A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Arad. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Arad. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. április 26., péntek

Statikázok...

Statikázok, statikázok,
Ám e tettre nem kell száz ok,
Csupán egy, mint konc a vadnak,
Munkabért csak ezért adnak.

Hogyha mégsem statikáznék,
Agg Mézmázok s agg Mézmáznék
Parton muszájnának várni,
Mikor lesz e híd kész már, ni?!

Úgyhogy inkább statikázom,
S számológépemben száz ohm
Ellenáll, ne siessem el,
S mérnökóraszámot emel.

Órabérben dől már a lé,
Nem hull le híd, nem lesz halé,
Agg Mézmáz pár átkelhet és
Nekem is lesz megélhetés.

Én is jóllak’, híd is marad,
S nem lesz Muhi, Mohács, Arad,
Se Bern, se Irapuátó,
S szemem délibb bábot lát, ó!

„Ha egy felszín alá lényeglátó számmisztikai szakember összeadja a záró versszakban szereplő tatár, török, osztrák, nyugatnémet és szovjet csapatok általi nemzettragédiáink évszámait, azaz 1241 + 1526 + 1849 + 1954 + 1986 = 8556, majd a számjegyek további összeadásával megkapja a végeredményt, ami 8 + 5 + 5 + 6 = 24 és tovább, tehát 2 + 4 = 6, azaz hat, rájön, hogy a versben szereplő tragédia halmaz a mai napig hat. Ez is azt mutatja, hogy a mélységi háttérsíkokon is otthonosan mozgó költőfenomén valóban a nemzet pulzusán tartja a statikai számításokban megfáradt, ám ugyanakkor kifinomult ujjbegyét. Ki más lenne méltóbb, hogy a teológia és a geológia interdiszciplináris határmezsgyéjén szakrális szakadékot áthidalva hidat építsen ég és föld közé, és ezáltal kiérdemelten elnyerje a Pontifex Maximus, azaz a Legfőbb Hídverő spirituális címét? Hajrá Frady!” /Nomer est Omer, szeánsz szervező számszaki/

„Bámulatos, hol tart ma már a tudomány! Igaza van, Nomer est Omer úr! Frady Endre verse hat és hat és hat! Hat, hat, hat! Micsoda, 666?! Te jó ég, Frady Endre a Fenevad udvari statikusa?! Talán éppen a Halálnak Hídját tervezte meg, amin csak öt kérdés megválaszolásával lehet átjutni?! Ja, nem öt, csak három… áááááááááááááááááááááá…” /Artúr, a brikettek néhai királya/

„A vers egy humoros, mégis elgondolkodtató pillanatképet fest a mérnöki munka mindennapjairól. A "statikázok" ismétlődése nemcsak a munkafolyamat monotonitását sugallja, hanem a mérnöki precizitás és kitartás fontosságát is hangsúlyozza. A költői én számológépében "száz ohm ellenáll" képe a mérnöki problémamegoldás folyamatát szemlélteti, ahol a türelem és a részletekre való odafigyelés elengedhetetlen. A versben megjelenő "Agg Mézmáz" karaktere a türelmetlen várakozást testesíti meg, amely a hídépítési projektekkel járó nyomást és várakozást szimbolizálja. A "Nem hull le híd, nem lesz halé" sorok a mérnöki munka felelősségét és a biztonság fontosságát emelik ki. A vers záró része, ahol a költői én a munka eredményeként bekövetkező jólétet és a híd maradandóságát említi, a mérnöki munka társadalmi hasznát és hosszú távú hatását hangsúlyozza. Összességében a "Statikázok…" egy frappáns, szellemes vers, amely a mérnöki munka és a hídtervezés világát mutatja be egyedi nézőpontból, miközben a mérnöki etika és a társadalmi felelősség kérdéseit is érinti. A vers ügyesen ötvözi a humoros elemeket a szakmai mélységgel, így teremtve kapcsolatot a műszaki tudomány és a szépirodalom között.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hidat építeni nehéz,
Elsőként átmenni merész,
Össze ne dőljön az egész!”
/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/

„Hidat építeni sima,
Nem kell hozzá más, csak ima,
Hogy ne haljon meg senki ma.
Hidat a folyó két partja
Között a Szentlélek tartja,
Nyújtva ki mennyei kart, ja!”
/St. Attika, a hidászgigászok és a mellvédfalazók védőszentje/

„eM úr, látszik, ön nem naiv.
Tudja, mint hal, ki múltba' ív,
Nehéz ügy a híd, hogyha ív.”
/Srég Striga, halívászati és hídívészeti boszorkány/

„David Bowie szerint a művészetről beszélni olyan, mint táncolni az építészetről. De milyen lehet megélhetési hidászként verset írni? Terhes feladat, csomó feszültség, de végül gurul a hordó. "Hej, rajta, Hej, rajta, Kezet ád új híd két partja!"” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„David Bowie bowie kése
Koreográfiát vés-e
Táncparkettbe építészül,
S ezt eljárni vajh’ ki készül?
Alant Weöres Sándor verse,
Hej, rajta, nem nagyon nyers-e,
Nem profán e maradi dal,
S Humán úr sem ettől hidal?
Ont the bridge go lot of car, car,
S hordón varjú gurul: Kár! Kár!”
/Kárkár Károly, megélhetési varjú és vetési hidász/

„Jaj, támadnak most a varjak!
Védősisakot ne varrjak,
Hogy ne legyek vak és tar jak?!”
/egy jelenleg még látó és hajas jak/

