A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saslik. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saslik. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 28., péntek

Stefánia vagdalt

Utcasarkon énekelt
Hajléktalan vak dalt,
S hozzá ezért székeket
Stefánia vagdalt.


„Mit csinálhattam volna, szörnyen hamisan énekelt! Még szerencse, hogy volt nálam pár szék, amit a lila majmok lelátójáról szakítottam fel!” /Dr. Saslik Stefánia, adóellenőr és a ferencvárosi B-közép zöld sas kórusának női szólamvezetője/

„Au, ez fájt! Egy kis apróért énekeltem, nem székdarabokért! Jaj, és még rugdosnak is!” /Dr. Humán Huba, négy diplomás munkanélküli, hajléktalan vak koldus/

„Hé, rendőr úr, ne rugdossa már azt a szerencsétlent a vasalt bakancsával!” /Dr. Kalkuttai Piréz, szociális munkás és jogvédő aktivista/

„Ne aggódjon nagypofájúkám, a kincstári bakancs mindent kibír! Bent az őrsön majd kipucoltatom valamelyik őrizetessel. Maga kornyikás vakegérkém, meg ne halálhörögjön nekem közterületen, mert ha itt mer meghalni, megbírságoltatom!” /Tapló tizedes/

„Az utcai incidens minőségbiztosítás híján teljesen spontán, tervszerűtlenül és abszolút nem ISO szerint folyt le. Amennyiben minden résztvevő kitölti öt példányban az alábbi űrlapokat, akkor el tudok tekinteni a szigorú pontlevonásoktól. Így ni, meg is vagyunk! Egymilliót kapok. Számlával egymillió háromszázhetvenezer lenne.” /Pökhenddy Pörc, uzsorás és ISO auditor/

„Megszüntetjük a szegényeket! Magyarország jobban teljesít!” /óriásplakát a hajléktalan vak székdobált teteme fölött/

„Na, oszoljunk emberek, nincs itt semmi látnivaló! Te meg, Stefikém, ne bőgj úgy, mint egy gyerek! A legközelebbi meccsen személyesen én vezetem majd a biztonságiakat és szerzek neked vadonatúj székeket ezek helyett a széttörtek helyett! Na, menjél dolgozni és felejtsd el ezt a hajléktalan trógert! Remélhetőleg számodra mára ez az arc lesz a végső!” /Saslik Sutymánd, őrnagy/

„A leghatározottabban tiltakozom, hogy a nevemet egy ilyen fércmű sározza be és elmenjen tőlem az emberek étvágya! Pereljünk séf úr, pereljünk!” /Stefánia vagdalt tepsis burgonyával/

„A szocializmusban szocializálódott szociálisan érzékeny költő rusztikus szarkazmussal billenti fenékbe a kapitalizmusban kapitalizálódott kapitálisan érzéketlen társadalom ormótlan otrombaságának destruktív könyörtelenségét. A tipikus ’Ha a hegy nem tejel Mohamendnek, Mohamed agyonveri a hegyet’ mentalitás teljes átélése teszi a verset olyan szívmelengetően visszataszítóvá. Lelki sonkapácban megforgatott böjti rögvalóságiszony, ne hagyj el!” /Sonkády Eulália, a Koplaló Katarzis c. folyóirat esz- és isztétája/

„Anyám szerint a Stefánia vagdalt finom, de ő nem érti, hogy ez az átok bérigric egy ócska szóvicc miatt pillanatok alatt lerombolt mindent, amit költőink évszázadok alatt felépítettek! Frady Endre vasalt bakancsos ormótlan verslábával négy sorban rugdosta halálra a magyar irodalmat. Ha lenne hangom, azt énekelném, hogy ’Mindig van lent és még lentebb, ne várd a csodát, és üvöltve mondd, hogy ne tovább!!!’. Vae victis!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem egyszer alvás közben vasalt bakanccsal megrúgott valaki. Reggel felébredve láttam meg, hogy hónaljból kiszakadt a lába.” /Chuck Norris/

2013. december 10., kedd

Menzasas

Sas a menzán /a NASA felvétele/
Kelkáposztán úszó fasírt
Fölött pár kört szirti sas írt
Nyálcsorgatva, mint ki éhes,
S ijedtemben szóltam: Hé, hess!

