A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csónak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csónak. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. november 14., vasárnap

Nem használ...

Nem használ a jó lecsónak,
Hogyha benne fő egy csónak,
Mert az ínynek nagyon fáj a
Tölgyevező szálkás fája.

Jó lecsónak az sem használ,
Hogyha sűrűbb nádmelasznál;
Szalonnazsír nem kell tonna,
Kínpadra az gyomrot vonna.

Nem lecsónak használ a jó
Mélyen belesüllyedt hajó
Árbocáról málló festék;
Hányósak attól az esték.

Lecsónak használ jót nem a
Belekevert MÁV-os szema-
-forkezelő Rókuska bá’-t
Széltől óvó mókuskabát.

Nem használ a rímköltőnek,
Kit keresztül-kasul lőnek
S belőle sok lecsó spriccel,
Ha ezt elütné egy viccel…

„Kivételesen igazat mond az utolsó versszak. Ha ugyanis szitává vagyunk lőve és a lyukakon spriccelve távozik a nemrég elfogyasztott lecsó, akkor a nevetés csak ront a helyzeten, mert fokozza a lövedékek be- és kimeneti nyílásainál fellépő feszültségeket és visszafordíthatatlan sebszakadásokhoz vezet. Ilyen esetben hasznosabb elájulni és a remélhetőleg hamarosan megérkező mentős szakorvosra bízni magunkat, mint röhögcsélve vicceket mesélni, mintha misem történt volna. Sajnos túl sok a felelőtlen ember, aki ehhez hasonló krízishelyzetekben halálra röhögi magát.” /Dr. Szájtépő Szemölcs, mentőorvos és az Országos Lecsókészítési Túlkapásoktól Óvó Paleolit Orvosok Népgyógyászati Testülete (OLTÓPONT) főszakácsa/

„Ki volt az a megátalkodott idióta, aki ellopta és lecsóba keverte a szemaforállítás közben a széltől is óvó mókuskabátomat, he?! Szitává lövöm a gazembert!” /Reteráti Rókuska bá’, nyugdíjasként továbbszolgáló MÁV alkalmazott/

„A költő ebben a művében játékos közvetlenséggel adja tudtunkra, hogy jelentős különbség van a már-már túlzásba menő tudálékossággal megszabott összetételű lecsó és a ’mindent bele!’ szemléletű Fradi kolbász között. Hogy eközben csónakok tölgyfaevezői szálkásodnak, tonnányi szalonnazsírok sűrűsödnek, süllyedő hajók festékei oldódnak és szemaforkezelő bácsik mókuskabátjai tűnnek el, csupán a Frady Endrétől megszokott bohókás önfeledtség non plus ultrái. Ha lesz vers, amit az emberiség egy időkapszulában az űrbe lőne, ezt feltétlenül vegyék be a tízmillió legesélyesebb közé!” /Fajsúlyos Fityfenéné Mélyenszántó Miabánatka, az Orbitális Költészeti Játékterem (OKJ) megfellebbezhetetlen tótumfaktuma/

„Frady Endre kétségkívül egy jól költő jó költő, de nem az irodalomban, hanem csupán a madaras teszkó önkiszolgáló pénztáránál, ahol a kerekes szekere lecsómentes instant lecsóporral van tele. Verset írni nem tud, de sajnos legalább annyira szeret, mint állatkerti pávián vörös ülepet mutogatni a ketrecénél bámészkodó siserahadnak. Ez a rímdüh nevű kényszerbetegség a modern orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, de a hagyományos népgyógyászat nyomtalanul el tudja tüntetni egy lecsóillatút böffentő markos legény által megsuhintott szeneslapáttal. A betegség ilyenkor a beteggel együtt szűnik meg. A jövő héten a kopasz, kétajtós szekrény méretű merdzsós és audis fiatalok kóros nemindexelési viszketegségének drasztikus gyógymódjait fogom ismertetni. Népi hagyományőrző viszontlátásra!” /Ősmagyar Ődöng, irodalmi sámántáltos és ősgyula/

„Lecsón felnőtt tonka már ton,
Mondja libát evő Márton
Tele szájjal, ahogy illő…
(Szinkronhangja nem Vass Villő)”
/Lecsóffy Löftény, a tonhalas lecsó feltalálója és népművészeti színfolt/

