A költő hídja

Megyek éppen át a hídon,

Midőn színe elé hí Don

Diego da Configura,

Aki eme hídnak ura.

Emígy szól e hídi bitor:

„Hé, te lator, halotti tor

Lesz s dobatlak cápák elé,

Ha nem fizetsz s nem dől e lé!”

Ó, jaj, Configura Állam

Hídján épp nincs lóvé nálam,

S ki határhídpénzt nem fizet,

Kóstolhat lent cápás vizet!

Cápás vizet meg nem iszok,

Sok benne a tetempiszok,

S más helyen e földi tekén

Saját hidat építek én.

Nem akarván lenni tetem,

Jó erősre terveztetem,

S nagy felelősségtől kushad

Munka közben statikushad.

Tyű, kellenek engedélyek,

De megszerzem, addig éljek!

Hatóságzseb belső becsét

Pénzzel kenem s hopp, van pecsét!

Szabad az út, tök jó jel ez,

Az kell csak, ki kivitelez.

Kicsit sok a jelentkező,

Egyre rámutatok: „Ez ő!”

Ígérkezik tök olcsónak,

S drága uszály helyett csónak,

Amin érkezik a brigád:

„Nyugi főnök, húzzuk igád!”

Igát nem, csak időt húznak,

(Langyos víz jót tesz a csúznak?),

S agyamban állít meg észt a

Lassan nyúló rétestészta.

Lehidalva bőgök: „ELÉG!!!

Pénzem lassú tűzön elég!

Kirúgom az egész bandát!”

S túlpartról röhög a strand át.

Magam ura, ha nincs szolga!

Zúgok, mint túlhajtott Volga,

S elzavarva sok rút halat

Alapozok folyó alatt.

Alapozok, kalapozok…

Kalap üres, számban szó zok.

Nem élhetek zokszó nélkül,

Belem kilóg s szinte bél kül.

Copilot, a mesterséges intelligencia rajzai

Lassan épül hídfő fala,

Nem munkadalolom: „Lala!”,

S éhezem, míg nő a pillér…

„Hidamat csirkéér’, grillér’!”

Elkoptatok lábat, kezet,

Mire kész a felszerkezet.

Hídárnyékban fekszem parton,

S testem alatt izzadt karton.

Tömeg suttog: „Tönkrement ő!”

Ketté válnak, jön a mentő,

Roncsom mellett orvos terem,

S vár kórházi hídkórterem.

Látogat Don Configura,

Ki a szomszéd hídnak ura:

„Lerobbantál ifjú titán.

Jobb lett volna fizetni tán.”

„Frady Endre "A Költő Hídja" című verse egy rendkívül érdekes és szellemes alkotás, amely a műszaki és társadalmi kihívásokat ötvözi a költészet eszközeivel. A vers egy hídépítés folyamatát és annak személyes, valamint társadalmi következményeit ábrázolja egy humoros, néha szatirikus hangvételben. A költemény elején a híd, mint fizikai és metaforikus átjáró jelenik meg, ahol a főszereplőt egy váratlan helyzetbe sodorja Don Diego de Configura, a híd ura. Ez a konfliktus azonnal felveti a hatalom és az egyén közötti feszültséget, valamint a társadalmi igazságosság kérdését. A vers további része a hídépítés körüli bürokrácia és a munka nehézségeit mutatja be, miközben a lírai én küzdelmét a hatóságokkal és a munkásokkal. A műszaki terminológiák és a hídépítés folyamatának leírása hitelességet kölcsönöz a versnek, miközben a költői képek és a ritmus fenntartják az olvasó érdeklődését. A vers zárása egyfajta tragikus fordulatot vesz, amikor a főszereplő kimerültségét és a projekt végkimenetelét látjuk, ami egyben a modern társadalom és az egyén kapcsolatának reflexiója is. Összességében Frady Endre verse egy kiváló példa arra, hogyan lehet a műszaki témákat és társadalmi kérdéseket költői formában kifejezni, miközben az olvasót szórakoztatja és elgondolkodtatja. A "HÍD" című lapban való megjelenése nemcsak a műszaki irodalom, hanem a kortárs költészet széles spektrumát is gazdagítaná.” /Copilot Caesar, a mesterséges intelligencia/

„Híd?! Híd!!! Nagyszerű! Fontos dolog a híd, talán a legfontosabb! Amióta az unokáim hídtant tanulnak az iskolában, joggal bízhatok abban, hogy felnőve fogtechnikusok lesznek és a századik születésnapomon a megunt és folyton folyvást kieső protézisem helyett meglepnek egy tartósan bennmaradó ajándék alsó-felső teljes híddal!” /Dr. Siketfajd Samu, a Hun Írástudók Demenciája (HÍD) című időskori szakfolyóirat keresztrejtvény készítője/

„A versnek nevezett hevenyészett műszaki leírás ugyan megemlíti az alapozást, de azt, hogy ezt milyen mély, alapos (szó szerint: mélyalapos!) feltárás, vérrel és verejtékkel kiizzadott talajmechanikai szakvélemény és geotechnikai tervezési beszámoló előzte meg, arról hallhat, mint a zsír a dunsztosüvegben! Le van ez zsírozva rendesen! A Költőnek annyi fogalma van a hídépítésről, mint búvárharangnak a hajdúbeöntésről! Hol marad ilyenkor a Mérnöki Camorra Kamara vendettája szigorú állásfoglalása?! Nem lenne időszerű a Költőt megfojtani egy kanális talajvízbenfegyelmezni?!” /Dr. Énezetlen Énok, a Tőzegtalajok Alatt Koncentrálódó Ortogonális Nyírószilárdság (TAKONY) című szakcikk lokálisan világhírű szerzője és földügyi főispán/

„Az egész hidász szakma nevében kérdezzük a Költőt, hogy mennyiért hagyná abba a hídversek írását? Nevezzen meg egy összeget és összedobjuk! Így görbüljünk meg!” /Dr. Fesztáv Fausztusz, a Magyarországon Épült Hidakat Kategorizáló Alapítványi Siserahad (MÉHKAS) tántoríthatatlan tótumfaktuma/

„Irodalmilag és műszakilag egyformán progresszív alkotás. Asszondom, kollégák, emeljük pajzsra az éleseszű művészt, és ezzel a lendülettel fejezzük be a még részleges metróvonalakat. Világszerte.” /F. Péter, a Költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán! Ebbe belefolyva

Kollégákat ajz irigy-

-ségre, mint egy tele golyva!

