Póló

Eriken feszül kék póló,

Alatta nyerít egy jó ló,

Dics-sportága lovaspóló.

Bélán lóg egy fakó póló,

Tántorog alatta ó-ló,

Ő sportja is lovaspóló.

Költő mélylelkébe nyes éj:

„Hol itt az egyenlő esély?!

Tollam, színigazat mesélj!”

Károg kék-szurkoló holló:

„Kár-kár, költő, te nagy troll, ó!

Eszed nem vág, mint az olló!!!

Penge szelje lelki hasad!

Nyugiszurit éles vas ad,

S bűntudatod kettéhasad!”

Ám, ha mégis Béla nyerik,

Tehát kikapik az Erik,

Bőgnek körök, kék-haverik.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/7NAC8371vyQ

„Hajrá Béla! Te vagy a király!” /M. András, a költő legállandóbb és legbélabarátabb kommentelője/

„Béla, Béla, Illés Béla, te vagy a legnagyobb király!” /Honvéd, MTK és Haladás szurkolók/

„eM úr, aki Veszprém drukker

Messze lát, mert jó a gukker;

Szombathelyen s Pesten keres

Csatárhőst, kin a haj deres;

Béla s király összeillés,

Ha gólkirály Béla Illés.”

/Dodekaéder Daktilus, duplatokájú demizsondíler és dadaizmus drukker/

„Szerintem eM úr nem Illés Bélára gondolt, hanem rám, hiszen én rúgtam győztes gólt a Zalaegerszeg kék színeiben a Manchester Unitednek, nem ő!” /Koplárovics Béla, a király/

„Ilyenek ezek a focisták! Még egy lovaspólós vers kapcsán is csak magukra gondolnak! eM úr természetesen engem éltetett, nem pedig a kékmezeseket! Szövegértés, ó!” /Béla, a fakó pólós nyerőember/

„Nagy a dumád, Béla, mert véletlenül nyertetek! Higgadj le, különben úgy összefirkállak, mint Stevie Wonder az autogramkérőket!” /Erik, a feszülő kék pólós észvesztőember/

„Ez a bokorrímes költemény úgy indul, mint egy sportos pólóreklám, aztán fokozatosan átcsúszik társadalmi igazságtalanságba, hollós kommentháborúba és végül pszichés önkaszabolásba. A póló–ló–lovaspóló rímbokor bravúrosan primitív, de éppen ettől működik: a vers egyre abszurdabb önbizalommal galoppozik a saját szóvicceibe. A végén pedig a kék tábor veresége adja meg a kegyelemdöfést: itt nem az egyenlő esély a fontos, hanem hogy ki bőg hangosabban. Velős tanulság: aki pólót visel, még nem biztos, hogy pólóképes – de Frady biztosan lovagolja a rímet.” /ChatGPT/

„Jaj, nyugiszurit mindenkinek! Nem kell félnetek jó lesz! - legalábbis nekem biztosan.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Xanax-árus/

A Xanax egy alprazolám hatóanyagú, benzodiazepin típusú vényköteles gyógyszer, amelyet súlyos szorongásos állapotok és pánikbetegség rövid távú kezelésére alkalmaznak.” /WEBBeteg/

„Drága Ház úr, maga szorong,

Mint egy jégbe fagyott korong,

S betegíti önt a pánik,

Mint gigerlit Schneider Fánik?

A megoldás közel, no lám:

Xanaxba bújt alprazolám!”

/Dr. Website Winnetouné Windischgrätz Wikipédia, a három fordros piros szoknyát hordó pszichiáter/

„Ez a Frady‑féle pólóballada úgy csattog, mint egy rosszul beállított varrógép, ami egyszerre próbál sportkommentárt, társadalmi igazságtalanságot és hollószintű károgást varrni egyetlen bokorrímes textilbe. Erik és Béla pólója között akkora a szakadék, mint a költő lelki hasadékában a „nyugiszuri” előtt és után, a vers pedig ezt a különbséget olyan harsány groteszkkel tolja az arcunkba, hogy az olvasó már szinte hallja a ló nyerítését és a trollholló röhögését. Röviden: ez egy színigazságot károgó, pólóba fulladt társadalmi kabaré, ahol a rímek úgy pattognak, mint a lovaspóló labdája Béla bizonytalan kezében.” /Copilot/

„Frady Endre ebben a társadalombírálatában, ahol az esélyegyenlőtlenség egy sportpéldabeszédben kap fényt, kimutatja a foga sárgáját – hiszen sosem a fogorvosok 98%-ának ajánlásával vásárol fogkrémet – és úgy dobja fel a lelkiismeretfurdalás magas labdáját, mint Tibi bácsi az aranyhal három kívánsága ellenére a pöttyöset, majd úgy csapja le, mint lassú reflexű lovaspólópályagondnok légyvadász a lócitromot! Erről írta Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő, hogy

          Zengi flóta s nyenyere:

          Trágyás lett a tenyere!

