A következő címkéjű bejegyzések mutatása: padló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: padló. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 20., kedd

Fejre eséseim

Babaként bár fejre estem,
Mégis majdnem ép a testem,
S ép testemben ép az elme.
-eséltem ezt neked Elm-e?

Olyan ép az elme bennem,
Hogy amikor épp kell ennem,
Kábé tudom, hol van a szám,
Újat így nem tanítasz ám!

Habár szól szám, nem fáj fejem!
Agyam vág, mint hernyóselyem
Végből szőtt szűk jégeralsó,
Vagy dalműben vájt fült fals Ó!

Rácsos ágyi ugrabugra
Közben nem zuhantam húgra.
Nem szállhattam oly lény felett,
Aki nem volt s később se lett.

Fejre esni nem nagy kaland!
Bármely féreg, pölö galand,
Is megteszi, ha nem málé,
Míg agyából nem dől má’ lé.

Ám ha agyleves a padló,
Toccsanván rajt’, mint egy vadló
Világvége kerítésén,
Ketten múlok: magam és én…

„Fentiek koromsötét fényében egyáltalán nem bánom, hogy nem vagyok, sőt soha nem is voltam. Jobb soha nem lenni, mint később se!” /a költő sosem létezett húga/

„Én ugyan voltam, sőt azóta is vagyok, de a definíciómból következően keletkezésem csak a fenti események utánra datálódik.” /a költő öccse/

„Ööö... kétségtelen, hogy elsőszülött gyermekünk, amint a sima lábra állást már meghaladta, ugrálni kezdett a rácsos ágyban oly módon, hogy fogta a peremét, miáltal előrefelé forgó mozgást végezve átröpült a perem fölött fejjel a parkettába. Mivel ezt megakadályozni nem tudtuk, néhány hangos koppanás után telepakoltuk a padlót párnákkal, hogy legalább puhára essen. De úgy tűnik, ezzel addigra már elkéstünk...” /a költő édesanyja és néhai édesapja/

„Elm?! Hé, ez az én utcám, ahol holdvilágos éjszakán rólam rémálmodik a lány!” /Freddy Krueger, a Rémálom az Elm utcában főszereplője/

„Én a bajt nem kerestem,
Fejre soha nem estem.
Sérülést nem szereztem.
Mégis az rólam a kép:
Agyam csak szerintem ép.
De épp ez benne a szép.”
/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/

„eM úr sokak szerint dilis,
Pedig inkább, mint a Pilis,
Titokzatos. És agilis.
Ha Pilisből esne fejre
Egy kőkemény sziklás helyre,
Nem költene többé tejre.”
/Dr. Dobogókő Dezső, döbbenetesen doktorizált deheroizálatlan dínótej díler/

„Köztudott, hogy a Pilisben van a Földanya szívcsakrája és fáradhatatlanul dobogó kőszíve - mely eredetileg lágy volt, csak Muhi-Mohács-Világos-Trianon-Bern-Marseille-Brüsszel és a költő borzalmas versei ejtette sebek hegei karsztosították kőkeménnyé - miáltal ez a Szűzanyának felajánlott kis ország csak területében és csak most kicsi, valójában hatalmasabb, mint legdicsőbb uralkodóink magyarságteljesítményének kvalitatív szorzata! Ilyeténképpen, aki viccet csinál a Pilis hegység szakrális netovábbjából, annak tépje ki és resztelve egye meg a máját a darutollas és árvalányhajas Turulmadár vecsernyére! Aki magyar, az magyar, és azt majd mi döntjük el! Legeslegszebb ősjövőt, bajtársak!” /Vitéz Fejnehéz Fidibusz, az Ősmagyar Révületben Ülő Levédiai Eredetmítoszú Táltoskör (ŐRÜLET) pogány-körösztény szellemiségű gyulája/

„Ha valaki elolvas egy Frady verset,
Joggal mongya aztat, hogy: „Ez fejre esett.”
(Megjegyzés: A gyerek szép a rács mögött!)”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legszókimondóbb kommentelője/

„Nyuggerapó, jön Karácsony,
Dugjál bejglit át a rácson,
Hadd lakjék jól a szép gyerek,
S feje legyen majdnem kerek!”
/Konvex Kösztönyné Konkáv Klotild, ki-be horpadó tegezőművész/