„Akárki akármit mond, én a lecsót mindig megbolondítom egy kevéske tölgyfaevezős csónakkal, pár tonna szalonnazsírral, némi leázott árbocfestékkel és másfél adag mókuskabáttal. Fokhagymaszörppel és dögkúti rühsodóval felejthetetlen gasztronómia élmény! Nálam vendég szeme és papírzacskója még nem maradt szárazon.” /Békanyuvasztó Bödella, az Okádó Mikádó kisvendéglő tulajdonosa és főszakácsa/

„Lecsót főzni csak foltosan-pépesen, ahogy a csillapítatlan hangrezgéshullám megy a jégen, úgy érdemes! De minek, amikor előfagyasztottan meg lehet venni a moszkvai OlcsóLecsó boltban?” /Dr. Szaft Szaftovics Szaftov, a Joszif Áronovics Attila díjas mirelit lecsó fizikus/

„Nem használ?! Nemhogy nem használ, hanem kifejezetten árt az embernek, ha egy Frady Endre bármely klapanciának akár csak a másfél kilométeres körzetébe is sodorja a kegyetlen balsorsa! Egy merőkanál lecsóban fuldokló leguángyík haláltáncban vonagló farkával csapkodott klaviatúrával összekapcsolt monitoron megjelenő kaotikus betűhalmaz mondanivalója kenterben veri ennek az elmezsugorodott szellemi szafttunkoló életműnek nevezett hagymázas ámokfutását! Ezt a szemenszedett szégyentelenkedést pedig egy benzinmotoros árboc darabológép által megzenésítve vessék egy ismeretlen szájzáras szovjet katonakórus elé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha éhesek vendéghadaim,
Lesz itt lecsó nagy garmada, ím:
Rájuk nézek s százötven főnek
Összetevők maguktól főnek.”
/Chuck Norris, a nyugger költő/

2014. november 27., csütörtök

Lillafüred

Vay Erzsébet volt a Lilla,
Kiről nevesült e csoda,
Gyorsan rohanok is illa-
-berek-nádak-erek oda.

Javaslom, hogy ti is gyertek
Látni saját szemetekkel
Mily szépek a függőkertek,
Szerintem ezt nézni meg kell.

Van itt barlang, s kicsi vasút
Döcög szép zöld tájak mellett
S visz kocka- és hordóhasút.
(Bocs, ez a rím miatt kellett!)

Vízeséstől tátul a száj,
Átcsónakázható a tó,
Sok a víz, itt nem dúl aszály,
Jót kreált a Mindenható!

„Köszönöm, jól esik a dicséret! Tényleg remekül sikerült környék ez is. Nem véletlen, hiszen hosszú szempillantásokig dolgoztam rajta.” /Mindenható/

„Jaj, hagyjuk már ezt a klerikális demagógiát! Az alapanyagot a természet adta, a Palotaszállót a természetes kiválasztódással kifejlődött homo sapiens építette és ugyanez a faj duzzasztotta mesterségesen ilyen nagyra a tavat is. Zöldre meg mi festettük a tájat, hogy könnyen bele tudjunk olvadni, amikor a titkos megfigyeléseinket végezzük.” /Xrwyk23-Pljhg008XzS, a földi marslakó kolónia ügyvezető igazgatója/

„Bonjour, mon ami! Nekem sosem volt kocka a hasam, ugyanakkor hordó sem vagyok, csak kicsit pohos. Dolgoznak a szürke agysejtjeim, de nem tudom kitalálni, hogy akkor én kisvasút helyett mivel közlekedhetek? Mi belgák hova álljunk?” /Hercule Poirot, belga mesterdetektív/

 „Hogy vajon a mindenütt vízeséses és zöld Lillafüredet ellensúlyozandó nem lenne-e szükség egy mindenütt vízemelkedéses és lilla (sic!) Zöldfüredre is, annak megállapítására föl kellene állítani egy mindentől és mindenkitől független grémiumot - bár, hogy mi mindentől és ki mindenkitől kell és lehet függetlennek lennie egy ilyen holt nyelven elnevezett csúcsbizottságnak, annak eldöntését egy az előzőtől független másik ugyanilyen nevű csoportnak kellene eldöntenie. Ennek befolyásolására előbb fontos pozícióra kellene jelöltetnem magam, de, hogy független mérőeszközként ne hassak az általam vizsgálandó folyamatokra, utóbb inkább visszalépnék. Én csak termométer vagyok a terminátorok között, nem pedig determinátor termosztát. Valószínűleg…” /Török Gábor, elemző/

