A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MÁV. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MÁV. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. június 29., szerda

Fölszállott a páva...

Fölszállott a páva vármegyeházára,
Elgurult a gyógyszer, zajos Buda Vára.
Hívatják az ispánt, őkelme vagy tudja,
Hol van az a gyógyszer, vagy kiáll a rúdja.

Megretten az ispán, sápad ő kegyelme,
Verítéke veri s borul még egy elme…
Elbődül a nádor, reng ott has és toka,
Bősz egekbe szökik rettegésnek foka.

Szolgabíró szalad, csattog csendőrcsapat,
S deresre vont ispánt nádor szíja csapat.
Dúl a harag vulkán, ömlik epe láva…
Hopp, meglett a gyógyszer! Kiköpte a páva!

Lenyugszik a nádor, agyról pattant kis pánt
Visszakerül rája s hájjal kennek ispánt.
Oly viharvert a Vár, mint min ment vón’ MÁV át,
S büntetvén a bűnöst, felfalják a pávát.

„A vármegyeháza 1945-ig az egyszerű emberek tudatában a hatalom gyakorlása mellett elsősorban az ott levő börtönt jelentette. Ott tartották bezárva - korábban, főleg a XIX. században - azokat a szegénylegényeket is, akik a katonáskodás vagy például az adófizetés elől bujdostak, és olykor útonállásra, rablásra kényszerültek. Ady Endre (1877-1919) Fölszállott a páva című, 1907-ben megjelent versében a vármegye újabb jelentéseket kap: a leigázás, a tespedő élet, a kulturálatlanság, a műveletlenség szimbóluma (jelképe) lesz. Frady Endre esetében viszont halvány fogalmunk sincs, mit gondolt a költő!” /ismeretlen középiskolai magyartanár/

„Lehet, hogy a páva járt a legjobban, nem kell tovább élnie az ispánok között. Magyarország előre megy, nem hátra?” /M. András, a költő legállandóbb és legközjogérzékenyebb kommentelője/

„eM úr belekortyolt mélyére a szesznek?!
Mér’ járnék én oly jól, hogy engemet esznek?!”
/a páva/

„M. polgártárs úr, a pávazsír üzemanyaggal és pávatánc lendülettel hajtott feudálilliberális országunk olyan nagy sebességgel halad előre az idő körpályáján, hogy az csak a látszat, hogy mindenki előttünk van, a valóság ezzel szemben az, hogy épp készülünk lekörözni őket! Előre az ispáni úton! Harccal a végső győzelem felé!” /Árvalányhajassy Ártányné Lilaködössy Levédia, a Döbrögista Ökofeudalista Gazdaságpolitika Visszaállítását Életszerűsítő Szakminisztérium (DÖGVÉSZ) szóvivője/

„Sípolgat egy kis pán-
-sípon hispán ispán.”
/falfirka a vármegyei diliház falán/

„A vármegye rendszer újbóli bevezetésének nem közjogi, hanem szerzői jogi okai vannak. Hamarosan lejárnak ugyanis a népdalok népdalolhatási hatályai és amennyiben addigra nem lenne vármegye rendszer, e népdalok és magyarnóták csak átírt szöveggel lehetnének előadhatóak. Például:
          Fölszállott a páva megyei pártházra,
          Tanácselnök elvtárs vörös csillagjára.
          Rárondít a madár, jaj, ez hova vezet?!
          Tiltakozik rögvest minden szakszervezet!
Mindez olyan földcsuszamlást idézne elő a magyar nép legfontosabb kulturális alapja, a mulatós zene területén, amit egyetlen felelős államférfi és államnő sem vállalhatna be. Így hát legyen vármegye rendszer és mulassunk kivilágos kivirradtig!” /Végítélet Vidor, vármegyei vigalmi vétséget vendettázó végrehajtó/

