A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szellem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szellem. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 11., csütörtök

Szellem a palackban

Na, engem is jól bezártak ide! Egy közönséges palackba! Én vagyok a palackba zárt szellem. Szép kis állás. Kicsinek tényleg kicsi, de állásnak egyáltalán nem nevezhető. Maximum zsugorülésnek. Teljesen elzsibbadt a hátam.
Legalább valami aranykalitkába zártak volna! Az szépen csillog és nem ilyen büdös. A rácsok között meg talán még ki is préselhetném magam. Hmmm… Valamit nem értek. Én mint szellem egyáltalán nem vagyok anyagi. Nincs bennem anyag. Független vagyok az anyagi világtól. De akkor hogyhogy nem tudok kijönni ebből az egyszerű, koszos üvegpalackból. Se az üveg nem szellemi, sem a kosz. Mi szellemek nem lehetünk anyagba zárva!
Tanították is nekünk azt a bizonyító példaverset, mely szerint: „… Tüzes vastrónon őt megégetétek, / De szellemét a tűz nem égeté meg…” Ugyan volt az osztályban egy szellemes szellem, aki szerint ez nem mutatja, hogy a szellem nem anyagi, hanem inkább azt, hogy nagyon is anyagi, csak éppen tűzálló anyagból van. Lehet, hogy neki volt igaza?
Ráadásul úgy érzem, hogy tele vagyok energiával. És azt már az az Einstein nevű anyagkupacban lévő szellem is megmondta, hogy E = mc2. Azaz, ha az én energiámat elosztjuk a fénysebesség négyzetével, máris tömeg lesz belőle, aminek csak az anyagnál van értelme. Akkor ezek szerint az én szellemi energiám az anyag szempontjából értelmetlen?
A szellemtanító néni azt is mondta, hogy számunkra idő sincs és, hogy az a vastróntüzelést író költő, vagy költő író?, erre már nem emlékszem, illetve az az E = mc2-tel elhíresülő tudós sem létezett még akkor, amikor ezt mi tanultuk. Ők az anyagi világ koordinátái szerint csak később fognak megszületni, de az általuk felhasználandó szellemi termékek a szellemvilág időtlenségében mindig is léteztek. Hát… hogy őszinte legyek, ezt már akkor sem értettem. Ha egy szellem számára nincs idő, akkor miért érzem úgy, mintha már régóta ülnék itt benn? Vagy ez az, amit úgy hívnak, hogy időtlen idők óta?
Most akkor én szellem vagyok, vagy sem?! Hogy döntsem el? Hogy döntsem el?…
Megvan!!! Azt tanították, hogy a szellem halhatatlan. Ezek szerint, ha én szellem vagyok, akkor nem tudok végezni magammal. Ha viszont tudok, akkor nem vagyok szellem. Akkor viszont nem is akarok élni. No, lássunk neki, megpróbálom megfojtani magam…
Hé, kik ezek? Mit csinálnak? Csak nem ki akarják nyitni a palackot? Hagyjanak nyugodtan öngyilkossági kísérletezni! Jaj, kinyitották! Kiáááááááááááááááááááááááááááradok! Hé, hová rohantok? Utánuk eredek. Hogy ez a hegyoldal milyen meredek! Most még gyorsabban futnak. Mi elől? Ki elől? Csak nem előlem? De hiszen ők nem láthatnak engem, mert a szellemek láthatatlanok. Akkor én mégsem lehetek szellem. Akkor viszont miért menekülnek előlem?
Hogy ezek az emberek milyen ostobák! Ezt a szellem dolgot még mi szellemek sem értjük, ők meg erről írnak novellát. Na, ennek a fajnak se jósolok nagy jövőt!