„Szép táj, szép vers, szép névadó! A nevem viszont nem volt olyan szép, mert nem egészséges, így később magyarosítottam. Ja, a mi nemesi családunkban valamiért minden Erzsébetet Lillának becéztek. Valószínűleg a sok belterjes házasság miatt genetikailag agyunkra ment a dzsentri jólét.” /Pejacsevich Tivadarné Margarin Erzsébet született Vay Erzsébet alias Lilla/

„Anyámmal épp most készültünk Lillafüredre, de lemondtam az utat. Szerinte egy rossz klapancia nem tehet tönkre egy szép élményt, pedig dehogynem. Egy korsó habos sörtől is el tud menni a kedvem, ha a pincér elmeséli, hogy mennyi patkány oldódott fel abban a hordóban, amiből csapolták. Frady Endre költészete egy a világirodalom erős sörében feloldott rágcsálómolekula kupac és körülbelül úgy is hat. Taccsra magyar, hí a kübli!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy kisvasút áthajtott a kockahasamon és ettől úgy szétrázta a rajta ülő utasok hordóhasát, hogy okádtak, mint akinek patkány úszik a sörében.” /Chuck Norris/

2013. május 27., hétfő

A híd

Ember, aki hidat tervez,
Tudja, a híd nem csak tar váz,
Funkció is van rajt’ meg út
S korlát, hogy ne esse magát
Senki le a mélybe, vagyis
Mondhatni, hogy a híd vegyes
Izé, amin mehet vasút
Zakatolva s rázva vesét,
Míg alatta csobban a víz,
S Matula bá’ nekievez
Hídpillérnek s bordalt dalol,
Majd a híddal együtt dől el.

„Aha, statikus úr, aha! Szóval a folyami ütközőerő figyelembe vétele elmaradt, ugyebár! Na, majd a cellában lesz ideje figyelmesebben átlapozgatni az idevonatkozó szabványokat és előírásokat! Két év letöltendő!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/

„Jaj, bíró úr, a szabványban nem szerepel az öreg kadarkamámoros Matula bá’ biztonsági és dinamikus tényezője!” /Frady Endre, költő és hidász-gigász/

„Beszólsz a nagyfateromnak, mi?! Őőő… a néhai Matula Gergely jó hírének megsértése miatt plusz tíz év kényszermunkára ítélem!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/

„Hukk… én a csonka… csolna… csónakba sose iszok… hukk… keveset… hukk… lálálálááááá…” /Matula bá’/

„Jaj, nagyon jól rázott az a híd! Úgy szétrázta a vesekövemet, hogy a vonat ugra-bugráló vizeldéjében csak úgy ropogott az a sok kavics a metál piszoáron! Igaz, hogy hónaljig levizeltem magam, de mégis nagy megkönnyebbülés volt!” /Húgyos Józsi, nyugdíjas bakter/

„A gyönyörű kancsal rímekkel a költő kifejezi a rá oly jellemző világlátást, amidőn sosem a magára a problémára fókuszál, hanem egyik szemével elé, a másikkal pedig mögé tekint, és ezáltal olyan komplex képet vetít elénk, amelyet még vesetükrözés közben is csak homályosan látunk. A homály azonban itt nem balladai, hanem jótékony, mert pszeudo-vakságunk miatt kénytelenek vagyunk az agyunkat használni, illetve azt, ami a nagy felrázás után még megmaradt belőle. Bátran essünk keresztül önmagunkon!” /Köd Delila, kultúrtechnológus bevezetője a Frady Endre börtönkiállítás megnyitóján/

„Szeretem a híd tar vasvázára felszerelt funkcionális kitinpáncél recsegve ropogását! Egy dőlő híd látványánál, csak két dőlő híd látványa lehet szebb! Sőt száz recsegve-ropogva dőlő hídé!” /Matuska Szilveszter, a Hídújjáépítést Ösztönzők Klubjának (HÖK) tiszteletbeli örökös elnöke/

„Ember, aki hidat tervez, az ne írjon verset, mert szemmel látható, hogy így egyikre sem tud odafigyelni! Ha legalább a dőlő híd a szavaló költőre esne, akkor lenne íz, lenne produkció, de így csak egy agg tütüvitéz evezői kavarják fel a költő agyának posványos állóvizét. Anyám szerint a Matula bá’ sosem ivott, mire odaadtam neki a Tüskevárt, úgyhogy most csendben színezgeti. Én viszont most felveszem az acélláncos homlokpántomat, bemegyek a beszélőre és lefejelem Frady Endrét! Mert megérdemli!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, hát hiába ígértette meg velem az öreg Matula, hogy a regényben hallgatok a féktelen tütükéiről, csak megcsinálta a bajt! Hát ezért nincs vasúti híd a Kis-Balaton fölött!” /Fekete István, a Tüskevár írója/