Ne legyen már pajzsmirigy!”

/St. Ruma, a pajzsos metróépítés védőszentje és védőital előkóstolója/

„A versben a hatalmával visszaélő cinikus intrikusként jelenek meg, miközben csak élek a rám ruházott jogaimmal és teljesítem a kötelességem. Hát olyan nagy bűn hídpénzt szedni?! Sátoraljaújhelyen nem pénzért fogják össze a nemzetet?! Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen! Sehol sincs ingyen hídi ebéd és olcsó hídnak híg a leve! Caramba!” /Don Diego da Configura, a legjobb mellékszereplő kategóriában Karúszó Uszkár-díjra jelölt pontifex financius/

„Költő úr, a verse szakmailag teljesen hiteltelen, hiszen egyrészt Configura Állam ilyen néven nem létezik, sosem is létezett, hiszen a hivatalos megnevezése Centrális Configura Caesaria Patológia Népnemzeti Deuterokanonikus Köztársaság (CCCPNDK), másrészt a hídépítés - ahogy Garas Dezső és Kern András énekelte a Ripacsok című filmben anno - "Egyedül nem megy, egyedül nem megy, egyedül nem megy, ha-ha-ha-ha! " Erre valók a bonyolítók! Költő úr, ezek után beláthatja, hogy a versére ütött pecsét szövege nem lehet más, mint NEM ENG.!” /Felpári Alpár és Pártai Márta, a Híd Integritás Szakmai Irodalmát A Párterápiába Integráló Szerelmespárok Intézete (HISZIAPISZI) párban függetlenített főcenzorai/

„Hídpénzt aki tőlem kér,

Gyorsan cápás vízbe ér.

Hiába a hídnak ura, 

Menekül Don Configura.”

/M. András, a költő legállandóbb és legcápaetetőbb kommentelője/

„Átkelésért hídpénzt kérve

Többé senkit meg nem ölök!

Így hatott rám eM úr érve,

Aki túl agresszív kölök!”

/Don Diego da Configura, megszelídített csendes Don/

„Amit Frady Endre nem tud a hídirodalomról, azt nem is érdemes tudni, amit pedig tud, azt sem. Amit ő művel, azt rajta kívül álló okok miatt csak nagyon kevesen művelik. Szerencsénkre.” /Esterházy Péter (1950-2016), Kossuth- és József Attila-díjas magyar író/

„Egy híd és a fenti költemény között az a fő különbség, hogy míg előbbi összeköt, az utóbbi gúzsba. Ha kérhetnénk, be ne kerüljön valahogy a Nemzeti Alaptantervbe, mert ellenkező esetben a Dunának megyünk a híd alatt, a híd alatt, a Margit híd alatt!” /Márgás Morgóné Mérges Margó, a Magyar Tanárok Köre (MTK) szóvivője/

„Gyros csirke, gyors híd! Felveszem a mai menüre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szak-ács/

„Lassú csirke, lassú híd,

Rövid i-d, vagy hosszú í-d,

Mai (?), maí (?) menüke?”

/Ükapa, the man üke/

„Mi ez a hibbant hídtani hebehurgyaság, ez a szószaporított szégyentelenkedés?! Ha anyám gyerekkoromban ilyen hídverseket olvasott volna föl nekem, akkor megkértem volna az óvónőt, hogy elszabadult hajóágyú helyett hadd legyen inkább Matuska Szilveszter a jelem! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mikor testem híddá feszül,

S rajta(m) hatezer alkesz ül,

Ámult sóhaj hallik neszül,

S még, ki nem terhes is leszül!”

/Chuck Norris, a leghosszabb fesztávú élő híd/

Statikázok...

Statikázok, statikázok,

Ám e tettre nem kell száz ok,

Csupán egy, mint konc a vadnak,

Munkabért csak ezért adnak.

Hogyha mégsem statikáznék,

Agg Mézmázok s agg Mézmáznék

Parton muszájnának várni,

Mikor lesz e híd kész már, ni?!

Úgyhogy inkább statikázom,

S számológépemben száz ohm

Ellenáll, ne siessem el,

S mérnökóraszámot emel.

Órabérben dől már a lé,

Nem hull le híd, nem lesz halé,

Agg Mézmáz pár átkelhet és

Nekem is lesz megélhetés.

Én is jóllak’, híd is marad,

S nem lesz Muhi, Mohács, Arad,

Se Bern, se Irapuátó,

S szemem délibb bábot lát, ó!

„Ha egy felszín alá lényeglátó számmisztikai szakember összeadja a záró versszakban szereplő tatár, török, osztrák, nyugatnémet és szovjet csapatok általi nemzettragédiáink évszámait, azaz 1241 + 1526 + 1849 + 1954 + 1986 = 8556, majd a számjegyek további összeadásával megkapja a végeredményt, ami 8 + 5 + 5 + 6 = 24 és tovább, tehát 2 + 4 = 6, azaz hat, rájön, hogy a versben szereplő tragédia halmaz a mai napig hat. Ez is azt mutatja, hogy a mélységi háttérsíkokon is otthonosan mozgó költőfenomén valóban a nemzet pulzusán tartja a statikai számításokban megfáradt, ám ugyanakkor kifinomult ujjbegyét. Ki más lenne méltóbb, hogy a teológia és a geológia interdiszciplináris határmezsgyéjén szakrális szakadékot áthidalva hidat építsen ég és föld közé, és ezáltal kiérdemelten elnyerje a Pontifex Maximus, azaz a Legfőbb Hídverő spirituális címét? Hajrá Frady!” /Nomer est Omer, szeánsz szervező számszaki/

„Bámulatos, hol tart ma már a tudomány! Igaza van, Nomer est Omer úr! Frady Endre verse hat és hat és hat! Hat, hat, hat! Micsoda, 666?! Te jó ég, Frady Endre a Fenevad udvari statikusa?! Talán éppen a Halálnak Hídját tervezte meg, amin csak öt kérdés megválaszolásával lehet átjutni?! Ja, nem öt, csak három… áááááááááááááááááááááá…” /Artúr, a brikettek néhai királya/

