Szabálykövető dal

Helsingøri tiszta járdán

Szép nyugodtan sétál pár dán.

Bringás őket nem üti el,

Megtiltja a közúti jel.

Nálunk bezzeg rolleresek

Miatt ide-oda esek;

Bőszen száguldozva olyik

KRESZ-re magas ívben tojik.

  refr.:

  Kövess szabályt, haver!

  Fáj a balsors, ha ver!

  Balhé helyett Erkölcs-

  -tan tankönyvre, jer, költs!

Tuc-tuc Merdzsós indexhiány

Mián sikolt vidéki lyány,

Ki a fővárosba kerül,

S elgázolják vademberül.

Aki szabályt követ, gyenge?

Aki szabályt áthág, penge?

Menő szlogen - ó, nagy egek!:

Magyar vagyok, szabályt szegek!

  refr.:

  Kövess szabályt, haver!

  Fáj a balsors, ha ver!

  Balhé helyett Erkölcs-

  -tan Tankönyvre, jer, költs!

„A fateromék fiatalkorában az indexelés még az irányváltás jele volt, ma már a gyengeségé. Manapság csak a nyüzügék indexelnek! Nekem nem kell jeleznem, mert amerre én megyek, arra van az egyenes! A főút én vagyok!” /Merdzsó Leó, némileg korlátolt elméjű cezaromániás drogdíler/

„A sakkból is tudjuk, hogy a gyalog járkálók fele sötét paraszt. Hogyan tudnám észrevenni az ilyen kivilágítatlan ürgéket, amikor hetvennel tépek a járdán?!” /Duplakerekű Dezső, rolleres pizzafutár/

„Frady Endre "Szabálykövető dal" című műve egy humoros és szatirikus költemény, amely a közlekedési szabályok betartásának fontosságát és a szabályszegés következményeit tárgyalja. A vers két világot állít szembe: a dániai rendet és a magyarországi káoszt. A költemény első része Helsingør tiszta járdáin sétáló dán párról szól, akiket a közlekedési szabályok védelmeznek. Ezzel szemben a magyarországi helyzetet a rolleresek és a szabályokat figyelmen kívül hagyó autósok jellemzik, akik miatt a gyalogosok veszélyben vannak. A refrén egyszerű, de hatásos üzenetet közvetít: a szabályok betartása elkerülhetővé teszi a balsorsot és a konfliktusokat. A vers második része a vidékről a fővárosba került lány tragédiáját mutatja be, akit egy szabályokat figyelmen kívül hagyó sofőr gázol el. A költemény végén a szerző ironikusan kérdezi, hogy a szabályok betartása gyengeség-e, míg a szabályszegés menőség-e, majd a magyar mentalitásra reflektál, miszerint a szabályszegés szinte nemzeti sport. Frady Endre verse könnyed, mégis elgondolkodtató stílusban hívja fel a figyelmet a közlekedési szabályok betartásának fontosságára, és humoros formában kritizálja a szabályszegő magatartást. A refrén fülbemászó és emlékezetes, a vers pedig jól tükrözi a mindennapi élet abszurditásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Idegesít az a sok belterületi közlekedési tábla! Rengeteg van belőlük! Hogy tudnám százötvennel mindet megnézegetni?! Az ember vagy olvasgat, vagy vezet!” /Cikázó Celesztin, cizellálatlan citromdisznó/

„Biztos úr, a vádja koholt,

Nem ittam ma véralkoholt!

Tán túl finom fehér Tom por

Miatt fáj aljamon tompor!”

/Hajts Tompika, útszéli árokban nyolc napon túl gyógyulva elfekvő ideiglenes brüsszeli lakos/

„Frady Endre „Szabálykövető dal” című opusa ismét bizonyítja, hogy a költő szenvedélyesen vetette bele magát a versírás abszurditásába. A mű groteszk módon egyensúlyoz a KRESZ-szabályok és az erkölcsi nevelés fölött, miközben olyan stílust ölt, mintha egy ovisoknak szóló balesetmegelőzési kisfilmhez íródott volna. A „Helsingøri tiszta járdán” kezdősorok úgy vezetik be a művet, mintha egy skandináv idillben járnánk, de a második versszakban már a magyarországi káosz világába zuhanunk, ahol rolleresekkel hadakozva próbálunk túlélni. A refrén pedig – amellyel talán már magát Fradyt is megijeszthette a saját agyszüleménye – didaktikus módon zengi az erkölcstan fontosságát, egyfajta punkos pedagógiai himnuszként. A legnagyobb kérdés persze, hogy a „tuc-tuc Merdzsós indexhiány” szintagmának vajon van-e bármilyen értelme, vagy Frady egyszerűen csak elérte a szabad asszociációk végpontját. Az egész vers egy furcsa közlekedésbiztonsági agymenés, amit nehezen lehet komolyan venni, de talán nem is kell. Összegzésként: ha valaki egy fülbemászóan szürreális, szabályt követő közlekedési ódát keres, Frady verse kitűnő választás lehet. Ha viszont értelmes üzenetet vagy valódi költői mélységet keresünk, akkor jobb, ha a biciklisáv mellett elsétálunk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Eszek-iszok-dínok-dánok!

Ugorjatok félre, dánok!

Szervdonortól kéne má' lép,

Aki magyar, gázra rálép!”

