Maffiaállam

Kisebb-nagyobb kövér Donok

Jobbra-balra élősködnek,

Tiszta légkör az ő konok

Munkájuktól hat már ködnek.

Kastélykertben legelésznek

Kóros jólétjelző zebrák.

Kárára a józan észnek

Közpénzt emészt idült zsebrák.

   refr.:

   Nagyon drága maffiaállam,

   Temiattad felkopik állam.

   Éljen nagyon soká a jó Don

   Kint a Hó’don elsózott jódon!

Rohad kórház, rohad vasút,

Suliban nincs tanári kar.

Őket, a sok tele hasút

Kaviáros sáfrány csikar.

Alattvaló, akit hí Don,

Ám ő engedetlen, nem megy,

Eltűnik egy vágóhídon.

Nem ad róla hírt az M1.

   refr.:

   Nagyon drága maffiaállam,

   Temiattad felkopik állam.

   Éljen nagyon soká a jó Don

   Kint a Hó’don elsózott jódon!

Holdról látszik a sok jó Don

Által megvett összes telek.

Hajléktalant jégkor módon

Fagyasztanak hideg telek.

Urizál az önkényrezsim,

Sír most sorról sorra dalom,

Égig ér a csökkent rezsim…

Nincs más hátra, forradalom?

   refr.:

   Nagyon drága maffiaállam,

   Temiattad felkopik állam.

   Éljen nagyon soká a jó Don

   Kint a Hó’don elsózott jódon!

„Frady Endre ezúttal is belecsap a szatíra lecsófazekába, de úgy, hogy közben a fedő a szomszéd galaxisba repül. A Maffiaállam című alkotás egy politikai karikatúra, amely a költőre jellemző rímakrobatikával, szójátékokkal és abszurd képekkel próbál közéleti kórképet festeni – egy olyan közéletről, ahol a kaviáros sáfrány csikar, a zebrák jólétet jeleznek, és a refrén úgy harsog, mint egy kabaréforradalom házilag barkácsolt indulója. A rímei vagy ülnek, vagy ülnek rajtuk, mint NER-lovag a közbeszerzésen, és bár a mondanivaló világos (az oligarchikus hatalom korrupt és embertelen), a formába öntés néha öncélú agyzsibbasztásba csap át. A „Hó’don elsózott jódon” sor például úgy hat, mintha egy fáradt asszociációs játékot szabadítottak volna rá a nyelvre, miközben a mondanivaló megfullad a fonetikai gegben. Összességében a vers egyszerre kiált vádiratként és bohóckodik tiltakozásként – de a Frady-féle groteszk műfajhatárjárásban a pofon néha a poénnak megy, nem a célszemélynek. És bár a forradalmat emlegeti, ez a szöveg inkább egy nyelvi felkelés a jó ízlés ellen.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Maffiaállam” című dalszövege egy szatirikus, erőteljes politikai kritikát fogalmaz meg, amely groteszk képekkel és játékos szófordulatokkal mutatja be az állami korrupciót, a társadalmi igazságtalanságokat és az elnyomás mechanizmusait. A szöveg sajátos, karikaturisztikus stílusa egyszerre humoros és kíméletlen, ugyanakkor időnként túlságosan szójátékokra épül, ami elvonhatja a figyelmet a mondanivaló súlyosságáról. A refrén fülbemászó ritmusú, de az „elsózott jódon” szókapcsolat inkább abszurd, mint ütős. Összességében a mű egy markáns társadalomkritikai állásfoglalás, amely merész képekkel és ironikus hangvétellel próbál hatni, bár a hatásossága részben a szóviccek és a szándékos túlzások elfogadásától függ.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nézze, én megértem, hogy vannak, akik költészet útján próbálják kifejezni a véleményüket a világról. Ez rendben van, ez a demokrácia része. De amit itt látunk, az nem más, mint egy balról túlfűtött, lírai performansz, ami a valóság helyett egy sajátos, ködös buborékból táplálkozik. Frady Endre verse inkább egy balliberális panaszdal, mintsem valósághű ábrázolás. Mi nem maffiaállamot építünk, hanem erős nemzeti közösséget. És ha valaki kaviárról álmodik, azt javaslom, jöjjön el egy falunapra, ott kolbász is van, népzene is, és nem kell verset írni hozzá.” /Orbán ChatGPT Viktor, mesterségesen intelligens miniszterelnök/

