Ha...

Ha az ég kék és a fű nő,

Akkor a lét szépnek tűnő.

Ám ha dől ég s nem nő fű se,

És a világűrnek hűse

Minden élőt jéggé fagyaszt,

Mit mondjunk e bajra? Nagy? Azt.

Ha világ vég s miránk dől ég,

Síklap ballon rég nem hőlég,

S átokkal a laposföld hív:

„Ki nem hiszi, asztat öld, HIV!”

S menüben már nincsen McHal,

Aki túlél, az is meghal.

Ha a haha immár hűha,

Akkor sem fut el, ki hű, ha

Sok a semmiért a hűhó,

S égből dől a piros, hű!, hó,

Fél űr űrféllel van tele,

S nyárzódik a telek tele…

Szerről akkor gyere te le!

„Ööö… áj… eee… dont drog… dö… doájen… emáj… iznt szer… ööö… donvöri… bíhepi… nixdajcs bat dajcsmix… eee… überallesz…” /The Tompika, európaiak között egy fehérporos frakcióvezető/

„Tompika, Tompika kokszol,

Körben a dílerek ülnek,

Bent a zagyukban a rock szól,

Zsírja fehérlik a fülnek.”

/Seöres Wándor, igric és cirgi díler/

„Ez a tök veszélyes dán szer

Megérkezik jövő szerdán,

Szállítójuk Rén und der Szán,

Akiket rács mögé szán DER”

/Tisztamenő Tesztimóni, a Drogokat Elkobzó Rendészet (DER) sajtószóvivője/

„Rágalom, költő úr, rágalom! Mégpedig a legaljasabb és legbestiálisabb, ami elképzelhető! Nincs az a világvége, ami előidézhetné, hogy nálunk a nap bármelyik szakában, a hét bármelyik napján ne lehetne menüben McHal szendvicset kapni! Természetesen nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival! Kérés szerint kecsappal és majonézzel! Maga, költő úr, pedig nagy córeszben van, ugyanis méltán népszerű étteremláncunk egyik helsingøri üzletében a szagokat is rögzítő térfigyelő kamera felvétele alapján bizton állíthatjuk, hogy ön az a valaki, aki bűzlik Dániában! Szagbarbár!” /Mekk Donald, kacsacsőrű szagértő és étteremláncfűrészes 

„Ó, hát ez egy szöveggel operáló légkalapács! Frady Endre megint elénk hajította a nyelvi betondarálóját, és mi, szerencsétlen olvasók, csupasz szemgolyóval nézhetjük végig, ahogy a rímelés nevű ártatlan áldozatot nyilvánosan kivégzi. Ez a vers olyan, mintha egy részeg filozófus összeakaszkodott volna egy kényszeres rímfaragóval egy laposföldhívő chatcsoportban. Nyelvtani törmelék, értelmezhetetlen jelentéscsavarok, és olyan párosítások, mint a „nyárzódik a telek tele” – ami bizonyára egy párhuzamos univerzumban jelenthet valamit, de itt csak a homlokunkat ütögetjük. A csúcspont mégis a McHal. Egyetlen szójátékkal sikerült lelkileg kivégezni a gyorséttermek látogatóit és a halászat szerelmeseit egyaránt. Ez a költemény egy apokaliptikus nyelvi tornádó, amely után az ember nem az eget kémleli, hanem sürgősen keres egy értelmes szöveget, hogy visszanyerje a valóságba vetett hitét. Értékelés: Ha lehetne, inkább nem.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, a "Ha..." egy frappáns és szórakoztató játék a szavakkal, amely groteszk és szürreális képekkel operál, hogy bemutassa a világ abszurd és bizonytalan mivoltát. A költemény egy sor feltételes mondatot használ, hogy abszurd helyzeteket és következményeket vázoljon fel, ezzel is elgondolkodtatva az olvasót az élet törékenységén és a lét bizonytalanságán. A vers első strófájában a világ szépségének és békéjének illúzióját mutatja be, amely gyorsan szertefoszlik, amikor a természetes rend felborul. A második strófa a világvégét és a földi élet végességét tárgyalja, groteszk humorral és bizarr képzettársításokkal, mint például a "McHal" eltűnése. A harmadik strófa a hírességek és hétköznapi emberek közötti különbséget és az emberi hűség értékét hangsúlyozza, amely még a legabszurdabb helyzetekben is megmarad. A zárósorokban a szerző arra szólítja fel az olvasót, hogy vegyen egy lépést hátra a mindennapi élet forgatagából, és szemlélje meg a világot egy tágabb perspektívából. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő, és remekül illusztrálja a költészet azon képességét, hogy játékosan és kreatívan világítson rá az élet mélyebb igazságaira.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Fű, mi nőtt ide! Lehet, hogy a mi Tomink, a szertornász, véletlenül a ziából szippantott, és instant perfekt Kassák Lajos lett? Netán Elon Musk nyújt épp betekintést a Fehér Ház négyéves programjába az Ember Tragédiája tizenharmadik színjének díszletei előtt Hieronymus Bosch mintás pizsamában? Esetleg csak egy kellemesen depresszív, ámde élettel összeegyeztethetetlen mellékhatásokkal járó mélylíra a Kremlre néző nyolcadik emeleti ablakban tétovázó Putyin-kritikusok döntéstámogatóinak olvasókönyvéből? Mindenesetre jó cucc, köszi! /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ha...