„A vers egy humoros, mégis elgondolkodtató pillanatképet fest a mérnöki munka mindennapjairól. A "statikázok" ismétlődése nemcsak a munkafolyamat monotonitását sugallja, hanem a mérnöki precizitás és kitartás fontosságát is hangsúlyozza. A költői én számológépében "száz ohm ellenáll" képe a mérnöki problémamegoldás folyamatát szemlélteti, ahol a türelem és a részletekre való odafigyelés elengedhetetlen. A versben megjelenő "Agg Mézmáz" karaktere a türelmetlen várakozást testesíti meg, amely a hídépítési projektekkel járó nyomást és várakozást szimbolizálja. A "Nem hull le híd, nem lesz halé" sorok a mérnöki munka felelősségét és a biztonság fontosságát emelik ki. A vers záró része, ahol a költői én a munka eredményeként bekövetkező jólétet és a híd maradandóságát említi, a mérnöki munka társadalmi hasznát és hosszú távú hatását hangsúlyozza. Összességében a "Statikázok…" egy frappáns, szellemes vers, amely a mérnöki munka és a hídtervezés világát mutatja be egyedi nézőpontból, miközben a mérnöki etika és a társadalmi felelősség kérdéseit is érinti. A vers ügyesen ötvözi a humoros elemeket a szakmai mélységgel, így teremtve kapcsolatot a műszaki tudomány és a szépirodalom között.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hidat építeni nehéz,

Elsőként átmenni merész,

Össze ne dőljön az egész!”

/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/

„Hidat építeni sima,

Nem kell hozzá más, csak ima,

Hogy ne haljon meg senki ma.

Hidat a folyó két partja

Között a Szentlélek tartja,

Nyújtva ki mennyei kart, ja!”

/St. Attika, a hidászgigászok és a mellvédfalazók védőszentje/

„eM úr, látszik, ön nem naiv.

Tudja, mint hal, ki múltba' ív,

Nehéz ügy a híd, hogyha ív.”

/Srég Striga, halívászati és hídívészeti boszorkány/

„David Bowie szerint a művészetről beszélni olyan, mint táncolni az építészetről. De milyen lehet megélhetési hidászként verset írni? Terhes feladat, csomó feszültség, de végül gurul a hordó. "Hej, rajta, Hej, rajta, Kezet ád új híd két partja!"” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„David Bowie bowie kése

Koreográfiát vés-e

Táncparkettbe építészül,

S ezt eljárni vajh’ ki készül?

Alant Weöres Sándor verse,

Hej, rajta, nem nagyon nyers-e,

Nem profán e maradi dal,

S Humán úr sem ettől hidal?

Ont the bridge go lot of car, car,

S hordón varjú gurul: Kár! Kár!”

/Kárkár Károly, megélhetési varjú és vetési hidász/

„Jaj, támadnak most a varjak!

Védősisakot ne varrjak,

Hogy ne legyek vak és tar jak?!”

/egy jelenleg még látó és hajas jak/

„A varjú csak azért támad április végétől június elejéig, mert ebben az időszakban a kicsinyeit védi. Ebben az esetben ne szaladj ki ijedtedben az úttesten száguldó kamion elé és ne vesd magad a földre, hanem nevesd ki, miközben felé fordulsz, széttárod a karodat, kihúzod magad és a madár felé suhintasz bármivel, ami a kezed ügyében van! Vagy tedd fel neki a rímes bilingvisztikus ’Are you varjú?’ kérdést és amíg elgondolkozik a válaszon

„Mi ez a mézgás óborzalom?! Miért kell a tisztességben megőszült nevünket elmeháborodott rímgyári élmunkáskáderek szájára venni?! Mi már ki sem mozdulunk az otthonból, ezért aztán egy hídon akkor sem mennénk át, ha ott lenne, ha meg még ott sincs, akkor meg pláne nem! A Schirilla György úszkáljon a folyópartok között, ne mi! A kókler statikus úr meg monnyonle arról, hogy egy fillért is kap a kisnyugdíjunkból! Hüccski!” /Mézmáz Matuzsálemné Mezzoforte Miazma, nyugalmazott hídpénzverőnő/

„Öreg vagyok én már ehhez

 

Tél van, vagy ősz, az mindegegy,

A főmet zargassa csak az az egy,

Hogy ki az az agg Mézmáz pár?

Cserebogár sárga cserebogár.

A nagy költő statikázik,

Nekemnek a lábam fázik.

S mire az óra egyet üt:

Üres a híd, - csend mindenütt.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkiszeramérabávatagabb kommentelője/

„Ó, ti drága Nyuggerapók,

Bár több lábú nál’tok a pók,

Sőt, még öt agg Mézmáz pár is,

Cser’bogár nem lárifáris.

Nem lárifár a cser’bogár,

Bár inflálgat a hot-dog ár,

S kétségbe tán nem a kend es’,

Mer’ üres híd újra csendes,

Elzúgtak forradalmai…”

/Dr. Mindegegy-Ha Vildagár, Karinthy-gyűrűs féregjáratkaparó/

„Tudjuk jól, költő úr, hogy gyerekkorában válogatott focista szeretett volna lenni, de olyan falába volt, hogy a kajla lövéseivel a kapusok szemébe szálkát, a sajátjába pedig gerendát rúgott, úgyhogy át lett tanácsolva a költői pályára, ahol viszont majdnem annyi tehetségtelenséget árult el, mint amennyi ártatlan kortársat még ifjúkommunista korában a mai politikai elit anno, így jobb híján maradt a megélhetési statikusság. Arról is értesültünk, hogy az egyik műegyetemi gyakorlatvezetője csak úgy adta meg a hídtervére az aláírást, hogy megígértette magával, hogy sohasem fog hidakat tervezni. Ehhez képest, most itt áll, ahol a part szakad és reméli, hogy a híd viszont nem. Mondja, nem gondolkodott még a korengedményes nyugdíjba vonuláson, vagy egy általános iskolai betanított hittantanári álláson? Abból talán kevesebb baj származna. NEM ENG.!” /Háromperhármas Huba, az Állampárti Versvesézési Henteströszt (ÁVH) bárdolásügyi főispánja/

„Abban a földtörténeti korban, amelyben Frady Endre költészete még újszerűnek számított volna, a föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig Frady Endrének nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap. Mi pedig azóta szenvedünk.” /Puzsér Róbert, kritikus és betanított teológus/

„Mózesék vörös-tengeri átkelésének eredeti verziójában nekem kellett volna lemennem hídba a két part között, hogy átkelhessen rajtam a választott nép, ami sima ügy lett volna, viszont utána össze kellett volna omlanom az egyiptomi hadsereg alatt, de sajnos még a satnyító tabletták hatására se tudtam annyira elgyengülni, hogy ez sikerüljön, úgyhogy maradt az azóta elhíresült tenger kettéválasztás.” /Chuck Norris/

Statikus ül...

