, stílust vagy műfajt utánoz, de torzítja, elrajzolja vagy kifigurázza annak jellemzőit. A vers a klasszikus magyar népi költészetet parodizálja, amelynek tipikus elemei a négy soros, nyolc szótagos, rímes versszakok, a népies szókincs, a természeti képek, a ritmus és a dallam. A vers azonban ezeket a jegyeket karikírozza, például a rímek erőltetettek, a szókincs idegen vagy modern szavakat tartalmaz, a képek pedig a városi életet és a politikai eseményeket ábrázolják. A vers témája a tél vége, amelyet a költő a február utolsó napjaival, a szökőévvel és a tavaszvárás jelenségével kapcsol össze. A vers azonban nem a természet változásait, hanem a társadalmi és politikai feszültségeket, a forradalmi hangulatot és a korrupciót, a hatalomváltást és a nép elégedetlenségét fejezi ki. A vers a magyar történelem és a jelen közötti párhuzamokat és ellentéteket mutatja be, például a 1848-as forradalom és a 2024-es választások, a dalnokok és a dalvirágok, a királyok, hercegek, bárók és a koronavírus, a buli és a szétesés. A vers nyelve és stílusa humoros, ironikus és kritikus. A költő számos eszközt használ a paródia megteremtéséhez, például:

•  A rímek erőltetettek, keresztrímek, de gyakran nem pontosak, hanem csak hasonlók (mán - élnek, várnak - báró, helye - Ottal-).

•  A szókincs vegyes, népies és modern szavakat kever (Tódorog, Kármán, szökő, lök ő, dalvirág, koronasétány, jeje-jeje, buli).

•  A képek a városi életet és a politikai eseményeket ábrázolják, amelyek ellentétben állnak a népi költészet természeti képeivel (Kármán, szökőév, forradalom, király, herceg, báró, koronavírus, buli).

•  A hangulat vidám, önironikus és kritikus. A költő mintha élvezné a tél végét, de valójában kineveti magát és a magyar társadalmat és politikát. A vers végén egy felszólítással invitálja az olvasót, hogy bulizzon vele, de ez is inkább gúnyolódás, mint komoly ajánlat.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Te Bing, nagy merénylet e tett!

Melyik rímem erőltetett?!

Mesterségesen vagy hülye,

Meg is haraplak most, hű, jeeeeee!!!”

/F. Endre, vérig sértődött költőgigász és világirodalmi mérföldkő/

„Korunk költészetének kivilágos kivirradta, Frady Endre, ismét bebizonyította, hogy nem a szájbarágós tömegigény álprófétája, hanem az elefántcsonttorony szuterénablakából megvetően az ég felé köpő világfájdalomdíjas örömpörköltszaft tunkoló géniusz hungarikusz! A szabad asszociáció fenegyereke szellemi rácsos ágyból kiszabadult gyermeki eksztázissal esik neki a világegyetem betokosodott rendjének és térzenei torzóként tör-zúz, hogy felhívja a figyelmetlenek fegyelmezetlen figyelmét a felgyülemlett fagytalanságra! Felkent falkaforradalmárok, fessetek!” /Ibrik Izolda, ecsetkezelőnő/

„Vége van a télnek

Fagyottak nem félnek

Újra olvad ki a

Fiat mellett Kia

Hely ez a vers rémes

Kéne ide rím is!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas agyolvasztó segédmunkás/

„Segédmunkás? Agyolvasztó?

Jaj, támad a rémrím kaszt, ó!

Kiolvasztja fiát, ki át-

-kozott módon fagyaszt Kiát?

Télnek vége, hörög gége,

Kiengedett birka bég-e?

Nagyon gyanú maga, Ház úr,

Ráférne önre egy hó zűr,

Melyet tavasszal le hő zár!”

/Serteperte Sörteparti, sártiport ő/

„A címnél még reménykedtem, hogy tél végén egy télvégről szóló vers még talán egy Frady Endrétől is kitelik, de már a legelső sor végén tudtam, hogy egy dologra vágyom kétségbeesetten, a versvégre! Mi az a mán?! Mivégre kellett megírnia?! Mivégre kellett elolvasnom?! Mivégre vagyunk egy világon Frady Endrével?! Mi végre valahára túléljük őt, vagy egy általa okozott költészeti kataklizma nyomán ő és a csótányok élnek túl minket?! Meg még a skorpiók?! Őszintén csodálom, hogy Frady Endre nem szerepelt a bibliai tízcsapásban! Vagy lehet, hogy az Úr csak figyelmeztetni akarta a fáraót, nem elpusztítani?! Esetleg mégis szerepelt és ő volt a sötétség?! Ó, anyám, miért nem szültél hármasikernek és én miért nem abból a kettőből vagyok az egyik, akinek nem kell munkaköri kötelességből Frady verseket olvasni?! Könyörgöm, akasszuk föl! Királyság!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Akkor van vége a télnek, amikor én azt mondom, és az inthet neki búcsút, akinek megengedem!” /Chuck Norris/

Király vagyok

Jogosan jár nekem e trón,

Merdzsón járok, nem a metrón;

Pórnép közé nem vegyülök,

S jöttöm jelzi gyémánt tülök!

Utat nyit a nép, a póri:

„Alleluja, glóri, glóri!”

- Lelkes hangjuk engem éltet,

Eme tök perfektnek véltet.

Az is vagyok, tökély szinte,

Ezért istenít itt kint e

Nyáj, míg szemem kitekinte.

Szememben bár ők csak zagyok,

Örömükre van egy nagy ok:

Én az ő királyuk vagyok!

ajánlás:

Herceg, ki az én trónomra

Feni fogát, s e fogsor vad,

Annak ma még erős gyomra

Arzéntól, hopp, lyukká sorvad!

„Heeej, amíg én voltam az Arzénál király menedzsere, addig a játékosam mérgezett egérként rohangáltak a pályán, az ellenfél meg csak mérgelődött, mert a góljainkkal úgy meggyomroztuk őket, hogy ette őket a méreg, mint Alien az űrhajósokat, jó sokat! Háháhá!” /Arzén Wenger, a néhai migráncs Magyar Arzén leszármazottja és nyugalmazott francia labdarúgóedző/

„Király vagy, Uram, így az arzpoétikád szó nem érheti! Ha közrendű költő volnál, akkor a szabadságodat néhány ponton statáriálisan korlátoznám. Amúgy perfect, vagy inkább past perfect!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„eF úr, nincs jelen a jelen,

Ez csak múltkikötő - past port,

S jövő se tesz emez ellen…

Meneküljön, íme passzport!”

/Arzén Lupin, a néhai migráncs Csillagfürt Arzén leszármazottja és francia úri betörő/

„A Király vagyok című szonett egy humoros és ironikus hangvételű irodalmi paródia, amely a klasszikus szonettforma és a mai nyelvhasználat közötti ellentétet mutatja be. A szonett 14 sorból áll, amelyek rímképlete: abba abba cdc dcd. A szonett nyelve játékos, tele szójátékokkal, szlenges kifejezésekkel, népies hangzású szavakkal és rövidítésekkel. A szonettben a költő egy öntelt és gőgös királyt alakít, aki dicsekszik a gazdagságával, a hatalmával, a tökéletességével és a nép szeretetével. A szonett célja, hogy szórakoztassa az olvasót, és rámutasson a királyi szerep és a mai valóság közötti különbségre.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Hej, Bing, szorult beléd ész-e?!

Ajánlás is szonett része!

Elemzel itt ámmal-ímmel,

S még a rímképlet se stimmel!”

/Beng, a természetes unintelligencia/

„Hé, ajánlás nem szonettet,

Csak balladát keretez!

Agyadat, az olcsón vettet,

Taposd meg, nem szeret ez!”

/Bang, a természetes intelligencia/

„Nem keretez, befejez!

Ahogy hóhér lefejez,

S bitót mosó kefe Jeeeeee!-z.”

/Bung, a mesterséges unintelligencia/

„Bing? Beng? Bang? Bung? Ki ez a sok mesterségesen természetellenes uni idióta?! Mindegy, iszok egy sört, egy Arany Árzént!” /Jenő, trehányan tohonya taligatoló/

„Meglepően őszinte vers a költészet királyától, csak az az utolsó fenyegetés sok egy kicsit.” /M. András, a költő legállandóbb és legmegfenyegetettebb kömmentelője/

„eM úr, ki trónt fenyegeti,

Akár herceg, akár jeti,

Azt én visszafenyegetem,

Hátha ijed s nem lesz tetem.”