2012. október 26., péntek

Holtak napján

Éjfél a temetőben

- Jó napot kívánok! Az álláshirdetés felől érdeklődnék!
- Jó napot! Melyik iránt is pontosan? Sírásó?
- Kérem, nekem érettségim van! Azzal mégse ás sírt az ember!
- Hát nem is. Arra az ásó megfelelőbb. Szóval mi szeretne lenni?
- Kegyeleti re-cirkulációs asszisztens. Mégis csak szellemi munka ugyebár.
- Szellemi. Így van, szellemi. Ez egy találó kifejezés.
- Találó?
- Találó. Aki keres, az talál ugyebár.
- Apropó keresés! Ebben a munkakörben mennyit kereshetek?
- Amennyit akar! Főszezonban, ami most jön, akár napi 24 órát is.
- Őőőő… ezt nem értem…
- Mit nem ért? Kimegy, keres, és amit talál, azt behozza.
- Behozom?
- Be! De titokban, mert különben vagy megverik, vagy rendőrt hívnak. Esetleg ilyen sorrendben mindkettő.
- Nem értem!
- Süket? MIND – KET – TŐ! Ez is, az is. Verés is, rendőrség is.
- Aha! Ebben a sorrendben?
- Ja. Bár lehet, hogy még a rendőrségen is megverik. Akkor mindhárom. Vállalja?
- Tulajdonképpen mi lenne a munkám?
- Az újrahasznosítás. Holtak napján kijön ide egy rakás ember és megvesz egy rakás dolgot, amit lerak egy rakás sír mellé és napokon belül a temető egy rakás szemétté válik.
- Ezt értem, de hol az én szerepem?
- A rakások között. Vagy inkább a rakások mögött, hogy meg ne lássák. És időnként villámgyorsan egyik rakástól a másikig.
- Hogy meg ne lássanak? Mi ez, számháború?
- Jaj, ne értetlenkedjen! Maga kimegy a sírokhoz és figyel. Ha bármelyik sírnál friss virágot, szél miatt le nem égett gyertyát, új koszorút, vagy valami csillogó-villogó díszes bármit lát, azt szépen elemeli és titokban idehozza. Mi szépen és olcsón odaadjuk az árusoknak, akik újra eladják és mindenki örül.
- De hát ez lopás!
- Ugyan már! Kinek hiányzik az a sok vacak? Akik kihozták, már elmentek és jó ideig nem jönnek vissza megnézni. Akik most jönnek, nem tudják, hogy már volt ott valami. Sőt azt érezhetik, hogy ők az első a sírnál és ez büszkeséggel tölti el őket. A halottaknak meg, valljuk be, már olyan mindegy!
- És nem fognak kísérteni a megboldogultak haragos szellemei?
- Dehogynem! Ezért mondtam, hogy a szellemi munka egy találó kifejezés.
- Őőő… Mi is van azzal a sírásó pozícióval?
- Betöltené?
- Be.
- Remek! Mi a neve?
- Schrutzendögéczy Márton.
- Nem jó, nem jó… Legyen, mondjuk Schrutzendögéczy Szigfríd!
- Mi van?!
- (kikiabál) Géézaaaa!!! Megvan a harmadik sírásó!!!
- (visszakiabálnak) Szupeeeer!!! Már csak két alabárdos kéne!!!
- (kikiabál) Megleeesz!!!
- Mi folyik itt?
- Holnaptól a próbák. Schrutzendögéczy Szigfríd! Üdvözlöm a Temető Színház társulatában! Itt van a „Holtak napján” c. háromrészes szellemes bohózat szövegkönyve. Holnapra megtanulja, reggel 7-kor próba, egy hét múlva előadás! Hullajó lesz! Hajrá!
- Ööö… de hát én…
- Hány éves is maga?
- Huszonkettő.
- Én viszont ötszázkilencvenhárom. Van még kérdés?
- N… ni… nincs… Áááááááá!!! (szívrohamban meghal)
- Na, most már ő is teljes alanyi jogú társulati tag! Zene!

(haláltánc)

2012. augusztus 25., szombat

Rímkabát


Ragrímálló rímkabát
(Mit járt izzadtsághab át,
S költőn szőrös delta-kart
Ápolatlan eltakart)
Elszakadt ez éjjelen...
S így jött el e mély jelen,
Hol szabadvers szelleme
Les: lírámat ellem-e?

Ha megszülöm, befalja
Irodalom legalja.

2011. november 21., hétfő

Éjfél a hídon


Híd, hideg szél, Éjfél…
Odalent a Mély fél,
Fent a járdán meg én.
Város sötét Egén
Megjelenik a Jel,
S számat hagyja Jaj! el.
Vad szellemek raja
Néz rám s üvölt: Kaja!!!
Harapdálnak négyen
S becsinálnék szégyen-
-szemre, ha a Reggel
Napsugársereggel
Nem köszöntene be.
De beköszönt, bebeeee!!!