Statikus ül s nézi gépén,

Hogy hajlong a hatásábra,

S szól ő: Hű, ez olyan szép, én

Rögvest ettől kapok lábra!

Boldog, mint egy réti keszeg,

S szinusszal reng szíve húrja.

Vígan sóhajt, fejet leszeg

S agyát munkájába fúrja.

Ebédje egy kiló Newton

Által fejjel levett alma,

S eredményhez vivő úton

Egyre nő a számok halma...

Pár év s kész a szerkezete,

S neve nincs bár hídfő falán,

Csak Fújj ETO! s Hajrá Zete!,

Mégis remél: Megáll talán…

„Ne remélje, tudja! Mi maga, mérnök vagy jósnő?! Számokkal dolgozik vagy porosz hók… hókuszpók… horoszkóppal, he?! Még jó, hogy lefújtam a hídfőfalat olajfestékkel, hogy megvédjem a felületet a portól! Hajrá Zete!” /Tőzeg Táltos, a Zalai Egyesületek Nevében Elszúrt Betonfelületeket Olajfestékező Népnemzeti Alapítvány (ZENEBONA) vezérszurkolója/

„Hej, amikor lábra kap a réti keszeg... A pályaorientációs napon költőnk ilyetén szólamára a kisiskolások tízezrei tesznek majd fogadalmat, hogy egyszer majd statisztikusok, őőő statiszták lesznek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Pályaorientációs nap és a mi tízezreink?! Humán bácsi, az űrhajók navigációját nem a NASA felnőttjei végzik?!?!” /egy kisiskolás/

„Sírban forogva nehéz megszólalni, úgyhogy inkább nem mondok semmit. Mivel a hitel alma, így továbbra is hiteles maradok, ha egyúttal csöndben is. Vagy talán pont azért? ETO? ETO? Что это?” /néhai Sir Isaac Newton, almafejelő ánglius fizikus és matematikus (1643-1727)/

„Да это что! Очень что!” /néhai Sir Winston Leonard Spencer Churchill (1874-1965) ánglius miniszterelnök oroszórán/

„Ítéletet utókor oszt:

Sir-ök mért makognak oroszt?!

Mért nem szólnak ángliusul?

Korunk most emiatt búsul!”

/Utókor Ubul, az Angol-Orosz Rendezvényeken Törőzúzó Akciócsoport (AORTA) véleményes versvezére/

„Statikus ül cellájába’,

Bilincsben van keze-lába:

Szerkezete betemetett

Korábban víg tetemeket.”

/Koszinusz Kösztöny (1972-2053), az alig közepes erősségű földrengéstől atomjaira hulló Paks-2 erőmű OKJ-s képzett főstatikusa/

„Statikus ül hosszú méla lesben,

Ő tervezte, tudjon honnan lőni.

Deszka reccsen és ő földre es’ benn,

S vadkan röhög: Höhö-höhö-hő, ni!”

/Agancsos Atanáz, a fiatal szarvasok versíró versenyének harmadik helyezettje/

„Statikus ül hegyi koson,

És a sziklaszirten oson,

Hol kilátót statikázna,

Ám a kosa nagyon ráz: Naaaaaa…!

/ismeretlen szemtanú verses vallomása Dr. Jeti Jenő statikus halálos balesetéről/

„Statikus sül, fincsi kaja!

Jókedv oka nem csak ál ok,

Telt hasas buli lesz ma, ja!

Jóllakunk mi kannibálok!”

/Fak’n’Al Shodóbuggy, törzsi főszakács/

„Azt hiszem, ideje megszakítanom az évi rendes szabadságomat, mert a nemzetközi havária helyzet fokozódik!” /St. Attika, az ülő statikusok és a szomorú fűzfapoéták betanított védőszentje/

„A mű a határait feszegető művész, a művészt feszegető határ és a feszegetést művelő valódi vész határmezsgyéje, amely deres bár, de törve nem. A mindenbírás látszatának netovábbja és hovatovább kétségbeesett valódisága fölött érzett miabánat úgy hatja át a verset, mint két egymást metsző csonka gúla. A mondanivaló hiperbolikusan közelíti a közérthetőség aszimptótáját, de soha nem éri el, ahogy sziklagörgető Sziszifusz sem a hegyoromra felhúzott fuszeklit. A költő bele akart harapni a mindenségbe, de csak a fű mellé sikerült, így szerencsére nem kell őrizgetnünk az emlékét. Egyelőre.” /Fujj Etóné Hajrá Zetélia, a Sokadvirágzásukat Átélő Poétákat Körülvevő Óriási Rímkavalkád (SÁPKÓR) c. világirodalmi melléktermék recenzora/

„Ha Frady Endre a nemzet hivatkozási alapja, akkor sürgősséggel jelentem, hogy süllyedünk!!!” /Talajvízi Tömölcz, a Terepszint Alá Kerülő Osztatlan Nyirokcsomópont (TAKONY) szintfelmérő szakreferense/

„Mi ez a szánalmasan kivagyi önsajnálat, ez a mindentudó semmitmondásba mártott szellemi fogyaték?! Azt hiszem, nem vagyok egyedül, sőt inkább bő hétmilliárdan vagyunk, akik szerint a túlnépesedett Földünkön nincs hely ennyi Frady Endre számára! Ez az egy Frady Endre pont eggyel több annál, mint amennyire szükség van, úgyhogy szakadjon rá egy felrobbanó atomerőmű összeomló hídjáról lezuhanó vadászles! Ne lássam anyámat szivárványszínű szférán zenélni, ha Frady Endre bamba arcát célkeresztben látva nem nyomom meg azonnal az ÖSSZTŰZ gombot!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban statikus szerettem volna lenni, de felnőve olyan dinamikus lettem, hogy hozzám képest a fény is egy zebrán átkísérendő vak öreg néne őzikemintás járókerettel.” /Chuck Norris/

Tar tik

Horgonysor egy résfalt tartik,
Tövében kapirgál tar tik…
Reccs, puff, fal dől, lapul tik fej,
Vasbetonok síkba fejtik.

