A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halottak napja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halottak napja. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. november 1., hétfő

Vízi vadkaland

Úszom. Ég odafent kék, én
Nézem, hogy egy fatörzs békén
Lebeg... Felkiáltok: Jaj, mán!
Nem fatörzs ez, hanem kajmán!!!

Nincs egyedül, itt az apja,
S számból nyelvem kiharapja!!!
Ááááááááá mmmmmmmm...
Mmmmmm ááááááááááááá...

Költőnk torkán alvadt vérrög.
Telózgatnak mentőér' rög-
-vest, de nem jön Győrfi Pali.
Őt is megette egy ali-

-gátor vagy egy krokodilus,
Mint bosszúból banyát Ilus-
-ka, ki János szerelmese?!
Szép kis holtak napi mese!

„Kajmán? Krokodil? Aligátor? Keveri a szezont a fazonnal, nem tudja megkülönböztetni a hallét és a hüllőt, holt költő úr?! Látott maga valaha pislogó fatörzset?! Na, ezért nem kell Gyűrűk Urát nézni, mert abban valóban vannak ilyen elfajult alfajú álfák is! Mondanám, hogy béke poraira, de mivel vízi hulla, így a béka saraira stílszerűbb! Kretén!” /Tuskó Tódorné Tönk Titanilla, tényálláspont teketóriátlanító/

„Aki enne rántott hollót,
Meg egy tányér forró hallét,
S közben elkerülne hüllőt,
Annak fontos pontos hollét!”
/Dzsípíesz Dzsangó, elszabadult irányköltő/

„Minél tovább dolgoztatom a kis szürke agysejtjeimet, annál nyilvánvalóbb, hogy itt megrendezett műgyilkossággal van dolgunk és Frady Endre nem halt meg. A költő halála esetén ugyanis a vers második felét egy külső szemtanúnak kellett volna megírnia, ám a stílus maga az ember és ilyen egyértelműen vérlázító enjambement egyetlen más embernek sem jutna eszébe, vagy ha eszébe is jutna, annyira szégyellné, hogy nem merné közzétenni. Ergo az irodalmi bűnöző még él, és az emberiség érdekében mielőbb rács mögé kell juttatni, mon ami!” /Hercule Poirot, belga mesterdetektív/

„Ki szórakozik a nevemmel?! És kinek van szüksége belga mesterdetektívek kéretlen tanácsaira?! Mert mit adott nekünk Brüsszel?! Jó-jó, rengeteg pénz, de azon kívül?! Ráadásul a rongyos ezermilliárdokért cserébe bele akarnak dumálni az államformánkba is! Vegyék tudomásul, hogy mi történelmileg kriptoautokrata félfeudalmizmus vagyunk és azok is maradunk! Na, mindenki mutassa az ujjlenyomatát!” /Fatörzs főtörzs/

„Jaj, Kukorica Jancsim, lehet, hogy Petőfi Sándor költőnek egy hajszállal jobb volt, mint Frady Endre, de utóbbi majdnem akkora detektív, mint Hercule Poirot! Különben honnan volna tudta meg, hogy a falunk határában szörnyethalt banyát nem a hollók és a hüllők tépték szét, hanem mi ettük meg puliszkába keverve?! János vitéz, nem megmondtam, hogy ne igyál annyit, mert akkor mindent kipofázol, te szerencsétlen?!” /Kukorica Jánosné Alias Iluska, illegális kannibál/

„Micsoda, lábbal tapodja a magyar irodalmat?! János vitézt és szerelmetes Iluskáját sárba tiporja, és banyaevéssel vádolja, maga nemzetellenes sehonnai bitangkorcs?! Halottak napján a szent emlékezés és a néma főhajtás helyett vérengzik, mint egy sikerhajhász hollywoodi halloweeni tökfejű műcápa?! Hát a Győrfi Pál jelentse be a magához hívott életmentők végzetes késedelmét, maga két lábon járó kegyeletsértés! NEM ENG.!!!” /Pecsétőr Pocsárd, a Diadalittasansan Önkifejező Globális Költészetet Újjáteremtők Köre (DÖGKÚT) felhatalmazott főcenzora/

„-ka, ki?! Hiába próbál itt vicceskedni meg jópofáskodni, gusztustalan zugköltőcske, a maga könnyűsúlyú klapanciái helyett a diákok kötelező jelleggel továbbra is a Kincskereső Kisködmön hatására fogják megutálni a magyar irodalmat!” /Dohos Dezsőné Naftalin Nóra, a Kötelező Olvasmányokat Rendszerező Csoport (KORCS) őskövülete/

„Sajnos előfordulhat, hogy oltatlan polgártársainkat időnként kettéharapja egy szájkosár nélküli vadállat, de a szinte majdnem mindig időben kiérkező munkatársaink minden veszélyeztetett hüllőnek szakszerűen beadják a korának és egészségi állapotának megfelelő védőoltást! Krokodilok között úszkálva mindig legyen önnél a vízhatlan papírra nyomtatott hivatalos kórtörténete! Ne feledje, az oltás állatot ment!” /Győrfi Pál, az országos mentőszolgálat legnagyobb arca/