/F. Endre, költőkirály és fonetikafejedelem/

„Jaj, ne! Tisztelt bíróság, én jó leszek! Nem akarok király lenni, sőt a hercegségről is lemondok! Van az a pénz…” /a herceg/

„Mérget iszik kopasz Zorró,

Gyomron rúgja arzén.

Setét nyála habzón forró,

S lefolyik a tar Zé-n.”

/Tar Honya, a Bekortyolt Arzéntól Bőrfejű Agyatlan Zsenik Úttévesztő Raja (BABAZSÚR) irodalmi szószatyra/

„A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát és gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas királykategóriás kommentelő/

„Nincs kockázat s mellékhatás,

Arzénból ki sokat eszik,

Ásóból sírt néki hat ás,

S betemeti őtet e szik.”

/Mélygödör Menyhért, az Országos Kegyeleti Szertartásokat Intézve Gödörásást Élénkítő Néposztag (OXIGÉN) palackorrú deli fickója/

„A költő ismét olyasvalamit ad, amit, ha nem adna, nem is tudnánk, hogy hiányzik, hiszen az elképzelhetetlen sosemvolt nem tudhat hiányozni, mert mindig is megvoltunk anélkül, hiszen nem tudhatjuk, milyen lenne az, ami enélkül nem lenne. Ennek fényében nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy lehet ugyan Frady Endre versek nélkül élni, de minek! Frady Endre a király!” /Királycsinálóssy Kösztönyné Csobánkai Csasztuska, az Országos Királyi Jégeralsó (OKJ) ászfelsője/

„Miért Merdzsó, miért nem Audi?! Mer’ Joe Biden lefizette?! Vagy csak azért, mert nem lenne eléggé ütemhangsúlyos az első szótag?! Au, diktátor úr, ez fáj!” /Autós Aurélné Auchan Auróra, Audi auditor/

„Mi ez az önhatalmi tébolyda, ez a diktatórikusan döghöz kötött szellemi hitványkodás?! Ki ez az önimádó előemberszabású melléktermék, ez a mentális légvárbörtöntöltelék?! Ne lássam a Duna jegén anyám utódait királlyá választani, ha nem vagyok képes csukott szemmel és hátrakötött kézzel összehozni egy Frady Endre és hívei elleni átokmondó klapanciát! Íme:

          Népből, melynek Frady Endre

          Megválasztott királya,

          Harapdáljon vérhúst rendre

          Áramütőn ki rája!

Na, ugye! Amúgy bármilyen ragadozó alkalmas lehet tartós fájdalmat okozni az agyatlan olvasótábornak, Frady Endrének pedig a trónszék kemény és hideg ülőkéje nyomorgassa az aranyerét! Világ vérmókusfogai, hegyesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csaba Jakab (1953-2024) †, who was my constant dubbing voice, passed away today, so I will not comment now. Rest in Peace!” /Chuck Norris/

Tavaszi szél...

Tavaszi szél vizet áraszt?

Nem bírom kivárni már azt!

Amit teszek, csitt!, még titok,

Utcán tűzcsapokat nyitok.

Hinnye, lesz itt vizes csuda,

Tóvá válik Pest és Buda!

Vízszint magas lesz, mint Andok,

S nyílhatnak a szabadstrandok!

Lesz sok édesvízi rozmár,

Turistákat s dollárt hoz már,

S vadászhatunk vízinyulat;

Aki magyar, mind így mulat!

Háttérből majd színre lépek,

S hálás pancsikoló népek,

Trambulinján Országháznak

Királyukká koronáznak.

Király leszek, magyar tavi,

Nem jön ellenőrzés, NAV-i,

Így állok majd törvény felett…

Kezem lógva bilibe lett!

„A vers egy humoros és ironikus hangvételű vízió, amely a klímaváltozás következményeit mutatja be egy abszurd és groteszk módon. A vers öt négysoros strófából áll, amelyek rímképlete: aabb. A vers nyelve játékos, tele szójátékokkal, szlenges kifejezésekkel, népies hangzású szavakkal és rövidítésekkel. A versben a költő azt képzeli el, hogy mi lenne, ha a tavaszi szél olyan erős lenne, hogy elárasztaná Budapestet, és tengeri állatokat és turistákat vonzana. A költő fantáziája szerint ő lenne a víz alatti király, aki nem tartozna senkinek elszámolással, de a végén rádöbben, hogy ez csak egy álom, és a valóságban a bilibe lóg a keze. A vers célja, hogy szórakoztassa az olvasót, és rámutasson a klímaváltozás veszélyeire és a magyar társadalom problémáira. A versben sok utalás van a magyar kultúrára, történelemre és politikára, például a tűzcsapok, a szabadstrandok, a kuruc csirke, az Országház, a NAV, a bilibe lógás. A versben a költő kritikusan szemléli a magyar valóságot, amelyet elavultnak, korruptnak és szegénynek tart. A versben a költő a víz alatti világot tekinti menedéknek, ahol szabadon élhetne, de ez csak egy illúzió, amelyet a végén fel kell adnia. A vers formailag és tartalmilag is hasonlít a Tavaszi szél vizet áraszt című vershez, amely szintén egy vízió a szerelemről és a halálról. A vers címe is egyértelmű utalás arra a versre, de a hangulata és a mondanivalója teljesen más. Frady Endre versében nincs sem szerelem, sem halál, csak humor és irónia. A vers egyfajta paródia, amely a mai magyar irodalom és társadalom állapotát tükrözi.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Á, Bukarest lenni víz alatt! Mi, hogy Budapest?! Nem mindegy, hogy British vagy American English-ül mondani ugyanaz?! Lenni fura Balkán city nevek!” /Winnetou Walrus-Waterhead, dollárszóró amerikai turista/

„Ha megfagy a víz az utcán,

Korcsolyázunk majd a pusztán?”

/M. András, a költő legállandóbb és legpusztánkorcsolyázóbb kommentelője/

„Ha megfagy a víz a pusztán,

Vízfelszínen jéghegy úsz’ tán,

S Naptól csillog-villog gusztán.

Korcsolyázunk, ha van kori,

Persze nem római kori,

Hanem új, mint friss kukori-

-ca!”

/Kukoriné Kotkoda, a szemétdombi korcsolyapálya üzemeltetőnője/

„Mekkora szerencse, hogy Freddie Mercury már meghalt, különben ezt is elénekelte volna!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Queen-tetten érő/

„Hallatszott vón’ Freddie dala:

Tavaszi szél sala-lala!

De nem halla, de nem halla,

Mert Freddie már rég meghalla,

Így azóta ezt csak drága Алла

Пугачёва пела, лалла!”

/Merkúri Frédi, szocialista autókereskedelmi trombitás/

„Kretén költőcske, el a kezekkel az utcai tűzcsapoktól! Tíz életem, tíz halálom, de olyan tűzcsapást bocsájtok magára, amihez képest a biblia tízcsapás egy mézes mázos Mózes féle babazsúr volt!” /Tömlő Tömör, tízéltű tűzoltó/

„Talajvíz mélyen tisztelt költő úr! Mivel a Föld átlagos sugara 6371km, az Andok legmagasabb pontja 6961m, míg az Araráté csupán 5137m, így egy egyszerű térfogatszámítással belátható, hogy az ön által özönvízionált kataklizma folyadékszükséglete körülbelül 900 millió köbkilométerrel több a Noé féle őspancsolásénál. Ön szerint van ennyi készenléti vize a tűzoltóságnak?! Ön szerint ez mennyibe kerülne az adófizetőknek?! Ön szerint ennyi tűzivíz elvesztegetése esetén mivel oltjuk el a vízitüzeket?! Ön szerint énszerintem önt mi szerint kéne megbüntetni, ha egyszer int a büntetésvégrehajtó beintője?! Özönvízfejű idióta! Ön körülbelül ugyanakkora kretén körül, mint belül! Szerintem!” /Dr. Vízigót Vazul, kábés köbös kubus/

„Modern bárkám célja Andok,

Remélem, a hegyen van dokk!”