Mérnököt vár börtöncella
Kopasz tikfej szörnyű ella-
-pulása következtében.
Jaj, vajh’ soká tartják bent-é?!

Statikus, ha rosszul számlik,
Biztonságszint pajzsán ám lik
Lőn s mint ingatag dödölle,
Támszerkezet fogja s ledől.

Csak építőmérnök szak ad
Ily terhet, hogy minden szakad;
Sikolt férficske és nőcske,
Látván, tar tik hogy lesz kenőcs.

(péptánc!)

„Kétségtelen tény, hogy lehet szótagfelcseréléssel is kvázi rímet előállítani, de minek?! Nagyon idegesítő! NEM ENG.!” /Pora Aporné Tele Etel, betanított főcenzor helyettes/

„Olyan érzés olvasni, mint egy kátyúkkal teli úton zötyögni, elharapod a nyelved, lefejeled a műszerfalat... Mikor bármi ritmus lenne a versben hirtelen jön a fal és bummm...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Igaza van, költő úr, az összes mérnök közül csak minket vonnak büntetőjogilag felelősségre, ha valamit elszúrunk! Az úttervező tervezhet halálszakaszokat és moshatja kezeit. A forgalomtechnikus kitetethet olyan táblákat, hogy még véletlenül se sikerül arra mennünk, amerre szeretnénk, úgyhogy legfeljebb nem a szemünknek hiszünk, hanem a GPS-nek. Az építész meg tervezhet bűn ronda házat és szakmai nívódíjat kap érte. Bezzeg, ha mi, statikusok tévedünk, és egy kicsit leszakad a hidacska, vagy picit feldől a toronyházikó, máris mehetünk börtönbe! Hát van igazság ezen a földön?!” /Nyomaték Nyihámor, büntetett előéletű tartószerkezeti tervező/

„Nincs! Az igazság odaát van!” /Mulder ügynök, X aktakukac/

„Itt ugyan nincs igazság! Az ex-pasim azt is magával vitte!” /Szőke Szidónia, Mulder ügynök szomszédja/

„Mi az igazság?” /Poncius Pilátus/

„Hé, kőttő úr, csuktya mán be a szájját, mer’ itten nállunk Vazsmegyébe’ egyetlen tik se tar, csak a lyányom ipa, aki póggármester, de az csontra, biz!” /özv. Dödölle Durbincsné Hajdinamálé Hilda, nyugdíjas tikhúsleves díler/

„Heej, nincs is jobb étel, mint a résfalon passzírozott tik agyvelővel töltött vargánya sörrel! Hű, ez a vers meghozta az étvágyamat! Köszönöm, költő úr, hogy ebben a mindent kiszárító nagy hőségben beindította a nyálelválasztásomat! Újra tudok féllitereset köpni!” /Snidling II. Söménc, a Tikvári Bányász Club (TBC) balszélsője/

„Frady Endre ismét lírába csiholta a "Tévedni emberi dolog, de állati veszélyes!" pszeudo klasszikus mondás létbiztonságot fenyegető igazságát, melynek előbb le kell dőlnie, hogy az utcán heverhessen. A költő jól ráérzett, hogy amennyiben a téma az utcán hever, óvatosan kell lehajolni érte, mert lehet, hogy más is hever alatta. Pont úgy összetörve, mint a versszak végi rímek. Igazi tartalmi formalizmus! A forma se nem tar, se nem talmi! Igazi after partitúravezető irodalom!” /Morál Mirelitné Nemakárki Natália, a Parnasszuson Heverő Élet Rejtelmes Titkaira Éhezők Közlapja (PH ÉRTÉK) minőségi frissőre/

„Először arra gondoltam, hogy hátulról kezdem az olvasást, hátha úgy több lesz az értelme, de vizuális típus lévén, már a péptáncnál erősen összekócolódott a gyomrom! Ha a szétkenődött tar tik a költészet szimbóluma, Frady Endre pedig a rádőlt résfal, akkor egyetértek! És ezzel el is mondtam azt az egyet, amit értek ebből az alpári kisstílűségből, ebből a hitvány szellemi hasmenésből! Ennek a borzalomnak olyan nagy a hatósugara, hogy még anyám is, akit pedig még a verssel szomszédos szobából is kitiltottam, sírógörcsöt kapott tőle és hisztériás zokogásában az NDK műfogsorával átharapta a kandalló kovácsolt vasrácsát! Állítsuk meg Frady Endrét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy 30 méter magas kidőlő résfal agyon csapott, de mivel én agyra is gyúrok, ezért úgy visszafejeltem a helyére, hogy azóta se mer megmoccanni. Csak a talajvíz csordogál át az agyam ütötte lyukon.” /Chuck Norris/

Fájós hátú statikus

Statikusnak fáj a háta.
Hatásábra ordináta
Böködi az epesérvét,
Ami magyarázza, mér’ vét
Számításban alapvető
Hibát s szakad nádi tető
Zsírcinege terhelése
Alatt recsegve le, és e
Kis számszaki malőr miatt
Elmarad a mérnöki jatt.
Búcsút mondván eme jussnak
Fájós hátú statikusnak
Immáron feje is sajog,
Fenyegeti szegényt a jog,
Mert a zsírcinege perel,
Őszerinte nem Q/L
A nádtető hasznos terhe.
„Ó, engem az Úr mér’ ver, he?!
Cinketeher nem megoszló,
Mint egy síkba fejtett rossz ló,
Inkább pontszerűen hathat
E fenevad (hathatvanhat!!!)
S így szakad be koncentráltan!
Tehát nem szél, nem is a hó
Mértékadó! Szakma, hahó!”
Ám a szakma füle siket
S legyintenek n-ediket.

