Szőlő utca

Államnak, mely „családbarát”,

Van egy súlyos, sötét cucca,

S álszent pajzsot savként mar át;

Úgy hívják, hogy Szőlő utca.

Nevelőhad – szadista kaszt –

Védtelent rúg, gyereket üt,

Éppen, hogy csak fel nem akaszt!

Riasszunk sok törvénybetűt!

Erőbarmok, pedofilok

Azt hiszik bár, nagyon menők,

Létük rút mentális gyilok!

Mikor lesznek börtönben ők?!

Van köztük, ki kitüntetett!

– Plecsnit pár csonttörő kosnak?! –

Államtól bár szégyen e tett,

Pilátusként kezet mosnak.

Ha a rendőrség most kemény,

Zsolt bácsikból fogy ki szusz tán,

S kastélyotthont szül a remény,

Mégpediglen Hatvanpusztán.

Társadalmunk diadala:

Zebraháton ül sok kölök,

S szebb jövőnek hí a dala!

Erről vígan énekölök…

megzenésítve és elénekölve: https://www.youtube.com/shorts/BqepxvjjgaI

„Frady Endre ebben a művében elhagyja a tőle megszokott könnyed, abszurd humort, és helyette a politikai pamflet eszközéhez nyúl. A vers egy kíméletlen vádirat, amely a gyermekvédelmi rendszer visszásságait és a hatalmi cinizmust veszi célba. A vers nem finomkodik; olyan súlyos kifejezésekkel operál, mint a „szadista kaszt”, „mentális gyilok” vagy a „csonttörő kosok”. Ez a radikális hangnem hatásosan közvetíti a tehetetlen dühöt. Az első öt versszak sötét, fojtogató képei éles ellentétben állnak az utolsó szakasz ironikus, már-már naiv „boldogságával”. Ez a váltás kiemeli a leírt állapotok tarthatatlanságát. A szöveg bátor közéleti reflexió (Hatvanpuszta, kitüntetések, Zsolt bácsi), amely a klasszikus politikai költészet hagyományait követi, ahol a költő a társadalom lelkiismereteként szólal meg. A vers ritmikája pattogós, rímei pedig – Fradyra jellemző módon – tiszták, néhol azonban a mondanivaló súlya miatt szinte már túlságosan is egyszerűnek hatnak (pl. kölök – énekölök). Ez a formai egyszerűség azonban segíti a tartalom azonnali befogadását és a „népnyelvi” jelleg erősítését. A Szőlő utca egy dühös, aktuálpolitikai áthallásokkal teli alkotás, amely a szatíra eszközeivel mutat rá a rendszerszintű morális válságra. Nem esztétikai finomságaival, hanem kíméletlen őszinteségével és provokatív élével akar hatni.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

Holtak napján

Éjfél a temetőben

- Jó napot kívánok! Az álláshirdetés felől érdeklődnék!
- Jó napot! Melyik iránt is pontosan? Sírásó?
- Kérem, nekem érettségim van! Azzal mégse ás sírt az ember!
- Hát nem is. Arra az ásó megfelelőbb. Szóval mi szeretne lenni?
- Kegyeleti re-cirkulációs asszisztens. Mégis csak szellemi munka ugyebár.
- Szellemi. Így van, szellemi. Ez egy találó kifejezés.
- Találó?
- Találó. Aki keres, az talál ugyebár.
- Apropó keresés! Ebben a munkakörben mennyit kereshetek?
- Amennyit akar! Főszezonban, ami most jön, akár napi 24 órát is.
- Őőőő… ezt nem értem…
- Mit nem ért? Kimegy, keres, és amit talál, azt behozza.
- Behozom?
- Be! De titokban, mert különben vagy megverik, vagy rendőrt hívnak. Esetleg ilyen sorrendben mindkettő.
- Nem értem!
- Süket? MIND – KET – TŐ! Ez is, az is. Verés is, rendőrség is.
- Aha! Ebben a sorrendben?
- Ja. Bár lehet, hogy még a rendőrségen is megverik. Akkor mindhárom. Vállalja?
- Tulajdonképpen mi lenne a munkám?
- Az újrahasznosítás. Holtak napján kijön ide egy rakás ember és megvesz egy rakás dolgot, amit lerak egy rakás sír mellé és napokon belül a temető egy rakás szemétté válik.
- Ezt értem, de hol az én szerepem?
- A rakások között. Vagy inkább a rakások mögött, hogy meg ne lássák. És időnként villámgyorsan egyik rakástól a másikig.
- Hogy meg ne lássanak? Mi ez, számháború?
- Jaj, ne értetlenkedjen! Maga kimegy a sírokhoz és figyel. Ha bármelyik sírnál friss virágot, szél miatt le nem égett gyertyát, új koszorút, vagy valami csillogó-villogó díszes bármit lát, azt szépen elemeli és titokban idehozza. Mi szépen és olcsón odaadjuk az árusoknak, akik újra eladják és mindenki örül.
- De hát ez lopás!
- Ugyan már! Kinek hiányzik az a sok vacak? Akik kihozták, már elmentek és jó ideig nem jönnek vissza megnézni. Akik most jönnek, nem tudják, hogy már volt ott valami. Sőt azt érezhetik, hogy ők az első a sírnál és ez büszkeséggel tölti el őket. A halottaknak meg, valljuk be, már olyan mindegy!
- És nem fognak kísérteni a megboldogultak haragos szellemei?
- Dehogynem! Ezért mondtam, hogy a szellemi munka egy találó kifejezés.
- Őőő… Mi is van azzal a sírásó pozícióval?
- Betöltené?
- Be.
- Remek! Mi a neve?
- Schrutzendögéczy Márton.
- Nem jó, nem jó… Legyen, mondjuk Schrutzendögéczy Szigfríd!
- Mi van?!
- (kikiabál) Géézaaaa!!! Megvan a harmadik sírásó!!!
- (visszakiabálnak) Szupeeeer!!! Már csak két alabárdos kéne!!!
- (kikiabál) Megleeesz!!!
- Mi folyik itt?
- Holnaptól a próbák. Schrutzendögéczy Szigfríd! Üdvözlöm a Temető Színház társulatában! Itt van a „Holtak napján” c. háromrészes szellemes bohózat szövegkönyve. Holnapra megtanulja, reggel 7-kor próba, egy hét múlva előadás! Hullajó lesz! Hajrá!
- Ööö… de hát én…
- Hány éves is maga?
- Huszonkettő.
- Én viszont ötszázkilencvenhárom. Van még kérdés?
- N… ni… nincs… Áááááááá!!! (szívrohamban meghal)
- Na, most már ő is teljes alanyi jogú társulati tag! Zene!

(haláltánc)