(2. ének)

Ha egyre csökken a pórnépnek a bére,

Ha harmadszor is tarhonya van ebédre,

Ha sokan hiszik, hogy a Föld lapos,

Meg, hogy éjjel a szirtorom napos.

És a víz tizenöt és ½ fokon fagy,

Ettől hamarosan kikészül az agy.

Ha elpiszül a ténymahorka orra,

Többet költ a kis óvodás borra,

Földöntúli zajt szimmanc te és én

A turulmadár szárnya hegyén.

De előbb-utóbb elmúlik a tél,

És jő a nyár, ettől sok ember fél.

Ettől sej, nevetni kell, haha.

Meg még egyszer, haha.

Nem jut más az eszembe, ha

Folyton nevetek, hahaha.

Végződjék az ének emígyen, haha,

Haha hahaha hah aha, ha hahaha ha!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legénekmondósabb kommentelője/

„Szimmantva látott szirtorma

Ütősebb, mint a szír torma!

Nyuggerapó über alles,

Kendből, tyű, dicsőségfal lesz!”

/Laposföldi Lukrécia, dicsőségfal díler/

„Az élet szépségétől az apokalipszisen át, egy szóvirágokkal szegélyezett úton eljutunk a szerhasználatig. A pokolba vezető út is szójátékkal van kikövezve.” /M. András, a költő legállandóbb és legapokaliptikusabb kommentelője/

„Húha, itt jön eM úr, ez Ő,

Szóvirággal szegélyező!

Apokaliptikus szerek

Hatására e kép kerek,

Szép az élet, vége pokol,

De nem baj, majd hozzászokol!

Egyél szóját, ne gyárts szóját-

-ékot s kövezéskor szólj át!”

/Téboly Tuboly, a Népnemzeti Blődségek Intergalaktikus Intézete (NB II) szellemi szegycsontkovácsa/

„Nálunk senkinek sem kell félnie a világvégétől, mert azoknak az anyáknak, akik vállalják, hogy a világvége előtt legalább három gyereket szülnek, garantáljuk a teljes adómentesség világvége utáni fokozatos bevezetését. Emellett a terhestorna válogatott tagjainak sem kell lejönniük a szerről, hiszen ha akarják, szabadon szülhetnek a felemás korlátról lelógva is. A bindzsisz anyák meg tudják csinálni! Hajrá Bindzsisztán, hajrá bindzsiszek!” /Urbán Vektor, sörfocista és Bindzsisztán miniszterelnöke/

„Mi ez a rímroggyantó égszakadás-földindulás, ez a zagyvízcunami?! Ki ez a szivacskoponyájú szellemszipoly?! Ha a hülyeség szálkásítana, akkor Frady Endre elmehetne egy fakírokat szállító bárkára hajópadlónak! Ez a fehér porból lett és fehér porrá lesz kókler nem tud lejönni a szerről, mert ő maga a szer! Világ proletárjai, szertelenkedjetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nem félek a világvégétől. A világvége fél tőlem. Nem csoda, hogy mindig húzza a csíkot.” /Chuck Norris/

Fejre eséseim

Babaként bár fejre estem,

Mégis majdnem ép a testem,

S ép testemben ép az elme.