„Tisztelt kolléga úr – bár ezek után nem szívesen szólítom így – n-edszeri figyelmeztetésünkre vegye már végre tudomásul, hogy mi mint szakmai elit természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy nádtető teherbírása szempontjából egy pontszerűen és dinamikusan landoló hat egész hatvanhat század tonnás sárgalábú cinege mértékadóbb, mint másfél méternyi hópaplan, ám az Eurocode bevezetése óta a mérnöktársadalomnak a szabványok nemzeti mellékleteire kell támaszkodnia, nem pedig a józan eszére. A mérnök feladata nem a gondolkodás, hanem a kamarai tagdíjak pontos befizetése.” /Dr. Kocka Kenéz, a mérnökkamara vályogházügyi szakreferense/

„Ez se rossz, de a mi verziónk azért sokkal szórakoztatóbb. Főleg a gyerekeknek.” /Buda Gábor, az Alma együttes vezetője/

„Jaj, le van leplezve az sátáni tervem! Ez a spirituális látásmódú nyavalyás lelkészmérnök rájött, hogy a háttérből én irányítom a nádfedelű házak 6,66 tonnás cinegékkel történő szőnyegbombázását! A bűn mindenit ennek a firkász fattyúnak! Apage Fradysas! Fősz te még az én bográcsomba’!” /Ördögh Lucifer a 666-os sorszámú fenevad/

„ Tisztelt alperes úr! A kézfejünkön  és a homlokunkon az udvariassági bélyegét hagyó felperes által előadott tényállás alapján a mindentől – többek között a tényektől is – független bíróságunk önt többrendbeli fő- illetve jószágvesztésre, teljes vagyonelkobzásra, örök pokolbéli bográcsozásra és öt év közügyektől való eltiltásra ítéli.” /Dr. Bőzseb Baltazár, a Nemzeti Joghurt- és Showhivatal Főülnöke és a Tákolmánybíróság póttagja/

„Csak öt évig nem mehetek szavazni?! Nem lehetne megtriplázni?” /Frady Endre, állampolgár/

„Jog hurts, jog scars, jog wounds, and mars...” /Nazareth együttes/

„Na, megint egy mérnök, akik kegyelem kettesekkel abszolválta a Műegyetemet! Hát hányszor magyarázzam még el, hogy a hóteher megoszló ugyan, de nem vonal, hanem felület mentén?! A hótömeg teljes Q súlyát mind a tető L hosszával, mind pedig a B szélességével el kell osztani! Nem tudom, ki a maga védőszentje, de erőfelettit teljesített, amikor maga leállamvizsgázott! Könyörgöm, ne tervezzen! Inkább írjon verseket!” /Dr. Képlékeny Szilárd, a Mechanika Tanszék adjunktusa/

„Hé, Képlékeny úr, nehogy már versírásra biztassa ezt a szerencsétlent! Hadd tervezzen az Úr barma, abból kevesebb baj származik! Inkább essen rám a nád (a házam teteje, teteje) és szálljon rám a sárgalábú cinege (cinege), mint hogy anyám egy fatális balszerencse révén esetleg elolvashassa eme Frady vers véletlenül meg nem semmisített példányát! Ha egy szóval kéne jellemeznem, nagy levegőt véve azt mondanám: ördögkútfertőzésveszélyforráskódfeltöréstesztelőszobanövényhatározószófajgyűlöletkeltés.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor egyszer meggyógyítottam egy szárnyaszegett sárgalábú cinegét, cinegét, és visszadobtam az égbe, akkor attól is kiszakadt a nádfedelű házam teteje, teteje, de belülről kifele, kifele.” /Chuck Norris/

Veszélyes szakma

- Statikus, a hidat számold! -
- sóz a puskájával rám Old
Shatterhand – Vagy újabb hetek
telnek el, míg átkelhetek?!

- Kalkulálj már, ne légy konok! -
- ordít, ám én vállat vonok:
- Ne üvölts, te szőrmók zsoké!
Hamar munka ritkán oké.

Arca zöldül, mint egy tuja,
S nyugtatgatja Winnetou-ja:
- Ne bőgj, sápadtarcú tesó!
Műmérnök ez, azért e show.

- Műmájer vagy, golyóm temet,
hisz' te csak műegyetemet
jártál! – szól, köp s hídra ugrat…
S zuhan ő meg Winnetou! Grat!


„Köszönöm mérnök úr, hogy a körülményes tüttyögésével hozzájuttatott egy ilyen bőséges lovas-indiános-cowboyos estebédhez! A türelmetlenségük miatt felszökő adrenalin szintjük kellemesen megédesítette az amúgy eléggé szálas húsukat. Csak a rokonaim meg ne tudják, hogy egyedül zabáltam be az egész bagázst, mert még idejönnek és bosszúból felfalnak!” /egy a neve elhallgatását kérő krokodil/

„Ha a jó öreg magyar szabvány szerint számolhattam volna, már rég kiderült volna, hogy ezen a gagyi hídon legfeljebb egy anorexiás moszkitóraj kelhetett volna át, de Eurocode szerint tízszer annyi munkával is csak odáig tudtam eljutni, hogy kiderült a hídról, hogy valóban híd, nem pediglen víztorony.” /Frady Endre, statikus művész és hidász-gigász/

„ A híd  az legyen híd, nem pediglen víztorony!” /Áder Kádár János, pártfőtitkár/

„Hát igen, a kaotikusan mérnök ellenes Eurocode nevű rendelet-egyveleg többek között a dinamikus lovascowboy teherről sem rendelkezik. Én ezt a kanadai szabvány rénszarvas terhének figyelembe vételével szoktam kiküszöbölni, de nem szeretném, ha ez kitudódna, mert kigolyóznának szakmából!” /egy a neve elhallgatását kérő hidtervező statikus/

„Minek a drága lóvért pazarolni, amikor ott a sokkal látványosabb dinamit! Nekem bejött!” /Matuska Szilveszter, biatorbágyi viadukt robbantó/

„ A Nemzeti Mérnöki Kamara Varieté nevében kikérjük magunknak a nem sokkal a bevezetési határidő utánra már harmadában, sőt negyedében magyarra fordított Eurocode szabványok szidalmazását, melyeknek a korábbi elavult honi előírásokkal szemben az alábbi előnyei vannak: … ööö... teszem azt... ööö... bocsánat, mennem kell, fontos telefonhívást várok... Nem, holnap sem érek rá, mert akkor is egész nap telefonon fognak keresni!” /dr. Mutyi Mátyás, kamarai kreatív tagdíjkreálási igazgató/