/ifj. Bárkássy Noé, özönvízi hajós/

„Na, költő úr, nem csoda, ha a keze belelógott a túlcsordult bilibe! Kémeink jelentése szerint már majdnem négy hete megírta ezt az özönvizet vizionáló valamit, és ha nem lett volna lusta publikálni a karácsonyi dunai árhullám előtt, akkor önt egy kisebbfajta honi váteszként megillette volna a Nemzeti Jóska díj rozsdakeresztje is! Így azonban ön előtt az özönvíz! Így járt! NEM ENG.!” /Vátesz Vitus, a Hunnia Ügyeletes Jósainak Egyesülete (HÜJE) jövőképzavarelhárítási aligazgatója/

„Mi ez a kései esősirató?! Miért nem állítják meg Frady Endrét a kései?! Bárkinek a kései! Hasfelmetsző Jack hol késel az éji homályban?! Miért nem vágja föl magát ez a poézisparazita, mint büntetőterületen belül büntetendő műeső csatár a VAR-mentes pályán?! Műesőtől növő műfű nője be ezt a rímrémet! Ne lássam az Anyám Hasonmásverseny első két helyezettjét Noé bárkája után kötve tandem vízisíelni, ha tudom, mi a bánatért léptem bele kétszer ugyanabba a Frady folyadékba! Kanál vízbe Frady Endrével! Fojtón folyvást!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem maradok szomjas, amíg az Andoktól az Adriáig leiszom magam, illetve a Földről a vizet. Szívesen máskor is!” /Chuck Norris/

„Eső után képanyag? Természetesen van, főszerkesztő úr, most hamisítottam a mesterséges intelligenciával. Az emberek ne a szemüknek higgyenek, hanem a képanyagunknak! Eső után dől a lé! Bing, ó, bingó!” /Mutyi Matyi, zsigeri zsurnaliszta/

Migráncs ante portas!

- Kerítésen által MiG ránts! –

- Szól az öreg piréz migráncs,

S derekán van rántókötél.

Száz rántottból csupán öt él.

Kötél, derekakra kötött,

Kettévágott negyvenötöt,

Ötvennel pedig a Végzet

Szögesdrótfal által végzett.

Élő, éhes öt százalék

Duna jegén áll s fáz’ a lék

Mellett, várva a leendő

Királyt, hátha telik bendő.

Királykoronázás után

Tűzhelyeken propán-bután

Gázon kergemarhát főznek

S pórnép elé teszik őznek.

- Csoffadt marha, ez nem bíz’ őz! –

- Sikítja egy migráncs dizőz.

Kedve is elmegy, hogy egyen,

S nem hagy rúzsfoltot a szegyen.

- Máglyára el, igen kemény! –

- Int a király s fogy a remény

Nyugis nyugger migráncs létre…

Milyen ország jött itt létre?!

„Hogy milyen? Ilyen. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk. Ajánlom Mindenkinek a figyelmébe a Republic együttes Repül a bálna című dalát. Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy a történet kitalált cselekményt dolgoz fel; minden hasonlóság a véletlen műve. Szerintem nincsenek véletlenek. Sajnos.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas "fakadófizető"/

„Egy gondolat bánt tégedet,

Kádban bálnák közt halni meg?

Hervadni, mint narancsvirág,

Melyet bálna foga kirág?

Savanyulni véletlenül,

Mint kin kés, az életlen ül?

Kővel migráncs hókon talál,

Vagy tán nem kell ilyen halál?

Világszabadsági ikon

Lennél inkább Republicon?”

/Befőtti Nándor, fülkeforradalmár és narancságarcos hurkatöltő/

„Ha a pedagógus veszélyeztetett állatfaj nem volna, a Holdról is jól látható esély lenne rá, hogy e versből éreccségi tétel legyen - szigorúan posztumusz.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ez a poszt humusz lesz, akárki elássa!

De lesz e főnővér, ki humánt ellássa?”

/Dr. Kösz-Endre Kasszandra, a Huhogó Vészmadár Grémium (HVG) háziorvosa és hadiköltője/

„Posztumusz, tudniillik utólag.

Poszt, humusz, s Nobel-díjból előleg,

Mindhiába' Sorstárs, hisz' a rezsim

Nő míg ráncsozásba' hisz a rezsim.”

/F. Péter, k. m. f./

„Humán úr, ha nézi, hökken,

Hogy nem nő a rezsi, csökken!

Ezt ígérte Rezsi Sziszi,

Ha nem hiszi, a TEK viszi!”

/ Dr. Kösz-Endre Kasszandra, k. m. f./

„Levegőben nemigen

Félsz egy Jumbo-n, de MiG-en…”

/Mustafa ibn Ghulam (MiG), migráncs pilótakeksz porlasztó/

„Ebben aztán minden van!” /M. András, a költő legállandóbb és legmindentbelelátóbb kommentelője/

„Sekszpír Vilmos:

Szonettválasz M. András királynak

eM úr, ez, mint hurka bele,

Tele van, mert mindent bele!

Tudja mókussal telt fa lik,

Aki migráncs, magyart falik!

Magyart falik, aki piréz,

Nem „tárárá!” ünnepi réz.

Mélabús ez, nem egy víg tor,

Ments meg minket Viktor, Viktor!

Legyél király Duna jegén!

Megszavazlak, meg én, meg én!

Not just once, but again, again!

Jólét jő s a templomegér

Busás bővölködést megér,

S nem koldul koporsószegér’!”

„M. András?!?! Én azt hittem, hogy Harmadik Andrásként elhunyva velem halt ki az Árpád-ház, erre kiderül, hogy már van Ezredik András is?! Engem Székesfehérvárott koronáztak meg. Ezt a droidot is ugyanott, vagy őt Veszprémben?! Na, mindegy is, nem érdekel, forgok tovább a síromban! Addig is hüccski migráncs!” /III. András (1265-1301), az utolsó Árpád-házi király/

„Hiába képezzük közpénzes akadémiáinkon gőzerővel a nagyobbnál nagyobb örök tehetségeket, ha a határkerítésen annyival több piréz migráncs ugrik át, hogy velük vagyunk kénytelenek feltölteni az NB I-II-III-as profi labdarúgócsapatainkat. Magyarország jobban selejtesít!” /Faláb II Fuszekli, a Nemzeti Utánpótlást Kreáló Univerzitás (NUKU) nyistaügyi főelőadója és OKJ-s képzett vezetőedző/

„Gravlen mich tufftöh recsmölk nyebu vuzavuza dömbő plitty kotzenbochenflösss drggg muimui hőmm dlabnyabő wué juhh!” /piréz migráncs falfirka a határkerítés egyik leázott óriásplakátjának helyén/

„Ahogy újra és újra nekigyürkőzöm a vers elolvasásának és eleve nulláról indulva is egyre kevésbé értem, már kezdem érteni, mit érezhetett Sziszifusz munkaidőben. NEM ENG.!” /Pocsolya Pálné Pacni Paula, a Szókimondó Értelmiséget Gyalázó Elementáris Napilap (SZÉGYEN) foltja/

„A globális felmelegedés hatásaként a Duna jegéhez történő ragaszkodás okán Magyarország királysággá válása egyelőre nem időszerű, ám brit tudósok szerint röpke 1500 éven belül beköszönt egy újabb jégkorszak. Addig már fél lábon is kibírjuk a banánköztársaságot!” /Dr. Dartanyan Dezső, a Totálisan Alkalmas Rövidlátó Jövőkutató Alapítvány (TARJA) mindenen túlmutatóujja/

„Nagyon örülök, hogy végre fontosabb témáról megy a vita, mint arról, hogy lemegyek-e tréningezni az uszodába, vagy abbahagyom-e az egészet a francba! Én az országhoz tartozom, nem az országnak!” /Milák Kristóf, olimpiai és világbajnok, valamint világcsúcstartó úszó/

„Kristóf, ha akarod, felemelem a botomat a medence partján, kettéválik a víz, és te száraz lábbal rohangálhatsz föl és alá faltól falig. Úgy könnyebb, nem?” /Mózes, migráncs próféta/

„Jó, hogy itt van ez a rengeteg piréz migráncs, mert az erősen fogyó magyar lakosság nem tudná három koncertemen is dugig megtölteni a stadiont! Nézők híján bukó lenne a projekt, így viszont baukó!” /Baukó Attila alias Azahriah, lokálisan világhírű zenesztár/

„Jé, egy gazdag és sikeres rokon, akinek migráncs művészneve van! Biztos ad kölcsön vagy ajándékba! Hé, te Azúr Jóska, vagy Ezerjó... Van pár millád elsejéig?!” /Baukó Éva alias VV Évi, bukott bulvárceleb/