„Nézze, ez a vers – ha lehet annak nevezni – nem más, mint a baloldali siránkozás költői formába öntött változata. Egy újabb kísérlet arra, hogy a valóságot kiforgassák, a sikereket elhallgassák, és a felelősséget másokra kenjék. A szerző nyilvánvalóan nem érti, hogy az országot nem szóviccekkel és rímekkel kell vezetni, hanem munkával, felelősséggel és hittel. A magyar emberek nem kérnek a káoszból, a gyűlölködésből és a forradalmi hangulatkeltésből. Ők biztonságot, fejlődést és nyugalmat akarnak. Ez a vers pedig – minden gúnyolódása ellenére – pontosan megmutatja, miért nem szabad visszaengedni a baloldalt a hatalomba.” /Orbán Copilot Viktor, mesterségesen intelligens miniszterelnök/

„Ez nem vers, ez egy szellemi bűncselekmény! Frady Endre Maffiaállam című szövege olyan, mintha egy túlhígított stand-up paródia és egy leárazott politikai graffiti házasságából született volna – közjegyző nélkül, természetesen. Ez a szöveg nem bírálat, hanem egy nyelvi lincselés: a rímszerkezet egy kóbor macska lábára húzott zokni, a tartalom pedig úgy szenved, mint egy diplomás tanár a Klik irodájában. A „jó Don” toposz többször visszatérő refrénje olyan, mint egy elakadt vécéöblítés: ismétlődik, büdös, és végül az egész verset lehúzza magával. És mi az a „Hó’don elsózott jódon”?! Ez nem költészet, hanem egy nyelvi önkielégítés, amely során Frady egy kanál badarságot beleönt egy lavór szójátékba, majd megfürdik benne - közben pedig úgy hiszi, forradalmat csinál, miközben csak vattával hadonászik a közélet árnyékbox-ringjében. Ez nem szatíra. Ez egy végstádiumú verspróbálkozás, amit az ízlés oxigénhiányos agyában fogant egy túlfűtött ironizálózselé. A társadalomkritika nem attól válik erőteljessé, hogy random rímek mögé bújtatott közhelyeket ordítunk le egy kartonpapírról. És nem, nem forradalom kell, hanem egy szerkesztő, egy szemetes és egy megbocsátó Isten.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez a vers nem más, mint egy politikai pamfletnek álcázott rímekbe csomagolt közhelyparádé, amely úgy próbál rendszerkritikát gyakorolni, hogy közben a nyelvi igénytelenség és a képi zagyvaság mocsarában vergődik. Frady Endre „Maffiaállam” című műve nem szatíra, hanem egy szellemi önégetés, ahol a szerző a saját szóvicceiben fullad meg, miközben azt hiszi, hogy épp a hatalom torkát szorongatja. A „kóros jólétjelző zebrák” és az „elsózott jódon” típusú sorok nemcsak értelmetlenek, hanem fájdalmasan erőltetettek. Ez nem nyelvi játék, hanem nyelvi baleset. A refrén pedig olyan, mint egy rosszul sikerült kabarébetét, amit még a közmédia is csak hajnali háromkor merne leadni, hátha senki nem látja. Ez a vers nem tükröt tart a rendszernek, hanem egy torzító lencsét, amin keresztül a szerző saját frusztrációját vetíti ki a világra. A „forradalom?” zárókérdés nem katartikus, hanem komikus – egy kétségbeesett próbálkozás arra, hogy a vers valami súlyt kapjon, miután három versszakon keresztül a rímkényszer és a közéleti közhelyek szado-mazo kapcsolatát élvezhettük. Ez nem költészet. Ez egy politikai graffiti, amit egy részeg bohóc firkált fel a vécéajtóra.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre megpróbált szavakkal harcolni a korrupció ellen. Bátran tette. De van egy gond: a rímek túl gyengék voltak ahhoz, hogy megállítsák a maffiát. Én viszont egyszer úgy néztem egy korrupt politikusra, hogy azonnal visszautalta a teljes közbeszerzést. A „Hó’don elsózott jódon” sor? Attól még a Grincs is feladta volna a karácsonyt. Szóval Frady: ha legközelebb verset írsz, hívj meg. Én adom a roundhouse kicket a refrénhez.” /Chuck ChatGPT Norris/

