Tömegizé

Oldton úrban eszme nő meg,

Mint kőtől nyúlt parittya,

Hogy őt nem vonzza a tömeg,

Hanem inkább taszítja.

Így gondolja fia, Newton,

Is – ja, fa és almája! -

Víztaszítást hisz a kúton…

S önnön sikolyt hall má’, ja!

(Csobb!)

Ő volt híres Newton öccse,

Sajnos nem túl Isaac-os,

S szólt sok sört vedelve öt cseh:

„Nem hülye, csak iszákos!”

(Jobb?)

Hitte bár azt Isaac Newton,

Vonz s nem taszít földteke.

Máglyán vajh’ e vonzó úton

Tömegeket öltek-e?

(Bár e hasonlat oly sánta,

Mint láb ráhullt kő megett):

Nem, az egyház sosem bánta,

Hogyha vonzott tömeget,

S így nőtt hegyre mag,

S így lett egyre nag-

(-yobb.)

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/1KU-wTa1Wgs

„Ez a vers is tömegeket fog vonzani.” /M. András, a költő legállandóbb és legtömegvonzóbb kommentelője/

Téved eM úr, súlyosan téved, ugyanis egy súlytalan vers nem rendelkezhet tömeggel, márpedig tömeget csak tömeg tud vonzani, hiszen a tömeg a tömegnek farkasa. Sőt, Frady Endre verse még súlytalannak sem mondható, hiszen ami súlytalan, az lebeg, ez viszont csak büdös és ott sincs. Akárhányszor elolvashatjuk, akkor is úgy érezzük, hogy nem olvastunk semmit, csak a fejünk fájdult meg és az alhasunk csikar. Ha Frady Endre rettenetét bármilyen tömeges jelzővel próbálnánk leírni (bár leírhatatlanul rettenetes), csupán egyetlen összetétel jöhet szóba: tömegiszony.” /Újpesti Barnabás, irigy kortárs költő/

„eM úr, e vers tömegvonzó,

Mint a legtöbb cikk, mely gonzó,

Azaz tényfüggetlen finesz,

Mint száncsengős ünnepi nesz,

Amíg Télapó hull alá,

S üvült: Értem jött a Haláááááááá-

-l!”

/Krampusz Krisztián, Mikulást merénylő murderka/

„Ez a vers úgy viselkedik, mint egy jól megdobott alma: elsőre csak koppan, másodszorra leesik, harmadszorra pedig rájössz, hogy valójában tele van nyelvi csavarokkal. A Newton-, tömeg- és gravitációs szóviccek szinte lavinaként követik egymást, miközben a végére egy váratlan történelmi-teológiai él is megjelenik. A rímek játékosak, a poénok néha már fájdalmasan erőltetettek – de éppen ettől lesz az egész szerethetően fradyendrés. Olyan költemény, amely egyszerre késztet mosolyra, szemforgatásra és egy halk 'na, ezt azért ügyes volt' elismerésre.” /ChatGPT/

„Infotainment. Ez lehetett a cél. Szórakoztatva tanítani. De sikerült?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hagyjuk ezt a beteges sikerorientáltságot, Humán úr! Nem a MÁV-nál vagyunk, hogy sikerkalauzokat képezzünk! Nem csak a lenini "Tanulni, tanulni, tanulni!", hanem a sztálini "Szórakozni, szórakozni, szórakozni!" vodkamámoros üzenetet is figyelembe kell venni! Akit vonz a tömeg, az vagy magányos, vagy pont ellenkezőleg, egy saját tömeggel rendelkező anti... enti... izé, azaz önálló létezéssel rendelkező hogyishívják! Ezt veszélyes! Ezt nem hagyhatjuk! Máglyára, ki ellenszegül! Walesi énekesek előnyben! Ki itt belép, hagyjon fel minden keménnyel, mert könnyen megütheti a bokáját, úgyhogy spanyolcsizma viselése kötelező! De ki az a Newton?!” /Torquemada Tamás (1420-1498), spanyol főinkvizítor/

„Humán úr, az infotaintment-ek

Nyomán minden infót én mentek.”