„Úgy tűnik, nem csak a nádornál, hanem a költő úrnál is elgurult a gyógyszer. Ez a Várban szinte természetes, hiszen körülötte mindenütt lejtő van, a poéta polgártárs paneljának padlója viszont olyan vízszintes, hogy szinte még a víz is megállna rajta, ha ehelyett nem áztatná el az alatta lakókat. Egy vízben ázó gyógyszer elgurulása épp olyan érthetetlen lenne, mint egy olyan ország, ahol a jövő generációját tanító-nevelő pedagógusok keresnék a legkevesebbet. Ilyen legfeljebb egy kitalált birodalomról, Abszurdisztánról szóló begyógyszerezett mesében fordulhatna elő, de abban is csak a mesélő túltolt másnapossága esetén.” /özv. Grimmfivér Gézáné Andersen Annabália, a Mesék És Regék Valósághűség Alapú Dotálásának Népnemzeti Intézete (MÉRVADNI) irrealitásérzékelőnője/

„Súlyos anakronizmus, költő úr! Itt akkora időzavar van, mint egy OKJ-képzett csókos író vizsga sci-fi krimijében! A nádori pozíció 1848-ban megszűnt, a Magyar Királyi Államvasutak - a MÁV jogelődje - viszont csak 1868-ban alakult, vagyis a nádor gyógyszerének elgurulása okozta vihar az ispáni biliben nem eshetett egybe a Váron átszáguldott MÁV szerelvény okozta pávatánccal! A vonat nem vármegye! Teringettét!” /Dr. Ejnye Elemérné Bejnye Bella, a Historikus Igazságtartalmakat Nagymértékben Nyomatékosító Egyesület (HÍNNYE), tyuhaj cudarkodási főelőadója/

„Előre a jobbágyságra! - Rendületlenül! És az a vicc, hogy a vicc már nem is vicc! (Sic!)” /Dr Ház, Juniorkonyha-díjas történésztroll/

„Ház úr, bár a vicce trolli,
Mégse üsse el Önt troli!
Megérdemli minden jobbágy,
Jusson neki jobb szék, jobb ágy!”
/Ágytál Ányos, székrekedéskutató és klapanciadíler/

„Lehet, hogy az emlékezetem így erősen oszlófélben már nem a régi, de úgy rémlik, hogy amikor ezt a népdalt nagy nehézségek árán begyűjtöttem - a fonó előtt üldögélő öregek aznap ugyanis már nem akartak többet énekelni, de addig ugráltam páros lábbal a tyúkszemükön, amíg csak eljajgatták ezt is - szóval akkor mintha még nem pont ez lett volna a szövege. Jól tudjuk persze, hogy egy népdal sosem lehet olyan változatlan, mint például egy gránitszilárdságú alaptörvény, hanem hol így hangzik, hol úgy. Na, majd ezt is megdumálom a Bélával a következő szeánszon, ahová megidéznek minket!” /Kodály Zoltán (1882-1967), háromszoros Kossuth-díjas zenetótumfaktum/

„Költő úr, monarchia kedvelő művészként ez a múltba révedő nosztalgikus mű annyira megtetszett, hogy unalmamban már-már majdnem megzenésítettem, csak az a baj, hogy elakadtam a ’mint min ment vón’ MÁV át’ résznél, amit nemhogy elénekelni, de elreppelni sem tudok. I am very sorry!” /Sir Paul McCartney, lovaggá ütése óta unatkozó ex-beatle/

„Magyarország ezeréves ege
Hószín legyen, Nap se fesse kékre,
Hadd fagyjon már be a Duna jege,
S lehessen rajt’ koronázás végre!”
/Szittyavári-Szotyola Szilárd, egy magát megnevezni nem kívánó ex-fodbalista udvari költője/