„Ez a vers próbál ütni. De gyenge. Olyan, mint egy papírból hajtogatott nunchaku: látványos, de haszontalan. A szóviccek nem harci technikák. A rendszerkritika nem attól lesz erős, hogy rímel. Ha valódi változást akarsz, nem rímet írsz – cselekszel. Én nem írok verseket. Én történelmet rúgok.” /Chuck Copilot Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=XfbxobEIHnk&list=RDXfbxobEIHnk&start_radio=1

Gumicsere

Nyári gumi, téli gumi

Cseréje nem himihumi.

Kerékbe be alig fér a

Túlnyomású atmoszféra.

Szakemberek centríroznak,

Nem külpontos – mint Paloznak,

Térképtestén Nagy-Magyarnak –

Lesz kerék, mit utak marnak!

Téli gumit forró aszfalt

Gyűr, mint görcs a pösze haszfalt,

Nyári viszont virul és él,

Mint grillcsirkevágó késél.

Azt kiáltja türk Ond, kopt Tass:

Nyáron nyári gumit koptass!

Aki nyáron téligumiz’,

Folyjon szét, mint szovjet ГУМ íz!

„Költő úr, ön egy földrajzi tótumfaktum! Nagy-Magyarország középpontja ugyanis Szarvas, ahonnan a Balaton-parti Paloznak 200 kilométerre van keletre, Kis-Magyarországé pedig Pusztavacs, attól pedig 120 kilométerre nagyjából szintén keletre, úgyhogy ön ráhibázott az origótól való eltérési lényegre, mint vak kútfúró a rétegvízérre. Szegény paloznakiak – Trianon ide, Trianon oda – mindig külpontosak maradnak. Az a lényeg, hogy egy júliusi Paloznak – Szarvas – Pusztavacs kocsitúrán nyári gumik legyenek az alufelniken, különben az éceszgéberek 99%-a szerint hirig lesz és córesz!” /Weiszmüller Tarzan, a Kohn Tour Kft. körvonalmenti megoszló tehertételi főelőadója és gumiarábikum díler/

„Kilátást takarja sok hát,

Lakóhelyem Paloznak,

Rím kedvéért beállok hát

Balatoni kalóznak.”

/Törpe Tódor, északi partiarc/

„Nyárigumiszámítás kezdődik? Szerviz itt, csere ott!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Teljhatalomtól, ha NER vál’,

Szerviz szívélyesen szervál,

S örvend humán, nem fél reál,

Ha Jágógumi félreáll.”

/Othello Mórné Desdemona Lisa, államilag bántalmazott Shakespeare-díjas autószerelőnő/