-eséltem ezt neked Elm-e?

Olyan ép az elme bennem,

Hogy amikor épp kell ennem,

Kábé tudom, hol van a szám,

Újat így nem tanítasz ám!

Habár szól szám, nem fáj fejem!

Agyam vág, mint hernyóselyem

Végből szőtt szűk jégeralsó,

Vagy dalműben vájt fült fals Ó!

Rácsos ágyi ugrabugra

Közben nem zuhantam húgra.

Nem szállhattam oly lény felett,

Aki nem volt s később se lett.

Fejre esni nem nagy kaland!

Bármely féreg, pölö galand,

Is megteszi, ha nem málé,

Míg agyából nem dől má’ lé.

Ám ha agyleves a padló,

Toccsanván rajt’, mint egy vadló

Világvége kerítésén,

Ketten múlok: magam és én…

„Fentiek koromsötét fényében egyáltalán nem bánom, hogy nem vagyok, sőt soha nem is voltam. Jobb soha nem lenni, mint később se!” /a költő sosem létezett húga/

„Én ugyan voltam, sőt azóta is vagyok, de a definíciómból következően keletkezésem csak a fenti események utánra datálódik.” /a költő öccse/

„Ööö... kétségtelen, hogy elsőszülött gyermekünk, amint a sima lábra állást már meghaladta, ugrálni kezdett a rácsos ágyban oly módon, hogy fogta a peremét, miáltal előrefelé forgó mozgást végezve átröpült a perem fölött fejjel a parkettába. Mivel ezt megakadályozni nem tudtuk, néhány hangos koppanás után telepakoltuk a padlót párnákkal, hogy legalább puhára essen. De úgy tűnik, ezzel addigra már elkéstünk...” /a költő édesanyja és néhai édesapja/

„Elm?! Hé, ez az én utcám, ahol holdvilágos éjszakán rólam rémálmodik a lány!” /Freddy Krueger, a Rémálom az Elm utcában főszereplője/

„Én a bajt nem kerestem,

Fejre soha nem estem.

Sérülést nem szereztem.

Mégis az rólam a kép:

Agyam csak szerintem ép.

De épp ez benne a szép.”

/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/

„eM úr sokak szerint dilis,

Pedig inkább, mint a Pilis,

Titokzatos. És agilis.

Ha Pilisből esne fejre

Egy kőkemény sziklás helyre,

Nem költene többé tejre.”

/Dr. Dobogókő Dezső, döbbenetesen doktorizált deheroizálatlan dínótej díler/

„Köztudott, hogy a Pilisben van a Földanya szívcsakrája és fáradhatatlanul dobogó kőszíve - mely eredetileg lágy volt, csak Muhi-Mohács-Világos-Trianon-Bern-Marseille-Brüsszel és a költő borzalmas versei ejtette sebek hegei karsztosították kőkeménnyé - miáltal ez a Szűzanyának felajánlott kis ország csak területében és csak most kicsi, valójában hatalmasabb, mint legdicsőbb uralkodóink magyarságteljesítményének kvalitatív szorzata! Ilyeténképpen, aki viccet csinál a Pilis hegység szakrális netovábbjából, annak tépje ki és resztelve egye meg a máját a darutollas és árvalányhajas Turulmadár vecsernyére! Aki magyar, az magyar, és azt majd mi döntjük el! Legeslegszebb ősjövőt, bajtársak!” /Vitéz Fejnehéz Fidibusz, az Ősmagyar Révületben Ülő Levédiai Eredetmítoszú Táltoskör (ŐRÜLET) pogány-körösztény szellemiségű gyulája/

„Ha valaki elolvas egy Frady verset,

Joggal mongya aztat, hogy: „Ez fejre esett.”