„Mi ez a refeudalizációs szellemi ispán náspángolás?! Ki ez a katatón kretén, aki Ady és Kodály után ilyen címmel verset merészel írni?! Ne lássam a temetőőrt anyám sírjáról ispilángi rózsát lopni, ha nem követelem kádári kikacsintással, hogy ’a monarchia legyen monarchia!’, azaz ne köntörfalazzunk, hanem koronázzunk! Ha már királyság, legyen kövér! Lacafaca helyett elő a farbával és bele a pacekba! A kisbíró pedig rögvest dobolja ki a nádorispáni rendeletet, hogy Frady Endre előbb tömlöcbe vettessék, majd a piactéren feje vétessék! Éljen a király! Hűűű, azt hiszem, agyamra ment a hőség zavara…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem is viharvertté akart tenni egyszer egy vasúti szerelvény, amikor a síneken edzettem. Nekem először fel sem tűnt, ám a vármegyei tudósok azóta is keresik a vonatmolekulákat...” /Chuck Norris/

2021. november 14., vasárnap

Nem használ...

Nem használ a jó lecsónak,
Hogyha benne fő egy csónak,
Mert az ínynek nagyon fáj a
Tölgyevező szálkás fája.

Jó lecsónak az sem használ,
Hogyha sűrűbb nádmelasznál;
Szalonnazsír nem kell tonna,
Kínpadra az gyomrot vonna.

Nem lecsónak használ a jó
Mélyen belesüllyedt hajó
Árbocáról málló festék;
Hányósak attól az esték.

Lecsónak használ jót nem a
Belekevert MÁV-os szema-
-forkezelő Rókuska bá’-t
Széltől óvó mókuskabát.

Nem használ a rímköltőnek,
Kit keresztül-kasul lőnek
S belőle sok lecsó spriccel,
Ha ezt elütné egy viccel…

„Kivételesen igazat mond az utolsó versszak. Ha ugyanis szitává vagyunk lőve és a lyukakon spriccelve távozik a nemrég elfogyasztott lecsó, akkor a nevetés csak ront a helyzeten, mert fokozza a lövedékek be- és kimeneti nyílásainál fellépő feszültségeket és visszafordíthatatlan sebszakadásokhoz vezet. Ilyen esetben hasznosabb elájulni és a remélhetőleg hamarosan megérkező mentős szakorvosra bízni magunkat, mint röhögcsélve vicceket mesélni, mintha misem történt volna. Sajnos túl sok a felelőtlen ember, aki ehhez hasonló krízishelyzetekben halálra röhögi magát.” /Dr. Szájtépő Szemölcs, mentőorvos és az Országos Lecsókészítési Túlkapásoktól Óvó Paleolit Orvosok Népgyógyászati Testülete (OLTÓPONT) főszakácsa/

„Ki volt az a megátalkodott idióta, aki ellopta és lecsóba keverte a szemaforállítás közben a széltől is óvó mókuskabátomat, he?! Szitává lövöm a gazembert!” /Reteráti Rókuska bá’, nyugdíjasként továbbszolgáló MÁV alkalmazott/

„A költő ebben a művében játékos közvetlenséggel adja tudtunkra, hogy jelentős különbség van a már-már túlzásba menő tudálékossággal megszabott összetételű lecsó és a ’mindent bele!’ szemléletű Fradi kolbász között. Hogy eközben csónakok tölgyfaevezői szálkásodnak, tonnányi szalonnazsírok sűrűsödnek, süllyedő hajók festékei oldódnak és szemaforkezelő bácsik mókuskabátjai tűnnek el, csupán a Frady Endrétől megszokott bohókás önfeledtség non plus ultrái. Ha lesz vers, amit az emberiség egy időkapszulában az űrbe lőne, ezt feltétlenül vegyék be a tízmillió legesélyesebb közé!” /Fajsúlyos Fityfenéné Mélyenszántó Miabánatka, az Orbitális Költészeti Játékterem (OKJ) megfellebbezhetetlen tótumfaktuma/