/Gázfröccs Gejzír, gőzagyú gumihengerfejlövéses gombamódos gazda/

„Valami bűzlik Dániába', tán a dán metán?! Mindeközben a szerencsésebb fejlövéstörténetű középkeleten itt vannak nekünk a flaszter hungarikumai: a józanság borízű hangja, szabálykövetés okosba' és a megunhatatlan bunkó vs. balekok társasjáték. Magyarország, Szeretlek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hű mán, humán! Netán metán?! Mister Flaszter?! Fajló fejlő?! Bunkó banki bankó?! Boríz beráz?! Balek belak?! Szabályt szablya szabja?! Társasjáték?! Jártas Máték?! Társas sastár?! Szurit szeret?! Nőver never! Naaa… ver!!! Neee… vér!!!” /Zoknilyukas Zakariás, zöld Zaporozseces zombi/

„A merdzsósok nevében kikérem magamnak! A bélyeggyűjtő bélyemvékben nincs irányjelző - vagy sikeres az agyzsugorító tanfolyam, amit az átvételt követően kell elvégezni. Lehet, hogy ez is benne van az árban?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Merez Merdzsós/

„Merdzsós, beszósz Bélyemvének?!

Kezgyé temetési ének

Rendelézsbe, ami salyát!

Ellátom a verdád balyát!

Idegesít engem fel ez,

Csak a hüje iránylyelez!

Bosszú idelye lyön, mer ez

Vérlazító! Murdelsz Merez!”

/Bé Amway, agyzsugorított kétajtós szekrényfiú/

„Követni vagy nem követni? Ez itt a kérdés. De ha nincs szabály, ez nem kérdés. Van még kérdés?” /M. András, a költő legállandóbb és leghamletibb kommentelője/

„Nem, nem, eM úr, nincs már kérdés;

Járdára hullva tört térd és

Tűnt bringás, mert földre kent ő…

Sebaj, mindjárt itt a mentő!

Megállj bringás, az a szabály,

Tettedért börtönben zabálj!”

/Hamlet Hümér, hazánkban haditudósító hullajelölt/

„A tett halála az okoskodás.” /Lucifer/

„A telt halála a torkoskodás.” /Omlett/

„A lett halála a sokkos Škodás!” /rigai rangidős rendőrnő/

„Elém ugrott, jaj, lett,

Féknek léptem mellé,

Gázt adtam és baj lett,

Holt lettből folyt el lé!”

/a sokkos Škodás/

„Extrán peches Béla meg én;

Dőltünk, mint selejtes inga;

Nagyszobánknak kisszőnyegén

Elütött egy szobabringa.”

/Méla Béláné Fátum Fatália, a Szobabiciklik Áldozatainak Jókora Zúzódásait Ápoló Rend (SZÁJZÁR) betanított segédanyácája/

„Szovjet utat Mazda rovja…

Szembefut egy gazda lovja…

Lekoccolnak: Nazdarovja!”

/Vodka Vodkanovics Vadkan, Volgamenti vadőr és Darth Vader matricás véderőleves díler/

„Frady Endre "Szabálykövető dal" című versikéje egy olyan irodalmi förmedvény, amelyet még a legelvetemültebb grafománok is szégyellnének papírra vetni. A költői tehetség teljes hiányát tükröző sorokban a közhelyek és a banalitások olyan mértékben tobzódnak, hogy az olvasó szinte fizikai fájdalmat érez. A vers első két sora egy unalmas és semmitmondó képet fest egy dániai sétáról, amelyet a költő valószínűleg egy turistakalauzból ollózott össze. A magyarországi rolleresekkel kapcsolatos panaszok pedig annyira elcsépeltek, hogy az ember szinte hallja, ahogy a papír is unalmában ásít. A refrén olyan didaktikus és erőltetett, hogy az olvasó szinte könyörög, hogy valaki állítsa meg ezt a szellemi környezetszennyezést. A "tuc-tuc Merdzsós indexhiány" kifejezés pedig annyira erőltetett és mesterkélt, hogy az ember szinte szégyelli magát, hogy egyáltalán elolvasta. Frady Endre ezen alkotása nemcsak hogy nem éri el a költészet legalapvetőbb szintjét, de még a legelnézőbb olvasót is arra készteti, hogy sürgősen valami értelmesebb elfoglaltság után nézzen. Ez a vers egy irodalmi katasztrófa, amelyet jobb lenne örökre elfelejteni.” Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nekem jött egy tuc-tuc Merdzsó

Fenn a széles járdán, mer’ Joe

Skinhead-sofőr túl vakmerő

Volt s azt hitte, pár lóerő

Által ez a rút hirignem

Diadalt hoz neki, mígnem

Szeme loccsant, mind a kettő,

S hasfalamon poszter lett ő.

Hasfalamon sok a vastag

Kocka formátumú hastag,

Amin törnek Mercédeszek,

Miket reggelire eszek.

Audisok, Bélyemvések

Lelkébe is mélyen vések,

Ha halott tanúi annak,

Rólam messze lepattannak.

Bizony, aki nem indexel,

Rászólok: Most sírba fekszel!

S verdájával addig verem,

Mígnem alá verem terem.”

/Chuck Norris, akinek vannak rímpárjai és nem fél használni őket/

Nyári tetem dala

(hullajó hőtágulási höhöhö...)