Ekkor ez a szörnyű kan sas
(Akkora, mint másfél Kansas!)
Étkem mégis elorozta:
Se fasírt, se kelkáposzta,

Se rósejbni, se sült saslik!
Bő torka, e böhöm sas lik
Mindent nyel és halomba ront,
Mint csókos a köznép vagyont.

Mégse haltam éhen, bízs ám,
Mert maradt még tejberizsám!
Megnyugtató nekem e jel:
Abszurdisztán jobban tejel!

„Bízs ám?!?!?!?! Bízs?!?!?! Ááááááá!!! NEM ENG.!” /Szimpla Szatyor, főcenzor/

„Bizsony, bizsony! Így kurucosan, tyű!” /Frady Endre, népi költőgigász és szép szuperstatikus/

„A menza dolgozói nevében kikérjük magunknak a feltételezést, hogy az étkezdénk légterében ragadozó madarak röpködnek! A nyilvánvalóan illuminált állapotban lévő költő valószínűleg egy a plafoni lámpához túl közel merészkedő zöld bogyómászó poloska, vagy egy kardfogú csótánylepke árnyékát vélte szirti sasnak. Arról pedig nem mi tehetünk, hogy a figyelmetlen vendég asztaláról egy farkaséhes egészségügyi dolgozó, vagy pedagógus elcsórja a napi menü maradékát. A tejberizsünk viszont tényleg meglepően jó! Ezt mi magunk sem értjük...” /Tápossy Tohány, a Recirkulált Maradék Menza üzemigazgatója/

„Felháborító ez az EU-bérenc nihilista pánikkeltő liberálbolsevik fűzfapoéta, aki gúnyos fröcsögésével kétségbe vonja népi … ööö... polgári demokráciánk legújabb vívmányait! Magyarország igenis jobban tejel … ööö … teljesít!” /Finesz Jenő, országimázsért felelős ideológiai menedzser és betanított lózungbérenc/

„A legálisan főzhető pálinka hatására rám törő őszinteségi roham hatására be kell ismernem, hogy az ország és bárgyú népe számomra tényleg jobban tejel.” /Zsákszám Alajos, csókos oligarcha/

„Mi very örülni, hogy state-ünk, az USA szíve lenni benne versben! Költő lenni great magyar! Mi szeretni anyaország! Könny szökni szívbe, mikor hallani kelkáposzta és fasírt! Jó magyar konyha! Óhaza! Brühühü...” /Steve Pacal, ámerikás magyar és Kansas City polgármesteri hivatalának főportása/

„Texas háromszor akkora, mint Kansas, de itt nincs egyetlen sas sem, mert már rég megettem az összeset.” /Chuck Norris, csúcsragadozó/

„Megemlíthetném, hogy Kansast nem kansasnak, hanem kenzesznek ejtik, de ez olyan lenne, mintha egy fekália halom közepén a zöld döglegyet egy feketére cserélném. Anyám szerint van szépen csillogó zöld döglégy is, de ezt most hagyjuk! A méltán lesajnált költő mindannyiunk közös bánatára nagyon szorgalmas, de sajnos nála a mennyiség nem minőségbe csap, hanem a fent említett marhatrágyába. Mi meg mosakodhatunk. Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ismét egy vers, sőt csupa nagybetűvel VERS, amelyben korunk korszakos zsenije eljátszik a valóság gondolatával, és világpolgárként a jellegzetes óbudai angoljával elénk helyezi a menzák szilaj vadságának és a tejjel-mézzel folyó Kansasnak a már-már antagonisztikus elementaritását! Éljen a közétkeztetés, mert ott mindig bőven van maradék!” /Éhkopp Aranka, középiskolai magyartanár és menzai mosogató/