„Frady Endre kétségkívül egy jól költő jó költő, de nem az irodalomban, hanem csupán a madaras teszkó önkiszolgáló pénztáránál, ahol a kerekes szekere lecsómentes instant lecsóporral van tele. Verset írni nem tud, de sajnos legalább annyira szeret, mint állatkerti pávián vörös ülepet mutogatni a ketrecénél bámészkodó siserahadnak. Ez a rímdüh nevű kényszerbetegség a modern orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, de a hagyományos népgyógyászat nyomtalanul el tudja tüntetni egy lecsóillatút böffentő markos legény által megsuhintott szeneslapáttal. A betegség ilyenkor a beteggel együtt szűnik meg. A jövő héten a kopasz, kétajtós szekrény méretű merdzsós és audis fiatalok kóros nemindexelési viszketegségének drasztikus gyógymódjait fogom ismertetni. Népi hagyományőrző viszontlátásra!” /Ősmagyar Ődöng, irodalmi sámántáltos és ősgyula/

„Lecsón felnőtt tonka már ton,
Mondja libát evő Márton
Tele szájjal, ahogy illő…
(Szinkronhangja nem Vass Villő)”
/Lecsóffy Löftény, a tonhalas lecsó feltalálója és népművészeti színfolt/

„Akárki akármit mond, én a lecsót mindig megbolondítom egy kevéske tölgyfaevezős csónakkal, pár tonna szalonnazsírral, némi leázott árbocfestékkel és másfél adag mókuskabáttal. Fokhagymaszörppel és dögkúti rühsodóval felejthetetlen gasztronómia élmény! Nálam vendég szeme és papírzacskója még nem maradt szárazon.” /Békanyuvasztó Bödella, az Okádó Mikádó kisvendéglő tulajdonosa és főszakácsa/

„Lecsót főzni csak foltosan-pépesen, ahogy a csillapítatlan hangrezgéshullám megy a jégen, úgy érdemes! De minek, amikor előfagyasztottan meg lehet venni a moszkvai OlcsóLecsó boltban?” /Dr. Szaft Szaftovics Szaftov, a Joszif Áronovics Attila díjas mirelit lecsó fizikus/

„Nem használ?! Nemhogy nem használ, hanem kifejezetten árt az embernek, ha egy Frady Endre bármely klapanciának akár csak a másfél kilométeres körzetébe is sodorja a kegyetlen balsorsa! Egy merőkanál lecsóban fuldokló leguángyík haláltáncban vonagló farkával csapkodott klaviatúrával összekapcsolt monitoron megjelenő kaotikus betűhalmaz mondanivalója kenterben veri ennek az elmezsugorodott szellemi szafttunkoló életműnek nevezett hagymázas ámokfutását! Ezt a szemenszedett szégyentelenkedést pedig egy benzinmotoros árboc darabológép által megzenésítve vessék egy ismeretlen szájzáras szovjet katonakórus elé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha éhesek vendéghadaim,
Lesz itt lecsó nagy garmada, ím:
Rájuk nézek s százötven főnek
Összetevők maguktól főnek.”
/Chuck Norris, a nyugger költő/

2015. szeptember 16., szerda

Ősz van

Sárga a tölgy levele?
Ősz van, úgyhogy le vele!
Fák ilyenkor csupaszak,
Egyetem meg csupa szak.

Aggódnak az ELTÉ-sek:
„Nagy a dugó, elkések!
Bedugult sok kerület,
Áldozat a derű lett!”

Mogorvák az emberek,
Ami zöld, az nem berek,
Hanem náthás keszkenő,
S szüreten a szeszke nő.

Ősszel a nép beszeszel,
Csendet szeszek nesze szel,
S kómás a fél BME…
Vajh’ kifordul mélyem-e?

Bélbajra MÁV vonatán
Jön szabolcsi jonatán!
Bio, úgyhogy nyűves! Én
Az őszt rúgnám művesén!