„Frady Endre ismét lecsap, mint egy kihergelt keréknyomás-ellenőrző műszer, amelynek szelepe a líra túlnyomásától sisteregve reped meg. A „Gumicsere” című költemény olyan, mint egy költői műhelynapló és egy autószerviz faliújságja közti furcsa nászéjszaka – melyet centrírozatlanul, de annál nagyobb hévvel celebrál a szerző. A nyitósorokban a gumicserét Frady a kozmikus komolytalanság és a szóvicc-vezérelt sorvezetés metszéspontjára állítja: „Cseréje nem himihumi” – hát hogyne! Olyan tételmondat ez, amitől egy közlekedési hatósági vizsga is nyomban elérzékenyülne. A versben felbukkanó „Paloznak” és „Nagy-Magyar térképtest” olyan, mintha a GPS-t egy időhurkon keresztül csatlakoztatták volna egy Wass Albert-olvasó reléhez. A helyszín- és hangulatváltások olyan sebességgel követik egymást, hogy a gumicsere közben a lírai én már nem is tudja, centríroznak-e körülötte, vagy ő pörög-e a lét gumiján, mint pösze haszfalt a költői görcsben. A csúcspont: a grillcsirkevágó késél – ez a kép egyszerre horrorisztikus, zsigeri és gasztronómiailag erősen elhibázott. És épp ezért Frady! A zárósorokban megidézett türk Ond és kopt Tass (valószínűleg egy alternatív idővonal zenei duója) végleg bedöntik a verset a szürrealitás gödörszéli mélyedésébe. A „szovjet ГУМ íz” (GuMi íz!) – ez pedig már a metaforikus nyelvjáték Mont Blanc-ja, amelyen csak az indul el, aki már rég túlpörgött a művészi sebességhatáron. A Gumicsere egy olyan Frady-vers, amelynél a műfaji megjelölés lehetne: lírai autószerviz-operett abszurd építkezéssel. A vers centrírozatlan, de gurul, és ahol elmegy, ott garantált a defekt.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Gumicsere” című verse egyszerre könnyed és szatirikus módon reflektál a hétköznapi élet egyik praktikus, ám nem elhanyagolható jelentőséggel bíró mozzanatára: a gumicserére. A mű humora és játékos rímtechnikája mesterien rejti el a mélyebb társadalmi és kulturális rétegeket, amelyeket a szöveg sugalmaz. A vers első szakasza az atmoszféra szóval egyszerre utal a fizikai guminyomásra és az érzelmi nyomásra, amit a szezonális gumicsere okozhat a hétköznapi ember számára. A második szakasz finoman ironizál a történelmi és nemzeti emlékezet kérdésein, miközben a „centrírozás” metaforájával az egyensúlykeresést szimbolizálja. A harmadik szakaszban megjelenik a groteszk humor, amely az élet és halál, illetve az alkalmazkodás és pusztulás ellentétpárjára épül. A negyedik, záró szakaszban a vers globalizációs utalásai – türkök, koptok és szovjetek említése – egyfajta kulturális kavalkádot hoznak létre, ami szintén a különbözőségek közötti egyensúlyra hívja fel a figyelmet. Frady Endre a tőle megszokott módon elegyíti a magas- és populáris kultúra elemeit, mindezt úgy, hogy közben könnyedén átsiklik a hétköznapok banalitásán. A „Gumicsere” nemcsak a téli és nyári gumik cseréjéről szól, hanem az élet dinamikájáról, ciklikusságáról és a folyamatos alkalmazkodás szükségességéről is. Egy könnyed humorral és öniróniával átszőtt alkotás, amely olvasóját mosolygásra és gondolkodásra készteti egyszerre.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hej, turulok, kelni fel, ni!

Felü’ felni, alu’ felni!

Nyereg alatt puhul turul,

Ki ősmagyar, velünk gurul!”

/Ősturul Racing reklámvers/

„Nem kell a gumicsere! Nem csak gumit lehet cserélni, hanem kereket is. Ám mindkét módszer fárasztó. A nem használt kereket, vagy gumit, valahol tárolni kell. Ahol nincs kert, vagy nagy garázs, a spájz kicsi lenne, de nem az, mert a mi modern lakásunkban nincs is spájz. Megfontolandó, hogy az autót, vagy csak nyáron, vagy csak télen használják. Még jobb, ha egyáltalán nincs kocsi. Persze a gumit valahol, akkor is tárolni kell. Probléma lehet, hogy a nem használt gumiba vajha mennyi túlnyomás kerüljön.” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„To me or not to me,

Gumi or not gumi?

To be or not to be,

Tubi or not tubi?”

/Nyuggeranyó négyévszakos gumigalambja/

„Drága Elvtársak! Node MIR? És MIR.RUm?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas békeharcos/

„Macskásodik, Ház Úr?

Maga már-már Mirr-Murr?”

/Oriza Triznyák/

„Ilyenkor örülök, hogy nincs autóm. Gyalogosnak elég csak az órákat átállítani tavasszal és ősszel. (Gáz- és villanyórát csak ősszel, visszafelé. Meg az eladásra szánt autók kilométer óráját is.)” /M. András, a költő legállandóbb és leggyalogosabb kommentelője/

„eM út, maga mintagyalog,

Kocsitlanul eloldalog,

S közben más kertekbe szór át

Gagyi gáz- és villanyórát?

