Eme líra lélekemel,
Szépség felé hajt most, nem el,
S átmelegít, mint a konyak,
Ha a szívek fogékonyak.
Ölelve a Mindenséget
Szívbe szívet beleéget,
Közjót segít elő e mű,
S repeshet a Nagyérdemű.
Egekben száll már a lélek,
Özönlenek hála-mailek,
Víg hőtől Napkorong is ég
S körtáncol az Emberiség.
Olvasván e lelki lírát,
Angolhoz megy inni ír át,
S létmetamorfózis nyomán
Békés lesz magyar-román.
„Hogy lehetne békés a magyar-román, amikor egy közös Stasi-Securitate aljadék akció eredményeképpen a mi Dárdai Palinkat túszul tartják a háborús bűnök fővárosában, a berlini stadion bunkerében! De majd mi, igazi turultudatú ultrák odatesszük magunkat és nagymagyar tenyérrel lesújtunk! Kiszabadítjuk a Palit és az ő vezetésével visszafoglaljuk Trianont! Még egy sört!” /Hun Huba, futballhuligán és sámándob köbölöző kisiparos/
„Jó látnom, hogy immár magyar-román két jó barát, együtt isszák egymás borát! Legalább nem kell külön-külön hajkurásznom őket, ha vért akarok szipolyozni!” /Vlad Tepes alias Drakula gróf, havasalföldi fejedelem/
„… Nehéz megszólalnom… költő úr… tokáig a könnytócsában… látva, hogy az angol James Smith és az ír Patrick O’Henry együtt hánytak a kertem végében… és most… most egymást átölelve alszanak a disznóólban… Köszönöm ezt a lélekemelő pillanatot!” /George McDonald, skót viszkidíler és kertszomszéd/
„Amint felszállt közénk e mű, megszférákzenésítettük és az angyalok kara már gyakorolja, hogy elindulhasson ezzel az új kozmikus slágerrel az Intergalaktikus Dalfesztiválon és elnyerjék vele a Mennyei Giga címet.” /Líria, lantangyal és mennyei slágergyártó lény/
„Röpdösök, repesek! Ez a vers-hidegzuhany-injekció kombó nekem nagyon bejön…” /özv. Nagyérdemű Nándorné Mindenség Margit, döblingi elmegyógyintézeti ápolt/
„Nem körtáncolok, csak menet közben emigrált a hintáslegény és nincs, aki leállítsa ezt az átkozott ringlispílt! A légsúrlódástól már a kontyom is ég! Segítsééééég!!! Ki akarok száááááá…” /Emberiség Elemérné Napkorong Nutella, műkörmös és műkontyos/
„A lélek húrjait mesterien pengető költő mesés mennybemeneteli metaforájával a profán rögvalóságból mintegy az éterbe emelkedik. A népek közötti megbékélés látomása a művet kozmikus patinával vonja be. A páros rímek összetartozást kifejező ereje teremt kohéziót az eldologiasodás mételyétől széteső ének közös világegyetemi katarzisához. Igazi lélekemelő univerzumlíra!” /Erdei Farkasné Vadász Piroska, nagymama és kisnyugdíjas magyartanár/
„Két dolgot találtam fel, a konyakot meg a Waterpoloo-t, és ezek a kedves magyarok mindkettőért szeretnek. Ha egyszer száműznek, Magyarországon fogok letelepedni.” /Napóleon/
HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM IHATOD EL A KONYAKUNKAT! Nemzeti Alkoholizáció /kék óriásplakát/
„Mi ez a babarózsaszín celebsziruppal leöntött lírabibircsók az irodalom testén?! Mi ez a cukrozott médiamocsárban negédesen önkellető gennyvers?! Anyám már majdnem bedőlt ennek a helyeskedő bájgúnárkodásnak, de még idejében nekitámasztottam a haraghajtású keresztvízleszedőmnek! Most meg azon siránkozik, hogy az a snájdig Pali gyerek egy Herta nevű német nő miatt cserbenhagyta az országot! Mindegy, a románokat Palival, vagy Pali nélkül, de úgy megverjük, mint ahogy a balsors minket ezzel a szakmányban verselő Frady Endrével! Ceterum censeo Fradyendrem esse delendam!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Hej, hány lélektelen lélekkufár gaz lelke szállt már a szférák zenéjét túlhangrobbanva ki a világűrbe, amikor bolygótisztítás közben alájuk rúgtam!” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: közjó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: közjó. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. július 23., csütörtök
Lélekemelő líra
Címkék:
emberiség,
konyak,
közjó,
lélekemelő,
líra,
magyar-román,
metamorfózis,
mindenség,
nagyérdemű,
napkorong,
repes
2013. október 15., kedd
Lelkiismeret
Bőg bennem egy sötét dúr dal,
Hideg gyomrom járja langy át,
Lelkiismeretem furdal:
Eltapostam másfél hangyát!
Talpam csupa hangyasavó,
S rajt’ függ másfél hangyatetem.
Károsodott a közjav, ó!
Jaj, a lelkiismeretem!
Bőrképemre ül a jel ki,
Kéz írja rám: „Mene tekel!”
Ismeretem bánt, a lelki
S harakirit követek el.
???
Mégsem ölöm meg magamat!
Megkérdezhetitek: Mé' nem?!
Meggyőzött a lusta, dagadt
Lelkiismeretlen énem.
