Munkatér határolás

A baleset előtti pillanatok /egy vakond felvétele/

Szegény mérnök sose szeret
Határolni munkateret,
Mert, ha gány a munkagödre,
Zagyként ömlik le a fődre.

Munkásokat betemeti,
S máris előjön a Heti
Harsona az online cikkel,
S aki magyar, odaklikkel.

Ha a rogyott agyag alatt,
Nem találni szádolt falat,
S mérnök miatt dőlt be e lik,
Egy-kettőre lesittelik.

(Börtönrock!)

„Rossz mérnököt rendőr elvisz, s énekel majd neki Elvis! Höhöhö!” /Újpesti Barnabás, bölcsészhallgató és kárörvendő kortárs költő/

„Ugye, ugye, ha hibásan vesszük figyelembe a konszolidálatlan kövér agyagtalaj drénezetlen nyírószilárdságát, mindjárt kialakul a logaritmikus spirál csúszólap és máris megy a hegy a sok kis lapátos Mohamedhez, oszt’ jóccakát! Jobban oda kellett volna figyelni az előadásaimon!” /Dr. Montmorillonit Málé, akadémikus és a talajmechanika Mozartja/

„Tisztelt Bíróság, én be akartam tervezni a kihorgonyzott szádfalat, de a kivitelező óva intett. Neki olcsó munkatér határolás kellett…” /Frady Endre, statikus és kortárs költő/

„Ugacc?! Pontosan azt építettem be, amit akkor mondtál, amikor a negyvenes betonvassal kergettelek a munkaterületen!” /Dögényi Brutál, a Könyék Zrt. építésvezetője/

„Én egyszer egy kőkemény kemény talajba rúgtam bele egy hosszú munkagödröt, ami azóta se mert beomlani. A nép csak Grand Canyon néven ismeri.” /Chuck Norris/

„Az Eurovíziós dalfesztivál kétnemű győztesének fülbemarkoló vernyákolása ellenére ez a vers lett a hetem mélypontja. Magam alá temetett. Talán meg kéne látogatnom a költőt a börtönben és bosszúból a cellatársai füle hallatára felolvasni az összes versét, hadd dádázzák meg utólag kicsinyég, de anyám szerint én gonosz vagyok és engem már rabul ejtett az Erő sötét oldala! Phhh-fhhh… phhh-fhhh…” /Darth Puzsér, kritikus/

„Tiltakozzunk a munkaterek határolása ellen! A terek is szabadnak születtek, nem lenne szabad őket a mozgásukban korlátozni! Le az emberi kizsákmányolás kegyetlen béklyóival! Félre a szádfalakkal! Sasként szárnyaljon az a rabláncon tartott altalaj! Szabadsááááááá…(puff!)” /néhai Frídom Frigyes, agyagtalaj által maga alá temetett liberálanarchista műzöld aktivista és dohánycsempész/

„A rögvalóság földje a költészet egébe emelkedik! Ég és föld! Geológia és teológia! Páros rímek és enjambement! A művészet oltárán feláldozott költő önnön keresztjét cipelve válik a földhözragadt altalajmechanika mártírjává, miközben lelke a líra légörvényén szárnyal a megfoghatatlanba. Zokogjunk együtt, felebarátaim! Brühühü!” /Hanyatthomloki Hajnalka, katartika szakos hallgató/

„Na, kettőszázhetvenhármaska, meg ne lássam, hogy még egyszer a nyálával firkál verseket az alig tíz éve meszelt cellafalra, mert megmorcosodik a brüsszeli csipke lelkem és akkor eldurran ám a Damoklész agya!” /Csávás Kálmán, börtönigazgató/

Égszakadás

Szakad az ég, ömlik a lé!
Mi ázik át előbb, fal-é,
tető-é, netán az alap
agyagszerkezete a Lapp
Nagykövetség épületén?
Tessék, bárki tippelhet! Én
(hogy ne terjedhessek el mém
formában) nem. Tudja elmém:
Hiába szakad e reccs-ég,
sehol sincs Lapp Nagykövetség.

