A következő címkéjű bejegyzések mutatása: út. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: út. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 27., hétfő

A híd

Ember, aki hidat tervez,
Tudja, a híd nem csak tar váz,
Funkció is van rajt’ meg út
S korlát, hogy ne esse magát
Senki le a mélybe, vagyis
Mondhatni, hogy a híd vegyes
Izé, amin mehet vasút
Zakatolva s rázva vesét,
Míg alatta csobban a víz,
S Matula bá’ nekievez
Hídpillérnek s bordalt dalol,
Majd a híddal együtt dől el.

„Aha, statikus úr, aha! Szóval a folyami ütközőerő figyelembe vétele elmaradt, ugyebár! Na, majd a cellában lesz ideje figyelmesebben átlapozgatni az idevonatkozó szabványokat és előírásokat! Két év letöltendő!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/

„Jaj, bíró úr, a szabványban nem szerepel az öreg kadarkamámoros Matula bá’ biztonsági és dinamikus tényezője!” /Frady Endre, költő és hidász-gigász/

„Beszólsz a nagyfateromnak, mi?! Őőő… a néhai Matula Gergely jó hírének megsértése miatt plusz tíz év kényszermunkára ítélem!” /Dr. Matula Menyhért, főbíró és egyenes ági leszármazott/

„Hukk… én a csonka… csolna… csónakba sose iszok… hukk… keveset… hukk… lálálálááááá…” /Matula bá’/

„Jaj, nagyon jól rázott az a híd! Úgy szétrázta a vesekövemet, hogy a vonat ugra-bugráló vizeldéjében csak úgy ropogott az a sok kavics a metál piszoáron! Igaz, hogy hónaljig levizeltem magam, de mégis nagy megkönnyebbülés volt!” /Húgyos Józsi, nyugdíjas bakter/

„A gyönyörű kancsal rímekkel a költő kifejezi a rá oly jellemző világlátást, amidőn sosem a magára a problémára fókuszál, hanem egyik szemével elé, a másikkal pedig mögé tekint, és ezáltal olyan komplex képet vetít elénk, amelyet még vesetükrözés közben is csak homályosan látunk. A homály azonban itt nem balladai, hanem jótékony, mert pszeudo-vakságunk miatt kénytelenek vagyunk az agyunkat használni, illetve azt, ami a nagy felrázás után még megmaradt belőle. Bátran essünk keresztül önmagunkon!” /Köd Delila, kultúrtechnológus bevezetője a Frady Endre börtönkiállítás megnyitóján/

„Szeretem a híd tar vasvázára felszerelt funkcionális kitinpáncél recsegve ropogását! Egy dőlő híd látványánál, csak két dőlő híd látványa lehet szebb! Sőt száz recsegve-ropogva dőlő hídé!” /Matuska Szilveszter, a Hídújjáépítést Ösztönzők Klubjának (HÖK) tiszteletbeli örökös elnöke/

„Ember, aki hidat tervez, az ne írjon verset, mert szemmel látható, hogy így egyikre sem tud odafigyelni! Ha legalább a dőlő híd a szavaló költőre esne, akkor lenne íz, lenne produkció, de így csak egy agg tütüvitéz evezői kavarják fel a költő agyának posványos állóvizét. Anyám szerint a Matula bá’ sosem ivott, mire odaadtam neki a Tüskevárt, úgyhogy most csendben színezgeti. Én viszont most felveszem az acélláncos homlokpántomat, bemegyek a beszélőre és lefejelem Frady Endrét! Mert megérdemli!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Jaj, hát hiába ígértette meg velem az öreg Matula, hogy a regényben hallgatok a féktelen tütükéiről, csak megcsinálta a bajt! Hát ezért nincs vasúti híd a Kis-Balaton fölött!” /Fekete István, a Tüskevár írója/

2012. október 19., péntek

Az új út

Az új út látványterve
(kicsiccsípős kínai mérnökszoftverrel készítve)

Úttervező pár nap alatt
Felrajzol egy nyomvonalat.
Hatóság csak nézi, nézi
S mint rossz meccseken a Knézy,
Mondja, mondja, mondja, mondja…
S tervezőnek nő a gondja.
Zöldek jőnek, kopogtatnak,
Hatnak 666-nak,
S markába röhög a sátán:
Nem lesz út e földnek hátán!
Újra sóhajt a kétkezi
Tervező és áttervezi.
Jön sok lakossági fórum,
Ehhez aztán kell már jó rum,
Nem bírható szesztelenül
Út, ha ellehetetlenül.
Állam bácsi közbeszerez,
Néhány mély zseb közbe’ szerez,
Drágul, minek drágulni kell,
Pár hét s hónap így múlik el,
Mígnem győz a csókos koma
(A hogyannak sosincs nyoma)
S mégis építkeznek végül.
Tájra a kíváncsi ég ül,
S vele együtt nézi e rét
Az önfeledt talajcserét.
Földfelszín már tömör, sima.
Jó időért térdre, ima!
Ne legyen friss aszfalt ázott,
Mert kátyú lesz akkor száz ott!
Ónos eső ki ne akassz,
Kinek kell egy halálszakasz?!
Oldalárok vizet vezet,
Ha működik, kész élvezet.
Ha meg mégsem, elönt az ár,
S rossz, mint taposóaknazár.
Végül kész az út, a géplánc
Győzött s zajlik vidám néptánc.
Végső jelet célgép festi
S jő a miniszter a pesti,
Koccint, átad, nincs itt hiba,
Majd beül az Audiba
(Tengelysúly: hétezer newton)
S hazaviszik másik úton.