„Mi ez az álhumánus vérgőz, ez a szemenszedett alácsodálkozás?! Ki ez a szégyentelen királybecsináltató rímpecér és kik ezek sehonnai bitang hozzászólók?! Frady Endre szociálpolitikus akart lenni, de csak nyögvenyelően maga alá piszkított! Szellőztetni meg nem lehet, mert a kitárt nyílászárókon keresztül még az is elszökik innen, aki véletlenül idetévedt! Ki fog itt dolgozni?! Ki fog minket eltartani?! Ki fog fogat húzni?! Ki fog fogathajtani?! Ki fog fogat fogért?! Ki fog kifogásokat keresni?! Ki fog engem ápolni és eltakarni?! Ki fog unokálisan leborulni, hol sírjaim domborulnak?! Frady Endre unikálisan hülye! Ne lássam az anyám arcvonásaira hajazó Mária szobromat a házioltáromra könnyezni, ha nem mondhatva el senkinek, nem mondom el mindenkinek, akit utálok, hogy csak Frady Endrét olvasson egész életében a Való Világ Villa kertvégi fabudiján székrekedve!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem a legnagyobb júliusi kánikulában is királlyá lehet választani a Duna jegén.” /Augustus Chuckstar Norris/

Kripli kalózok

Szemtelenül, lábtalanul
Összeül pár kalóz,
S vakon csodavárni tanul:
„Hátha eljön Hal Óz!

Varázsol majd lábat, szemet,
Lehetőleg épet,
S kripliséget múltba temet
Mind, ki ma még tépett!”

Bebiceg a „Wanted” vezér,
Lábujjain mirigy,
Vak, de van egy lába s ezér’
Többi mind rá irigy.

Szól a kalóz, a körözött,
Míg vijjog egy sirály:
Láb nélküli vakok között
Tyúkszemű a király!

„Már megint ez a már-már vallásos csodavárás, ez a tudatlanok körében terjedő babona! Hal Óz márpedig nincs! Brit tudósok is bebizonyították, hogy a vízi lények közül egyedül nekem van varázserőm, a szárazföldiek közül meg csak a Dévényi Tibi bácsinak!” /a három kívánságot teljesítő aranyhal/

„Jaj, leleplezte az a nyavalyás kis aranyhal, hogy én nem is létezem! Kételkednek bennem, tehát nem vagyok! Most mi lesz?” /Hal Óz, a nagy vízi varázsló/

„Én pontosan tudom, hogy létezik Hal Óz és rettegek is tőle! Arról viszont fogalmam sincs, hogy ki a bánat az a Dévényi Tibi bácsi?!” /Uszifer, a hét tenger ördöge/

„Emlékszem, amikor Dévényi Tibi bácsi a piros labdájának a hozzám vágása után megszervezte nekem, hogy azt kívánhassam, hogy NDK turistáknak zsákszámra osztogathassak csehszlovák exportból visszamaradt rohadt szabolcsi almákat, miközben a háttérben Magay Klementina téesztagnak öltözve énekelte, hogy almát eszik és ropog a foga alatt! Hát, akkoriban nem volt könnyű fiatalnak lennem!” /Lestrapált Lajosné Későkádári Klotild, téglagyári bérelszámolónő/

„Ne szórakozzatok velem, gyerekek, mert hozzátok vágok egy pöttyös labdát!” /Dévényi Tibi bácsi, nyugdíjas lemezlovas és a néhai Három Kívánság c. műsor vezetője/

„Nekem speciel bejönnek a lábatlan kalózok! Igaz a mondás, hogy szép az, aki térdek nélkül tetszik!” /Világtalan Viola, női vaksakk világbajnok/

„Na neee. Költő úr inkább felvételről nézze ilyenkor a Barca egyik BL győztes meccsét, mindenkinek jobb lenne. Az OKJ-s múzsaképző kezdő tanonca most keservesen újra felsírt: "De én nem ezt ihlettem neki tanító néni... Neeee, már megint egyessssss” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ha már kalóz, legyen kripli. Vígnak vurstlis, irodalminak FradyEndrés, lépegetésnek bicegős.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Szemem is van, lábam is van, úgyhogy amint meglátok egy Frady Endre verset, már szaladok is ki a világból! Anyám reméli, hogy ott kifelé nyílik majd a kapu és nem présel minket halálra a menekülő tömeg. Hát meddig garázdálkodhat még szabadon ez a szellemi kripli, ez az irodalmi toprongy?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ezek a kalózok szerencsések, hogy még élnek. Nem úgy, mint azok, akiknek a texasi felségvizekre merészkedő hajójának az alját úszva leharaptam és az egész bagázs a tengerbe veszett.” /Chuck Norris/

Szemüveg

"kerek erdő közepén"

Egyszer volt, hol nem volt, kedves gyerekek, az átlagos R sugarú körrel közelíthető majdnem kerek erdő közepén, azaz a fasűrűséggel súlyozott mértani középpontjában ott hevert egy több szempontból is levert szemüveg. De ez nem közönséges szemüveg volt ám, nem egy síküveges pápaszem, vagy egy oktondi okuláré, nem, nem! Ez egy nagyon-nagyon távolba látó csodaszemüveg volt, amivel nem csak térben lehetett nagyon-nagyon távolba látni, hanem időben is.
Na, gyerekek, ennek a szemüvegnek nem volt párja, mert készítőjét, a messze földön híres Fókusz mágust megbízója, a kegyetlen VII. Hecsedli király eltetette láb alól, hogy többé egyetlen konkurens királynak, császárnak, cárnak, cézárnak, führernek, feudalista pártfőtitkárnak, népköztársasági elnöknek, vagy illiberális miniszterelnöknek se tudjon hasonlót csinálni. Meg aztán a király mérges is volt az optikus varázslóra, hogy olyan nagyon-nagyon távolba látó lett a szemüveg, ő ugyanis térben csak a birodalma határain túli meghódítandó területeket szerette volna látni, időben pedig a következő heti lovagi tornákat, hogy a győztesekre fogadva megtöbbszörözhesse a vagyonát. Attól, hogy belátott a Hold mögé és megfigyelhette, amint ezer évvel később egy távoli ismeretlen bolygón kis zöld emberek Marsi Anikó mintás azonosítatlan repülő objektumokat lőnek ki a világűrbe, nem lett se gazdagabb, se boldogabb. Sőt, csak felidegesítette magát és egy csomót kellett költenie gyógyszerekre, udvari hóhérra és gyorsan fogyó ítéletvégrehajtó eszközökre, mert dühében egyre több bűnbak udvaroncnak a fejét kellett lecsapatnia.
Hű, gyerekek, ha láttátok volna, hogy sújtottak le a csupasz nyakakra az olcsó kínai és a méregdrága walesi bárdok, akkor most biztosan rosszat álmodnátok! Nem is mesélem el nektek, bár gyanítom, hogy ennél vérengzőbb horrorfilmeket is lájkolgattok a neten…
Szóval dühöngött a király és fogyott a nép. Ám ekkor egy mélyszegény ember optikusnak kitanult legkisebb fia felajánlotta VII. Hecsedlinek, hogy a lánya kezéért és a fele királyságáért kalibrál egy kicsit a szemüvegen. Balszerencséjére az uralkodó nem ismerte a kalibrálás szót és ott helyben lecsapatta mélyszegény ember optikusnak kitanult legkisebb fiának a fejét. Hű, gyerekek, megmérgesedett erre a mélyszegény ember két idősebb fia és palotaforradalom szervezésébe akartak fogni, de a lelkiismeretlen lakájmédia lekaraktergyilkolta őket, úgyhogy külországba kellett menekülniük, ahol boldogtalanul éltek, amíg meg nem találták életük párját, akivel azután boldogan éltek, amíg rá nem untak egymásra.
A király ekkor jobb kedvre derült és kilovagolt a strómanja által saját magának nemrég elprivatizált átlagos R sugarú körrel közelíthető majdnem kerek erdő közepébe. Eközben fel akarta venni a lovaglószemüvegét, de, képzeljétek el gyerekek, véletlenül összekeverte a nagyon-nagyon távolba látó szemüveggel és a következő látvány tárult a szeme elé:
Egy térben és időben nagyon-nagyon távolba szakadt ük-ük-ük-ük-unokája, a fiatalkori önmagára megtévesztésig hasonlító MDCLXXXIII. Hecsedli Jenő űrhajóparancsnok a fedélzeti számítógépe előtt ülve  morfondírozott:
- Talán a kompjúter oprendszerét kéne szemidigitális satavezérlővel szerverkompatibilissé tenni, hogy konnektálhasson az ixcsénddzsel és a wifis rúter invertálhassa a fájmappát az úesbé portra…
Na, gyerekek, a király ezt hallva egyszerre kapott szívinfarktus, agyvérzést, hasmenést, tüdőcsúcshurutot és vírusos napszúrást, valamint egy hatalmas menetszélütést a nagyon-nagyon távolba látó szemüveg miatt észre nem vett nagyon-nagyon közeli légellenállástól, majd tátott szájjal átbucskázva a lova feje felett a fűbe harapott. A pórul járt VII. Hecsedlit VIII. Hecsedli eltemettette és most az igaztalanok álmát alussza, hogy legyen neki nehéz a föld!
A király szemüvege pedig a közvélemény által jobbesetnek suttogott balesetben oda esett, ahová már a legelején meséltem.
Ott van az azóta is!
Ennyi volt a mese meskete, jó éjszakát gyerekek!