(Megjegyzés: A gyerek szép a rács mögött!)”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legszókimondóbb kommentelője/

„Nyuggerapó, jön Karácsony,

Dugjál bejglit át a rácson,

Hadd lakjék jól a szép gyerek,

S feje legyen majdnem kerek!”

/Konvex Kösztönyné Konkáv Klotild, ki-be horpadó tegezőművész/

„Réges-régen, amikor egy nagyobb hegyről leestem, a hegyimentő csak annyit mondott, hogy ebbe egy normális ember belehal. De mondta valaki, hogy normális vagyok? Ellenben örülök, hogy vannak nálam kisebbet esők, akiknél mégis működik a fizika: némi fejsérüléssel kombinálva a dinamikus behatást így lehetett Frady Endréből skizofrén statikus. Vagy a refrén volt statikus? Nem emlékszem...” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Kavinton-szedő/

„Normális az merőleges,

Nem csak es', de legesleg es'

Le a hegyről völgybe bele,

Mégis belül marad bele.

Ház doki szed Kavintont ő,

Agya rövid tavi ton tő.”

/Dr. Tonhalassy-Tövessy Kavinton Kenéz, hegyimentőorvos és skizofrénszarvasbőgéscsillapító/

„Sajnos nem tudok a mű szerzőjével együtt érezni, mert engem nem ejtettek fejre. Nekem rengeteg munkám van benne, hogy ilyen hülye lettem.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„B. úr! Dolgozni nem szégyen, csak baromi fárasztó! A munka öl, butít és fekélyszörpöt gyomorba önt.” /Igavonó Igor, bérrettegő bányaló/

„Emléknek korai, traumának súlyos, anamnézisnek bájos, magyarázatnak tökéletes.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, az anamnézis,

Ha ön nem csak lát, de néz is,

Súlyos dolog traumának!

Caput diem! – Fejj a fának!”

/Latinka Lajosné Látens Leonóra, fafejű fafejelő és filantróp filéző/

„Mi ez a fallal, sőt padlóval a fejnek rohanó retardált szellemi teszetoszaság?! Ki ez a saját senkiségébe belesemmisedett mindennek látszani akaró, tizedesveszőt követő rengeteg nulla utáni helyiértéken álló hiány?! Ne dőljünk be annak, ami beborul! A kriptokozmopolita celebnyálas hulladéklíra és Frady Endre nemzettudathasadt rektális költészeti kólikája közti távolságot mint üveggolyót einstandolni szimpla cinizmus! Verbálisan egyenlőnél is egyenlőbb távolságot tartani motyogó nyomorultaktól meg a teljes mélymagyar rögirodalmat önnön székletébe fojtó Frady Endréktől gyalázatos erkölcsi relativizmus és olcsó frázisokkal igazolt társutasság! Non plus ultra egyenlő szimpla! Aki magyar, már nem sokáig! Vesszen, ami eddig még nem! Anyám, légy rám büszke, mert én is az vagyok magamra!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban én is gyakran játszottam fejre esőset. Így keletkeztek a kráterek.” /Chuck Norris/

Hun a szemüveg?

Tengerparti sziklaszirtek
Között nyomulgat a szír TEK.
Célszemélyük is van: Merkel.
Mér’ kell elrabolni? „Mer’ kell!”
- Így szólt hozzájuk az ukáz.

Magyar nyugger közben kukáz
Eltartani menyet, fiat...

S míg felrobban egy-két Fiat,
Volvo, Audi és Opel,
S túszt pár terrorista lop el,
S mindenütt erőszak tombol,
S rendőr bottal ütött nyomból
Elkövetők után kutat,
S sajtó lep el minden utat
Jeleként a világvégnek…

Hunok EB lázban égnek.

