 |
| Éjfél a temetőben |
- Jó napot kívánok! Az álláshirdetés felől érdeklődnék!
- Jó napot! Melyik iránt is pontosan? Sírásó?
- Kérem, nekem érettségim van! Azzal mégse ás sírt az ember!
- Hát nem is. Arra az ásó megfelelőbb. Szóval mi szeretne lenni?
- Kegyeleti re-cirkulációs asszisztens. Mégis csak szellemi munka ugyebár.
- Szellemi. Így van, szellemi. Ez egy találó kifejezés.
- Találó?
- Találó. Aki keres, az talál ugyebár.
- Apropó keresés! Ebben a munkakörben mennyit kereshetek?
- Amennyit akar! Főszezonban, ami most jön, akár napi 24 órát is.
- Őőőő… ezt nem értem…
- Mit nem ért? Kimegy, keres, és amit talál, azt behozza.
- Behozom?
- Be! De titokban, mert különben vagy megverik, vagy rendőrt hívnak. Esetleg ilyen sorrendben mindkettő.
- Nem értem!
- Süket? MIND – KET – TŐ! Ez is, az is. Verés is, rendőrség is.
- Aha! Ebben a sorrendben?
- Ja. Bár lehet, hogy még a rendőrségen is megverik. Akkor mindhárom. Vállalja?
- Tulajdonképpen mi lenne a munkám?
- Az újrahasznosítás. Holtak napján kijön ide egy rakás ember és megvesz egy rakás dolgot, amit lerak egy rakás sír mellé és napokon belül a temető egy rakás szemétté válik.
- Ezt értem, de hol az én szerepem?
- A rakások között. Vagy inkább a rakások mögött, hogy meg ne lássák. És időnként villámgyorsan egyik rakástól a másikig.
- Hogy meg ne lássanak? Mi ez, számháború?
- Jaj, ne értetlenkedjen! Maga kimegy a sírokhoz és figyel. Ha bármelyik sírnál friss virágot, szél miatt le nem égett gyertyát, új koszorút, vagy valami csillogó-villogó díszes bármit lát, azt szépen elemeli és titokban idehozza. Mi szépen és olcsón odaadjuk az árusoknak, akik újra eladják és mindenki örül.
- De hát ez lopás!
- Ugyan már! Kinek hiányzik az a sok vacak? Akik kihozták, már elmentek és jó ideig nem jönnek vissza megnézni. Akik most jönnek, nem tudják, hogy már volt ott valami. Sőt azt érezhetik, hogy ők az első a sírnál és ez büszkeséggel tölti el őket. A halottaknak meg, valljuk be, már olyan mindegy!
- És nem fognak kísérteni a megboldogultak haragos szellemei?
- Dehogynem! Ezért mondtam, hogy a szellemi munka egy találó kifejezés.
- Őőő… Mi is van azzal a sírásó pozícióval?
- Betöltené?
- Be.
- Remek! Mi a neve?
- Schrutzendögéczy Márton.
- Nem jó, nem jó… Legyen, mondjuk Schrutzendögéczy Szigfríd!
- Mi van?!
- (kikiabál) Géézaaaa!!! Megvan a harmadik sírásó!!!
- (visszakiabálnak) Szupeeeer!!! Már csak két alabárdos kéne!!!
- (kikiabál) Megleeesz!!!
- Mi folyik itt?
- Holnaptól a próbák. Schrutzendögéczy Szigfríd! Üdvözlöm a Temető Színház társulatában! Itt van a „Holtak napján” c. háromrészes szellemes bohózat szövegkönyve. Holnapra megtanulja, reggel 7-kor próba, egy hét múlva előadás! Hullajó lesz! Hajrá!
- Ööö… de hát én…
- Hány éves is maga?
- Huszonkettő.
- Én viszont ötszázkilencvenhárom. Van még kérdés?
- N… ni… nincs… Áááááááá!!! (szívrohamban meghal)
- Na, most már ő is teljes alanyi jogú társulati tag! Zene!
(haláltánc)