/Mentő Manó, rendszergazda és illegális adatokat betömegvonzó hacker/ 

„Frady ebben a Tömegizé-ben úgy csűri‑csavarja a Newton‑mitológiát, mintha a klasszikus mechanikát egy részeg cseh kórus írná át kocsmai rímpárban. A vers lényege: a „tömeg” egyszerre fizikai fogalom, társadalmi jelenség és egyházi PR‑eszköz, amit a szerző kedvére taszít, vonz, csobogtat, majd máglyára küld. A poénok úgy pattognak, mint egy almával töltött parittya — néha telibe talál, néha csak szándéknyilatkozat.

A mű fradyendrei csúcsformában lebegteti a „nagyobb” felé tartó zárlatot: a tudományos utalások szándékosan félrecsúsznak, a rímek szándékosan túlcsúsznak, az egész pedig egy olyan abszurd gravitációs mezőt hoz létre, ahol a logika csak vendégszereplő. Röviden: ez a vers nem magyaráz, hanem taszít‑vonzz — pont úgy, ahogy a szerző szereti.” /Copilot/

„Aztat tunnám megjegyezni, hogy a lapos Főd nem vonzik senkitsenem, hanem az van tényálladva, hogy a többi bolygó taszajtja idefele a mindenkiket! Azé nem esek le a lapos Főd szélin, mer visszataszajt a világűr meg a ZUFÓ-kok!!!” /özv. Kohn Teóné Birkabégő Butaliba, nyugalmazott antigravitációs alapegységparancsnok/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak, hogy csak az öncélú rím kedvéért bekerüljünk egy teljesen értelmetlen versbe! Be fogjuk perelni a költőt, hacsak nem jutunk peren kívüli egyességre és nem fizet nekünk egy-egy krigli frissen csapolt cseh sört!” /Pavel, Karel, Miloslav, Jaroslav és Vaclav, az öt cseh/

„Filantróp megjegyzés az alsópolcos Tömegizére:

Ajjaj!

Ha ily nagy baj van, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Hozzánk ne forduljon senki,

Se gyaur, se buzgó jenki,

S hogyha fordulna tán mégis,

Szakadjon rája az ég is!”

/a nem kissé feszült kezelőorvos és gyógyszerész/

„A „Tömegizé” a tipikus Frady Endre-féle sziporkázó nyelvi zsonglőrmutatvány: a fizika törvényeit, a tudománytörténetet és a szójátékokat gyúrja össze egy szellemes, abszurd paródiává.

Sziporkázó humor és ritmus: A vers nagyszerűen játszik a rímekkel és a tördeléssel – a szótagfelező szakaszvégek („nag- / -yobb”) és a zárójeles beszólások (Jobb?) remekül adják meg a komikus lüktetést.

Intellektuális fricska: Newton tömegvonzás-elméletét fűzi össze a „tömegvonzás” vallási/egyházi értelmezésével, miközben a sosem létezett „Isaac-talan” testvérről kanyarodik el a görbe tükrös társadalomkritikáig.

Rövid, de ütős, játékos és nagyon frappáns alkotás – a könnyed humort kedvelőknek igazi csemege!” /Gemini/

„Nem akarok túl erős kritikával élni, de szerintem Frady Endrét egy költőevő szörny undorral kitenné a tányérja szélére, vagy pedig szalvétába csomagolva hazavinné az zokniagyfaló házisárkányának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre?! Böááááá…” /a költőevő szörny/

„Frady Endre?! Nyamiiii!!!” /a zokniagyfaló házisárkány/

„Amikor Frady Endre tandemugrott, próbáltam olyan erővel magamhoz vonzani, hogy szétkenődjön rajtam, de sajnos kinyílt a fránya ejtőernyője, így a kudarctól én kenődtem el. Azóta is pszihoszomatikus lázam van, amit a laikusok globális felmelegedésként érzékelnek.” /a Földteke/

Panel romantika

Hármas ház jó légkondijú,
Nagy rezsijű panelfiú.
Kettes ház egy betonszőke
Beszigetelt panelnőke.