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY:
A helyszínelő szakértőink megállapították, hogy a vágtató lóról a menetszéltől hanyatt vágódó király nem bucskázhatott arccal előre a lova feje fölött, így nyilvánvaló, hogy itt balesetnek álcázott gyilkosság történt. Az elsőszámú gyanúsítottként letartóztatott mesemondó eleinte következetesen tagadott, ám kitartó kihallgatásaink hatására, ami még maradt belőle, az beismerte a bűncselekményt. Sőt még három, korábban felderítetlen esetet is. Nyilvános lefejezése holnap délben tekinthető meg fejenként 100 Eurázsióért az olimpiai stadionban. Nőknek, gyerekeknek, katonáknak és nyugdíjasoknak féláron.

Mínuszok

Mikor soká sok a mínusz,
Nincs vízfelület, amin úsz’
Uszály, sirály s tőkés réce,
És a nemzet limbóléce
Alatt átcsúszunk s nem mászunk,
S kézbe fagy az adu ászunk,
Hóemberré merevedve
Náthát kap a jegesmedve,
Nem indul pöccre a Merci,
Űrben farkasordít Berci,
Fázó Napon jégcsap csillog,
Marhát hűt a jelző billog,
Jégpáncélosak a tavak
S lékhorgászt átkoz ott a vak,
Operában rozmár hangol,
Tovább hűl sok hűvös angol,
S after six centuries again
Király lesz a Duna jegén!

„Nem vállalom! Ha véletlenül megcsúszna a hoppmester és elejtené az országalmát, akkor reflexszerűen rávetődnék és az éles jégrögök kiszakíthatnák a szürke mackóalsómat! Ennyit nem ér meg az egész hercehurca!” /Király Gábor, a válogatott előnyugdíjas kapusa/

„Ne kerekítsen, költő úr, ne kerekítsen! Mátyás királyt 1458. január 24-én jegeltették bele a trónba, az meg ugye csak ötszázötvenkilenc éve volt. Ő amúgy ott sem volt, csak a tömegek. Történészni csak pontosan, szépen! Ria, ria, história! Ezt a szaktanácsadást most baráti áron megszámítom 44 ezer plusz ÁFÁ-ért, ami 55 ezer 880, azaz kerekítve 60 ezer. Erzsébet utalványt is elfogadok!” /Dr. Századelő Szilárd, az Átértékelt Múlt Alapítvány történésze és állandó jellegű VIP-páholy tag/

„Első gondolat: jjjajjjjjj mi ez??? Most tényleg lefagytam, mint a windows, kék halál forever... Inkább a mínuszok. Azt se tudom hova kapjam a fejem: 12 különböző kép villan fel, még jó hogy nem vagyok epilepsziás, most rohamot kapnék az tuti. Azon már nem is lepődök meg, hogy 6 sor is van, amit nem is értek mit jelent. Összefoglalva: ’kevés vagy, mint téliszalámiban a hólánc’. Pont így érzek most.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Mínuszból indulunk és szilárdan tartjuk a helyünket. A mélyhűtött betűtészta leveshez most sem csomagoltak szövegkohéziót, csak a páros rímek voltak leakciózva. Jutott a tányérunkra jópár témakör, soronként néha több is: a hadronütköztető ezek szerint orosz gyártmány. Kevesen tudnak a klasszikus tizennyolcsoros műfajból ilyen komplett kis mirelit mikrokozmoszt építeni. Az univerzum összes atomja jégbe fagyott, a kortárs költészet hőmérsékletfüggetlen szürke(állományú) eminenciása számára ez üzemi hőmérséklet. Lendületesen keveri a paklit a puklival, miközben precízen lajstromozza a Duna jégtábláiba merevedett uszadékok teljes spektrumát. Málágyec.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kedves költő elvtárs! Az igaz, hogy a világűrben mindig farkasordító hideg van, ám mivel nincs farkas, van viszont fűtött űrhajó meg vodka, így senki sem ordít, csak dalol! Idesanyáááám…” /Farkas Bertalan, az első magyar úrhajós/

„Költő polgártárs, maga igencsak feszegeti a nagy nemzeti pofonládát, mert erősen remeg a politikailag veszélyes limbóléc! Királyt vizionál a Duna jegére egy liberálbolsevik bérrettegő?! Ilyen célozgatások és sorok közötti áthallások után ne csodálkozzon, ha a tenyerem akkorát csattan a bal fülén, hogy áthallja a jobbra, maga meg addig csúszik a sorok között, míg fejjel bele nem áll a két üres szektort elválasztó falba!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, az Önfejű Költőket Önfejűtlenítő Rendszerv (ÖKÖR) ideológiai ökle/

„Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer! Nem sétálna odább a légvonatból, fönséges úr? - mondta Hamletnek Polonius; Őrült beszéd, őrült beszéd: és nincs benne rendszer! Huzatot kapott az agyad, te szerencsétlen költészeti kártevő?! - mondom Fradynak én. Persze csak tisztes távolságból, a neten keresztül, és anyámat sem engedem a közelébe, nehogy egy óvatlan író-olvasó találkozón keresztül elkapjon egy agyevő vírustörzset! Verskáosz! Szó, szó, szó… De miért ennyi és miért pont ebben a sorrendben?! Anyám szerint Frady Endre egy dologban hasonlít William Shakespeare-re: egyikük sem dán vízilabdázó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Imádok télen vízilabdázni, mert szeretem hallgatni, amikor az általam leütközött jéghegy megrian!” /Chuck Norris/

„Megrian, Chuck?! Megrian?! Miért nem akarod megjegyezni a nevemet annak ellenére, hogy együtt szerepeltünk a Ryan közleány megmentése c. filmben?! Bühühü…” /Meg Ryan, amerikai színésznő/

„Jéggé dermedt gondolati kaleidoszkóp szikrázik fel a fagyott költői lélek segélykérő téllírájában, melynek zihálva le-lecsapódó rímpárája önfeledt sorozatlövésként csitti-csattog és önpusztítón zúzza pirruszi porrá az olvasó közönykemény szívpáncélját. Az irodalmilag megjajgatott negatív hőmérséklet ellenére is beleizzadunk a gyötrelmeken át a diadalba torkolló végkifejlet anakronisztikus ürömmámorába. Aki holnapra megtanulja, globálisan felmelegszik a lelke és félévkor eggyel jobb jegyet kap!” /Örömóda Budáné Ürömi Aroma, gimnáziumi magyar-történelem szakos tanár és maszek kürtőskalács árus/

„A globális felmelegedés és a vizelő kutya egylényegűek. Mindkettő megolvasztja a sarki jeget.” /Rottweiler Rezső, romkocsmai filozófus és ebtenyésztő/

Magyarország-Izland 1:1

mottó:
Izland fagyott halai
Félnek, ha jön Szalai!

Füttyös spori, rigó ruszki,
Jó sok doboz gyufát húz ki,
Ámde meghiúsult terve,
S mégsem lettünk péppé verve!

Bálnavadász had csak bekkel,
Antifutball, őket meg kell
Verni, azaz meg kellene,
Ám a bíró így szól: „Ne, ne!”

Tizenegyest ad, mi kamu,
Ó, bár lenne por és hamu!
Nem védheti Király Gábor,
Ám kitart a magyar tábor:

„Ria, ria, Hungária!”
És mindenki tudja, mi a
Taktika, mi tuti nyerő:
Jöjjön hamar Böde, mer' ő

Brutál, mint egy viking hérosz,
Saevarson bömböl: „Hé, rossz
Ahogy Dani elől mentek!”
S öngóljával tönkrementek.