„Réges-régen, amikor egy nagyobb hegyről leestem, a hegyimentő csak annyit mondott, hogy ebbe egy normális ember belehal. De mondta valaki, hogy normális vagyok? Ellenben örülök, hogy vannak nálam kisebbet esők, akiknél mégis működik a fizika: némi fejsérüléssel kombinálva a dinamikus behatást így lehetett Frady Endréből skizofrén statikus. Vagy a refrén volt statikus? Nem emlékszem...” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Kavinton-szedő/

„Normális az merőleges,
Nem csak es', de legesleg es'
Le a hegyről völgybe bele,
Mégis belül marad bele.
Ház doki szed Kavintont ő,
Agya rövid tavi ton tő.”
/Dr. Tonhalassy-Tövessy Kavinton Kenéz, hegyimentőorvos és skizofrénszarvasbőgéscsillapító/

„Sajnos nem tudok a mű szerzőjével együtt érezni, mert engem nem ejtettek fejre. Nekem rengeteg munkám van benne, hogy ilyen hülye lettem.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„B. úr! Dolgozni nem szégyen, csak baromi fárasztó! A munka öl, butít és fekélyszörpöt gyomorba önt.” /Igavonó Igor, bérrettegő bányaló/

„Emléknek korai, traumának súlyos, anamnézisnek bájos, magyarázatnak tökéletes.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, az anamnézis,
Ha ön nem csak lát, de néz is,
Súlyos dolog traumának!
Caput diem! – Fejj a fának!”
/Latinka Lajosné Látens Leonóra, fafejű fafejelő és filantróp filéző/

„Mi ez a fallal, sőt padlóval a fejnek rohanó retardált szellemi teszetoszaság?! Ki ez a saját senkiségébe belesemmisedett mindennek látszani akaró, tizedesveszőt követő rengeteg nulla utáni helyiértéken álló hiány?! Ne dőljünk be annak, ami beborul! A kriptokozmopolita celebnyálas hulladéklíra és Frady Endre nemzettudathasadt rektális költészeti kólikája közti távolságot mint üveggolyót einstandolni szimpla cinizmus! Verbálisan egyenlőnél is egyenlőbb távolságot tartani motyogó nyomorultaktól meg a teljes mélymagyar rögirodalmat önnön székletébe fojtó Frady Endréktől gyalázatos erkölcsi relativizmus és olcsó frázisokkal igazolt társutasság! Non plus ultra egyenlő szimpla! Aki magyar, már nem sokáig! Vesszen, ami eddig még nem! Anyám, légy rám büszke, mert én is az vagyok magamra!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban én is gyakran játszottam fejre esőset. Így keletkeztek a kráterek.” /Chuck Norris/

2022. augusztus 16., kedd

Profetikus panelproletár poézis

Tipikus hun lakótelep,
Mit a kutyagumi belep,
S jelzi izzadt szaglóideg,
Nem segít más, majd a hideg.

Ám ez évnek telén-őszén
Elfogy raktárról a kőszén,
Nem marad se olaj, se gáz,
S csapadéktól erdő megáz’.

Fűtőanyag csak a padló,
Ám nem sül meg rajta vadló,
Amit félig nyersen falunk,
S taccsfoltos lesz fagyott falunk.

Petyhüdt testünk fáz és éhez,
S desszertnek hűs lófiléhez,
Mivel nincs se bor, se rum itt,
Hóból ásunk kutyagumit…

„A várható világválságban vonagló hurrápesszimista panelproletár költő önironikus kataklizma-költeményében ultranaturálisan merül bele a társadalom mélylélektani matériákat kipárolgó bugyraiba. A körmönfontan primitívnek tűnő vegytiszta rímpárok reményvesztett hömpölygése hibernált holtponton átbucskázva zegernyés zuhatagként hull a nagy büdös nihilbe. Bár a vers univerzálisan zseniális, lakodalmas vőfélyek repertoárjába nem ajánljuk.” /Rezgeményi Rotorné Rigófüttyös Rondella, a Katartikus Lírával Alaposan Szügyön Szigonyozó Irodalmi Sajtótermék (KLASSZIS) szanaszét-szerkesztője/

„Gratulálunk, költő polgártárs, ön ismét fölényesen védte meg sulyokelvetői bajnoki címét! Ennyi pánikkeltést és bérrettegést négy versszakba még maga a trójai Kasszandra se tudott volna belesűríteni! És milyen förtelmesen gusztustalan! Nyomtassa ki sok példányban és használja gyújtósnak! NEM ENG.!” /Szigor Igor, az Orosz-Magyar Barátsági Unió Dicséretéről Sommás Műveket Alkotók Napilapja (OMBUDSMAN) főcenzora/