Hűha, jön a hőhullám,

S forróságtól nő hullám!

Megduzzaszt, mert galád a

Hő s rám szorul faláda.

Bő humusztest csírás, ó!

Ládámról szól sírásó:

„Gödörbe beragad ok

Nélkül!” s közben dagadok.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

Véget vetve zavarnak,

Szűk nejlonba csavarnak.

Tudom jól, hogy kell e mez,

Mert büdösség jellemez.

  refr.:

  Nagy melegben tágulnak a testek,

  Bálnatesttel ormótlanul festek,

  S nem moccanok, mert a hullák restek.

  Sala-lala restek eme testek!

„Költő úr, ha már egyszer volt szíves elhalálozni, akkor ne danolásszon, hanem bízza ránk a hőtágulás okozta térfogat növekedésének kordában tartását! Maga csak nyugodjon békében és nem lesz semmi hézag, legfeljebb dilatációs!” /Tetemes Tihamér, a temetkezési vállalat tetemtérfogat koordinátora/

„Kétségtelen ugyan, hogy télen az elhunytak a hideg miatt valóban kisebbek és nem kell nekik akkora sírgödör, ám a fagyott talajrögök miatt ennek kiásása sem gyerekjáték! Bizony gyerekek, a sírásók élete nem csak játék és mese, mégis bőszen munkadaloljuk, hogy

          Kisebb tetem, nagyobb tetem,

          Mindegyiket eltemetem,

          Aztán sosem veszem zokon,

          Ha sok jattot ad a rokon!

Na, szóval minden porból vétetett hunyjon el nyugodtan és ne aggódjon, mi elintézzük, hogy visszatérjen a porba!” /Gödör Géza, Kossuth-díjas sírásó/

„Jaj, de kedves gyerekdal! Megzenésítjük és hatalmas sikerünk lesz vele a Vadul Éneklő Rocker Gigászok Ősállati Zenefesztiváljának (VÉRGŐZ) after death partyján!” /Hullafolt Huba, a Zombi Brothers frontembere/

„Kedvenc irodalmi sziklaugrónk újabb performanszát jelentette be. A cím felmutatásával jelezte, hogy ezúttal a megszokottnál is feketeövesebb gyakorlattal örvendezteti meg a nagyérdeműt. A sokat látott pontozók komoly várakozással tekintettek fel a szirtre, ahonnan a túlélés legcsekélyebb esélye nélkül zuhan majd a Mester, akinek a családja majd átveheti a posztumusz elismerést. Arra még a legtapasztaltabbak sem számíthattak, hogy az esztétikai élményt nem a rettenthetetlen sportoló több tucat tökéletesen kivitelezett légi bukfence biztosítja majd, hanem egy rekordmagasságból elkövetett hasas, mely után a sportoló a legjobb egészségben partra úszik, és a fecskéjéből a vizet röhögve a hitetlenkedő szemtanúkra csavarja. Köszönjük, Mester, de nem vagyunk méltók!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mester, humán polgártárs úr, Mester?! Maga szerint Frady Endréről lett elnevezve a közterületünk?! Ebben az esetben követeljük az utcánk nevét Margaritára változtatni! Szeretjük a pizzát, főleg nyáron, amikor a nagy melegben kitágul!” /Sajtos Soma, a Mester utca lakóközösségének szócsöve/

„A regényem magyar fordítása Frady Endre és Mozzarellás Pizza címen jelent meg?! Amíg ezt nem tudtam, addig békében nyugodtam…” /Mihail Afanaszjevics Bulgakov (1891-1940), orosz orvos és író/

„Megmondva a tutit, a költő könnyed játékossága pajkosan átszaglik még ezen a fajsúlyos tematikán is, miközben olyan létkérdéseket boncolgat, hogy van-e hőtágulás a halál után és olyan irreverzibilis állításokat fogalmaz meg, sőt kijelentéseket tesz, mi szerint igen! Hiszen miért is ne, ugyebár?! Attól, hogy meghalunk, még élvezhetjük az életet odaát, sőt, pont ekkortól tudjuk magunkat igazán átadni az önfeledt végtelenné terjedésnek! Nem a külcsín számít, hanem bélbe csinált nagy dolgok! Merjünk büdösek lenni! Igazi érzékirritáló multifunkcionális ingerlíra! Kötelező olvasmány nyárra, punktum!” /Kőbevésett Ólmosbotné Megfellebbezhetetlen Apelláta, a Majd Én Megmondom! (MÉM) című miheztartási magazin mértékadó matrónája/

„Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteménél csak a Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteme által Frady Endre hőtől tágult és zöldesszürkén bűzlő teteméről írt verse lehet borzalmasabb! Nem az a baj, ha egy sehonnai fércember gusztustalan szerves trágyává boldogul, hanem az, hogy ezt még rímekbe szedve közhírré is téteti! Nincs az az irodalmi szagelszívó berendezés, amelyik meg tudna minket szabadítani ennek a szellemi szagbarbárnak a miazmás kipárolgásaitól! Hiába szellőztetnek a kortárs túlélők, fellélegezni csak az utókor fog! Ezt mi már anyámmal egy felhőn üldögélve fogjuk nézni, hacsak nem kell épp leordítanom egy illetékes angyal fejét amiatt, hogy a mennyei média kezd elbulvárcelebesedni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, drága híveim, ez a vers bemutatja, hogy azért célszerű feltámadni, nehogy az ember hulla legyen egész életében! Szörnyű dolog lehet az örökkévalóságig oszolni, úgyhogy legyünk óvatosak és eksztázisba esés előtt kapcsoljuk be a biztonsági öveket!” /Karizma Kázmér, igehirdető és gyülekezeti fő név/

