A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aszfalt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aszfalt. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. február 14., péntek

Lelet

Utat építettünk, mikor
Földből kifordult egy lelet.
Lefékeztem, volt nagy csikor,
S gyorsan tettem oda jelet.

Ebédidő. Brigád az falt.
Kimondtam a vész-szót: Régész!
Ugrottak s már dőlt az aszfalt
A jelnél. Hja, van itt még ész!

„Hol a lelet? Mért nem lelem?”-
- Naiv régész nem agyra gyúr…
S fontos bár a történelem,
De a határidő nagy úr.


„Ó, hogy az a griffmadaras fityfene harapdálja szügyön ezt a túl éles szemű buzgómócsing építésvezetőt, aki miatt újabb másfélezer évig kuksolhatok ebben a nyavalyás aranykoporsóban!” /Attila, a hun/

„Ne nyafizzon király uram! A magyar utakat mindig úgy építjük okosba, hogy az útépítő céggel közös tulajdonosi körbe tartozó Kátyú Toldozó-Foldozó Zrt is rendszeres megbízáshoz jusson. Pár év és magára is rátalál egy tengelytört régészcsapat.” /Csomádi Gerzson, mixer sofőr és frissbeton díler/

„A keresztrímes szerkezetben ösztönösen lubickoló költő ismét érzékeny porcelánboltba türemkedik be önnön elefánt-szerű mivoltával. A kérdés, hogy csak a dúsgazdag nemzetek engedhetik-e meg maguknak, hogy saját történelmük legyen, irreleváns ugyan, mégis könnyen felkavarja a társadalom szunnyadó farvizét. Kis pénz, kis történelem, nagy pénz, nagy történelem? Ha nem tudjuk, kik voltunk, akkor azt sem tudjuk, mivé leszünk, de nem baj, mert majd megoldjuk okosba! Cifra szűr realitás!” /Dr. Fátyol Hajnalka, társadalomtudós és versesztéta/

„Mindig ez van, ha a lábszagú magyar rögvalóság a bőrkeményedéses talpával belegyalogol a költészet kellős közepébe, majd bőgatyás indulattal táncol a romokon. Frady Endre ugyanaz a költészetnek, mint egy motoregér szérummal megvadított ősbölény a virágágyásnak. Ahová lép, ott fű nem terem, viszont időnként kétségtelenül kirúg a földből egy-két használhatót. A költőnek mindenképpen kiutalnék egy nyálra lágyuló műanyag Kossuth díjat és egy gumiszobát, hogy ne tehessenek kárt egymásban.”

„Nem találok szavakat… meg leletet se… Leaszfaltozták! Panaszt emeltem az építésvezetőnél, de azt mondta, hogy ha együtt akarok lenni a leletemmel, akkor engem is szívesen leaszfaltoznak. Percekig tartott, mire leráztam a rám uszított brigádot!” /Paleolit Pál, régész és őslénykutató/

„Tyű, hogy futott a kis mitugrász, amikor kergettük a finisherrel!” /Tufa Gyula, brigádvezető/

„A dead line containing corpses can not postpone the deadline!” /George Mason, brit projektvezető/

„Ha nem lennék halhatatlan és eltemetnének, biztosan lerúgnám a fejét annak, aki le akarná aszfaltozni az értékes régészeti leletként előbukkanó aranykoporsómat!” /Chuck Norris/

2012. október 19., péntek

Az új út

Az új út látványterve
(kicsiccsípős kínai mérnökszoftverrel készítve)

Úttervező pár nap alatt
Felrajzol egy nyomvonalat.
Hatóság csak nézi, nézi
S mint rossz meccseken a Knézy,
Mondja, mondja, mondja, mondja…
S tervezőnek nő a gondja.
Zöldek jőnek, kopogtatnak,
Hatnak 666-nak,
S markába röhög a sátán:
Nem lesz út e földnek hátán!
Újra sóhajt a kétkezi
Tervező és áttervezi.
Jön sok lakossági fórum,
Ehhez aztán kell már jó rum,
Nem bírható szesztelenül
Út, ha ellehetetlenül.
Állam bácsi közbeszerez,
Néhány mély zseb közbe’ szerez,
Drágul, minek drágulni kell,
Pár hét s hónap így múlik el,
Mígnem győz a csókos koma
(A hogyannak sosincs nyoma)
S mégis építkeznek végül.
Tájra a kíváncsi ég ül,
S vele együtt nézi e rét
Az önfeledt talajcserét.
Földfelszín már tömör, sima.
Jó időért térdre, ima!
Ne legyen friss aszfalt ázott,
Mert kátyú lesz akkor száz ott!
Ónos eső ki ne akassz,
Kinek kell egy halálszakasz?!
Oldalárok vizet vezet,
Ha működik, kész élvezet.
Ha meg mégsem, elönt az ár,
S rossz, mint taposóaknazár.
Végül kész az út, a géplánc
Győzött s zajlik vidám néptánc.
Végső jelet célgép festi
S jő a miniszter a pesti,
Koccint, átad, nincs itt hiba,
Majd beül az Audiba
(Tengelysúly: hétezer newton)
S hazaviszik másik úton.