„Há’ hun él maga köttő úr, ha nem a Zeebéé lázába’?! Mink itten Ehunfalván nem aggóggyuk tele a gatyánkat a zarabus tenoristák mijatt, mer mink Árpád vére vagyunk, hej! Fegyverünk is van, hinnye, mer a kukából mostan esztet a véres kardot hozom, őseink véres kargyát!” /Dikmán Lajos, ehunfalvi nyugger/

„Ebláz?! Itt a lakótelepen?! Te jó ég, akkor rohanok a Mészáros doktor úrhoz beoltatni a Fifikémet! Jaj, de lehet, hogy már el is késtem és elkapta szegény kutyulimutyulikám?! Biztos azért vizelte tele tegnap este a liftet! Jaj-jaj brühühü!” /özv. Huttingerné, nyugdíjas műlovarnő/

„Ne gondolja, maga kozmopolita költőcske, hogy mi csak a köldökünket nézzük és nem foglalkozunk a külvilággal! Csakhogy mi nem vagyunk olyanok, mint a germánok, akik idegenszívű bevándorlókkal pakolják tele a válogatottjukat! Nálunk csupa echte ősmagyar játszik, mint például a Lovrencsics, a Priskin, a Leandro, a Kleinheisler, a Stieber, a Dzsudzsák, mega Nemanja Nikolics! Utóbbinak egyébként nem anyja Nikolics, hanem az apja, különben nem ő se Nikolics lenne, hanem az a valami más, ami abban az esetben az apja neve lenne, teszem azt Stockenbauer. Riariahungária a riariahungáriaiaké!” /Rüh Rezső, vattacukorárus/

„A lánglelkű européer költő a honi lábszagú euroszkepticizmus pszeudo-érzéketlen kipellengérezésével EB lázálmos morbid jajlírát kreál a III. világháború kitörésének esélyét magában hordozó kataklizma hullámból. A színes ellenpontok, pont ellenszínezik a seszínű nihilt. Mindenki olvassa el, akit a fortélyos félelem izgat!” /Góg Magógné Demagóg Nihilia, a Ködlila Kozmopolitbüro c. irodalmi folyóirat arculattervezője/

„Fortélyos félelem?! Imádom! Kedvenc mazochista szokásom és megélhetési forrásom is egyben a bérrettegés! Nekem mindegy, hogy fehérterror, vörösterror, narancsuralmi rendszer, éhínség, tömeges migráció, vagy véres terror, csak rettegni lehessen! Attól pörög az adrenalin és arra gerjednek az olvasók!” /Gyökér Gyömölcz, a Rémhír c. képes bulvárlap paparazzija/

„A próféta fojtogassa meg a szakállával ezt a nyavalyás költőt, hogy egy idióta rím kedvéért leleplezte a hollétünket! ” /Kalmanszahi ibn Csavasszan őrnagy, a szír Terror Elhárító Központ elfogató parancsnoka/

„Tisztelt alulművelt költő úr! Azt tudja-e, hogy a hun-magyar rokonságot még a brit tudósok többsége is kétkedve fogadja, mert sokkal több tény támasztja alá finnugor vonalat?! A csodaszarvas eredetileg rénszarvas, Csaba királyfi pedig egy Csubakka nevű jeti herceg! Amúgy minden híres ember ősmagyar sé még a híres Winnetou is egy Vén Ottó nevű emigráns erőművész leszármazottja.” /Dr. Ugor Igor, őstörténész/

„Ha Frady Endre versei répaszínűek lennének, nincs emberfia, aki megkülönböztetné őket egy menzaebéd utáni rókarajtól!  Anyám e hasonlatomat hallva elzöldfehérült arccal kirohant a mellékhelyiségbe. A zajokból ítélve éppen a fenti költeményt olvassa, pedig óva intettem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer engem is le akartak géppuskázni az ebláztól megveszett terroristák, de végeztek velük a hámrétegeimről visszapattanó golyók.” /Chuck Norris/

Nuku világvége?!

Nem lesz világvége ma se?!
Chuck Norris nem emel kezet,
Vagy a jóslat csak ex has-e,
S csak maja fejben létezett?

Dúdolgatta inka, maja,
Meg pár túl délövi dinka:
„Kalinka, kalinka, maja!”
S megártott a kövidinka?

Mindegy! Holnap tovább élek,
Rondán, mint egy frissen nyírt áll,
S jönnek szemrehányó mail-ek:
„Bűn rossz verset minek írtál?!”