„Hullahad, oszolj! Az utolsó harsonaszó jelezte ’Fel, támadunk!’ parancsra majd újra össze lehet állni egy közös örökkévalóság idejére. Addig mindenki nyugodjon békében és egy hangot ne halljak!” /Gábriel arkangyal/

 „Hááát… nem irigylem a halandókat! A félisteneket kevésbé sajnálom.” /Chuck Norris/

A költő dala

Költő, mikor költ,
Nem le-t mutat, föl-t;
Végcélja az Ég,
Belül ezért ég.

Fűti őt a hév,
S ha elüti HÉV,
Mely nagy, mint a hegy,
Lelke mennybe megy.

   refrén:
   Költő, akit ölt, ölt, ölt
   Le a HÉV, nem költ, költ, költ,
   Hanem némán hal, hal, hal,
   S pépes teste hűl, hűl, hűl.

Költőmassza zöld,
Beissza a Föld,
S terem rajta fű.
Aszta’ de szép, hű!

   refrén:
   Költő, akit ölt, ölt, ölt
   Le a HÉV, nem költ, költ, költ,
   Hanem némán hal, hal, hal,
   S pépes teste hűl, hűl, hűl.

(haláltánc!)

„Oh, de szívesen megzenésíteném ezt a költői dalt, de hát ki enged oda egy csokigolyót a zongorájához?!” /Wolfgang Amadeus Mozart, néhai zeneszerző és jelenlegi csokigolyó/

„Megjegyezném, hogy még ha fradista is, akkor is piros a költői massza... De ügyesen be lett csempészve némi propaganda.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Akit elüt a HÉV, reál úr, az egyrészt összekenődik zöld festékkel, másrészt hullaként előbb-utóbb amúgy is bezöldül kicsinyég. Úgyhogy a zöld massza többé-kevésbé helytálló, így nem helytelen Frady Endrét egy nagy tepsi spenótként ábrázolni.” /Dr. Darálthús Dögény, kórboncnok és amatőr közművelő/

„Egyszer nekem jött egy száguldó HÉV. Abból is gusztustalan zöld massza lett.” /Chuck Norris/

 „NEMÁ!!! Átcuccolunk a YozsefAttila.blogspot.hu-ra?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne aggódjon, humán úr, a költő nem halt meg, csak évi rendes költői szabadságán átalakult zöld masszává! Majd elmúlik! Érdekes kérdés egyébként, hogy egy szavalóversenyen esetleg fellép-e masszaként?” /Rimamurányi Rögöny, házmester és helyi mindentudó/

„Mi van?! Ki szórakozik a nevemmel?! Rükvercben úgy elütöm az állítható hátsó szárnyammal, hogy a rázókő adja a másikat!” /Felipe Massa, csavaros eszű brazil Forma 1-es pilóta/

„Felipe Massának nem csavar állt bele a koponyájába, hanem Rubens Barichello autójának hátsó felfüggesztéséből elszabadult rugó rúgta be a homlokát! Még szerencse, hogy mindez a Hungaroringen történt és magyar orvosok kezébe került! Ez még 2009-ben történt. Azóta ezek az orvosok már valahol Európában dolgoznak, úgyhogy legközelebb érdemesebb lesz Angliában, vagy Németországban balesetet szenvedni.” /Bokszutca Bönyő, Forma 1-es szakíró/

„A költő dala ismét hiányt pótol, a költő daltalanságának a hiányát! Frady Endre úgy bánik el a szavak jelentésével, ahogy a legendás Szergej Bubka a világcsúcsokkal, folyamatosan meghaladja őket! Ez a korszakokon átívelő öntörvényű géniusz a saját koordináta rendszerének origójaként rendületlenül utat mutat, sőt utat tör a konformizmusban megfáradt társadalom légkondicionálatlan HÉV-eken reménytelenül izzadó magatehetetlen tömegeinek. A költő dala elixír a vájt füleknek!” /Miamanó Mentolné Terembura Titanilla, középiskolai magyartanár és OKJ-képzett rúdugró edző/

„A költő dala?! Ez a közízléstelen médiahulladék mégis mitől költő és mitől dal?! Attól költő, hogy önmagukban értelmes szavakat értelmetlen sorrendben helyez el és így megfoszt minden jelentéstől?! Attól dal, hogy van benne refrénnek nevezett versszak, ami attól refrén, hogy más a szótagszáma, és attól más a szótagszáma, hogy az utolsó szót még kétszer teljesen feleslegesen megismétli?! Anyámat ideiglenesen egy meg nem nevezett kelet magyarországi zsákfaluban állomásoztatom, ahol se újság, se rádió, se tévé, se térerő, se internet nincs, így remélhetőleg Frady Endre vers se! Európától ennyire távol talán védett lehet!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Karácsonyi tinidal

Fanni lányom által kért karácsonyi dalocska, amelyről kiderült, hogy a Fölmászott a nyúl a fára, a Kiskarácsony Nagykarácsony és a Német Himnusz dallamára is elénekelhető. Jó nótázást!

