Hő és eső ...

Hő és eső elegyének

Költő szerint kell egy ének,

Megverselni kiállt párát,

S Arktiszról „Jer!”-t kiált pár át.

Míg főni vél Zorrót Ócsa

Mellett, s üstje forró tócsa,

Agyzagy „látja”, Éli bá’ bot

Nélkül üt főtt délibábot…

Költő agya szétfő, habos!

Szörnyű, mint a hétfő, ha Bosch

Sütőlapon heverészel,

Míg oxidál reve rész el.

Izzasztó a párafelhő,

Tekerve van mára fel hő,

S híg fiúra, mísz apára

Kiárad a Tiszapára!

„Boldogok az eszkimó párok, mert övék az örök hó országa.” /Jéghegyi Beszéd – részlet/

„Frady Endre "Hő és eső..." című verse egy szellemes és elgondolkodtató alkotás, amely a nyári hőség és a váratlan esőzések kontrasztját ragadja meg. A költői képek és a szókincs gazdagsága egy olyan atmoszférát teremt, amelyben az olvasó szinte érezheti a forróságot és a frissítő esőcseppeket. A versben megjelenő "Zorro-t Ócsa mellett" vagy az "Agyzagy 'látja', Éli bá' bot nélkül üt főtt délibábot" sorok humorosan és találóan ábrázolják a hőség okozta zavarodottságot és a kánikula abszurditását. A "Költő agya szétfő, habos!" kifejezés pedig remekül szemlélteti a hőség által okozott mentális káoszt. Összességében a vers egy érdekes és szórakoztató olvasmány, amely a nyár kihívásait és szépségeit egyaránt megörökíti.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hő és eső? Legalább lehet az utcán meleg vízzel zuhanyozni. Kevesebb lesz a vízdíj.” /M. András, a költő legállandóbb és legvízdíjcsökkentőbb kommentelője/

„Utcafröccs, mint forró tusé,

S felfő tőle tokahús-é?

eM úr, öné a pont: Touché!”

/Jean-Jacques Zorro, spanyol Fekete Róka-díjas vívómester/

„Költő Gigászt gyorsan tegyék be a léhűtők közé! Felforrt a zagyvize! Ideje lenne le(h)ülnie!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas forráspont lefokozó/

„Megjött Ház úr levele:

Hűljön Költő leve le,

Utána meg le vele!

Le vele, sőt abcúg,

Ha szellete bab cúg!”

/Vastag Béla, Lehel léhűtőgépszerelő és forró szellet befogó vitorlavászoncselédszobabútorasztalos/

„Hő és eső?! Hő vagy eső?! Milyen arányban?! És hol a köd?! Mi, visszalépett a hő javára?! Most kire szavazzak?! Rögvest összefirkálom a szavazólapomat, mint Stevie Wonder az autogram kérőket!” /Ócsai Óceánia, ómagyar órarugóerőlevesdíler/

„Értem én, ha egy költő úgy gondolja, hogy a sorvégi négy-négy szótagos vegytiszta összecsengéstől lesz jó a verse, de az amúgy is hiányos belbecset nem kellene feláldozni az egyébként is talmi külcsín oltárán. Ez a vers nem csak rossz, de értelmetlen is, sőt tartalmatlan. Mondhatni, hogy sok jó plusz -atlan, -etlen. NEM ENG.!” /Bethlen Katlan, az Atalanta-e Telente? című miabánatos hogyishívják éceszgébere/

„A június eleje mindig szörnyű meteorológusi szempontból, mert a férjem csillagász és állandóan veszekszünk, mert szerintem már nyár van, szerinte meg még tavasz! Én ilyenkor hozzávágom a barométeremet, ő pedig fenyegetően néz a teleszkópjával! Sőt, a múltkor a nadrágját is hozzám vágta és a kezemben lévő sodrófához csapódott a nadrágszíja csatja!” /Kvazári Kázmérné Kumulusz Kamilla, a világhálóval támogatott Neteorológiai Előrejelző Rendszer (NER) Leveli Béke-díjas égfürkésze/