„Jaj, panelproli úr, hát ennyire nem ért a fizikához?! Mi maga, szakbarbár mérnök?! Ha meg is tudná gyújtani a hideg, lakkozott, keményfa parkettát a panellakásában, belefulladna a füstbe! Ha meg kinyitja az ablakot, úgy belefagy a nappaliba, mint Han Solo az őt ábrázoló domborműbe! Mindenesetre a nagy buta fejével meg ne nyalogassa a konnektort fűszeres ízvilág céljából, mert az úgy megrázza magát, mint Krisztus a vargát! Kretén!” /Dr. Tapló Tudor, magaslóügyi lekezelésbiztos/

„Jó étvágyat kívánok a kutyagumihoz. Remélem, nem valósul meg a jóslat...” /M. András, a költő legállandóbb és legreménykedőbb kommentelője/

„Ha ez rosszlat, nem jó vátesz
eM úrt s költőt is lóvá tesz.”
/Ezot Erika, jóslat-rosszlat integrációs közeljövendőmondónő/

„Turáni lesz minden falu,
Alvóhelyünk lóbőr falu.
Emlékszünk, volt olaj, padló,
Sátrunkban most döglött vadló.
Nincs egy szál fa szerte széjjel,
Nem susog már lomb az éjjel.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, Nyuggerapó,
Rímképletre ráharapó
Írógépi billentyűje
Verslábakat kopog, tyű, jeee!!!”
/Pog-Tyű-Je, kínai klapanciaköltő/

 „Ha ilyen egyszerű lenne a lakótelepek kutyagumi-mentesítése, arra már valaki nagy összegben kiírt volna egy közbeszerzési pályázatot, és azt egy nagyon ügyes gázszerelő vagy egy hentes és Mészáros meg is nyerte volna. De lehet, hogy mindez csak fikció, és ennek a valósághoz semmi köze sincs - mint a versnek sem. Egy biztos: most jobban élünk, mint négy év múlva, azaz Carpe Diem! Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gumikutyaművész/

„A kutyagumitlanítás
Szimpla módja, nem is vitás:
Kutyából legyen szalonna,
Panelenként másfél tonna!
Vagy, mi még jobb, Ház művész úr,
Kínai séf dogba bészúr
Géntűt cirkehúszt cináni,
Sz lesz kisz cípősz szecuáni!”
/Ku-Tja-Hus, kis kínai kajáldás költő/

„Hogy kerül ide ez a sok kínai kommentelő?! És hova tűnt a Fifi kutyám?! És miért voltak pórázdarabok a szecsuáni csirkémben?!” /özv. Borsostokányi Béláné Tarhonyás Terézia, nyugdíjas tömbházmester/

„上帝創造了世界。其他一切都是中國製造的。” /武漢塗鴉/
„Isten teremtette a világot. Minden más Kínában készült.” /vuhani falfirka/

„A kutyagumi – magyarul: canis merda – a mai magyar rögvalóság szimbólumaként akad meg a gyanútlan olvasó torkán. A költő tudatalattijából öntudatlanul kipattant tudatos gusztustalankodás a kispolgárpukkasztás optimalizálatlan formabontása. A zsigeri félelmek fölé emelkedést megakadályozó alpári ijesztgetés az ősi, evolúció előtti páni félelmek végítéleti közönnyé degradált paradigmaváltása. Frady Endre ismét meghaladta a homályos semmibe vesző horizont költőcentrumú önközéppontjára tükrözött elvetemedését. A poéta önmaga apoteózisaként egyszerre kancsalul festett egekbe néz, ugyanakkor a lába ebek bezacskózatlan hátrahagyatékán tapod. Kutyaütős katarzislíra.” /Dr. Retorikai Rezső, a Tudományos Akadémia Penetráns Poézist Analizáló Neoirrealista Csoportja (TAPPANCS) főmunkatársa/

„Kutyagumit sose egyé’,
Inkább rúgd a túlsó falig,
Te egyszerű gyerek (e. gyé.),
Tápértéke nincs, csak alig!”
/Fitnesz Fridolin, fanatikus felsőbbrendű food filozófus fűzfapoéta/