"Fára hálót a póknyáj fon" /Frady Endre felvétele/

Akkor érzem magam okén,
Ajándékot, ha kapok én,
Szélessávú internetet,
S árad bennem a szeretet.

Fára hálót a póknyáj fon,
Internethez kéne iphone,
Meg egy StarWars lézerpuska.
Ugye, hallasz kis Jézuska?


„Hogyne hallanám ezt a rettenetes kornyikálást?! Nem elég, hogy jászolban fekszem és barmok közt nyugszom, még a dobhártyám is beszakad! Ez csendháborítás! Senki sem ítélt el téged?! Nem?! Na, jó, én sem ítéllek el téged! Menj el és többé ne énekelj!” /a kis Jézuska/

„Nézze, költő úr, mondanám, hogy ebben a stresszes karácsonyi időszakban ne terhelje túl az agyát, mert valahol elpattan egy ideghúr, de nem mondom, mert tudom, hogy önnek a versíráshoz sosincs szüksége az agyára. Mindig ez van, ha valaki az esze helyett a klaviatúráját használja. Fentiek figyelembe vételével természetesen NEM ENG.!” /Tilttűrtámogat Tódor, főcenzor és legfőbb ENG.! és NEM ENG.! pecsétőr/

„Na, nyámnyila átokfajzatok, most az agyatokba verem, hogy ’Mit gondolt a költő?’! Azt gondolta, hogy miközben a pókháló borította karácsonyfa a tradíciók avíttságának a szimbóluma, addig ti, elkényeztetett nyápicok, a kereskedelmi média reklámblokkjai által megmételyezve nem akartok mást, csak kapni, kapni és kapni! Mindent és most! Lennék csak az anyátok, annyit kapnátok, hogy a fal nem győzné adni a másikat! A mű bármilyen dallammal való elénekelhetősége a kultúráktól és társadalmi berendezkedésektől, valamint koroktól független alapigazság apoteózisa. Nem, Szotymándi fiam, nem apa teázása, hanem apoteózisa! Apádat holnap teázás helyett küldd be hozzám az ellenőrződdel egyetemben! A verset pedig jövő hétre mindenki kívülről megtanulja! Mindenkit ki fogok hallgatni!” /Tannenbaum Tivaldné Kőkemény Klotild, középiskolai magyartanár és a Keménykezű Oktatók Karizmatikus Intézetének (KOKI) alelnöke/

„Jaj, fiam, dehogy megyek be a magyartanárodhoz! A múltkor is akkorát behúzott, amikor meg akartalak védeni, hogy kórházba kerültem és el kellett halasztanom a címmérkőzésemet! Inkább azt hazudom, hogy lebetegedtem és itthon maradok teázni! Hátha ezúttal megúszom!” /Szotymándi Szittya, nehézsúlyú ökölvívó világbajnok/

„De gáz már ez az izé! Netem már évek óta van, iphone-omat lassan lecserélem valami ütősebbre, lézerpuska meg a dedósoknak való! Látott már tinit ez a csávó, vagy csak a Hírcsárdán olvasott rólunk?! Valami vonalas telós vén trotty lehet, aki a monitorról is azt hiszi, hogy valami hadihajó! A suliban az a kigyúrt magyartanárnő meg el van ájulva tőle!” /Szotymándi Szilárd, gimnazista/

„Ez a mű egyike a kiemelkedő alkotásoknak némi bukfencekkel tarkítva. Az első versszak rendben is van, jól példázza a fogyasztói társadalom elvárásait a karácsonnyal szemben, már csak a cofidis hitel hiányzik belőle. Számomra a törést a póknyáj kelti, egy idilli karácsonyi kép ronda pókokkal? De mi az a póknyáj? és hozzá ez a számomra erőltetett rím és márka reklám... De az utolsó két sor vissza billent az ihletett karácsonyi hangulatba, remek befejezéssel. Sose rosszabbat.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Frady Endre puszta léte felveti bennem a vissza-visszatérő kérdést: Mit gondolhatott a Teremtő?! Nem bánta-e meg a Noénak tett ígéretét és nem játszadozott-e el egy Frady Endre környéki lokális özönvíz gondolatával?! Ha szemet szemért és fogat fogért, akkor küldjek Frady Endrének zárt alakzatba terelt értelmetlen betűhalmazt karácsonyra?! Anyám szerint ne legyek már ennyire ószövetségi, mert még megkövez az epém és véletlenül körülmetélem magam! Sebaj, ha a kínzó fájdalom elfeledteti velem ezt a klapanciát, akkor vessenek az oroszlánpintyek vermébe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az oroszlánpinty (fringilla leo) egy néhány évtizede váratlanul kihalt texasi állatfaj. A négy-öt tonnás csúcsragadozó madár főleg elefántokkal és vízilovakkal táplálkozott, de szívesen fogyasztott fenyőerdőt, száraz rekettyést és traktort is. Egy-másfél méter átmérőjű tojásokkal szaporodott. Természetes ellensége nem volt, ezért máig rejtély, hogy mi okozta a kihalását.” /Wikipédia Winnetou, apacs enciklopédista/

„Nem mi, hanem ki? Én. Rántottát akartam sütni három oroszlánpinty tojásból, erre rám támadt az egész csorda. Muszáj volt lerúgnom az összes fejüket.” /Chuck Norris/

Stefánia vagdalt

Utcasarkon énekelt
Hajléktalan vak dalt,
S hozzá ezért székeket
Stefánia vagdalt.