„Ebből a műből egy versszak is felér a 8:1-es hollandiai vereség rettenetével. Ezek szerint matematikailag egy 32:4-es zakó lenne egyenértékű ezzel a rémséggel. Anyám örül, hogy legalább fél hangya életben maradt, de ő javíthatatlan optimista. Frady Endre és a magyar focisták pedig fogják meg egymás kezét, és sipirc a bányába dolgozni! Kezdődhet a széncsata! Hajrá lignit!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A harmadik versszak végénél még úgy éreztem, hogy elégtételt kapok, de a költő gyávasága felszította bennem a jogos bosszúvágyat! Követelem a halálbüntetés azonnali visszaállítását és a szerencsétlenül járt potrohom teljes visszacsatolását! Vérszagra gyűljenek az éji vadak!” /Rezsőke, az életben maradt fél hangya/
„Harakirit csak mi szamurájok követhetünk el. A hangyás gyilkosokat meg egyszerűen csak feltrancsírozzuk és felzabáltatjuk az áldozat családjával. Hadd lakjon jól a gyászboly!” /Sukenobu Sakakibara, szamuráj harcos és hangyaidomár/
„Végre egy vers, amiben a jellem nem statikus, hanem fejlődik! Igaz, hogy visszafelé, de legalább van dinamikája és az olvasó felé működik a kémia. Az önkéntelen elkövetés, a lelkiismeret-furdalás és a majdnem tragikus végkifejlet ívének katarzisát egyszerre agyagba döngölő, ugyanakkor égbe emelő lelkiismeretlen gyávaság a józan paraszti ész győzelmét manifesztálja az életunt értelmiség mályvaszínű fanyalgása fölött.” /Lignit Lajosné Urán Irma, a Táró Tibor Bányászati Szakközépiskola könyvtárosa és büfése/
„Költő úr! Hangyás lábbal be ne jöjjön már a lakásba, mer’ most sikáltam fel a padlót! Kint vegye le a cipőjét, mert én ennek nem fogok még egyszer nekiállni!” /Csományiné, takarítónő/
„Hát ne lássam a keresztanyámat öngólt fejelni, ha nem jelentem fel ez a költőhuligánt a hangyajogi ombudsmannál!” /Subrányi Sivald, jegyüzér és hangyajogi aktivista/
„Ja, már megint ez a hiperaktív Subrányi! Hát senki sem mert még szólni neki, hogy tegnap mekkora öngólt fejelt a keresztanyja? Höhö!” /Dr. Vermilingua Antal, hangyajogi ombudsman és rovarsütő nagyvállalkozó/
Hideg gyomrom járja langy át,
Lelkiismeretem furdal:
Eltapostam másfél hangyát!
Talpam csupa hangyasavó,
S rajt’ függ másfél hangyatetem.
Károsodott a közjav, ó!
Jaj, a lelkiismeretem!
Bőrképemre ül a jel ki,
Kéz írja rám: „Mene tekel!”
Ismeretem bánt, a lelki
S harakirit követek el.
???
Mégsem ölöm meg magamat!
Megkérdezhetitek: Mé' nem?!
Meggyőzött a lusta, dagadt
Lelkiismeretlen énem.
„Ebből a műből egy versszak is felér a 8:1-es hollandiai vereség rettenetével. Ezek szerint matematikailag egy 32:4-es zakó lenne egyenértékű ezzel a rémséggel. Anyám örül, hogy legalább fél hangya életben maradt, de ő javíthatatlan optimista. Frady Endre és a magyar focisták pedig fogják meg egymás kezét, és sipirc a bányába dolgozni! Kezdődhet a széncsata! Hajrá lignit!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A harmadik versszak végénél még úgy éreztem, hogy elégtételt kapok, de a költő gyávasága felszította bennem a jogos bosszúvágyat! Követelem a halálbüntetés azonnali visszaállítását és a szerencsétlenül járt potrohom teljes visszacsatolását! Vérszagra gyűljenek az éji vadak!” /Rezsőke, az életben maradt fél hangya/
„Harakirit csak mi szamurájok követhetünk el. A hangyás gyilkosokat meg egyszerűen csak feltrancsírozzuk és felzabáltatjuk az áldozat családjával. Hadd lakjon jól a gyászboly!” /Sukenobu Sakakibara, szamuráj harcos és hangyaidomár/
„Végre egy vers, amiben a jellem nem statikus, hanem fejlődik! Igaz, hogy visszafelé, de legalább van dinamikája és az olvasó felé működik a kémia. Az önkéntelen elkövetés, a lelkiismeret-furdalás és a majdnem tragikus végkifejlet ívének katarzisát egyszerre agyagba döngölő, ugyanakkor égbe emelő lelkiismeretlen gyávaság a józan paraszti ész győzelmét manifesztálja az életunt értelmiség mályvaszínű fanyalgása fölött.” /Lignit Lajosné Urán Irma, a Táró Tibor Bányászati Szakközépiskola könyvtárosa és büfése/
„Költő úr! Hangyás lábbal be ne jöjjön már a lakásba, mer’ most sikáltam fel a padlót! Kint vegye le a cipőjét, mert én ennek nem fogok még egyszer nekiállni!” /Csományiné, takarítónő/
„Hát ne lássam a keresztanyámat öngólt fejelni, ha nem jelentem fel ez a költőhuligánt a hangyajogi ombudsmannál!” /Subrányi Sivald, jegyüzér és hangyajogi aktivista/
„Ja, már megint ez a hiperaktív Subrányi! Hát senki sem mert még szólni neki, hogy tegnap mekkora öngólt fejelt a keresztanyja? Höhö!” /Dr. Vermilingua Antal, hangyajogi ombudsman és rovarsütő nagyvállalkozó/
Címkék:
hangya,
harakiri,
közjó,
lelkiismeret,
mene tekel
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)