2013. január 30., szerda

Jerikó eleste


Kánaáni védő hordán
Öröm látszik: „Nagy a Jordán!
Józsuéék nem kelnek át
S nem foglalnak el egy dekát
Sem a honból, irgum-burgum!”
Ám ekkor csettint az Úr: Bumm!,
S riadt folyó falként megáll.
„Egy-null ide, nincs már egál!” –
- Szól Józsué s át is kelnek.
Tekintik mind tök jó jelnek
Azt, hogy nem is kellett csónak,
S indulnak fel Jerikónak.
Erős a vár, sok a népe,
Ám egy izmos angyal lépe
Józsuéhoz, aki retten,
De azután csak ők ketten
Beszélnek s lőn stratégia.
Zsidó nép meg ámul: „Mi a
Manó?! Csupán körbejárjuk?
Lessük, nincs-e rajta várlyuk?”
„Körbe bizony, karikába,
Járjon minden harcos lába!
Napi egyszer s hat a nap-szám.
Ha zúgolódsz, nagyot kapsz ám!
Hét kör a hetedik napi
Penzum s bömböl majd a papi
Kürtszó s hadunk harcit kiált,
Düllesztve fal felé ki állt.”
Így történik és a fal hét
Nap múltán viszi a balhét,
Azaz esik, mint az eső
S hipp-hopp, rögvest vízszintes ő.
Este bor foly’ s szól a rap! Aj,
De nagy a győzelmi hepaj!
Héber tánckar lábat lendít
S víg táncot jár, promizdlendit.


„Promizdlend, mi?! Tökfej! Most százszor leírod angolul, hogy Promised Land, majd ugyanezt héberül is: ארץ מובטחת !” /Dr. Nagyagy Nixdajcs polilingvisztor és szinkronúszó mesteredző/

„Sajnos tényleg ránk omlott a fal, amikor meg kimásztam a törmelék alól, levágták a fejemet és onnantól alig emlékszem valamire. Itt a túlvilágon akadozik a net, mert nem minden bográcshoz jut el a wifi-s térerő – hja, a technika ördöge! -, de azért figyelemmel kísérjük ám a Költő úr blogját! Ebben a nagy melegben jólesnek a versei, mert mindig hidegzuhanyként hatnak ránk!” /Irgumix Burgumix, promizdlendi végvári lovag/

„Nem pofázik! Lemerül!” /Patássy Kegyetlencz, bográcsügyi főelőadó/

„Megkérdeztem, miért megyünk mindig csak körbe-körbe, de akkor kaptam Józsuétól egy akkora pofont, hogy onnantól kezdve már, ha akartam volna, se tudtam volna egyenesen menni… Erő járt át a csattanáskor és azóta valami nagyon megváltozott bennem… /Yoda Ben Hur, héber harcos és betanított Jedi mester/

„Csak én menekültem meg. Szalmón, a későbbi férjem azt mondta nekem: ’Úgy szeretlek téged Ráháb / Te vagy nekem tortárá háb!’. Boldogan éltünk volna, hogyha az a neveletlen kislányunk, a Szalmon Ella nem bánik velünk olyan gyomorforgatóan.” /Szalmónné Ráháb, parázna titkosügynöknő/

„Na hiszen, szép kis győzelem! Azok az átok jerikóiak előbb meghaltak, minthogy megkóstolhatták volna a csokimat és vaníliámat! Hát bölcs dolog így lemészárolni a potenciális kuncsaftokat?!” /Promizd Lendi, szlovák idegenlégiós fagylaltárus/

„Ajjaj, ez a vár volt a diplomatervem és most összedőlt egy kis fúvószenekar keltette rezgéstől! Azt hiszem, valami egyszerűbbel kéne foglalkoznom. Megvan! A doktorim egy hídterv lesz a Tacoma Narrows szoros felett!” /Boota Twolefthands, levelezős doktorandusz és építéshatósági előadó/

„Annyira idegesített az a kürtös körmenet, hogy belerúgtam egyet a falba. Jólesett, na!” /Chuck Norris/