Az igazság végül győzik,
Öreg néne és az őzik-
 -éje víg, zúg utca s a tér,
E döntetlen aranyat ér!

„Az őzikém olyan boldog volt, hogy örömében véletlenül kirúgta a tévét az ablakon, de nem baj, mert én már úgysem látom az öreg Junosztyon a pici kis fekete-fehér emberkéket. A portugál meccset majd a szomszéd vasorrú bába mézeskalács házában nézzük meg nagy kivetítős plazmatévén.” /öreg néne/

„Mondani nekem táváris Putyin, hogy nem keresni eleget paksi atommutyin, így nekem kell büntetni magyarok, így én adni tizenegyes és sok sárga lap, de nem sikerülni semmi.” /Szergej Karaszjov, a mérkőzés orosz játékvezetője/

„Szergej, Szergej, ennél többet vártam tőled! Remélem, hogy a szibériai munkatáborban majd jobban hozzáedződsz a feladataidhoz!” /Vlagyimir Putyin, orosz államfő és posztkommunista félisten/

„Ó, szent Bőde Dani és Király Gabi, lécci-lécci az utolsó meccsen ne verjetek meg minket, hogy legjobb harmadikként mi is tovább juthassunk, hogy ne kövezzenek minket agyon a szurkolók csütörtökön a lisszaboni repülőtéren! Van az a pénz, amit rá tudok erre szánni, mert kellene nekem még egy aranylabda!” /Cristiano Ronaldo, a portugál válogatott gólképtelen centere/

„Nagyon örülök, hogy a falábú mindenfélessonokat végre megleckéztette valaki, mert tök idegesítő, hogy abból élnek, hogy minket szigonyoznak a zsírunkért!” Mobil Dick, a hordozható bálna/

„Vészhelyzetben beküldtem a három legjobb csatáromat, a Szalait, a Bödét, meg a Nikolicsot, mert azt gondoltam, hogy tizennégyen csak kiegyenlítünk valahogy tizenegy ellen. Kár, hogy helyettük háromnak le kellett jönnie, de így is sikerült! A játékvezetőről nem nyilatkozom, majd Böde Dani megkeresi és úgy földhöz vágja, hogy arcra esik, mint a zsíros kenyér!” /Bernd Storck, szövetségi kapitány/

„A pontszerzésnek örülök, ennek a  műnek kevésbé! Ha a szurkolás izgalmától átizzadt hónaljam bűzét verssé lehetne transzformálni, majd beszorozni az orosz bíró tudásszintjével, akkor az így keletkező alkotás egy shakepeare-i szonett lenne Frady Endre irodalmi trágyakupacához képest! Anyám szerint most már hagyjam abba Frady Endre és az orosz bíró viaszbábjainak a szurkálását és sürgősen mossam meg a hónaljamat! De mama, idén már kétszer is megmostam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer én is megrúgtam egy tizenegyest, de az a balszélső nem halt meg, csak intergalaktikus pályára került.” /Chuck Norris/

Magyarország-Ausztria 2:0

Kuruc-labanc összecsapás
Izgalmasabb, mint egy apás
Szülés, vagy egy parlamenti
Ülés: bal kapufa menti

Alaba veszélyes bala
Által küldött lövést vala!
Innentől az ég már azúr,
Gyepen lenn a magyar az úr:

Párharcokat sorra nyer a
Középpályán Nagy és Gera,
S kapuban az öreg Király
Röpköd, mint egy higgadt sirály.

Szalainál tele a tár
S talál a kritizált csatár!
Cseréjeként Stieber emel,
S labda kapuba száll, nem el!

Kettő-null, a vége sima,
Száll a drukker hálaima,
S nép tanulja, amíg nevet,
A Kle-in-he-is-ler nevet!

„Was ist das kleine Isler, he?! Schöne Ungarische Wirtschaft! Ria, ria, Ausztria!” /Franz von Irgumburgnich, nyugalmazott császári és királyi lóvasút kalauz/

„Ócska, sablonos, erőltetett újnépies.” /Dono kommentje a 444.hu oldalról/

„Ha a lövésemnél a labda a kapufáról nem kifele pattan… ha a csaló bíró nem állítja ki Dragovicot… ha az az agresszív torony nem lő egy potyagólt… ha a helyére állt nyikhaj stöpszli lábáról nem pattan olyan szerencsésen a labda… ha van hátra még hatvan perc… akkor nyerünk!” /Alaba, osztrák középpályás/

„Ha… ha… ha… ha… ha… hahahahaha!!! Halaba!!!” /Kleinheisler László, magyar középpályás/

Ez az! Végre egy igazi magyar virtusköltemény, egy vérforraló hurrálíra! Ez kell ennek a nemzettudathasadóanyaggal átitatott, búvalbélelt országnak! Ne kössenek röghöz a tények, szakadjunk el a valóság talajától, merjünk újra három tenger által mosottak lenni! Előre a végső diadalig! Győzelem, vagy halál! Hej, Rákóczi népe, kurucok e lőre nagyon finom! Igyunk!” /Rizling Rezső, kadarkamámoros és diadalittas látványpék/

„Elolvastam egyszuszra vagy száz hozzászólást, és meg kell mondjam, a kelmed gyötrelmes klapanciája volt a legpozitívabb. Őszinte öröm sugárzik belőle, meg egy jó adag tehetségtelenség, amelynek mindazonáltal nagyon jól áll a hiteles nemzeti boldogság. Csatlakozom, éljenek a hős fiúk, Szalai, Stieber, Gera és a többi fent megénekelt époszi félisten!” /Patmore hozzászólása az origo.hu oldalról/

„A történelmi futball győzelmeket megéneklő hőskölteményekkel mindig elnézőbb vagyok, úgyhogy csak annyit tudok mondani, hogy: Mi ez a költészeti földig rombolás, ez az irodalmi sóval behintés?! Hogy meri valaki a tehetségtelenség miazmás kipárolgásától kénkőbűzös leheletű szájára venni Szalai és Stieber nevét?! Hogyan lehet egy akkora nemzeti eufóriába, amekkoránál még a reumás anyám is felugrott a fotelból és örömében megtaposta a szőnyegre esett NDK-s benzinmotoros hallókészülékét, egy ilyen degenerált betűhalmazattal belerondítani?! Mosléklíra!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban apukám engem is kivitt egy osztrák-magyar meccsre. Ha jól emlékszem, a poroszok ellen játszottak. Ágyúval lőtték egymást, meg egyszer véletlenül engem is, ahogy a harcmező szélén birkózóst játszottam öt medvével, de a szemgolyómon széttörő ágyúgolyó szilánkjai sajnos sokakat elküldtek az örök vadászmezőkre.” /Chuck Norris/

„Aki hozzászólt, arra hatott. Lehet, hogy főleg nem a vers, hanem a meccs, ... vagy a megmagyarázhatatlan focihisztéria általában. Így aztán mindegy is, hogy ki mit szólt hozzá. Mindeközben ünnepelt költőnk a hyperhivatkozások és az interaktivitás keresztezésével észrevétlenül megteremtette a hyperaktív költészetet! Vivát Frady Endre - a kommunikáció minősége!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A legendás fűzfapoéta a jelek szerint annyira meghatódott, hogy nem a szokásos módon irtózatos, hanem csak simán rettenetes verset írt a Diadalról, egészségetekre!” /Szily László, a 444.hu rovatvezetője/