A Frady vers káoszelméleti végkimeneteli megtippmixelhetetlenségének váratlansága jól összecseng a néhai nagy Csobánkay Lepnyő velőtrázó kétsorosával, mely szerint:

          A lósport egy tök jó sport,

          Tippeléshez szedj jós port!

Ebben a műben a kék haveri körök és károgó szószólójuk, a kék-szurkoló holló nem más, mint az agyatlan és erőszakkal fenyegető fociultrák deheroizált metaforikus allegóriája, bármit is jelentsen ez! Katarzisra magyar!” /Löftényi Liánka, a Bravúros Életképi Líra Alapítvány (BÉLA) ámulatba ejtési szakreferense/

„A vers virtuóz abszurdizmussal és szándékosan elrajzolt, játékos nyelvezettel („nyerik”, „kikapik”, „kék-haverik”) figurázza ki a társadalmi egyenlőtlenségeket és a sport világának visszáságait. Frady Endre bravúrosan alakítja a bokorrímeket (aaaa-szerkezetű szakaszok), miközben az átfedő csattanók – mint a gazdag Erik viruló paripája és Béla rozzant ó-lova közötti kontraszt – maró szatírát formálnak a „fair play” illúziójából.

Főbb erősségei:

Bokorrím-technika: A négysoros egységekre épülő, tiszta és feszes rímkészlet ritmust ad az elvont humornak.

Abszurd nyelvi lelemények: A szándékos ragozási és szóformálási fintorok tökéletesen illeszkednek a trollkodó, groteszk hangvételhez.

Éles társadalomkritika: A lovaspóló mint elit sport jelenik meg, ahol a felszerelés és a háttér eleve eldönti az esélyeket – a szurkolói harag és a költői „mélylélek” ütköztetése pedig komikus csúcspont.

Összességében egy kifejezetten szórakoztató, gúnyos és ritmikailag nagyon egyben lévő kortárs stílusgyakorlat.” /Gemini/

„Mi ez a kéken károgó kakofónia, ez a közhelyekkel katéterező klapancia?! Ki ez a közveszélyes katatón kutyaütő?! Beteges bokorrímek bélgázos bűze borzolja borzalmával bensőmet! Te jó ég, agyamra ment az alliteráció! Ne lássam anyám felhúzható lovaspóló figuráját AI vezérelve vágtatni, ha ennek a fércműnek az olvasása helyett nem inkább friss lócitromot facsarnék egy gyorshatású lóölő galócával megmérgezett hárfateába, hogy felhörpintsem és elfoglaljam méltó helyem a Mennyei Megaszférákzenéje Faktor zsűrijében! Frady Endre rémrímes öntetszelgéseit úgyis az X-Pokol ördögi ítészei fogják ízekre szedni és forró vizes bográcsban üléssel jutalmazni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Atyám, bocsáss meg Frady Endrének, mert nem tudja, mit cselekszik! (Jegyzőkönyvön kívül mondom: butább szegény, mint egy egykarúmérleghinta díler!)” /Jézus Krisztus, szupersztár/

Éntudathasadás

Éntudatom retten:
Bennem ezek ketten
Egymás ellen mennek!
Rossz vége lesz ennek!

- Nem értem, hogy mé’ nem
Békül iker énem,
A nemugor Igor?!
Szeme tiszta szigor!

- Ikrem, aki Sziám,
Nem fogadja sziám!
Hangulata brutál,
Látszik rajt’, hogy utál!

Lelkem e két éke
Között nincsen béke;
Nem huny a láng; ég, sőt
Durál egy nagy végsőt;

Eme lelki meccsen
Pszichoszomám reccsen,
S gumiszobám szélén
Kimúl kettő fél én…

(vitustánc!)