„Mi ez a Svájc elleni első félidős magyar válogatottnál is rettenetesebb és reménytelenebb óborzalom?! Ki kérte Frady Endrét, hogy a témája és a végterméke összekutyulásából keletkezett szagterület, a meteurológia budifalra felkent főpapjaként ossza azt, amit ő észnek nevez?! Amúgy egy héttel le van maradva au időjárás mögött a dadaista droid, mert a hő ugyan egyre nő, az eső viszont már csak vágyálmainkban szerepel! Aki most nyitja ki, annak az esernyője nem nedves lesz, hanem szénné ég! Énanyám, ki vagy a mennyekben, felhősödj! Add már uramanyám az esőt!” /Puzsér Róbert, kritikus hőmérsékletű önkényes mérvadó/

„Satnya, nyafogó, nyámnyila emberiség! Én 150°C-os forró vízben szoktam lubickolni az ózonlyuk alá tett izzó vaskádban, hogy az UV sugarak kellemesen bizsergessék a bőrömet és nem sírdogálok, mint a Hajdú B. István a harmadik svájci gól után.” /Chuck Norris/

Hátmasszázs

Fáj a hátad? Inkább tagadd,
S masszőrnek ne add át magad,
Mert ezeknek nagy a marka,
S kék-zöld leszel, marha tarka!

Hátadat, ha gyűri masszőr,
Átizzad rajtad a has szőr,
És ha kellőn brutál állat,
Tarkót gyúrva tör el állat.

Mikor gerinc mentén halad,
Vergődsz, mint parton a halad,
S bordádba, ha nyomul ökle,
Padról a padlóra lök le.

Lapockádat fonja húrrá,
Nem ujjongsz, hogy hipp-hipp hurrá,
S szívkamrádra sújtva öklét,
Rögvest vár a mindöröklét.

Mennyben előbb örülsz, nahát,
Nincs már test és nem fáj a hát,
Majd lepődsz e masszőr lelken,
Aki rád ül s felhőn elken.

„Idei év eddigi legjobbja. Ez már vmi, már-már vers. Csak így tovább! Ilyen fejlődési rátával alig 2-3 millió vers és ott a Nóbel...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Tisztelt reál úr! Feltéve, de meg nem engedve, hogy még 60 évig élek, ez – a szökőnapokat is figyelembe véve - napi 91-137 darab verset jelent és máris megvan a posztumusz irodalmi Nobel-díj! Napi 8 órás költési munkaidővel számolva 3,5-5,3 percenként egy vers! Hűha, neki is kezdek!” /Frady Endre, költőgigász/

„A bennünket agresszív erőbaromnak beállító klapancia nem más, mint a satnya, tyúkmellű, sörhasú fűzfapoéta önmagáról kiállított szegénységi bizonyítványa. Aljas rágalom továbbá, hogy mi elkenjük a száját a Mennyben, mert amíg mi odafent élvezni fogjuk a jól megérdemelt örökéletünket, ő addig fájós háttal odalenn fog büdösödni a Pokol bugyraiban! Hehe!” /Muszkli Bruszli öt danos feketeöves hátmasszőr, a Kórboncnokok Inkvizítorok Masszőrök Dzsungelharcosok Orgyilkosok Nindzsák és Gördeszkán Utazó Nénihordák (KIMDZSONGUN) közös szakszervezetének kínpadisahja/

„Lemek, ezt és a názáleti Blájent öklözzétek boldán és a padlól lökjétek le a padlóla, de nagyon dulván!” /Poncius Pilátus, jeluzsálemi helytaltó/

„Ejh, üsd a költőt, ne sijánkozz,
ne szisszenj minden csont-szilánkhoz!
Ha odasújtsz köjül a pojchoz,
az úji poéta jikoltoz –
a lelked pejsze mosolyog.”
/Kojánjeggeljitkánjikkantó Jezső, kojtájs ijodalmáj és József Attila imitátoj/