„Mi ez a penetráns panelproletárpukkasztó kutyagumicsont?! Hogy lehet egy szuszra ennyi hülyeséget felböfögni?! Ennek a deformált agyú gyógyegérnek amúgy igaza van mindabban, amit megpróbál leírni, de sose sikerül neki! Ennyi ésszel persze már az is csoda, hogy vissza tudja verni a ráeső napfényt! Amúgy Frady Endre nem ostoba, csak nincs szerencséje, amikor gondolkodni próbál! Le vele!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Unalmas ez a sok sírás-rívás! Egyszer az a baj, hogy globális a felmelegedés, másszor meg az, hogy nincs mivel fűteni! El kéne már dönteniük, mit akarnak! Én rendszeresen kiugrom az abszolút nulla fok közeli világűrön keresztül, hogy megfejjem az 5500°C-os felszínű Napot egy kis naptejért a sok érzékeny bőrű nyavalyásnak, oszt’ mégse rinyálok!” /Chuck Norris/

2013. április 10., szerda

Tigris a tintatartón


Tintatartón tigris tülköl.
Balettozna, de hát tüll köll
Ahhoz s cipő, amely balett,
S lélekben bár kisbaba lett,
S gyermekszívvel táncikálna,
Akár jégen gumibálna,
Vagy mint hiperaktív Avon
Tanácsadónő a havon,
S szeme pár szőrtelen tar tó
Módján csillog, s tintatartó
Billen s önti szét a tust a
Padlón, mégse táncol. Lusta.


„Hogy fér el egy tigris a tintatartón?! Kis tigris?! Koreai? Észak-, vagy dél-koreai? Mindegy is, ez világpolitikailag veszélyes, költő úr! Nem fél, hogy egy hőkövető atomtöltet áttörvén az olvasószemüvege üvegét beleáll a hangyányi agyába?! Főhatóságom a legteljesebb mértékben elhatárolódik! NEM ENG.!” /Tompafőy Taploncz, főcenzor és vonatkerékpumpáló/

„A lustaság fél egészség. A lusta embert könnyebben utoléri a sült galamb, mint a hamar munkát, ami ritkán rikkant. Gyors munkához idő kell és amit holnapután megtehetsz, azt kár lenne már holnap összecsapni. Ej, mennyi mindenre ráérünk még!”” /Pató Pál, úr/

„Felháborító az a sztereotípia, hogy a mi tanácsadónőink hiperaktívak lennének, a nyakára járnának és az idegeire mennének az ügyfeleknek! Egyszerűen jók a termékeink, úgyhogy természetes, hogy bemászunk az ablakon is, hogy eladjuk a tyúkszem kotkodácsoltató és a lúdtalp gágogtató krémünket, valamint a csapból folyva tukmáljuk a narancsbőrharisnyánkat és a tokasüllyedést visszaemelő csodaporunkat! Megállj Frady Endre, küldöd te még a feleségedet a mi áruelosztó székházunkba!” /Pipere Puttonyka, Avon főtanácsadónő/

„Tudom, hogy sokan utáltak, de én mentettem meg a brit birodalmat ettől a dekadens penetrációtól. Ha még élnék, Frady Endrét éppen úgy lövetném, mint egykor a Falkland szigeteket! Abcúg gyengék!” /Margaret Thatcher, alias Vaslady/

„Nein! Achtung! Verboten! Hande hoch! Der Poet kaputt! Das ist Lebenschmittel oder Tannenbaum möchte Anschluss! Gelbe Karte für Schweinschteiger am Bayern Mönchengladbach von der schöne Ungarische Wirtschaft! Pusta! Gulasch! Das Idiot! Nein!” /Karl-Heinz Vatermörder, der Mercedes Faktorführer im Ketschkemet/

„ Urbi et orbi et tigre tangere tintaretto summa cum Niki Laudeamus igitur via Messi et vita Maradona verita Evita ego Paternoster da pacem ne cesse est apage poetas morituri memento cantare volare tutto mobili! Amen!” /I. Francesco Vaticano/