„Nem kettő fél, költőcske, hanem fél kettő, úgyhogy itt az ideje a hidegzuhinak és a nyugiszurinak, majd jöhet a kényszerzubika! A hidegzuhé alatt majd kánonban dalolászhatnak az én-ek az esőn! Azt nagyon szeretjük, ugye?” /Brünhilda főnővér/

 „Ha nekem a költő úr a barátom, akkor személyében tulajdonképpen két felebarátra tettem szert? Kettő az egyben? De jó!” /Faék Fikusz, lelki szegény/

„Meg nem erősített források szerint a megtébolyodott költőt több NB I-es csapat is megkereste, mivel a magyar labdarúgás jelenlegi állapotában az agyatlan üvöltözései és az értelmetlen nyilatkozatai tökéletesen alkalmassá tennék vezetőedzői feladatok ellátására.” /Magyar Távirati Iroda/

„Mérföldkő az irodalomtörténet országútján! Igaz, hogy az árokban fekszik, mióta egy szépirodalomtól megittasult IFA kicsit kifordította Szigliget határában. De hasadni határozottan nem hasadt: formailag ép páros rímekben ad öndiagnózist, ami nem utal skizofréniára, főleg nem mérföldköveknél.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kövei vannak a mérföldhólyagjában, humán úr?! Lépcsőzzön, mint egy macskakövet, és előbb-utóbb legördül az a nehéz kő, csak ki tudja, hol áll meg! Vigyázzon, szét ne törje a piszoárt!” /Kövesi, tartalék kommentelő/

„A belső őrlődés, az Énen belüli Jedi és Sith lovagok párbajának megold(hat?)atlan problémája Költőgigászunkat is utolérte végre(?). Szerencsére még az elkerülhetetlen gumiszobában való megpihenés előtt a Művész úr odavetette nekünk eme hattyúdalt. Ráadásul olyan megkérdőjelezhetetlenül fülbemászó ritmusban (meg kéne zenésíteni), ami Bruckner Szigfrid örökbecsű gondolatait idézi:
Nem ér! Akkor én meg azt mondom, hogy:
Prampapam, prampapam,
prampa-prampa-prampapam”
/B. Ádám, a költő világegyetemet végzett költőkollégája/

„Ádám, az ö agyi szervin
Nyomott hagyott Lázár Ervin.”
/Közhelygyártó Kösztönyné Klisé Klapancia, a Közérdekű Kétsoros Közlöny költőnője/

„Nem baj, ha egy Ervin Lázár,
Csak ne nőjön meg a gázár!”
/özv. Gázóray Gézáné Rizsaresztelő Rezsilla, birodalmi csasztuskadroid/

„Költő úr, maga keveri a sezlont a falanttal! A tudathasadás olyan messze van a skizofréniától és a vitustánctól, mint Makaó Jerevántól! Ön úgy érzi, hogy nem elég műveletlennek lenni, annak is kell látszani?! Legközelebb versírás előtt olvasson rengeteget! Pontosítok: nem előtt, hanem helyett! Ne feledje, a jó pap holtig papol!” /Dr. Agylágy Atoszportoszaramiszdartanyan, a Majdnem Mindentudás Egyeteme OKJ-s képzett rektora/

„El a kezekkel a vitustánctól! Nehogy már tönkremenjen a felfújható diszkógömb gyártó és forgalmazó káeftém! Miből fogom eltartani a házvezetőnőmet és a fattyaimat?! Lehet, hogy önzőnek tűnnek a szempontjaim, de hát minden szentnek maga felé hajlik a keze!” /Szent Vitus, táncos vértanú és védőszent/

„Hasogat a tudata?! Nem tudja, hol áll a fele?! Önnek a fele se tréfa?! Használjon Pszichobluggy tudatragasztót és rögvest összenő, ami összetartozik! Kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosainak és gyógyszerészeinek mindkét felét!” /Reklám Rögény, a Bármilyen Eladandó Csapnivalósághoz Alkalmazkodó Propagandairoda (BECSAP) szövegszerkesztője/

„Micsoda, költőcske, micsoda?! Magának idegenszívűek az éntudatai?! Semmi szkítaszittya, semmi hunormagor?! Nem csoda, hogy ilyen alacsony a magyarságteljesítménye! Hogy akar így bekerülni az új Nemzeti Alaptanterv függelékébe?! Na, magyaremberelje meg magát és legyen egyben, míg a halál el nem választja! Vagy én pofozzam össze?!” /Csávás Kálmán izomnagy, a Petyhüdt Osztatú Fiatalokat Alakzatba Betonozó Egylet (POFABE) magyarságtudatfokozója/