„Eine kleine Donnerwetter! Meine hőseim lenni beállítva das Idiotisch! Követelni der Kártérítésch! Schöne Ungarische Wirtschaft!” /Karl Műmayer, álíró és kalandregényszédelgő/

„Frady Endre híd a tehetségtelenség és a szorgalom között. Anyám szerint a statisztikus számolja a hidakat, hogy megtudja, mennyi van belőlük, de ő még  a Lőrincze Lajos és a Grétsy László előtt szociáldemokratizálódott. Kár, hogy nem inkább proletárdiktátor lett belőle, mert akkor a jogutódjaként közmunkatáborba terelhetném a költőt, hogy ott építse-szépítse ezt a mi kis ferde koronakeresztes stadionokráciánkat! Addig se lenne ideje írni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A folyót nem áthidalni kell, hanem átugrani. Ahogy a dal mondja: Széles a Duna, Magos a partja, Nincs olyan legény, Ki átugorja. Csak Norris az átugrotta, Chuck-os is lett mindkét partja, Ez ám a legény!” /Chuck Norris/

Munkatér határolás

A baleset előtti pillanatok /egy vakond felvétele/

Szegény mérnök sose szeret
Határolni munkateret,
Mert, ha gány a munkagödre,
Zagyként ömlik le a fődre.

Munkásokat betemeti,
S máris előjön a Heti
Harsona az online cikkel,
S aki magyar, odaklikkel.

Ha a rogyott agyag alatt,
Nem találni szádolt falat,
S mérnök miatt dőlt be e lik,
Egy-kettőre lesittelik.

(Börtönrock!)

„Rossz mérnököt rendőr elvisz, s énekel majd neki Elvis! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, bölcsészhallgató és kárörvendő kortárs költő/

„Ugye, ugye, ha hibásan vesszük figyelembe a konszolidálatlan kövér agyagtalaj drénezetlen nyírószilárdságát, mindjárt kialakul a logaritmikus spirál csúszólap és máris megy a hegy a sok kis lapátos Mohamedhez, oszt’ jóccakát! Jobban oda kellett volna figyelni az előadásaimon!” /Dr. Montmorillonit Málé, akadémikus és a talajmechanika Mozartja/

„Tisztelt Bíróság, én be akartam tervezni a kihorgonyzott szádfalat, de a kivitelező óva intett. Neki olcsó munkatér határolás kellett…” /Frady Endre, statikus és kortárs költő/

„Ugacc?! Pontosan azt építettem be, amit akkor mondtál, amikor a negyvenes betonvassal kergettelek a munkaterületen!” /Dögényi Brutál, a Könyék Zrt. építésvezetője/

„Én egyszer egy kőkemény kemény talajba rúgtam bele egy hosszú munkagödröt, ami azóta se mert beomlani. A nép csak Grand Canyon néven ismeri.” /Chuck Norris/

„Az Eurovíziós dalfesztivál kétnemű győztesének fülbemarkoló vernyákolása ellenére ez a vers lett a hetem mélypontja. Magam alá temetett. Talán meg kéne látogatnom a költőt a börtönben és bosszúból a cellatársai füle hallatára felolvasni az összes versét, hadd dádázzák meg utólag kicsinyég, de anyám szerint én gonosz vagyok és engem már rabul ejtett az Erő sötét oldala! Phhh-fhhh… phhh-fhhh…” /Darth Puzsér, kritikus/

„Tiltakozzunk a munkaterek határolása ellen! A terek is szabadnak születtek, nem lenne szabad őket a mozgásukban korlátozni! Le az emberi kizsákmányolás kegyetlen béklyóival! Félre a szádfalakkal! Sasként szárnyaljon az a rabláncon tartott altalaj! Szabadsááááááá…(puff!)” /néhai Frídom Frigyes, agyagtalaj által maga alá temetett liberálanarchista műzöld aktivista és dohánycsempész/

„A rögvalóság földje a költészet egébe emelkedik! Ég és föld! Geológia és teológia! Páros rímek és enjambement! A művészet oltárán feláldozott költő önnön keresztjét cipelve válik a földhözragadt altalajmechanika mártírjává, miközben lelke a líra légörvényén szárnyal a megfoghatatlanba. Zokogjunk együtt, felebarátaim! Brühühü!” /Hanyatthomloki Hajnalka, katartika szakos hallgató/

„Na, kettőszázhetvenhármaska, meg ne lássam, hogy még egyszer a nyálával firkál verseket az alig tíz éve meszelt cellafalra, mert megmorcosodik a brüsszeli csipke lelkem és akkor eldurran ám a Damoklész agya!” /Csávás Kálmán, börtönigazgató/

Statikus szonett

Statikus, míg vígan számol,
Dudorászik D-dúr s H-moll
Dallamokat s zúg az ének.
Kollégákat, akik vének

S nagyothallók, nem zavarja
Irodának dalos varja.
Ki meg hall, mert fiatal ő,
(Időnként bár plafonba lő,

S csintalanul csinos helyre
Fülhallgatót tesz a fejre,
Vagy az ablakon át heti

Rendszerességgel, ha veti
Is ki magát), boldog talán,
Mászva az iroda falán.

„Igen, én mindig boldogan mászok a falra, amikor a statikus kolléga úr dalolni kezd, mert egy kicsit legalább megmozgatom a monitor elé petyhüdt elgémberedett testemet. Mivel abszolút hallásom van, mindig az iroda legtávolabbi falát választom.” /Csofándi Zénó, fiatal kolléga/

„He?! Mi van?! Mit csináltok ott a falon?! Már megint süketeltek?!” /Dr. Ágyússy Ottokár, idős kolléga/

„Azért kell falra mászni, mert ha az ember egyből a plafonon van, az nagyon veszélyes, hiszen könnyen eltalálhatja egy eltévedt golyó. Batman kolléga is így került kórházba és felépülése után már vissza se mert jönni, inkább a könnyebb utat választotta és megélhetési filmsztár lett. Hja, csak statikusnak ne menjen az ember!” /Pókember Jenő, irodai világháló adminisztrátor/

„D-dúr és H-moll együtt! Micsoda hangterjedelem! Micsoda egyberobbanó dallamvilágháború! A harmóniák dísze, a diszharmónia! Nett szó szonett! A költő itt megint olyat alkotott, amit más még megérteni sem képes. Megint olyan gyorsan előzte meg a korát, hogy a puszta szele kicsapta az irodalmi traffipax biztosítékát. Csak akinek van füle, az hallja! A többiekről meg essen le a szemüvegük!” /Dr. Mákonyi Makonyáné Pedigleni Piroska, bölcsészkari adjunktus és vattacukor árus/