„Mit csinálhattam volna, szörnyen hamisan énekelt! Még szerencse, hogy volt nálam pár szék, amit a lila majmok lelátójáról szakítottam fel!” /Dr. Saslik Stefánia, adóellenőr és a ferencvárosi B-közép zöld sas kórusának női szólamvezetője/

„Au, ez fájt! Egy kis apróért énekeltem, nem székdarabokért! Jaj, és még rugdosnak is!” /Dr. Humán Huba, négy diplomás munkanélküli, hajléktalan vak koldus/

„Hé, rendőr úr, ne rugdossa már azt a szerencsétlent a vasalt bakancsával!” /Dr. Kalkuttai Piréz, szociális munkás és jogvédő aktivista/

„Ne aggódjon nagypofájúkám, a kincstári bakancs mindent kibír! Bent az őrsön majd kipucoltatom valamelyik őrizetessel. Maga kornyikás vakegérkém, meg ne halálhörögjön nekem közterületen, mert ha itt mer meghalni, megbírságoltatom!” /Tapló tizedes/

„Az utcai incidens minőségbiztosítás híján teljesen spontán, tervszerűtlenül és abszolút nem ISO szerint folyt le. Amennyiben minden résztvevő kitölti öt példányban az alábbi űrlapokat, akkor el tudok tekinteni a szigorú pontlevonásoktól. Így ni, meg is vagyunk! Egymilliót kapok. Számlával egymillió háromszázhetvenezer lenne.” /Pökhenddy Pörc, uzsorás és ISO auditor/

„Megszüntetjük a szegényeket! Magyarország jobban teljesít!” /óriásplakát a hajléktalan vak székdobált teteme fölött/

„Na, oszoljunk emberek, nincs itt semmi látnivaló! Te meg, Stefikém, ne bőgj úgy, mint egy gyerek! A legközelebbi meccsen személyesen én vezetem majd a biztonságiakat és szerzek neked vadonatúj székeket ezek helyett a széttörtek helyett! Na, menjél dolgozni és felejtsd el ezt a hajléktalan trógert! Remélhetőleg számodra mára ez az arc lesz a végső!” /Saslik Sutymánd, őrnagy/

„A leghatározottabban tiltakozom, hogy a nevemet egy ilyen fércmű sározza be és elmenjen tőlem az emberek étvágya! Pereljünk séf úr, pereljünk!” /Stefánia vagdalt tepsis burgonyával/

„A szocializmusban szocializálódott szociálisan érzékeny költő rusztikus szarkazmussal billenti fenékbe a kapitalizmusban kapitalizálódott kapitálisan érzéketlen társadalom ormótlan otrombaságának destruktív könyörtelenségét. A tipikus ’Ha a hegy nem tejel Mohamendnek, Mohamed agyonveri a hegyet’ mentalitás teljes átélése teszi a verset olyan szívmelengetően visszataszítóvá. Lelki sonkapácban megforgatott böjti rögvalóságiszony, ne hagyj el!” /Sonkády Eulália, a Koplaló Katarzis c. folyóirat esz- és isztétája/

„Anyám szerint a Stefánia vagdalt finom, de ő nem érti, hogy ez az átok bérigric egy ócska szóvicc miatt pillanatok alatt lerombolt mindent, amit költőink évszázadok alatt felépítettek! Frady Endre vasalt bakancsos ormótlan verslábával négy sorban rugdosta halálra a magyar irodalmat. Ha lenne hangom, azt énekelném, hogy ’Mindig van lent és még lentebb, ne várd a csodát, és üvöltve mondd, hogy ne tovább!!!’. Vae victis!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem egyszer alvás közben vasalt bakanccsal megrúgott valaki. Reggel felébredve láttam meg, hogy hónaljból kiszakadt a lába.” /Chuck Norris/

Statikus szonett

Statikus, míg vígan számol,
Dudorászik D-dúr s H-moll
Dallamokat s zúg az ének.
Kollégákat, akik vének

S nagyothallók, nem zavarja
Irodának dalos varja.
Ki meg hall, mert fiatal ő,
(Időnként bár plafonba lő,

S csintalanul csinos helyre
Fülhallgatót tesz a fejre,
Vagy az ablakon át heti

Rendszerességgel, ha veti
Is ki magát), boldog talán,
Mászva az iroda falán.

„Igen, én mindig boldogan mászok a falra, amikor a statikus kolléga úr dalolni kezd, mert egy kicsit legalább megmozgatom a monitor elé petyhüdt elgémberedett testemet. Mivel abszolút hallásom van, mindig az iroda legtávolabbi falát választom.” /Csofándi Zénó, fiatal kolléga/

„He?! Mi van?! Mit csináltok ott a falon?! Már megint süketeltek?!” /Dr. Ágyússy Ottokár, idős kolléga/

„Azért kell falra mászni, mert ha az ember egyből a plafonon van, az nagyon veszélyes, hiszen könnyen eltalálhatja egy eltévedt golyó. Batman kolléga is így került kórházba és felépülése után már vissza se mert jönni, inkább a könnyebb utat választotta és megélhetési filmsztár lett. Hja, csak statikusnak ne menjen az ember!” /Pókember Jenő, irodai világháló adminisztrátor/

