Véresen spriccel a taknyom,
S felüvölt az öreg, tar Kohn
Bá’, kit e zagy talál tarkón.
Járókeretével lecsap,
Arcom szétkent véres ketchup,
Harci trükkel péppé habver,
Rafináltabb, mint az Abwehr.
Sok ifjú nem ad át helyet,
S fáradt üldögélés helyett
Nyuggerből lesz félvad sintér:
BéKáVé az új hadszíntér.
„Mi ott a buszon nem verekedtünk, hanem generációk közötti erőszakügyi konferenciát tartottunk. A konferencia szó nálunk családi tradíció. Mi találtuk fel!” /Kohn Ferenc, CIA ügynök és tar honyadíler/
„Ajvé, az a műmájer Kohn bekerül a versbe, bezzeg én, a pechvogel Grün megint kimaradok belőle! Ráadásul úgy, hogy épp egy Frady nevű a szerző! Ezt a córeszt!” /Grün Alfréd, a Weiss Manfréd Művek nyugalmazott segédkönyvelője/
„Grün-Weiss, he?! Wortspiel?! Franzstadt, Franzstadt, über alles, herr Grün?! Nationalelfmeter?! Nicht ugribugri! Rükwertz! Zurück! Lauf! Eins-zwei, eins-zwei!” /Mokij Gyemjanovics Karascsenko alias Nyikulij Nyikolaj Konszatntyinovics, az Abwehr ügynöke/
„Amióta a 65 év felettiek ingyen utazhatnak buszon, vonaton és seprűn, azóta már nem érvényes az a szabály, hogy át kell adni nekik a helyet, mert a kettő együtt már sok.” /M. András, a költő legállandóbb és leghatvanötévalattibb kommentelője/
„Házam előtt, seprűm mellett
Mézeskalács Ford Mustang áll,
Mesehősként erre tellett!
Bírom, ha M. úrt busz tángál!”
/Vasorrú Bába, 65 év feletti kőgazdag mesehős és fémprotézis díler/
„Ha valaki azt hinné, hogy a történet kitaláció, el kell árulnom, hogy nem: vannak még Rambót megszégyenítő, edzett nyugdíjasok, akiknek a nézése is sokk - nemhogy a járása!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nyolcadik utas/
„Ház doktor úr, hát a csípőprotézisemnek a ringása már smafu?! Rögvest magára tolom a másfél mázsás gurulós bevásárlótáskámat, ha ilyen kevés férőhelyen sokat nyolcadik utaskodik, oszt' nem fogja sör és virsli mellett rikácsolni, hogy Alien május elseje!” /özv. Rambó Rezsőné Rocky Rezsilla, kisnyugdíjas buszsprinter/
„Busz után fut Rambó nagyi,
Nem enged a nagy irambó'”
/buszmegállói falfirka/
„Nem értem, mit nyavalyog a sok legális nyugger! Nekik legalább van nyugdíjunk, míg nekünk, szegény illegális tevékenységű egykori kétkezi bűnözőknek nincs! Mi tehetünk arról, hogy betöréses lopás, bakrablás és zsarolás után nem fizethettünk nyugdíjjárulékot?! Hát ezt érdemeljük egy stresszes élet megfeszített sötétben bujkálása után?! Ráadásul csak a buszon merünk leülni, a villamoson nem, mert számunkra a villamosszék veszélyesen hangzik!” /id. Pajszer Potyond, a Salabakterként Inaktív Törvénykijátszók Társasága (SITT) jó magaviseletért feltételes szabadlábra harmadolt póttagja/
„Költő Úr ismételten együtt rezonál a Világegyetem Magyarországnak nevezett részhalmalmazával. A vájtszemű törzsolvasók elégedett sóhajjal nyugtázzák majd, ahogy a békávés rögvalóság elemei a hamisíthatatlan Frady Endre prizmáján gellert (ha már Kohn bácsi) kapva dobócsillagként fúródnak sokat tűrt kollektív tudatuk még félig élő neuronjaiba. Mi a művészet, ha nem az, ha valaki három versszakban több kisebbséget inzultál csak a rím kedvéért, mint MZP egész tavasszal?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Jaj, humán úr, én nem inzultáltam senkit, csak minden váratlanul elém kerülő mikrofonba gondolkodás nélkül belemondtam a legelső dolgot, ami épp akkor az eszembe jutott. Amúgy a BKV-n az időseknek helyet át nem adó fiatalság sajnos nem a kisebbség, hanem a többség. Aki mégis átadja a helyét, az véletlenül vagy túl udvarias, vagy nem figyelt oda, esetleg épp le akar szállni. Na, de majd mi összefogunk és együtt leültetjük az öregeket! Mind ülni fognak! Ja, bocsánat, nem úgy értettem!” /MZP/
„A különböző időben és térben születettek egy időben és egy térben való kritikus tömegű tömörülése okozta antagonisztikus nemzedéki ellentét által közlekedési féregjárat keletkezik a téridőben, amit BéKáVénak hívunk, de nevezhetjük helyi érdekű fekete lyuknak is. A szociálisan érzékeny költő önmagát kapitálisan elérzéketlenítve ront rá a témával együtt földön heverő letiport nemzedékekre. Ahogy a mondás tartja: Szociolovon szociopata és közös lónak híg a leve! Üsd ki, üsd ki! NEM ENG.!” /Galandféreg Gerzson, a Magyarisztáni Orbitális Sikertörténeteket Leíró Értelmiségi Közlöny (MOSLÉK) közvéleményvezérürüje/
„Mi ez az elmegyógyintézeti betegfelvételin is bukásra ítélt szózagy?! Miért kell a Frady Endre megbomlott agyában lévő szellemi dugóban megrekedt csődtömegközlekedési kihágások közzétételével inzultálni a gyanútlan olvasótábort?! Kit érdekelnek ezek a naturalista irrealitások?! Hej, azok a régi szép idők, amikor még fél kézzel felemelhető kisfiú voltam, akkor anyukám a zsúfolt buszon nem a szatyrával verte a szegény gyerekes anyának helyet át nem adó nyikhaj fiatalokat, hanem velem! Kicsit fájt ugyan, amikor a busz légterében való megpörgetés után gyomorszájon fejeltem egy-egy üldögélő laklit, de kárpótolt a pillanatnyi könnyű szenvedésért, hogy a frissen felszabadított helyre ülő anyukám az ölébe vett és a jó illatú zsebkendőjével letörölte az arcomról a véres taknyomat! Na, az ilyen valós örömök megélésétől foszt meg bennünket Frady Endre penetránsan tudálékos tehetségtelensége! Buszos tömeg talpa alá vele!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Szeretem, amikor zsúfolt a busz, mert akkor az izmaim megfeszítésével földkörüli pályára tudom robbantani a tömeget, akik magukkal viszik a busz falait és tetejét, így egyedül maradok a motoros gördeszkán és élvezem, hogy az arcélemmel kettéhasítom a texasi homokvihart.” /Chuck Norris/
„Jaj, nekem! Segítség! Hasadok, mint a hajnal! Jobb lett volna Magyarországra menekülnöm saras esőnek!” /a texasi homokvihar/
