Tudja, a híd nem csak tar váz,
Funkció is van rajt’ meg út
S korlát, hogy ne esse magát
Senki le a mélybe, vagyis
Mondhatni, hogy a híd vegyes
Izé, amin mehet vasút
Zakatolva s rázva vesét,
Míg alatta csobban a víz,
S Matula bá’ nekievez
Hídpillérnek s bordalt dalol,
Majd a híddal együtt dől el.
„Aha, statikus úr, aha! Szóval a folyami ütközőerő figyelembe vétele elmaradt, ugyebár! Na, majd a cellában lesz ideje figyelmesebben átlapozgatni az idevonatkozó szabványokat és előírásokat! Két év letöltendő!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/
„Jaj, bíró úr, a szabványban nem szerepel az öreg kadarkamámoros Matula bá’ biztonsági és dinamikus tényezője!” /Frady Endre, költő és hidász-gigász/
„Beszólsz a nagyfateromnak, mi?! Őőő… a néhai Matula Gergely jó hírének megsértése miatt plusz tíz év kényszermunkára ítélem!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/
„Hukk… én a csonka… csolna… csónakba sose iszok… hukk… keveset… hukk… lálálálááááá…” /Matula bá’/
„Jaj, nagyon jól rázott az a híd! Úgy szétrázta a vesekövemet, hogy a vonat ugra-bugráló vizeldéjében csak úgy ropogott az a sok kavics a metál piszoáron! Igaz, hogy hónaljig levizeltem magam, de mégis nagy megkönnyebbülés volt!” /Húgyos Józsi, nyugdíjas bakter/
„A gyönyörű kancsal rímekkel a költő kifejezi a rá oly jellemző világlátást, amidőn sosem a magára a problémára fókuszál, hanem egyik szemével elé, a másikkal pedig mögé tekint, és ezáltal olyan komplex képet vetít elénk, amelyet még vesetükrözés közben is csak homályosan látunk. A homály azonban itt nem balladai, hanem jótékony, mert pszeudo-vakságunk miatt kénytelenek vagyunk az agyunkat használni, illetve azt, ami a nagy felrázás után még megmaradt belőle. Bátran essünk keresztül önmagunkon!” /Köd Delila, kultúrtechnológus bevezetője a Frady Endre börtönkiállítás megnyitóján/
„Szeretem a híd tar vasvázára felszerelt funkcionális kitinpáncél recsegve ropogását! Egy dőlő híd látványánál, csak két dőlő híd látványa lehet szebb! Sőt száz recsegve-ropogva dőlő hídé!” /Matuska Szilveszter, a Hídújjáépítést Ösztönzők Klubjának (HÖK) tiszteletbeli örökös elnöke/
„Ember, aki hidat tervez, az ne írjon verset, mert szemmel látható, hogy így egyikre sem tud odafigyelni! Ha legalább a dőlő híd a szavaló költőre esne, akkor lenne íz, lenne produkció, de így csak egy agg tütüvitéz evezői kavarják fel a költő agyának posványos állóvizét. Anyám szerint a Matula bá’ sosem ivott, mire odaadtam neki a Tüskevárt, úgyhogy most csendben színezgeti. Én viszont most felveszem az acélláncos homlokpántomat, bemegyek a beszélőre és lefejelem Frady Endrét! Mert megérdemli!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Jaj, hát hiába ígértette meg velem az öreg Matula, hogy a regényben hallgatok a féktelen tütükéiről, csak megcsinálta a bajt! Hát ezért nincs vasúti híd a Kis-Balaton fölött!” /Fekete István, a Tüskevár írója/