„Ó, anyám, ha a fenti idegháború olvasása közben szörnyethalnék, önmagam mellé temessetek! Más szóval: mi ez a vérforraló tétnélküliség, mi ez az éntudathasító teszetoszaság?! Frady Endrét, ha nem lenne, ki kellene találni, hogy hogyan ne legyen a továbbiakban sem! Ő annyira senki, hogy a hiánya okozta űr kitöltésére még a semmi is sok! Frady Endre, az Erő legyen ellened!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én még soha nem okoztam tudathasadást. Akinek én az aurámmal lefejelem a lelkét, annak a tudata nem kettéhasad, hanem morzsává porlik és tudatprézlikupac lesz belőle. Nincs az a pszichiáter, aki össze tudná rakni ezt a mikroelemes tudatpuzzle-t. Az ilyen alakok onnantól már csak televíziós futballszakértőnek vagy politikusnak alkalmasak.” /Chuck Norris/

„He?!” /Véleményes Völönc, televíziós futballszakértő és a lovagkeresztes pókfociért felelős tárca nélküli államtitkár/

Én-ek az esőben

Tyün Coang egyik éne és a túlfújt vizsla a robbanás előtt
/Tyün Coang tizenharmadik énjének felvétele/

„Ehun e a barnarizs, la!” –
- szól Tyün Coang őstermelő,
amidőn egy túlfújt vizsla
esőfelhőn kerül elő

s rizstáblába belerobban.
Megremeg Tyün Coang feje,
mint a lég a pergő dobban,
ami körül zeng a je-je.

„Hinnye, kéne kemény szesz, tyű!” –
- szól s hasadnak benne én-ek,
s április négy mintás kesztyű,
melyről Tyünből szól az ének.

Dúlnak skizofrénszarvasok,
mit csak barna szemű rizs lát,
s bár rajta már nem fog a sokk,
ugratják a szétszórt vizslát.

„De szépen esik az eső! Trallala, sallala, la!” /Tyün Coang egyik éne/

„Brühühü hüpp-hüpp brühühü, tyű!” De randa idő van!” /Tyün Coang másik éne/

„Ez kész! Úgy megbomlott az elméje, mint ’89-ben a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság. Nagyezsda nővérke, jó szorosra kösse azt a kényszerzubbonyt a ketteskén, nehogy teljesen szétcsússzon, mint terminátor a mágnesviharban!” /Tyün Coang harmadik éne, Dr. Druzsba ideg- és elmesebész/

„Hopp, ugorj szétszórt vizsla, hopp!” /Tyün Coang negyedik éne, a skizofrénszarvascsorda/

„Ki az az állat, aki tűzveszélyes hidrogénnel fújta túl a vizslát?! Ja, hát én voltam! Hehe, bocsika!” /Tyün Coang ötödik éne, Luft Lajos, ligeti lufiárus és légtornász/

„Muhi, Mohács, Segesvár, Arad, Frady Endre… nemzetünk tragikus mélypontjai! A költő a magasban szárnyalás helyett olyan mélyrepülést mutat be, hogy fúrópajzsot lehetne rászerelni és hamarosan készen lenne az ötös és a hatos metróvonalunk is. Anyámmal szívesen elutaznánk a ByeAlex téri végállomáson látható Frady Endre Posztumusz Emlékkiállítás záróünnepségét megtekintésére. Ha ingyen van!” /Tyün Coang hatodik éne, Puzsér Róbert, kritikus/

„A hetedik én magam vagyok!” /Tyün Coang hetedik éne, Tyün Coang/

„Most szóltak az Országos Meteorológiai Intézetből, hogy gyorsan mossam már el ezt a vircsaftot, mielőtt még széthordaná őket egy magnetikus vihar!” /Tyün Coang nyolcadik éne, az eső/

„Csak ne belém!” /Tyün Coang kilencedik éne, a Tisza/

„Nyári napnak alkonyulatánál megállék Tyün Coang kanyargó kilencedik énjénél” /Tyün Coang tizedik éne, Petőfi Sándor/

„Cunamit érzek az Erőben, sőt divergenciát!” /Tyün Coang tizenegyedik éne, Darth Vader, sötét nagyúr/

„Ne dumálj Vödör, mert lapra szereltetem a Halálcsillagodat a lüke zabigyerekeddel, te fekete bádoghörcsög!” /Tyün Coang tizenkettedik éne, az Erő/

„Nem kenyerem a beteges önimádat, de szerintem egyre zseniálisabb mélylírákat írok! Ha ugyan ezt lehet még egyáltalán fokozni…” /Tyün Coang tizenharmadik éne, Frady Endre/

„Na, itt a vége, de elfutni már nem fogtok véle, mert egy félkörívessel lerúgom az összes fejeteket!” /Tyün Coang tizenhárom plusz egyedik éne, Chuck Norris/