„Na, gyerekek, mit gondolt a költő, miközben a természetellenes hátfájását mesterségesre cserélte? Nem, ne mondjátok ki, mert a hajatoknál fogva húzlak titeket az igazgató bácsi elé! A költő sem mondta ki, hanem verset írt helyette, méghozzá milyen verset, na, milyet?! Mondtam, hogy ki ne mondjátok, nem?! Huttinger, most beírod az ellenőrződbe, hogy ’Egész órán mocskos dolgokat kiabáltam a mosdatlan számmal!’ és én aláírom! Holnapra beküldöd a szüleidet és addigra visszavarratod a letépett füledet! Jövő órára mindenki megtanulja kívülről, vagy morcos leszek!” /Líra Lajosné Izom Ilonka, középiskolai magyar-testnevelés szakos tanár és maszek masszőr/

„A feszültség nem vész el, csak átalakul. Kezdetben vala. Azóta is van, csak, sokasodik, terjed, vibrál, áthat minden élőt, és telent. Alkati kérdés, hogy ki mikor, és mekkora károsodás után veszi fel a kapcsolatot a csapossal, a pszichiáterrel, a masszőrrel, a kozmetikussal, a dílerrel, egyéb feszültséggyűjtő szakemberekkel. Más szakemberek a fesz folyamatos fenntartásáról gondoskodnak - a rendszer így önfenntartó. S az emberi játszmák logikája szerint ez valakinek néha jó, de általában nem neked itt a sor végén, kedves Olvasó.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Elsavasodott kortárs irodalmunkat semlegessé lúgosító önfeledt fájdalomlírájával Frady Endre ismét igazolja, hogy miért megkerülhetetlen mérföldköve ő az univerzum művészetének. Ez a multikulturális jajkiáltás, ez a dimenziótalan halálsikoly más, mint minden egyéb, ami ugyannak látszik, pedig, hej de nem! A földi pokolból a mennyei tisztítómasszázsba jutó költő spirituális látlelete a kihagyhatatlan hiánypótlás netovábbja! Kelt tésztára nyomtatott Frady Endre kötetet minden éhező magyar proletárcsalád lesöpört padlására!” /Máglyássy Mufurcné Zsándárk Zsenilla, az Egyedülálló Néplíra Szakszövetség (ENSZ) irodalmi szakreferense/

„Lesöpört padlású éhező proletárcsaládok?! Hol él maga, szakreferens polgártársnő, Bécsben?! Na, fejezze be ezt az országimázs rontó-bontó munkálkodását, és iszkiri szülni! Akinek nincs gyereke, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, majdnemmindenügyi szakállamtitkár/

„Mi volt ez a szánalmas ordenáréság?! Mi volt ez a vergődő szellemi székrekedés?! Inkább harapnék rá fájós foggal egy filézetlen sündisznóra vagy csapnám rá a liftajtót a nyelvemre, minthogy Frady Endre versét a munkakörileg kötelező félnél többször elolvassam! Ez utóbbit anyám szerint se tegyem, mert ilyenkor egyszerre jön rám az akut hasmenés és a heveny hányinger, ami után ő órákon keresztül moshatja le a vécéajtót, amitől megfájdul a háta, és ráköltheti másfél havi nyugdíját Muszkli Bruszli hátmasszőr méregdrága óradíjára! Megállj Frady, jön még költőre dérreldúr!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rajtam egyszer bepróbálkozott egy hátmasszőr, de pillanatok alatt könyékig pépesedett az ökle.” /Chuck Norris/

Én-ek az esőben

Tyün Coang egyik éne és a túlfújt vizsla a robbanás előtt
/Tyün Coang tizenharmadik énjének felvétele/

„Ehun e a barnarizs, la!” –
- szól Tyün Coang őstermelő,
amidőn egy túlfújt vizsla
esőfelhőn kerül elő

s rizstáblába belerobban.
Megremeg Tyün Coang feje,
mint a lég a pergő dobban,
ami körül zeng a je-je.

