Eme líra lélekemel,
Szépség felé hajt most, nem el,
S átmelegít, mint a konyak,
Ha a szívek fogékonyak.
Ölelve a Mindenséget
Szívbe szívet beleéget,
Közjót segít elő e mű,
S repeshet a Nagyérdemű.
Egekben száll már a lélek,
Özönlenek hála-mailek,
Víg hőtől Napkorong is ég
S körtáncol az Emberiség.
Olvasván e lelki lírát,
Angolhoz megy inni ír át,
S létmetamorfózis nyomán
Békés lesz magyar-román.
„Hogy lehetne békés a magyar-román, amikor egy közös Stasi-Securitate aljadék akció eredményeképpen a mi Dárdai Palinkat túszul tartják a háborús bűnök fővárosában, a berlini stadion bunkerében! De majd mi, igazi turultudatú ultrák odatesszük magunkat és nagymagyar tenyérrel lesújtunk! Kiszabadítjuk a Palit és az ő vezetésével visszafoglaljuk Trianont! Még egy sört!” /Hun Huba, futballhuligán és sámándob köbölöző kisiparos/
„Jó látnom, hogy immár magyar-román két jó barát, együtt isszák egymás borát! Legalább nem kell külön-külön hajkurásznom őket, ha vért akarok szipolyozni!” /Vlad Tepes alias Drakula gróf, havasalföldi fejedelem/
„… Nehéz megszólalnom… költő úr… tokáig a könnytócsában… látva, hogy az angol James Smith és az ír Patrick O’Henry együtt hánytak a kertem végében… és most… most egymást átölelve alszanak a disznóólban… Köszönöm ezt a lélekemelő pillanatot!” /George McDonald, skót viszkidíler és kertszomszéd/
„Amint felszállt közénk e mű, megszférákzenésítettük és az angyalok kara már gyakorolja, hogy elindulhasson ezzel az új kozmikus slágerrel az Intergalaktikus Dalfesztiválon és elnyerjék vele a Mennyei Giga címet.” /Líria, lantangyal és mennyei slágergyártó lény/
„Röpdösök, repesek! Ez a vers-hidegzuhany-injekció kombó nekem nagyon bejön…” /özv. Nagyérdemű Nándorné Mindenség Margit, döblingi elmegyógyintézeti ápolt/
„Nem körtáncolok, csak menet közben emigrált a hintáslegény és nincs, aki leállítsa ezt az átkozott ringlispílt! A légsúrlódástól már a kontyom is ég! Segítsééééég!!! Ki akarok száááááá…” /Emberiség Elemérné Napkorong Nutella, műkörmös és műkontyos/
„A lélek húrjait mesterien pengető költő mesés mennybemeneteli metaforájával a profán rögvalóságból mintegy az éterbe emelkedik. A népek közötti megbékélés látomása a művet kozmikus patinával vonja be. A páros rímek összetartozást kifejező ereje teremt kohéziót az eldologiasodás mételyétől széteső ének közös világegyetemi katarzisához. Igazi lélekemelő univerzumlíra!” /Erdei Farkasné Vadász Piroska, nagymama és kisnyugdíjas magyartanár/
„Két dolgot találtam fel, a konyakot meg a Waterpoloo-t, és ezek a kedves magyarok mindkettőért szeretnek. Ha egyszer száműznek, Magyarországon fogok letelepedni.” /Napóleon/
HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM IHATOD EL A KONYAKUNKAT! Nemzeti Alkoholizáció /kék óriásplakát/
„Mi ez a babarózsaszín celebsziruppal leöntött lírabibircsók az irodalom testén?! Mi ez a cukrozott médiamocsárban negédesen önkellető gennyvers?! Anyám már majdnem bedőlt ennek a helyeskedő bájgúnárkodásnak, de még idejében nekitámasztottam a haraghajtású keresztvízleszedőmnek! Most meg azon siránkozik, hogy az a snájdig Pali gyerek egy Herta nevű német nő miatt cserbenhagyta az országot! Mindegy, a románokat Palival, vagy Pali nélkül, de úgy megverjük, mint ahogy a balsors minket ezzel a szakmányban verselő Frady Endrével! Ceterum censeo Fradyendrem esse delendam!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Hej, hány lélektelen lélekkufár gaz lelke szállt már a szférák zenéjét túlhangrobbanva ki a világűrbe, amikor bolygótisztítás közben alájuk rúgtam!” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: líra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: líra. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. július 23., csütörtök
Lélekemelő líra
Címkék:
emberiség,
konyak,
közjó,
lélekemelő,
líra,
magyar-román,
metamorfózis,
mindenség,
nagyérdemű,
napkorong,
repes
2012. augusztus 25., szombat
Rímkabát
Ragrímálló rímkabát
(Mit járt izzadtsághab át,
S költőn szőrös delta-kart
Ápolatlan eltakart)
Elszakadt ez éjjelen...
S így jött el e mély jelen,
Hol szabadvers szelleme
Les: lírámat ellem-e?
Ha megszülöm, befalja
Irodalom legalja.
2012. január 12., csütörtök
Hagyományos vers
Hagyományos verset írok.
Nem lesznek benne se zsírok,
Se négylevű lóheringek,
Ily témákban nem keringek.
Nincs most se bél, se vízipók,
Se zsizsikes balettcipók,
Csak líra és bús poézis,
S keserűn sír még a méz is.
Költeményem lélekemel,
Ide vágyódsz hozzá, nem el.
S miként vodkaillat Grisát,
Úgy jár majd a katarzis át.
Nem lesznek benne se zsírok,
Se négylevű lóheringek,
Ily témákban nem keringek.
Nincs most se bél, se vízipók,
Se zsizsikes balettcipók,
Csak líra és bús poézis,
S keserűn sír még a méz is.
Költeményem lélekemel,
Ide vágyódsz hozzá, nem el.
S miként vodkaillat Grisát,
Úgy jár majd a katarzis át.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)