„Mi ez a szangvinikus szégyentelenkedés?! Ki ez a kigyógyíthatatlanul kegyetlen kegyeletsértő klapancia killer?! A verse alapján Frady Endre nem holt költő, hanem csak holt részeg! Anyám emlékére esküszöm, esküszöm, amit köll, azt megteszöm! Ide veled, régi kardom! Frady Endre véreset fog hányni a kardélemre, de lemossuk a gyalázatost!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A fentiek olvastán úgy tűnik, hogy Magyarországon olyan nagy a halloweeni tökfejsűrűség, hogy egyetlen félfordulatos rúgással a világegyetem összes lakható bolygóját be tudnám vetni tökmaggal.” /Chuck Norris/

„Magunk felé hajló kézzel ugyan, de a leghatározottabban tiltakozunk!” /minden szentek/

2012. október 26., péntek

Holtak napján

Éjfél a temetőben

- Jó napot kívánok! Az álláshirdetés felől érdeklődnék!
- Jó napot! Melyik iránt is pontosan? Sírásó?
- Kérem, nekem érettségim van! Azzal mégse ás sírt az ember!
- Hát nem is. Arra az ásó megfelelőbb. Szóval mi szeretne lenni?
- Kegyeleti re-cirkulációs asszisztens. Mégis csak szellemi munka ugyebár.
- Szellemi. Így van, szellemi. Ez egy találó kifejezés.
- Találó?
- Találó. Aki keres, az talál ugyebár.
- Apropó keresés! Ebben a munkakörben mennyit kereshetek?
- Amennyit akar! Főszezonban, ami most jön, akár napi 24 órát is.
- Őőőő… ezt nem értem…
- Mit nem ért? Kimegy, keres, és amit talál, azt behozza.
- Behozom?
- Be! De titokban, mert különben vagy megverik, vagy rendőrt hívnak. Esetleg ilyen sorrendben mindkettő.
- Nem értem!
- Süket? MIND – KET – TŐ! Ez is, az is. Verés is, rendőrség is.
- Aha! Ebben a sorrendben?
- Ja. Bár lehet, hogy még a rendőrségen is megverik. Akkor mindhárom. Vállalja?
- Tulajdonképpen mi lenne a munkám?
- Az újrahasznosítás. Holtak napján kijön ide egy rakás ember és megvesz egy rakás dolgot, amit lerak egy rakás sír mellé és napokon belül a temető egy rakás szemétté válik.
- Ezt értem, de hol az én szerepem?
- A rakások között. Vagy inkább a rakások mögött, hogy meg ne lássák. És időnként villámgyorsan egyik rakástól a másikig.
- Hogy meg ne lássanak? Mi ez, számháború?
- Jaj, ne értetlenkedjen! Maga kimegy a sírokhoz és figyel. Ha bármelyik sírnál friss virágot, szél miatt le nem égett gyertyát, új koszorút, vagy valami csillogó-villogó díszes bármit lát, azt szépen elemeli és titokban idehozza. Mi szépen és olcsón odaadjuk az árusoknak, akik újra eladják és mindenki örül.
- De hát ez lopás!
- Ugyan már! Kinek hiányzik az a sok vacak? Akik kihozták, már elmentek és jó ideig nem jönnek vissza megnézni. Akik most jönnek, nem tudják, hogy már volt ott valami. Sőt azt érezhetik, hogy ők az első a sírnál és ez büszkeséggel tölti el őket. A halottaknak meg, valljuk be, már olyan mindegy!
- És nem fognak kísérteni a megboldogultak haragos szellemei?
- Dehogynem! Ezért mondtam, hogy a szellemi munka egy találó kifejezés.
- Őőő… Mi is van azzal a sírásó pozícióval?
- Betöltené?
- Be.
- Remek! Mi a neve?
- Schrutzendögéczy Márton.
- Nem jó, nem jó… Legyen, mondjuk Schrutzendögéczy Szigfríd!
- Mi van?!
- (kikiabál) Géézaaaa!!! Megvan a harmadik sírásó!!!
- (visszakiabálnak) Szupeeeer!!! Már csak két alabárdos kéne!!!
- (kikiabál) Megleeesz!!!
- Mi folyik itt?
- Holnaptól a próbák. Schrutzendögéczy Szigfríd! Üdvözlöm a Temető Színház társulatában! Itt van a „Holtak napján” c. háromrészes szellemes bohózat szövegkönyve. Holnapra megtanulja, reggel 7-kor próba, egy hét múlva előadás! Hullajó lesz! Hajrá!
- Ööö… de hát én…
- Hány éves is maga?
- Huszonkettő.
- Én viszont ötszázkilencvenhárom. Van még kérdés?
- N… ni… nincs… Áááááááá!!! (szívrohamban meghal)
- Na, most már ő is teljes alanyi jogú társulati tag! Zene!

(haláltánc)