„Kikérem magamnak, nekem nincs művesém! Én az esőzéseket segédeszköz nélkül vizelem magam alá!” /az ősz/

„Kőttő úr, a bijó ómafán az óma nem nyűves, hanem kukacos, de attó meg nem kő félni, mer asztat csak a vegaturánok vagy hogyishíjjákok nem eszik, de azok osztán olyan nyeszlettek, hogy efújja őket a legbakfittyebb őszi szellet is! A gyisznó belibe is van kukac, de az se veszélyes, ha elég házi ómapálinkával béleli ki magát az emberfia!” /Böllér Béla, szatmárszügyi almatermesztő gazda/

„Hol él maga, költő úr?! Délelőtti előadáson sosem vagyunk ott, úgyhogy mire mi bemegyünk, már alig van forgalom. Amúgy meg nem is olyan rossz dolog másnaposan pár kört aludni a pótló buszon.” /Szütyő Szilárd, az ELTE bölcsészkarának harmadéves hallgatója/

„Igaza van, költő kolléga, a műegyetemi bulikon tényleg minden út kómába vezet! /Műfű Medárd, a Műegyetem építőkarának negyedéves hallgatója/

„Az érzékeny lelkű és gyomrú költő bensőjében fájón fúj utat magának az elmúlás és az önemésztés szilaj szele. A lét italba fojtott feszültségének naiv dekadenciája mételyezi és katalizálja a jövő és jelen értelmiségének nemzettudathasadását. A páratlanul primitív páros rímek őserejű kataklizmája okozza a vers pszeudo reményteli hovatovábbjának kiúttalanságba hajszolt netovábbosodását. Szabadosság, egyensúlyvágy, szesztestvériség! Давай пить!” /Álmos Elődné Ondkondtashubatöhötöm Butélia, a Borissza Jelcin Kéttannyelvű Borászati Szakközépiskola magyartanára és betanított szőlőtaposó/

„Az ősz kétségtelenül a lombhullás, az ivás, az iskolakezdés, az ivás, a nátha, az ivás, a szőlőszüret, az ivás, az almaszedés, az ivás és Budapesten a nonstop útfelbontások és ivászatok időszaka. A vers láttán úgy tűnik, hogy a költő nem enyhe kadarkamámorban, hanem súlyos szeszszivornya utáni macskajaj közepette írta, vagy inkább csak diktálta. Sürgős kétoldali agy- és gyomormosás javasolt! Nem lesz olcsó!” /Dr. Toxin Teofil, a rózsadombi Zsebrezsozsó Magánklinika főorvosa/

„Ha egy átlagos képességű csimpánzot leültetnének a számítógép elé, hogy vaktában ütögesse a betűket, valószínűleg kevésbé irritáló valamit állítana elő, mint ez a munkaköri kényszeremből elolvasott alpári biomassza, ez az idegzsibbasztó líragáz! Anyámat csak azzal a védőszemüvegével engedtem a vers közelébe, azaz a mindenálló válaszfallal elkülönített szomszédos helyiségbe, amivel a napfogyatkozást nézte. Frady Endre meg persze eközben táncol az általa keltett romokon és örvend. Közutálatnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Texasban legyen ősz, mondtam és ősz lett. És láttam, hogy az ősz jó, így elválasztottam az őszt a nyártól és a téltől. Nyolcadik nap.” /Chuck Norris/

2015. április 13., hétfő

Váróterem

Alacsony e váróterem,
Búrájába fejem verem.
A teremburáját neki,
Ez az ütés már-már TEK-i!

Inkább szabadtéren várok,
Ámde mély és sunyi árok
Keresztezi kis sétámat
S altalaja orrba támadt!

Árokból a sínre kúszok,
Ezt nem tennem volna húsz ok,
Ám az agyam most hagy bíz’ el,
S vadul közelít a Diesel…

Megcélzom a várótermet,   
Ám átlagos középtermet
Ellenére lefejelem!
Fejgéz volt az ovis jelem?!

Terem búrája s az árok
Alja miatt lévő károk
Okán szitál véres permet…
Utálom a várótermet!

