Nagy rezsijű panelfiú.
Kettes ház egy betonszőke
Beszigetelt panelnőke.
Egymást nézik évek óta,
S közöttük a méret kóta
Tizenhárom métert mutat
Átszelve egy kátyús utat.
Sajnos nem csökkenhet a táv,
Nincs köztük más, csak a Matáv
Kábele s egy halom szemét.
Ilyen helyen a vágy nem ét.
Két ház bár úgy lenne egy ház,
Frigyüket nem áldja Egyház.
Látom rajtuk, ahogy esek,
Ők plátói szerelmesek.
„Hüpp… hüpp… hüpp… Szipogok, olyan gyönyörű, hogy teljesen meghatódtam. Én is egy negyvenes lelakott panelház vagyok és kezdetektől csak bámulni tudjuk egymást a szemben álló csinos kortársnőmmel. Nagy szélben integetünk egymásnak a tetőnkön lévő mobilhálózati antennákkal, de ennyi. Jaj, én olyan boldogtalan vagyok! Brühühü…” /a Ló utca 77. szám alatti tízemeletes ház/
„Sírjon csak, kedves Ló utca 77., sírja ki magából a feszültséget! Jobban érzi magát? No, akkor most meséljen a gyerekkoráról! Akar róla beszélni?” /Dr. Agyassy Valdemár, házpszichológus/
„Hol él, költő úr? A Matáv már régóta T-Com és hivatalosan nem az Egyház esket, hanem az Állam. A verssorokat már senki nem kezdi nagybetűvel, sőt az sms nyelvben egyáltalán nincs se nagybetű, se központozás és ékezet se mindig. Költő úr, az Ön ideje lejárt. Ugorjon!” /Dr. Tajgetosz Tibor, gravitációs természetgyógyász és trendőr/
„Ha hivatalossá tennénk a házak közötti házasságot, akkor a házas házak újabb házakat nemzenének, és az katasztrófához vezetne. Egyrészt, mivel nem lenne hová építkezni, csődbe menne az építőipar, másrészt pedig nem férnének el a stadionok.” /Téglássy Mátyás, épületszociopatológiai szakállamtitkár és a Faláb FC sportigazgatója/
„A reménytelenül szerelmes szomorú házak között lelkileg levitálni szándékozó költő szívét megragadta a nehézkedés és kilenc egész nyolcvanegy század méter per szekundum négyzet gyorsulással kétségbe esett, ám még ekkor sem magával volt elfoglalva, hanem kezét a panelproletariátus pulzusán tartva mélyen átérezte a mások által csak előregyártott betonsilónak tartott panelépületek fájdalmát. A vers is úgy van megírva, hogy fentről lefelé, lehetőleg egyre gyorsabban kell olvasni, hogy ez is szimbolizálja a mélységbe sietés tragikus paradigmáját. Tanárnő kérem, ugye erre gondolt a költő?” /Umbulda Rezső, a Frady Endre Két Tanítási Nyelvű Művészeti és Kátyúaszfaltozási Szakközépiskola 3.c. osztályos tanulója/
„Sajnos a mű értékéből sokat levon, hogy nem tér ki arra a fontos részletre, hogy a két ház közé kifeszített kábelek a saját önsúlyuk hatására nem a sokak által tévesen másodfokú parabolának feltételezett alakot veszik fel, hanem a kevésbé népszerű koszinusz hiperbolikuszt. Kár, hogy a költő az ismeretterjesztés helyett ismét az olcsó popularitás irányába kanyarodott el.” /Dr. Kötélgörbe Kond, a Nemzeti Kábel- és Hurkagyár főmérnöke/
„Házak közötti plátói szerelem?! Miről fog még írni, költő úr?! Megfélemlített őzlábgombákról?! Anarchista éticsigákról?! Mániákus depressziós csillárokról?! Bőbeszédű ganajtúró bogarakról?! Egyenlítői jégkrémpálcikákról?! Miről még?! Mennyit még?! Hagyja abba! Hagyja abba! HAGYJA ABBA!!! NEM ANYUKÁM, NEM DIREKT VÁGTAM HOZZÁ A MOSÓGÉPET A MACSKÁHOZ!!! CSAK EGY KICSIT IDEGES LETTEM!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
