Szőlő utca

Államnak, mely „családbarát”,

Van egy súlyos, sötét cucca,

S álszent pajzsot savként mar át;

Úgy hívják, hogy Szőlő utca.

Nevelőhad – szadista kaszt –

Védtelent rúg, gyereket üt,

Éppen, hogy csak fel nem akaszt!

Riasszunk sok törvénybetűt!

Erőbarmok, pedofilok

Azt hiszik bár, nagyon menők,

Létük rút mentális gyilok!

Mikor lesznek börtönben ők?!

Van köztük, ki kitüntetett!

– Plecsnit pár csonttörő kosnak?! –

Államtól bár szégyen e tett,

Pilátusként kezet mosnak.

Ha a rendőrség most kemény,

Zsolt bácsikból fogy ki szusz tán,

S kastélyotthont szül a remény,

Mégpediglen Hatvanpusztán.

Társadalmunk diadala:

Zebraháton ül sok kölök,

S szebb jövőnek hí a dala!

Erről vígan énekölök…

megzenésítve és elénekölve: https://www.youtube.com/shorts/BqepxvjjgaI

„Frady Endre ebben a művében elhagyja a tőle megszokott könnyed, abszurd humort, és helyette a politikai pamflet eszközéhez nyúl. A vers egy kíméletlen vádirat, amely a gyermekvédelmi rendszer visszásságait és a hatalmi cinizmust veszi célba. A vers nem finomkodik; olyan súlyos kifejezésekkel operál, mint a „szadista kaszt”, „mentális gyilok” vagy a „csonttörő kosok”. Ez a radikális hangnem hatásosan közvetíti a tehetetlen dühöt. Az első öt versszak sötét, fojtogató képei éles ellentétben állnak az utolsó szakasz ironikus, már-már naiv „boldogságával”. Ez a váltás kiemeli a leírt állapotok tarthatatlanságát. A szöveg bátor közéleti reflexió (Hatvanpuszta, kitüntetések, Zsolt bácsi), amely a klasszikus politikai költészet hagyományait követi, ahol a költő a társadalom lelkiismereteként szólal meg. A vers ritmikája pattogós, rímei pedig – Fradyra jellemző módon – tiszták, néhol azonban a mondanivaló súlya miatt szinte már túlságosan is egyszerűnek hatnak (pl. kölök – énekölök). Ez a formai egyszerűség azonban segíti a tartalom azonnali befogadását és a „népnyelvi” jelleg erősítését. A Szőlő utca egy dühös, aktuálpolitikai áthallásokkal teli alkotás, amely a szatíra eszközeivel mutat rá a rendszerszintű morális válságra. Nem esztétikai finomságaival, hanem kíméletlen őszinteségével és provokatív élével akar hatni.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Hun a szemüveg?

Tengerparti sziklaszirtek
Között nyomulgat a szír TEK.
Célszemélyük is van: Merkel.
Mér’ kell elrabolni? „Mer’ kell!”
- Így szólt hozzájuk az ukáz.

Magyar nyugger közben kukáz
Eltartani menyet, fiat...

S míg felrobban egy-két Fiat,
Volvo, Audi és Opel,
S túszt pár terrorista lop el,
S mindenütt erőszak tombol,
S rendőr bottal ütött nyomból
Elkövetők után kutat,
S sajtó lep el minden utat
Jeleként a világvégnek…

Hunok EB lázban égnek.

„Há’ hun él maga köttő úr, ha nem a Zeebéé lázába’?! Mink itten Ehunfalván nem aggóggyuk tele a gatyánkat a zarabus tenoristák mijatt, mer mink Árpád vére vagyunk, hej! Fegyverünk is van, hinnye, mer a kukából mostan esztet a véres kardot hozom, őseink véres kargyát!” /Dikmán Lajos, ehunfalvi nyugger/

„Ebláz?! Itt a lakótelepen?! Te jó ég, akkor rohanok a Mészáros doktor úrhoz beoltatni a Fifikémet! Jaj, de lehet, hogy már el is késtem és elkapta szegény kutyulimutyulikám?! Biztos azért vizelte tele tegnap este a liftet! Jaj-jaj brühühü!” /özv. Huttingerné, nyugdíjas műlovarnő/

„Ne gondolja, maga kozmopolita költőcske, hogy mi csak a köldökünket nézzük és nem foglalkozunk a külvilággal! Csakhogy mi nem vagyunk olyanok, mint a germánok, akik idegenszívű bevándorlókkal pakolják tele a válogatottjukat! Nálunk csupa echte ősmagyar játszik, mint például a Lovrencsics, a Priskin, a Leandro, a Kleinheisler, a Stieber, a Dzsudzsák, mega Nemanja Nikolics! Utóbbinak egyébként nem anyja Nikolics, hanem az apja, különben nem ő se Nikolics lenne, hanem az a valami más, ami abban az esetben az apja neve lenne, teszem azt Stockenbauer. Riariahungária a riariahungáriaiaké!” /Rüh Rezső, vattacukorárus/

„A lánglelkű européer költő a honi lábszagú euroszkepticizmus pszeudo-érzéketlen kipellengérezésével EB lázálmos morbid jajlírát kreál a III. világháború kitörésének esélyét magában hordozó kataklizma hullámból. A színes ellenpontok, pont ellenszínezik a seszínű nihilt. Mindenki olvassa el, akit a fortélyos félelem izgat!” /Góg Magógné Demagóg Nihilia, a Ködlila Kozmopolitbüro c. irodalmi folyóirat arculattervezője/

„Fortélyos félelem?! Imádom! Kedvenc mazochista szokásom és megélhetési forrásom is egyben a bérrettegés! Nekem mindegy, hogy fehérterror, vörösterror, narancsuralmi rendszer, éhínség, tömeges migráció, vagy véres terror, csak rettegni lehessen! Attól pörög az adrenalin és arra gerjednek az olvasók!” /Gyökér Gyömölcz, a Rémhír c. képes bulvárlap paparazzija/

„A próféta fojtogassa meg a szakállával ezt a nyavalyás költőt, hogy egy idióta rím kedvéért leleplezte a hollétünket! ” /Kalmanszahi ibn Csavasszan őrnagy, a szír Terror Elhárító Központ elfogató parancsnoka/

„Tisztelt alulművelt költő úr! Azt tudja-e, hogy a hun-magyar rokonságot még a brit tudósok többsége is kétkedve fogadja, mert sokkal több tény támasztja alá finnugor vonalat?! A csodaszarvas eredetileg rénszarvas, Csaba királyfi pedig egy Csubakka nevű jeti herceg! Amúgy minden híres ember ősmagyar sé még a híres Winnetou is egy Vén Ottó nevű emigráns erőművész leszármazottja.” /Dr. Ugor Igor, őstörténész/

„Ha Frady Endre versei répaszínűek lennének, nincs emberfia, aki megkülönböztetné őket egy menzaebéd utáni rókarajtól!  Anyám e hasonlatomat hallva elzöldfehérült arccal kirohant a mellékhelyiségbe. A zajokból ítélve éppen a fenti költeményt olvassa, pedig óva intettem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer engem is le akartak géppuskázni az ebláztól megveszett terroristák, de végeztek velük a hámrétegeimről visszapattanó golyók.” /Chuck Norris/