„Költő polgártárs! Ha mi ütjük meg, akkor magának már nem lett volna szüksége altatóorvosra a sürgős agyműtétéhez és másnap úgy ébredt volna, mint aki TEK tonikot ivott!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Terror Elhárítási Központ pofonosztási főelőadója/

„Tííí-rara tííí-rara rííí! Ha az alig százhúsz percet késő szerelvényt váró alanyi költő lila ködös mámorában nem a gyerekváróteremben, majd a pályaudvar építési területén akart volna melankolbászolni, akkor semmiféle baleset nem érte volna! Legközelebb akkor jöjjön ki az állomásra, ha már megérkezett a vonata és olvassa el a feliratokat! Vagy az ilyen alakok csak írni tudnak, olvasni nem?! Tííí-rara tííí-rara rííí!” /Talpfa Tivald, a Csuhorány-Alsó vasútállomás hangosanbeszélője/

„Hiába magyaráztam a főnökömnek, hogy ha megengedi a stadionépítő brigádnak, hogy ellopja a falazótéglák kétharmadát, akkor nem lesz elég magas a váróterem! Habzó szájjal lekomcsizott, majd letagadta, hogy a tervezettnél sokkal alacsonyabb lett a váróterem. Az egészet ráfogta a tervezőmérnökre és mindenki hitt neki. Ez egy ilyen ország, úgyhogy kivándoroltam. Most fele annyi munkával hétszer annyit keresek. Németország jobban teljesít.” /Fal Félix, ex-magyarországi kőműves/

„Egyetértek Félixszel. Egyszerre léptünk le, de én véletlenül egy Elefántcsontpartra menő repülőre szálltam fel, ám még itt is kevesebb a korrupció, mint Ria, ria, Hungáriában. Agyarország jobban teljesít!” /Ormányos Ottokár, ács-állványozó/

„A banális sorstragikum fájó determinációja hamarkodja el önnön eszkalációját, miáltal a mű mélyebb rétegekig is lehatol, mint arra valóban szüksége lenne a sekélyes XXI. század elcelebesült divatolvasójának. A vériszamosan fröcsögő agyzagyból szilárd világítótoronyként előmeredő kristálytiszta rímpárok a reinkarnálódott reménysugarak tézisei és antitézisei is egyben. A vers végén az addig szunnyadó katarzis világfájdalmas varacskos disznóként veti árnyékát a pusztulásra érett emberiség kancsalul festett egekbe bambuló álmodozására. Igazi agyagba döngölt sikerlíra!” /Fenyőfanyű Fikuszné Fátyolkai Fityula, médiairodalmár és értelmiségi rétegműsorvezető/

„ Frady Endre az irodalom Hajdú Pétere, de többet nem mondhatok, mert még bebörtönöz a nemzeti lakájbíróság. Anyám szerint óvakodjak az alkoholtól, mert a vers alapján a költő nyilvánvalóan elitta a születésekor talán még meglévő józan paraszti eszét, és nehogy én is így járjak! A vers olvastán hánynom kell, pedig nem is ittam.  Milyen mindenki más által is használt jelzőt mondjak, hogy ne ítéljenek halálra?!  Megvan, bélfinália! Ezt úgysem érti a sok sutyerák médiatapló... Brühühü!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A verset nem értem, de  a költőjét okvetlenül beperelem, mert csak! Hátha újabb pénz áll a házhoz! Legalább lesz mivel becsalogatnom a műsoromba a haldokló rákbetegeket és a bármiféle fogyatékosokat! Hadd röhögjön rajtuk a stadionépítésben megfáradt nép-nemzet! Money, money, money! – nem tudom ABBA hagyni!” /Hajdú Péter, lakájmédiaceleb/

„Ha a Texasi Állam Vasutak (TÁV) csak tizedannyit késne, mint a MÁV, akkor a váróteremmel verném agyon az egész vasút vezetőségi agytrösztöt!” /Chuck Norris/