„Nem kenyerem a dicséret, úgyhogy most sem áll fenn az éhenhalás veszélye. Anyámnak ugyan tetszett, mert az első sor már-már majdnem szellemes alliterációja után elküldtem lefeküdni, de amit én a másodiktól a tizenkettedikig kiálltam, ahhoz képest Dante pokla egy óvodai vattacukros babazsúr. Ennyit írni egy tintatartón henyélő lusta tigrisről?! Bár a költő bizonyulna ilyen lustának egy szibériai munkatáborban! Ez az, málenkíj robotot a fattyúnak! Mínusz tíz pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, Robika! Ne verd már üvöltve és vörös fejjel azt a klavija izét! És ne habozzon a szájad, mert összenyálazod a halálfejes pizsamádat! Gyere lefeküdni, oszt' reggel majd újult erővel szidhatod az első utadba kerülő szerencsétlent! Na, mit meséljen neked anyuci? A kedvenc belezősödet? Gondolhattam volna!” /özv. Puzsérné, a kritikus anyukája/

2013. április 3., szerda

Csótánytánc


Csótányommal ABBA „Mamma
Mia” dalra táncoltam ma.
Ízelt lába padlót verte
S rám kiáltott: „Ide jer te!”
Hopp, már ugrottam is mögé.
Mi ott kiállt, hát nem szög-é?!
Mint akire kórt a sáp ont,
Elaléltam, sajnos rá pont.
Reccsent s vége lett a dalnak.
A csótányok korán halnak.


„A mosónők halnak korán, mi csótányok nem, hacsak az Állami Padlógyár minimálbéres betanított segédmunkássá átképzett állástalan diplomásai kadarkamámoros állapotban százas szögekkel nem sündisznósítják a táncparkettet!” /Csóti Csákknorisz Csubakka, csótányjogi ombudsman és B-közép vezérszurkoló/

„Vérszegénység – latinul sápkór – természetesen kialakulhat rozsdás szög általi talplyukon át megvalósuló vérkiömlés esetén is, ám a fő veszély ilyen esetben a vérmérgezés, ezért tehát javasoljuk a páciensnek a rendelőnkbe tetanusz-oltás végett történő mielőbbi befáradást a habzó szájú exitálást megelőzendő. Ha a költő úr azonban már magától a vérzéstől elalélt, majd elhalálozott, akkor az ily módon okafogyottá váló befáradás mellőzhető.” /Prof. Dr. Habil. Csótányossy Hemoglobin, osztályvezető főorvos, a Tudományos Akadémia emailező póttagja/

 „Fel vagyunk háborodva, hogy a kedvenc dalunkat csótányirtásra használják!” /ABBA/

„Csak meg ne tudják, hogy én is arra használom! Utálom a csótányokat! Nem véletlen, hogy tőlem még egy sem kapott Nobel díjat! Én viszont frászt már többüktől is!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Veszélyes ez az ABBA együttes! Én speciel a Waterloo c. számukba buktam bele.” /Bonaparte Napóleon/

„Egy kihaló fajt megtaposni?! Már csak párszáz milliárd példány lehet a Földön! Mi lesz velünk, ha nélkülük kell élnünk?!” /Műződdy Zaftony, sötétzöld aktivista és az Anticsóti Spray Rt részvényese/

„Széttaposni egy bogarat, hogy a vére összeragacsozza a padlót?! Pfúj! Én mindig porszívóval szedem össze őket. Inkább a szilikózis végezzen szegénykéimmel, mint ez a fülsértő rockzene!” /özv. Krampácsiné, nyugdíjas fagylalttölcsér mosogatónő/

„Itt van a költő, itt van újra s fáj, mint mindig énnekem. Tudja Isten, hogy mi okból förtelem, de förtelem! -ahogy a nagy barguzini menekült is mondhatta volna, ha ismerte volna Frady Endrét, de szerencséjére másfél évszázaddal elkerülték egymást. Én viszont egy időben vagyok vele és látom, ahogy épp egy csótánnyal táncol. Jövő héten talán egy lekváros bucival fog karatézni, majd egy ékszerteknőssel duettet énekelni. Ami nem is lenne baj, de verset is ír mindeme élményeiről. Anyámmal már fontolgatjuk, hogy veszünk egy időgépet és átköltözünk az őskorba. Hátha sikerül megtalálni Frady Endre valamelyik felmenőjét és megakadályozni, hogy lejöjjön a fáról!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Micsoda dallamos zene! Micsoda József Attila parafrázis! Micsoda gyönyörű ízeltlábú állat! Micsoda tragédia! (Na, költő úr, jó volt ez a négy ’Micsoda’ azért az egy százasért?)” /Lónyálassy Tapsonc, bérdicsérő és homoki lőredíler/

„Megyek és én is befogok egy csótányt! Jaj, ez harap! Ó mizéria, ó Donna Clara, ó mamma mia!” /Pampalini a nagy vadász/