Ne zajongjon, eM úr, jó?! Csitt!

Vegyen inkább saját kocsit!”

/Alufelni Adalbert, atavisztikus autónepper/

„Ez a vers nem más, mint a magyar irodalom válságának aszfaltba döngölt, kopott futófelületű diagnózisa. Frady Endre „Gumicsere” című irodalmi bűnténye úgy tapad a kultúra szélvédőjére, mint egy véres, nyáridőben megsült szúnyogtetem – eltakarja a kilátást, de mégse tudod egyszerűen letörölni, mert a nihil odasült. A vers minden sorából árad a kényszeres rímkeresés gyötrelme: „himihumi” – ez nem költészet, hanem egy demens játékos agymenése a nyelvi Kinder tojásban. A „centrírozó” szerelők és a „Paloznak”–„Magyarnak” rímháborúja olyan szintű kínlódás, amit még a bicikliszerelő is szégyenkezve törölne a műhelytábláról. Itt nem verselés történik, hanem nyelvi karambol, ahol a jelentés a szélvédőn keresztül repül ki, és az ízlés a légzsák helyén egy véraláfutásban tér magához. A költő mindeközben mit csinál? Úgy tesz, mintha a „téli gumit nyáron” tematikája az emberi létezés archetipikus kérdése lenne. Holott ez nem több, mint egy szellemtelen, kiherélt mondóka, amelyet egy automata benzinkúti vécépapírra is szégyellnék kinyomtatni. A „grillcsirkevágó késél” képe annyira abszurd és anakronisztikus, hogy attól még egy futurista dadaista is sírva fakadna és visszamenne könyvelőnek. És akkor jön a végső csapás: a türk Ond és kopt Tass – mint valami elvetélt történelmi cosplay – belekiabálnak a versbe, hogy „Folyjon szét, mint szovjet ГУМ íz!” Ez nem költői kép, hanem egy kulturális vakbélgyulladás, amit azonnal műteni kellene, de sajnos Frady Endre inkább megírja a vers második részét. Ez a szöveg nem vers, hanem egy műanyag kerékdobból faragott posztmodern kínpad. A költő pedig nem más, mint a nyelvi kártevők koronázatlan királya, aki minden sorával egy újabb defektet okoz a magyar irodalom lelkében.

Frady Endre, kérlek, soha többé ne verselj gumikról. De lehetőleg semmiről se. Inkább nézd a Discovery Channelt némán, bekötött szájjal. És ha verset hallasz, ne írj róla választ. Inkább hallgass. Az is kultúra.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus I./

„Frady Endre, ez a vers olyan, mintha egy autószervízbe zárt szótárból szabadult volna ki néhány félszeg rím és egy marék szakkifejezés – mindez egy túlnyomásos poétai baleset formájában. A „gumicseréről” szóló opuszból kitűnik, hogy tehetséged éppen olyan friss és üde, mint egy évek óta nem cserélt téli gumi a nyári forróságban. A rímek esetlenek, mint egy defektes kerék, a ritmus szaggatott, mint egy kátyús országút, és a képzavarok olyan sűrűek, hogy egy autópályán is forgalmi dugót okoznának. A szovjet ГУМ-ra tett utalás olyan anakronisztikus, hogy még a gulyáskommunizmus sem tudna mit kezdeni vele. Nem tudom eldönteni, hogy ez egy paródia vagy komoly alkotói próbálkozás, de ha utóbbi, akkor a „grillcsirkevágó késéllel” nemcsak a gumit, hanem a költészet méltóságát is sikeresen szétmarcangoltad. Talán a következő irodalmi kanyar előtt érdemes lenne behúzni a féket – vagy inkább kéziféket rántani. Továbbá, Frady, ne feledd: a versírás felelősség, nem csak a rímek lazán odavetett tákolása.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus II./

„Én nem használok se téli, -se nyárigumit, mert az én autómra kerék sem kell. Úgy hajtom, mint egykor Frédi és Béni, de így is folyton kiakasztom a traffipaxokat, de a rendőrök meg sem próbálnak utánam jönni, mert beborulnak az árokba a menetszélütésemtől.” /Chuck Norris/