„Hinnye, kéne kemény szesz, tyű!” –
- szól s hasadnak benne én-ek,
s április négy mintás kesztyű,
melyről Tyünből szól az ének.

Dúlnak skizofrénszarvasok,
mit csak barna szemű rizs lát,
s bár rajta már nem fog a sokk,
ugratják a szétszórt vizslát.

„De szépen esik az eső! Trallala, sallala, la!” /Tyün Coang egyik éne/

„Brühühü hüpp-hüpp brühühü, tyű!” De randa idő van!” /Tyün Coang másik éne/

„Ez kész! Úgy megbomlott az elméje, mint ’89-ben a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság. Nagyezsda nővérke, jó szorosra kösse azt a kényszerzubbonyt a ketteskén, nehogy teljesen szétcsússzon, mint terminátor a mágnesviharban!” /Tyün Coang harmadik éne, Dr. Druzsba ideg- és elmesebész/

„Hopp, ugorj szétszórt vizsla, hopp!” /Tyün Coang negyedik éne, a skizofrénszarvascsorda/

„Ki az az állat, aki tűzveszélyes hidrogénnel fújta túl a vizslát?! Ja, hát én voltam! Hehe, bocsika!” /Tyün Coang ötödik éne, Luft Lajos, ligeti lufiárus és légtornász/

„Muhi, Mohács, Segesvár, Arad, Frady Endre… nemzetünk tragikus mélypontjai! A költő a magasban szárnyalás helyett olyan mélyrepülést mutat be, hogy fúrópajzsot lehetne rászerelni és hamarosan készen lenne az ötös és a hatos metróvonalunk is. Anyámmal szívesen elutaznánk a ByeAlex téri végállomáson látható Frady Endre Posztumusz Emlékkiállítás záróünnepségét megtekintésére. Ha ingyen van!” /Tyün Coang hatodik éne, Puzsér Róbert, kritikus/

„A hetedik én magam vagyok!” /Tyün Coang hetedik éne, Tyün Coang/

„Most szóltak az Országos Meteorológiai Intézetből, hogy gyorsan mossam már el ezt a vircsaftot, mielőtt még széthordaná őket egy magnetikus vihar!” /Tyün Coang nyolcadik éne, az eső/

„Csak ne belém!” /Tyün Coang kilencedik éne, a Tisza/

„Nyári napnak alkonyulatánál megállék Tyün Coang kanyargó kilencedik énjénél” /Tyün Coang tizedik éne, Petőfi Sándor/

„Cunamit érzek az Erőben, sőt divergenciát!” /Tyün Coang tizenegyedik éne, Darth Vader, sötét nagyúr/

„Ne dumálj Vödör, mert lapra szereltetem a Halálcsillagodat a lüke zabigyerekeddel, te fekete bádoghörcsög!” /Tyün Coang tizenkettedik éne, az Erő/

„Nem kenyerem a beteges önimádat, de szerintem egyre zseniálisabb mélylírákat írok! Ha ugyan ezt lehet még egyáltalán fokozni…” /Tyün Coang tizenharmadik éne, Frady Endre/

„Na, itt a vége, de elfutni már nem fogtok véle, mert egy félkörívessel lerúgom az összes fejeteket!” /Tyün Coang tizenhárom plusz egyedik éne, Chuck Norris/

Szárnyalhatnék

A Költő a felhők felett (a NASA felvétele)

Hogyha nekem lenne szárnyam,
De igazi és nem pár nyam-
-vadék Made in China plasztik,
Felröppennék, mint egy klassz tik-
-takos órából a kakukk,
S ordítanám: „Szent Habakuk!
Itt szállok a felhők felett,
Mint akinek elege lett
Abból, hogy a Földhöz ragad!
Nehézkedés, add meg magad!”

Sajnos felébredek mindjárt,
S tudván, plasztik szárnyat min gyárt
Sorban sok egyen-fenomén,
Ma inkább csak focizom én.