„Az alap, költő úr, az alap ázik át először! Nálunk is ott jött be először a víz, ott hullámzott a padlón. Először azt hittem, hogy a Cirmikém húgyozott be, de ez nem volt annyira büdös. Szóval én az alapra tippelek.” /özv. Subrányiné, nyugdíjas kalauz tippelő/

„Mi a tetőre tippelünk! Nálunk mindig az ázik be először, mert a holdkóros sógorom éjjeli sétái közben rendszeresen lerugdossa a cserepeket. A múltkor az egyik fejen találta a Cubák kutyánkat, aki azóta elefántcsontparti lapp nagykövetnek képzeli magát. Hiába mondjuk neki, hogy ott nincs is Lapp Nagykövetség, folyton leugat minket.” /Zemenyák Albert, hengerész forrasztár tippelő/

„Ez tipikusan az a vers, aminek visszafelé olvasva pont ugyanannyi értelme van, mint előrefelé:

.géstevökygaN ppaL scnis lohes
,gé-sccer e dakazs abáiH
:mémle ajduT .men (nabámrof
mém le kessehdejret en ygoh)
nÉ !tehleppit ikráb, késseT
?nételüpé géstevökygaN
ppaL a etezekrezsgayga
pala za náten ,é-őtet
,é-laf ,bbőle tá kizá iM
!él a kilmö ,gé za dakazS

Ugye, hogy ugye? A mű egyébként pontosan visszaadja a lapp nép mindazon karaktervonásait, amit Frady úr a lapp nép karaktervonásainak gondol. És tényleg nincs nagykövetségünk, így aztán valóban nehéz megállapítani, hogy hol ázik be először. Biztos, hogy ez a szerencsétlen költő a nyelvrokonom?” /Tukku Mekhanni, az Eltaantunut Tiiviste Rasvaa (Avas Fókazsír) c. finn lap lapp újságírója/

 „Agyagból nem szabad alapot készíteni, mert amikor vizet kap, egyrészt megduzzad, másrészt elcsúszik, oszt’ volt Lapp Nagykövetség, nincs Lapp Nagykövetség! Megoldásként a fúrt cölöprácsot javasolnám, meg minket, hogy megbízzanak az elkészítésével.” /Dr. Drén Emil, a Drénszarvas Alapozási és Talajsuvasztási Kft szügyvezető igazgatója/

„A költő a nem szó szerint értendő égszakadás kifejezéssel fejezi ki, hogy ugyanolyan jól elbánik a szavakkal, mint a csak képletesen szakadó égből szakadó eső a szerinte nem is létező Lapp Nagykövetséggel. Már ebbe is beleborzongunk, de kérdem én, hogy még mekkorára tudna fokozódni a katarzis, ha az ég valóban le- és szétszakadna, és tényleg lenne Lapp Nagykövetség?!” /Dr. Drén Emilné Fátyol Titanilla, középiskolai magyartanár/

„Könnyen lelkesedik ez a nyavalyás Titanilla! A férje gazdag mérnök és így őt nem érdekli, hogy éhbérért tanít! Mi meg az én Józsimmal, aki ugyanitt földrajz-történelem szakos, állandóan azt lessük, hogy mikor kaphatnánk el és főzhetnénk bele a levesbe a Subrányiné dagadt Cirmijét!” /Nadír Józsefné Zenit Zoé, középiskolai ének-zene tanár/

„Én nem merném határozottan kijelenteni, hogy nincs Lapp Nagykövetség, csupán azt kockáztatnám meg, hogy nagy, vagy inkább közepes valószínűséggel lehetnek olyanok, akik eddig talán még nem láttak olyan épületet, amit joggal, vagy anélkül Lapp Nagykövetségnek gondolhatnak. Hogy azért-e, mert pont ott nem volt, ahol nézték, vagy ott volt ugyan, de nem vették észre, esetleg feltéve, de meg nem engedve talán nincs is, illetve csak kevéssé van, nos ennek eldöntését az olvasóra bízom.” /Török Gábor, politológus/

„Anyám szerint nem jó, hogy Frady versek olvasásakor az ükapám egykori huszárkardjával kaszabolom a szobanövényeket és fisztulás fejhangon sikoltozva rugdosom a gyerekkori hintalovamat. Ja, és állítólag a szájamból fröcsögő fehér nyálhab sem áll jól az arcszőrzetemen. De jól áll, mama, de jól áll!!! Az imént nem a Subrányinéhoz indult meglátogatni a dagadt Cirmijét?! Csókoltatom!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, tessék, már megint túl magasra ugrottam és szétszakítottam az eget!” /Chuck Norris/