„D-dúr és H-moll együtt! Micsoda hangterjedelem! Micsoda egyberobbanó dallamvilágháború! A harmóniák dísze, a diszharmónia! Nett szó szonett! A költő itt megint olyat alkotott, amit más még megérteni sem képes. Megint olyan gyorsan előzte meg a korát, hogy a puszta szele kicsapta az irodalmi traffipax biztosítékát. Csak akinek van füle, az hallja! A többiekről meg essen le a szemüvegük!” /Dr. Mákonyi Makonyáné Pedigleni Piroska, bölcsészkari adjunktus és vattacukor árus/

„Na, csak kezdjen el valaki váratlanul kornyikálni mellettem, én fél fordulattal úgy rúgom ki fallal együtt, hogy a többieknek se lesz hova mászni!” /Chuck Norris/

„Költőkém, gyüjjön mán egyszer el hozzánk egy író-bemosó, vagy izé, mit mondok mán, egy író-olvasó találkozóra, ’oszt mondja mán meg kend, hogy lehet valami egyszerre csinos is, meg csintalan is, he?! És egyáltalán, mi a nyavalya az a csin?! Hű, de mérges lettem! Megyek is, ’oszt bemosok egy olyat a szénnek, de olyat!” /Lignit Lajos, alsó-puttyordi vájár/

„Mindig tudtam, hogy irodában csak a kretének és a kriplik dolgoznak! Magukra zárják az ajtót, ’oszt nyáladzanak, meg kornyikálnak! Hát nem sokkal jobb itt falun, ahol csak a kutyából nem lesz szalonna?!” /Cserpák Pista bá’, nyugalmazott téesz-elnök/

„Szonett?! Ez úgy szonett, ahogyan én egy pipacsillatú hastáncosnő vagyok, és ahogy a csillagokat csillagcsavarhúzóval rögzítik az égre! Ne lássam anyámat szigonnyal cápára vadászni, ha illumináltan, egy talicskában tolva nem írok ennél százszor jobb menüettet! Mit? Hogy szonettet? Ja igen, azt is! Hű, de ráz ez a talicska!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bocs, Robikám, de épp macskaköves úton tolom a talicskát! Hű, de nehéz vagy, fiacskám! Nagyon kivan a derekam! De legalább ne danolásznál közben! Ilyenre szoktál két pontot adni, mondván, hogy ettől már engem sem kell eltiltanod, mert én sem akarom hallani. Megyek is inkább cápára vadászni!” /Puzsér mama/

Csótánytánc

Csótányommal ABBA „Mamma
Mia” dalra táncoltam ma.
Ízelt lába padlót verte
S rám kiáltott: „Ide jer te!”
Hopp, már ugrottam is mögé.
Mi ott kiállt, hát nem szög-é?!
Mint akire kórt a sáp ont,
Elaléltam, sajnos rá pont.
Reccsent s vége lett a dalnak.
A csótányok korán halnak.


„A mosónők halnak korán, mi csótányok nem, hacsak az Állami Padlógyár minimálbéres betanított segédmunkássá átképzett állástalan diplomásai kadarkamámoros állapotban százas szögekkel nem sündisznósítják a táncparkettet!” /Csóti Csákknorisz Csubakka, csótányjogi ombudsman és B-közép vezérszurkoló/

„Vérszegénység – latinul sápkór – természetesen kialakulhat rozsdás szög általi talplyukon át megvalósuló vérkiömlés esetén is, ám a fő veszély ilyen esetben a vérmérgezés, ezért tehát javasoljuk a páciensnek a rendelőnkbe tetanusz-oltás végett történő mielőbbi befáradást a habzó szájú exitálást megelőzendő. Ha a költő úr azonban már magától a vérzéstől elalélt, majd elhalálozott, akkor az ily módon okafogyottá váló befáradás mellőzhető.” /Prof. Dr. Habil. Csótányossy Hemoglobin, osztályvezető főorvos, a Tudományos Akadémia emailező póttagja/

 „Fel vagyunk háborodva, hogy a kedvenc dalunkat csótányirtásra használják!” /ABBA/

„Csak meg ne tudják, hogy én is arra használom! Utálom a csótányokat! Nem véletlen, hogy tőlem még egy sem kapott Nobel díjat! Én viszont frászt már többüktől is!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Veszélyes ez az ABBA együttes! Én speciel a Waterloo c. számukba buktam bele.” /Bonaparte Napóleon/

„Egy kihaló fajt megtaposni?! Már csak párszáz milliárd példány lehet a Földön! Mi lesz velünk, ha nélkülük kell élnünk?!” /Műződdy Zaftony, sötétzöld aktivista és az Anticsóti Spray Rt részvényese/

„Széttaposni egy bogarat, hogy a vére összeragacsozza a padlót?! Pfúj! Én mindig porszívóval szedem össze őket. Inkább a szilikózis végezzen szegénykéimmel, mint ez a fülsértő rockzene!” /özv. Krampácsiné, nyugdíjas fagylalttölcsér mosogatónő/

