Szmogos utazás

A kép csak illusztráció /Fekete Doboz felvétele/

Füstköd ül a városon,
Árnyában egy pár oson,
Odalép egy harmadik,
S szmog köréjük alvadik.

Egyikük szól: „Hé, kávé
Nem kell, míg a BKV
Megállóban járatot
Várunk, ami várat ott?”

Tömött buszra szállnak ők
Túlfújt testű párnanők,
Szalag kerül karjukra
S hajaznak bősz varjúkra:

„Bérleteket, jegyeket!
Hé, ne várjak heteket!
Nincs?! Akkor ez bűntett és
Jár érte a büntetés!”

Míg csekknéző utasok
Arcára ül buta sokk,
Központban a cséká* kán
Csomót keres BKK-n.

*csapatkapitány

„Kikérjük magunknak, hogy a valamilyen érthetetlen okból szabadlábon lévő költő az emberek állati anyagiasságára hatva ellenünk uszítsa a közvéleményt! Aki járatos a közgazság… ööö… közgazdaságtanban, az jól tudja, hogy egy veszteséges állami mamutvállalatnak egy falat kenyérnél is nagyobb szüksége van egy fiatal bürokratákat eltartó, föléjük helyezett irányító vízfejre. Miénk az irányítás felelőssége és javadalmazása, mert megérdemeljük, az ellenőreink pedig a dolgozó népet szagolják.” /Dr. Rizsa Rezső, jogász gyakornok és BKK szóvivő/

„A miazmás rögvalóság szürkésbarna apokalipszisét megéneklő Frady Endre ismét szügyig merült az embert állati sorba görnyesztő eldologiasodás posványába és a költészetet arculcsapó szándékoltan primitív ragrímekkel alázza szénné a kopott valahazöld táblákba letörölhetetlenül beleszáradt lófehér krétaporon szocializálódott szolganép hónaljszagú légvárainak pszeudo optimista reménytelenségét. A nagyüzemi tézisből kilopott antitézis gerjesztette gyári szintézis annyiban különbözik egy győri sztárkézistől, hogy utóbbinak keres annyit, hogy ne kelljen magát másodállásban megutáltatnia a hetes buszon.” /Girbe Gurbáné Garbó Gréta, középiskolai magyartanár és másodállású BKV ellenőr/

„Mi ellenőrök a betartandó szabályokra emlékeztető tüske vagyunk a hálátlan társadalom oldalában. Előttünk, állástalan humánértelmiségiek előtt három út áll: a gyorséttermi mosogatás itthon, a gyorséttermi mosogatás nyugaton és a BKV ellenőrködés. Mivel szeretek ingyen utazni, én ez utóbbit választottam.” /Dr. Karpediem Kenéz, BKV ellenőr és állástalan asztrálfilozófus/

Még hogy túlfújt testű párnanő?! Ha nem lennék majdnem száz… khm… kiló, persze majdnem tiszta izom, akkor hogyan törölném képen a szemtelenül bliccelő panelprolikat és az óriáscekkeres vandál nyuggereket, mi?! Na, megállj, te zugköltőcske, jössz te még az én járatomra!” /Medve Matild, BKV ellenőr és fővárosi nehézsúlyú szkander bajnoknő/

„Mi ez a társadalmat fertőző lírahorror?! Mi ez a gusztustalan fikatömb?! A józan agyunkat bősz mongol hordaként legázoló és pusztán rímtechnikai öncéljával széttrancsírozó cséká kán kifejezés rémtette oly aljas dolog, mint jegyet venni valakinek egy Fekete Pákó koncertre az első sorba, a Hajdú Péter melletti székre! Embertelen! Ez az eszement elmeroggyadmány olyannyira kontraproduktív, hogy anyám előkereste a sublódból a nagyanyámtól megörökölt ’Ich liebe Beszkárt!’ kitűzőjét és tüntetően elment tömegközlekedni.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy ellenőr a buszon elém tolt valamit, talán a névkártyáját és közölte, hogy: Csekk! Erre én is bemutatkoztam, hogy: Chuck! Majd megfogtam a kezét és a tetőablakon keresztül kihajítottam a világűrbe.” /Chuck Norris/