„Na, csak kezdjen el valaki váratlanul kornyikálni mellettem, én fél fordulattal úgy rúgom ki fallal együtt, hogy a többieknek se lesz hova mászni!” /Chuck Norris/

„Költőkém, gyüjjön mán egyszer el hozzánk egy író-bemosó, vagy izé, mit mondok mán, egy író-olvasó találkozóra, ’oszt mondja mán meg kend, hogy lehet valami egyszerre csinos is, meg csintalan is, he?! És egyáltalán, mi a nyavalya az a csin?! Hű, de mérges lettem! Megyek is, ’oszt bemosok egy olyat a szénnek, de olyat!” /Lignit Lajos, alsó-puttyordi vájár/

„Mindig tudtam, hogy irodában csak a kretének és a kriplik dolgoznak! Magukra zárják az ajtót, ’oszt nyáladzanak, meg kornyikálnak! Hát nem sokkal jobb itt falun, ahol csak a kutyából nem lesz szalonna?!” /Cserpák Pista bá’, nyugalmazott téesz-elnök/

„Szonett?! Ez úgy szonett, ahogyan én egy pipacsillatú hastáncosnő vagyok, és ahogy a csillagokat csillagcsavarhúzóval rögzítik az égre! Ne lássam anyámat szigonnyal cápára vadászni, ha illumináltan, egy talicskában tolva nem írok ennél százszor jobb menüettet! Mit? Hogy szonettet? Ja igen, azt is! Hű, de ráz ez a talicska!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Bocs, Robikám, de épp macskaköves úton tolom a talicskát! Hű, de nehéz vagy, fiacskám! Nagyon kivan a derekam! De legalább ne danolásznál közben! Ilyenre szoktál két pontot adni, mondván, hogy ettől már engem sem kell eltiltanod, mert én sem akarom hallani. Megyek is inkább cápára vadászni!” /Puzsér mama/

A híd

Ember, aki hidat tervez,
Tudja, a híd nem csak tar váz,
Funkció is van rajt’ meg út
S korlát, hogy ne esse magát
Senki le a mélybe, vagyis
Mondhatni, hogy a híd vegyes
Izé, amin mehet vasút
Zakatolva s rázva vesét,
Míg alatta csobban a víz,
S Matula bá’ nekievez
Hídpillérnek s bordalt dalol,
Majd a híddal együtt dől el.

„Aha, statikus úr, aha! Szóval a folyami ütközőerő figyelembe vétele elmaradt, ugyebár! Na, majd a cellában lesz ideje figyelmesebben átlapozgatni az idevonatkozó szabványokat és előírásokat! Két év letöltendő!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/

„Jaj, bíró úr, a szabványban nem szerepel az öreg kadarkamámoros Matula bá’ biztonsági és dinamikus tényezője!” /Frady Endre, költő és hidász-gigász/

„Beszólsz a nagyfateromnak, mi?! Őőő… a néhai Matula Gergely jó hírének megsértése miatt plusz tíz év kényszermunkára ítélem!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/

„Hukk… én a csonka… csolna… csónakba sose iszok… hukk… keveset… hukk… lálálálááááá…” /Matula bá’/

„Jaj, nagyon jól rázott az a híd! Úgy szétrázta a vesekövemet, hogy a vonat ugra-bugráló vizeldéjében csak úgy ropogott az a sok kavics a metál piszoáron! Igaz, hogy hónaljig levizeltem magam, de mégis nagy megkönnyebbülés volt!” /Húgyos Józsi, nyugdíjas bakter/

„A gyönyörű kancsal rímekkel a költő kifejezi a rá oly jellemző világlátást, amidőn sosem a magára a problémára fókuszál, hanem egyik szemével elé, a másikkal pedig mögé tekint, és ezáltal olyan komplex képet vetít elénk, amelyet még vesetükrözés közben is csak homályosan látunk. A homály azonban itt nem balladai, hanem jótékony, mert pszeudo-vakságunk miatt kénytelenek vagyunk az agyunkat használni, illetve azt, ami a nagy felrázás után még megmaradt belőle. Bátran essünk keresztül önmagunkon!” /Köd Delila, kultúrtechnológus bevezetője a Frady Endre börtönkiállítás megnyitóján/

„Szeretem a híd tar vasvázára felszerelt funkcionális kitinpáncél recsegve ropogását! Egy dőlő híd látványánál, csak két dőlő híd látványa lehet szebb! Sőt száz recsegve-ropogva dőlő hídé!” /Matuska Szilveszter, a Hídújjáépítést Ösztönzők Klubjának (HÖK) tiszteletbeli örökös elnöke/

„Ember, aki hidat tervez, az ne írjon verset, mert szemmel látható, hogy így egyikre sem tud odafigyelni! Ha legalább a dőlő híd a szavaló költőre esne, akkor lenne íz, lenne produkció, de így csak egy agg tütüvitéz evezői kavarják fel a költő agyának posványos állóvizét. Anyám szerint a Matula bá’ sosem ivott, mire odaadtam neki a Tüskevárt, úgyhogy most csendben színezgeti. Én viszont most felveszem az acélláncos homlokpántomat, bemegyek a beszélőre és lefejelem Frady Endrét! Mert megérdemli!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, hát hiába ígértette meg velem az öreg Matula, hogy a regényben hallgatok a féktelen tütükéiről, csak megcsinálta a bajt! Hát ezért nincs vasúti híd a Kis-Balaton fölött!” /Fekete István, a Tüskevár írója/

Haikuk

HAJ IQ
(kútfő haiku)

Kopasz haj IQ-t
Sugalló képzete mint
Bölcs tavalyi kút


HA IKU…
(magyaros haiku)

Ha Iku, Iku
az hajnalpírláskor is,
ős-kukur Iku


HINTALÓHALÁLHAIKU
(végszomorkodó haiku)

Hátra-előre…
Keményfajajreccs… Pőre
Lóváz nyűtt bőre…


STATIKU SHAIKU
(mély haiku)

Metróállomás:
Földméhben növekedő
Betonház. Mi más?