„Itt van a költő, itt van újra s fáj, mint mindig énnekem. Tudja Isten, hogy mi okból förtelem, de förtelem! -ahogy a nagy barguzini menekült is mondhatta volna, ha ismerte volna Frady Endrét, de szerencséjére másfél évszázaddal elkerülték egymást. Én viszont egy időben vagyok vele és látom, ahogy épp egy csótánnyal táncol. Jövő héten talán egy lekváros bucival fog karatézni, majd egy ékszerteknőssel duettet énekelni. Ami nem is lenne baj, de verset is ír mindeme élményeiről. Anyámmal már fontolgatjuk, hogy veszünk egy időgépet és átköltözünk az őskorba. Hátha sikerül megtalálni Frady Endre valamelyik felmenőjét és megakadályozni, hogy lejöjjön a fáról!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Micsoda dallamos zene! Micsoda József Attila parafrázis! Micsoda gyönyörű ízeltlábú állat! Micsoda tragédia! (Na, költő úr, jó volt ez a négy ’Micsoda’ azért az egy százasért?)” /Lónyálassy Tapsonc, bérdicsérő és homoki lőredíler/

„Megyek és én is befogok egy csótányt! Jaj, ez harap! Ó mizéria, ó Donna Clara, ó mamma mia!” /Pampalini a nagy vadász/

Zenevonat

Dobol-döböl zajvonatom,
Régi nótát fuvaroz már,
Miközben száll, mint az atom,
Fáj, akár egy rám ült rozmár.

Szól a nóta, bőgve hallom,
Lázongok, de fülem túl ép.
Tiszta hang nélküli dal lom
Dobódik, ha sínre nyúl lép.

Dobódik, ha sínre nyúl lép,
Tiszta hang nélküli dal lom.
Lázongok, de fülem túl ép,
Szól a nóta, bőgve hallom.

Fáj, akár egy rám ült rozmár,
Miközben száll, mint az atom,
Régi nótát fuvaroz már,
Dobol-döböl zajvonatom.

„Jééé, ez visszafelé olvasva pont annyira értelmetlen, mint előre! Apa, muszáj volt ezt megírni?” /Frady Fanni, a költő kislánya/

„Muszáj! Tudod kislányom, ha belülről feszíti az embert, akkor muszáj.” /Frady Endre/

„Ne feszüljön itt bélnótás költőcske! Na, jöjjön, kap egy emberes beöntést, oszt’ minden rendben lesz!” /Brünhilda főnővér/

„Csak ritkán utazom zötyögős vonaton, mert folyton hasba szúrom magamat az agyaraimmal. Brit tudósok szerint magyar vasútvonalakon több rozmár sérül meg, mint a világűrben.” /egy rozmár/

„Idióta brit tudósók!” /nem brit tudósok/

„Be kell vallanom, hogy bár órákig röpködtem az űrben, de én sem láttam egyetlen saját agyarával hasba szúrt rozmárt sem.” /Jurij Gagarin/

„A költő a lelki és a fizikai zene párhuzamával a már-már platóni síkok közötti föl-le járkálást énekli meg a maga loncsos-bozontos piszén-pisze kölyökmackó módján, miközben a szférák zenéje egy klasszikus kötött pályán mozgó járműben, az emberi létet szimbolizáló zajongva zenélő vonatban materializálódik. Bár a költőre úgy nehezedik a világfájdalom, mint egy agyarával önnön hasát szurkáló rozmár, mégis kész sínfékezéssel dal lomba szórni zene nélkül mit érő életét, hogy megmentse a sínre szaladó buta nyulat, aki nem más, mint a sosem felejtő okos elefánt anti-princípiuma. Novum legatum, altus furunculum!” /Litera Elalélia, középiskolai magyartanár és Avon tanácsadónő/

„A vádlott a témát és a címet az LGT-s Presser Gábortól, a szolmizálós formát az Alma Együttes Dodó Macijáról, a szellemi színvonalat pedig a Homo Szepyensz nevű evolúciós zsákutcától plagizálta. Az ítélet felnégyelés. Jó magaviselet esetén harmadolás is lehetséges.” /Dr. Bitófássy Vladtepes, Tapló vérmegyei főispán/

„A nagy számok törvénye alapján egyszer minden költő írhat egy jó verset. Úgy tűnik, hogy Frady Endrére a nehézkedésen kívül semmilyen más törvény nem hat. Csak nehogy ránk essen! A jelenség előtt értetlenül állunk. Illetve anyám már ül, mert figyelmeztettem rá, nehogy eltalálja egy esetleg alacsonyan szálló költő. Remélem, egy csalános fenyőerdőbe zuhan! Gravito ergo zumm!” /Puzsér Róbert, egyre műveltebb kritikus/

„Hálával tartozunk az eltévelyedett költőbáránynak, mert verseit olvasva kétségbeesett emberek tömegei fordulnak az Úrhoz és a feloldozás reményében zokogva gyónják meg gyilkos gondolataikat.  Alig várjuk, hogy egy vatikáni táncmulatságon saját szemünkkel lássuk a költő urat Kanosszát járni.” /Ferenc pápa/

Dalos szovjet cápakaland

Ha egy cápa térden harap,
Nem dúdolom azt, hogy parap-
-pampam subidubi pampam,
Miközben ő engem ham-ham!
Megkérem őt, hogy mondjon Á!-t,
S szabadulván csendes Don át-
-úszással tán partot érek,
S bár bibikből folynak vérek,
S zilált fejem csupa romhaj,
Fellélegzek: Tillárom haj!