Én-ek az esőben

Tyün Coang egyik éne és a túlfújt vizsla a robbanás előtt
/Tyün Coang tizenharmadik énjének felvétele/

„Ehun e a barnarizs, la!” –
- szól Tyün Coang őstermelő,
amidőn egy túlfújt vizsla
esőfelhőn kerül elő

s rizstáblába belerobban.
Megremeg Tyün Coang feje,
mint a lég a pergő dobban,
ami körül zeng a je-je.

„Hinnye, kéne kemény szesz, tyű!” –
- szól s hasadnak benne én-ek,
s április négy mintás kesztyű,
melyről Tyünből szól az ének.

Dúlnak skizofrénszarvasok,
mit csak barna szemű rizs lát,
s bár rajta már nem fog a sokk,
ugratják a szétszórt vizslát.

„De szépen esik az eső! Trallala, sallala, la!” /Tyün Coang egyik éne/

„Brühühü hüpp-hüpp brühühü, tyű!” De randa idő van!” /Tyün Coang másik éne/

„Ez kész! Úgy megbomlott az elméje, mint ’89-ben a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság. Nagyezsda nővérke, jó szorosra kösse azt a kényszerzubbonyt a ketteskén, nehogy teljesen szétcsússzon, mint terminátor a mágnesviharban!” /Tyün Coang harmadik éne, Dr. Druzsba ideg- és elmesebész/

„Hopp, ugorj szétszórt vizsla, hopp!” /Tyün Coang negyedik éne, a skizofrénszarvascsorda/

„Ki az az állat, aki tűzveszélyes hidrogénnel fújta túl a vizslát?! Ja, hát én voltam! Hehe, bocsika!” /Tyün Coang ötödik éne, Luft Lajos, ligeti lufiárus és légtornász/

„Muhi, Mohács, Segesvár, Arad, Frady Endre… nemzetünk tragikus mélypontjai! A költő a magasban szárnyalás helyett olyan mélyrepülést mutat be, hogy fúrópajzsot lehetne rászerelni és hamarosan készen lenne az ötös és a hatos metróvonalunk is. Anyámmal szívesen elutaznánk a ByeAlex téri végállomáson látható Frady Endre Posztumusz Emlékkiállítás záróünnepségét megtekintésére. Ha ingyen van!” /Tyün Coang hatodik éne, Puzsér Róbert, kritikus/

„A hetedik én magam vagyok!” /Tyün Coang hetedik éne, Tyün Coang/

„Most szóltak az Országos Meteorológiai Intézetből, hogy gyorsan mossam már el ezt a vircsaftot, mielőtt még széthordaná őket egy magnetikus vihar!” /Tyün Coang nyolcadik éne, az eső/

„Csak ne belém!” /Tyün Coang kilencedik éne, a Tisza/

„Nyári napnak alkonyulatánál megállék Tyün Coang kanyargó kilencedik énjénél” /Tyün Coang tizedik éne, Petőfi Sándor/

„Cunamit érzek az Erőben, sőt divergenciát!” /Tyün Coang tizenegyedik éne, Darth Vader, sötét nagyúr/

„Ne dumálj Vödör, mert lapra szereltetem a Halálcsillagodat a lüke zabigyerekeddel, te fekete bádoghörcsög!” /Tyün Coang tizenkettedik éne, az Erő/

„Nem kenyerem a beteges önimádat, de szerintem egyre zseniálisabb mélylírákat írok! Ha ugyan ezt lehet még egyáltalán fokozni…” /Tyün Coang tizenharmadik éne, Frady Endre/

„Na, itt a vége, de elfutni már nem fogtok véle, mert egy félkörívessel lerúgom az összes fejeteket!” /Tyün Coang tizenhárom plusz egyedik éne, Chuck Norris/