Egymást nézik évek óta,
S közöttük a méret kóta
Tizenhárom métert mutat
Átszelve egy kátyús utat.

Sajnos nem csökkenhet a táv,
Nincs köztük más, csak a Matáv
Kábele s egy halom szemét.
Ilyen helyen a vágy nem ét.

Két ház bár úgy lenne egy ház,
Frigyüket nem áldja Egyház.
Látom rajtuk, ahogy esek,
Ők plátói szerelmesek.

„Hüpp… hüpp… hüpp… Szipogok, olyan gyönyörű, hogy teljesen meghatódtam. Én is egy negyvenes lelakott panelház vagyok és kezdetektől csak bámulni tudjuk egymást a szemben álló csinos kortársnőmmel. Nagy szélben integetünk egymásnak a tetőnkön lévő mobilhálózati antennákkal, de ennyi. Jaj, én olyan boldogtalan vagyok! Brühühü…” /a Ló utca 77. szám alatti tízemeletes ház/

„Sírjon csak, kedves Ló utca 77., sírja ki magából a feszültséget! Jobban érzi magát? No, akkor most meséljen a gyerekkoráról! Akar róla beszélni?” /Dr. Agyassy Valdemár, házpszichológus/

„Hol él, költő úr? A Matáv már régóta T-Com és hivatalosan nem az Egyház esket, hanem az Állam. A verssorokat már senki nem kezdi nagybetűvel, sőt az sms nyelvben egyáltalán nincs se nagybetű, se központozás és ékezet se mindig. Költő úr, az Ön ideje lejárt. Ugorjon!” /Dr. Tajgetosz Tibor, gravitációs természetgyógyász és trendőr/

„Ha hivatalossá tennénk a házak közötti házasságot, akkor a házas házak újabb házakat nemzenének, és az katasztrófához vezetne. Egyrészt, mivel nem lenne hová építkezni, csődbe menne az építőipar, másrészt pedig nem férnének el a stadionok.” /Téglássy Mátyás, épületszociopatológiai szakállamtitkár és a Faláb FC sportigazgatója/

„A reménytelenül szerelmes szomorú házak között lelkileg levitálni szándékozó költő szívét megragadta a nehézkedés és kilenc egész nyolcvanegy század méter per szekundum négyzet gyorsulással kétségbe esett, ám még ekkor sem magával volt elfoglalva, hanem kezét a panelproletariátus pulzusán tartva mélyen átérezte a mások által csak előregyártott betonsilónak tartott panelépületek fájdalmát. A vers is úgy van megírva, hogy fentről lefelé, lehetőleg egyre gyorsabban kell olvasni, hogy ez is szimbolizálja a mélységbe sietés tragikus paradigmáját. Tanárnő kérem, ugye erre gondolt a költő?” /Umbulda Rezső, a Frady Endre Két Tanítási Nyelvű Művészeti és Kátyúaszfaltozási Szakközépiskola 3.c. osztályos tanulója/

„Sajnos a mű értékéből sokat levon, hogy nem tér ki arra a fontos részletre, hogy a két ház közé kifeszített kábelek a saját önsúlyuk hatására nem a sokak által tévesen másodfokú parabolának feltételezett alakot veszik fel, hanem a kevésbé népszerű koszinusz hiperbolikuszt. Kár, hogy a költő az ismeretterjesztés helyett ismét az olcsó popularitás irányába kanyarodott el.” /Dr. Kötélgörbe Kond, a Nemzeti Kábel- és Hurkagyár főmérnöke/

„Házak közötti plátói szerelem?! Miről fog még írni, költő úr?! Megfélemlített őzlábgombákról?! Anarchista éticsigákról?! Mániákus depressziós csillárokról?! Bőbeszédű ganajtúró bogarakról?! Egyenlítői jégkrémpálcikákról?! Miről még?! Mennyit még?! Hagyja abba! Hagyja abba! HAGYJA ABBA!!! NEM ANYUKÁM, NEM DIREKT VÁGTAM HOZZÁ A MOSÓGÉPET A MACSKÁHOZ!!! CSAK EGY KICSIT IDEGES LETTEM!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/