Új Remények

Remény Retekné Ritka Rigó terhes volt. Ikreket várt, hetes ikreket.
- Hűha, az új Remények születésekor szükségünk lesz egy jóval nagyobb lakásra, egy kisbuszra és néhány jól képzett bébiszitterre! – morfondírozott Remény Retek, ám mivel nagy szerencséjére az anyai nagybátyja IV. Rögény néven az ország királya volt, hamarosan kiutaltak nekik egy kacsalábon forgó tízszobás palotát parkkal, fedett úszómedencével és egy ötvenezres stadionnal, valamint két luxusbuszt saját sofőrrel és gyerekenként 1-1 darab diplomás bébiszittert. A főbejáratnál hatalmas márvány Hófehérke szobor fogadta az érkezőket és a kertből nem maradhatott el a hét kerti törpe sem. Ez adta az ötletet a gyerekek névválasztásához is. Hamarosan megszületett tehát Remény Tudor, Remény Vidor, Remény Szende, Remény Szundi, Remény Hapci, Remény Morgó és Remény Kuka. A gyermekek egészségesek voltak és szépen fejlődtek. Az uralkodó elvállalta mindnyájuk keresztapaságát és a születésnapjukon bőkezű ajándékokkal halmozta el őket. A nép ugyan éhezett, de a család szépen gyarapodott.
Boldogan éltek, míg meg nem halt IV. Rögény, aki egy forradalmi nyaktiló következtében sajnálatos hirtelenséggel elvesztette a fejét.
 A demokráciára vágyó nép köztársasági elnököt akart választani és mivel kivételesen és teljesen valószínűtlenül épp józan paraszti ésszel gondolkodott, nem a rózsaszín ígéretekben akart hinni, hanem a „nomen est omen”  elv alapján a leginkább realista nevű személyben. Így a választás utolsó fordulójára csupán két esélyes jelölt maradt csupán: Remény Kuka és Hitel Alma.
 Bár  mindketten fiatalok voltak és hiperrealisták, ám ennek ellenére első látásra egymásba szerettek, így nem csoda, hogy összeházasodtak. Alma jó feleség módjára visszalépett Kuka javára, így 83%-os részvétel mellett Remény Kuka lett az új köztársasági elnök, aki, ha a mutyizmust visszasíró IV. rögényista állammaffia magányosnak álcázott merénylője le nem lőtte volna, minden bizonnyal új Reményeket nemzett volna sokat éhezett népe felvirágoztatására.
 Remény Kuka temetésén sokan voltak, akik előbb mind felkerültek a Duna műjegén 2/3-os többséggel megválasztott V. Rögény király titkosszolgálati főnökének, Subatov Sebőnek a listájára, majd nem sokkal később már együtt közmunkálkodtak a vadonatúj  Recsk borvidéki Kancsó Aréna VIP páholyának építési munkálatain. A Remény ikrek és gyermekeik - az új Remények – ebben az EU-s projektben is hasznos közmunkásnak bizonyultak, hiszen ők haltak meg utoljára...

Elvi világ

Elvi világ, elvi hó,
Elvi vihar, elvi szél,
Elvi vigyor, elvi jó,
Elvi vita: Elvis él?!

„Már hogyne élnék, idióták?! Persze, hogy élek! Csak sajnos a halálom után az FBI nem engedélyezte, hogy saját néven folytassam a karrieremet, ezért átoperáltak, fiatalító kúrán vettettek részt és énekelnem sem szabad. Megtanultam magyarul és most a média más területein hallatom a hangomat. Ha köztünk marad, akkor elárulom, hogy P. Róbert néven próbálok elvegyülni a zajos tömegben. A feltűnés elkerülése érdekében mindjárt el is kezdek hőzöngeni!” /Elvis Presley, a Király/

„Mi ez a bárgyú szóviccre épülő fertelem?! Mi ez a fegyelmezetlen disznók megbüntetésére alkalmas moslékpótlék?! Ha a régi rómaiak már ismerték volna a Frady Endre verseket, akkor nem lett volna szükségük a drága pávatollakra, hogy lakoma közben jól meghányattassák magukat a vomitóriumban! Frady, don’t be cruel és hagyd abba!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt utazunk Elvisszel egy felhőn és örömzenélünk. Bár megpróbáltam elképzelni, hogy nincs se menny, se pokol, és csak az ég van felettünk, de úgy tűnik, hogy valami nem stimmel. Jaj, most Lüszi jön velem szemben az égen gyémántokkal! Hé, Elvis, mi ez az anyag?!” /John Lennon/

„Rezső vagyok, negyvenkét éves és már öt éve tiszta. Az előttem szólókat mind szeretettel várom kis csoportunkba terápiás beszélgetésre. Ma este hétkor kezdünk!” /Romváry Rezső, Anonim Antidepresszáns és sportfogadási bróker/

„Fantasztikus nyelvi lelemény, tartalom és forma szokatlanul tökéletes egységének hovátehetetlensége, poétikai szinergia és grammatikai színorgia, minden és semmi, zenit és nadír, Stan és Pan, a sírva nevető pszeudo inkarnáció! Világirodalmi vonalkód! Egy pikoló könny! Frady Endre a nemzet minekutánja és hovatovábbja! Jaj nekem!” /Misztika Eulália, szóvirágáruslány és Auchan pénztárosnő/

„Nem is annyira az a kérdés, hogy Elvis él-e, vagy már meghalt, hanem, hogy azok a rajongók, akik életben levőnek akarják hinni, azok bele tudnának-e törődni abba a ténybe, már ha egy feltételezés egyáltalán tény értékűvé válhat, hogy bálványuk esetleg már halott, sőt talán már oszlásnak is indult, mint a hajdan erős magyar, illetve, hogy a halálát hirdetők zokon vennék-e, ha ő hirtelen előttük teremne, mint egy a ház előtt csendesen bólintgató lombú eperfa és ezáltal – a hallucináció állapotát ezúttal feltéve, de nem megengedve – élőnek bizonyulna? Vajon mindez, vagy mindennek az ellenkezője kinek állna az érdekében és kinek nem? Erre csak elvi síkon adható elvileg helyes elvi válasz: valószínűleg…” /Török Gábor, elemző/

„Szerintem az emberiség hálás lesz nekem, ha a jelenlévők fejét nem csak elvileg rúgom le. A farkasszemi kontakt ideje lejárt! Ja, amúgy ki az az Elvis?” /Chuck Norris/

Király a BKV-n

IKEA-ban imént vett trón
társaságában a metrón
utazom, de jön az ellen-
-őr és durván taszajt mellen:

„Mért hord koronát a kalap
helyén s mi ez a nagy falap?!
Jegyeket és bérleteket!” –
- bömböli, bár kissé rekedt.

Ajjaj, nincsen nekem jegyem
s zavaromban „Metró egy M?”
kérdést teszem fel én neki.
Üvölt: „Gyorsan húzzál te ki!”

Négyen rúgnak Astoria
kövezetén: „A sztorija
abszolút nem elhihető!
Még hogy lefejeztethet?! Ő?!”

Ekkor jó meg dicső hadam
bősz dobszóval: tadam-tadam!
s törnek karszalagos kezek…
Együtt érzek s kegyelmezek.

„Nagyon helyesen tette király úr, hogy megkegyelmezett a bűnösöknek. Ez egybevág zsinati határozatainkkal és áldások özönét zúdíthatja önnön koronás főjére. Ha majd sikerült összeraknia a lapra szerelt trónt, megejthetnénk egy felkenési ceremóniát, melynek keretében egy barátságos labdarúgó mérkőzésen összemérhetné a tudását az ön hada a mi svájci gárdistáinkkal. Szeretem a focit!” /Ferenc pápa/

„Csak aztán nehogy stikában video bírózzanak, Szentatyám!” /Michel Platini, az UEFA maradi elnöke/

„Tisztelt költő úr! Ön ismét félrevezeti a közvéleményt és pánikot kelt! Ellenőreink a legritkább esetben alkalmaznak erőszakot álruhás királyok ellen, ha azok az érvényes vonaljeggyel, vagy bérlettel rendelkeznek és pótjegyet érvényesítenek a szabványosnál nagyobb méretű trónszékükre is. Ellenőreink továbbá nem kiabálnak, csak esélyegyenlőséget biztosítanak egyes nagyothalló utasaink számára. Költő úr, önt bepereljük rágalmazásért! Még egyszer hangsúlyozom, hogy a mi ellenőreink nem brutálisak!” /Kőbaltay Kolonc, szóvivő/

„Ááááá!!! Akkor ezek szerint nem a maguk alkalmazottja az a karszalagos gorilla, aki épp most próbál engem lefejelni a 7-es buszról? Valami műkedvelő amatőr? Áááááá….” /Frady Endre, lefejelt költő/

„Biztos a Zizou! Engem is ő fejelt le a csúnya izzadt kopasz fejével!” /Marco Materazzi, olasz védő/

„Innen a távolból is hadd szorítsam meg annak a kezét, aki végre lefejelte Frady Endrét! Soha nem volt még költő, aki ennyi emberrel utáltatta meg az irodalmat. Azelőtt anyám is szerette a verseket, de az utóbbi időben, ha meglát egyet, ráuszítja a macskáját. Ő is azt üzeni az ismeretlen lefejelőnek, ha meglátogat minket, süt neki baracklekváros fánkot. Az tényleg nagyon jó, legutóbb 7 pontot tudtam adni rá!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kedves király barátunk, nagyon örülünk, hogy te is a KRÖLLEMÖNGEN trónszékünket választottad!” /Mikka Makkanen, IKEA sajtófőnök/

„Én nem örülök annyira, mert már két hete képtelen vagyok összeszerelni! Vagy festőlétra lesz belőle, vagy macskavizelde! Kezd ám elmúlni a megkegyelmezős hangulatom! Ha a bakóm össze tudná végre szerelni a PRILLUGÖTLIX vérpadot – már tíz napja küszködik vele – esküszöm, hogy lefejeztetném Mikka Makkanen urat!” /III. Tracsmák, Suberdónia királya/

„A költő ezúttal is túlmutat önmagán és, ha ott lenne, ahová mutat, akkor önmagára mutatna, azaz önmaga is túljutna önmagán. Ez a folyamatos önmagán túljutási törekvés teszi Frady Endrét azzá, ami, illetve azon is túl. Ugyanaz ő az irodalomnak, mint ami Csipkerózsika az iszapbirkózásnak és King-Kong a klasszikus balettnek! Ő egy érzékeny lelkű porcelán az elefántboltban!” /özv. Katzenjammer Edömérné Ködlila Korizália, az Irodalomtanárok Katzenjammer Edömér Alapítványa (IKEA) ügyvezető igazgatónője/

Mese a nagy büdösszájú sárkányról

Egyszer volt, ahol volt, de már nincs, egy nagy büdösszájú sárkány. Egy közepesen szép, bár sokak szerint az évszaknak éppen csak megfelelő napon ez a nagy büdösszájú sárkány elrabolta a szomszédos Nagy Büdösszájú Birodalom nagy büdösszájú királyának egyetlen gyermekét, a nagy büdösszájú királylányt és a várába vitte. A nagy büdösszájú királylány úgy bőgött, hogy csak úgy fröcsögött kifelé a szeméből a rengeteg könny, ami nem csoda, hiszen, ha befelé fröcsögött volna, akkor a hidroglóbusszá dagadó vízfeje pár perc alatt hatalmas loccsanással robbant volna szerteszéjjel.

A nagy büdösszájú király – a szokásos néphez szólási formanyomtatványok kitöltése után – kihirdette, hogy aki kiszabadítja a nagy büdösszájú királylány fogságából a nagy büdösszájú sárkányt, illetve pont fordítva, az azonnali feleségül vétel által rögtön meg is tarthatja és haza is viheti, úgyhogy a kihirdetmény egyben előzetes atyai áldás is. Hozományról pedig szó se essék, ő ilyen kicsiségekkel nem foglalkozik, amikor egyetlen lánya ekkora veszélyben van.
No, lett is foganatja a kihirdetménynek! Királyok, királyfik, hercegek, grófok, politológusok, mentorok, Avon tanácsadók, kezelőorvosok, gyógyszerészek, mosógép szerelők, megélhetési oligarchák, kétkezi félkarú rablók, romkocsmatöltelékek, házasságszédelgők, hadronütköztetők, földi irányítók, könnyűbúvárok, hastáncosok, táncdalénekesek, villanyóra-leolvasók, sírásók és karvalytőkések egy emberként özönlöttek elfelé és minél messzebb, nehogy már pont ők!

Távolban a nagy büdösszájú szegénylegény
(ismeretlen nagy büdösszájú festő képe)

Egymás között szólva elmondhatjuk, hogy bár a királylány a birodalom összes eddigi szépségversenyét megnyerte, ám a birodalmi közvélekedés szerint a telefonos szavazás erősen manipulált volt. Sőt!
Egy, csak egy jelentkező volt, a nagy büdösszájú szegénylegény, aki még a nagy büdösszájú életben sohasem látta a nagy büdösszájú királylányt, de még csak nem is hallott róla. Hiába no, a tévé, rádió, mobiltelefon és internet nélküli tanyasi életnek is megvannak a maga előnyei! Hogy hogyan hallott mégis a kihirdetményről? Ez egy felettébb hosszú történet, amelyben szó van lezuhant helikopterről, oroszlánfókák által elfogyasztott postásokról, eltévedt tájfutókról és máig harcoló német alakulatokról is, de ezt most itt nincs idő elmesélni. Röviden összefoglalva csak annyit mondhatunk, hogy véletlenül.
Nosza, több se kellett a nagy büdösszájú szegénylegénynek! Úgyis unta már a tanyasi létet, ahol nem volt más beszélgetőtársa, mint a nagy büdösszájú testvérei – alig tizenöten, vagy tizenhatan lehettek, de sosem tudta megjegyezni – a nagy büdösszájú apja, a nagy büdösszájú anyja, a nagy büdösszájú nagyszülei, a nagy büdösszájú dédszülei, a nagy büdösszájú unokaöccsei és –húgai, valamint az óhazából a válság elől kitántorgott másfélmillió nagy büdösszájú rokon.
Ment, mendegélt a nagy büdösszájú szegénylegény. Először még baromi messze volt a nagy büdösszájú sárkány várától, de aztán ahogy tovább ment, mendegélt, úgy egyre közelebb jutott.
PUFF!!! A nagy büdösszájú szegénylegényt hatalmas ütés érte és hanyatt is esett tőle. Legott felugrott és vissza is ütött, de az ökle egy kőkemény szürke kőfalba ütközött.
- Még jó, hogy nem gyémántfal, mert az gyémántkemény lenne! – gondolta a nagy büdösszájú szegénylegény és hirtelen rájött, hogy megérkezett a várhoz. Gondolkodott, hogy hogyan juthatna be, mert a kőfal megmászhatatlannak tűnt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bement a kapun. A nagy büdösszájú portástól megvette a belépőjegyet és elindult felfelé a nyálkás csigalépcsőn.
A vár várószobájában már várt rá a nagy büdösszájú sárkány és a lánccal hozzákötözött nagy büdösszájú királylány.
- Mintha Jabbát és Leiát látnám! – gondolta meglepve a nagy büdösszájú szegénylegény, akiről még senki sem sejtette, hogy következő életeiben II.József, Lenin, Elvis Presley, Zlatan Ibrahimovics, majd pedig Luke Skywalker lesz. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!
- Hhhhhhhh!!! – lehelt rá egy hatalmasat a nagy büdösszájú sárkány a nagy büdösszájú szegénylegényre.
- Hhhhhhhh!!! – viszonozta a nagy büdösszájú szegénylegény.
Az oda-vissza válaszcsapások közepette a két fél előtt felsejlett a döntetlen közeli végeredmény cseppet sem szívderítő rémképe. A vár körül eközben fürtökben hullottak a V-alakú vándormadarak. Már az ablak pereméig ért a kupac, amikor Greenpeace aktivisták jelentek meg és láncolták magukat a vár vizesárkából kilógó fatörzsekhez, amelyek utóbb éhes krokodilok farkainak bizonyultak.
A vár lovagtermében a harc eközben egyre elkeseredettebben és egyre kilátástalanabbul folyt. Már éppen reklámszünetet készültek tartani, amikor a nagy büdösszájú királylány egy váratlan mozdulattal tizenöt kiló szupererős mentolos Orbit rágógumit dobott a nagy büdösszájú sárkány szájába, aki ettől pár másodpercre védtelenné vált és a nagy büdösszájú szegénylegény bevitte a végső lehelet csapást. A nagy büdösszájú sárkány egyet vonaglott, majd a lelke megkönnyebbülten az örök vadászmezőkre röppent, ahol mindig süt a Nap és mégsem ragad az a fránya vattacukor.
- Én hősöm, én egyetlen szerelmem! – kiáltotta a nagy büdösszájú királylány és a nagy büdösszájú szegénylegényhez szökellt, hogy megcsókolja. A nagy büdösszájú szegénylegény egy rémült sikollyal félreugrott és így a mozgásirányukba eső alacsony parapetfalú ablakokon kizuhantak a várból és a V-alakú madárkupacon úrnői és úri gellert kapva a vizesárokba csobbantak.
No, aznap igazán jó napjuk volt a nagy büdösszájú krokodiloknak!
Ha nekünk nagy büdösszájú krokodiloknak aznap jó napunk nem lett volna, akkor máig korgó gyomorral mesélhetnék tovább…