„A varjú csak azért támad április végétől június elejéig, mert ebben az időszakban a kicsinyeit védi. Ebben az esetben ne szaladj ki ijedtedben az úttesten száguldó kamion elé és ne vesd magad a földre, hanem nevesd ki, miközben felé fordulsz, széttárod a karodat, kihúzod magad és a madár felé suhintasz bármivel, ami a kezed ügyében van! Vagy tedd fel neki a rímes bilingvisztikus ’Are you varjú?’ kérdést és amíg elgondolkozik a válaszon

„Mi ez a mézgás óborzalom?! Miért kell a tisztességben megőszült nevünket elmeháborodott rímgyári élmunkáskáderek szájára venni?! Mi már ki sem mozdulunk az otthonból, ezért aztán egy hídon akkor sem mennénk át, ha ott lenne, ha meg még ott sincs, akkor meg pláne nem! A Schirilla György úszkáljon a folyópartok között, ne mi! A kókler statikus úr meg monnyonle arról, hogy egy fillért is kap a kisnyugdíjunkból! Hüccski!” /Mézmáz Matuzsálemné Mezzoforte Miazma, nyugalmazott hídpénzverőnő/

Öreg vagyok én már ehhez
 
Tél van, vagy ősz, az mindegegy,
A főmet zargassa csak az az egy,
Hogy ki az az agg Mézmáz pár?
Cserebogár sárga cserebogár.

A nagy költő statikázik,
Nekemnek a lábam fázik.
S mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkiszeramérabávatagabb kommentelője/

„Ó, ti drága Nyuggerapók,
Bár több lábú nál’tok a pók,
Sőt, még öt agg Mézmáz pár is,
Cser’bogár nem lárifáris.
Nem lárifár a cser’bogár,
Bár inflálgat a hot-dog ár,
S kétségbe tán nem a kend es’,
Mer’ üres híd újra csendes,
Elzúgtak forradalmai…”
/Dr. Mindegegy-Ha Vildagár, Karinthy-gyűrűs féregjáratkaparó/

„Tudjuk jól, költő úr, hogy gyerekkorában válogatott focista szeretett volna lenni, de olyan falába volt, hogy a kajla lövéseivel a kapusok szemébe szálkát, a sajátjába pedig gerendát rúgott, úgyhogy át lett tanácsolva a költői pályára, ahol viszont majdnem annyi tehetségtelenséget árult el, mint amennyi ártatlan kortársat még ifjúkommunista korában a mai politikai elit anno, így jobb híján maradt a megélhetési statikusság. Arról is értesültünk, hogy az egyik műegyetemi gyakorlatvezetője csak úgy adta meg a hídtervére az aláírást, hogy megígértette magával, hogy sohasem fog hidakat tervezni. Ehhez képest, most itt áll, ahol a part szakad és reméli, hogy a híd viszont nem. Mondja, nem gondolkodott még a korengedményes nyugdíjba vonuláson, vagy egy általános iskolai betanított hittantanári álláson? Abból talán kevesebb baj származna. NEM ENG.!” /Háromperhármas Huba, az Állampárti Versvesézési Henteströszt (ÁVH) bárdolásügyi főispánja/

„Abban a földtörténeti korban, amelyben Frady Endre költészete még újszerűnek számított volna, a föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig Frady Endrének nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap. Mi pedig azóta szenvedünk.” /Puzsér Róbert, kritikus és betanított teológus/

„Mózesék vörös-tengeri átkelésének eredeti verziójában nekem kellett volna lemennem hídba a két part között, hogy átkelhessen rajtam a választott nép, ami sima ügy lett volna, viszont utána össze kellett volna omlanom az egyiptomi hadsereg alatt, de sajnos még a satnyító tabletták hatására se tudtam annyira elgyengülni, hogy ez sikerüljön, úgyhogy maradt az azóta elhíresült tenger kettéválasztás.” /Chuck Norris/

2015. február 18., szerda

Mikó' mellik

Halogatunk, élegetünk,
Örülünk, ha nincsen tetűnk,
Csak tetűnk a fejünk felett,
Mit a rozsda majdnem felett.

Nem is felett, hanem megett,
Itt az isten háta megett,
Ahun sírva vígadásunk
Közepette árkot ásunk.

Egyszerűek vagyunk, népik,
Balsors akit régen tépik,
S nyavalygunk, hogy Mohács, Arad…
Oszt’ minden csak tök úgy marad.

Habsburg-orosz-török-tatár…
Deres már sok régi csatár,
Sőt a számuk addig apadt,
Míg kihalt az Aranycsapat.

Hol sírjaik domborulnak,
Nyoma sincs már hízott nyúlnak.
Amely’knek még bírta lába,
Kiemigrált Jurópába.

Honi Túró Rudi evés
Miatt vagyunk még, e kevés
Itt, hol élni s halni kellik.
Élni? Halni? Mikó’ mellik.

„Heeej, költő úr, ez aztán az édesbús sírva vigadás! Seeej, Levédia, Baskíria, tyűű, Attila aranykoporsója, heeej, szkíta őshaza, tejjel-mézzel folyó Kárpát-medence, ahun hungarikum a hun! De jaj, már csak nyög Mátyás bús hada és a régi dicsőségünket is megkéselték az éji homályban! Haj, Petőfi Barguzinban, jaj, Jókai bablevesben! Vesszen Trianon! Éljen a nyereg alatt puhított Túró Rudi! Bólints Tibi, bólints Tibi! Bort ide, még bort! Brühühü…” /Szittya Szomor, számszeríjkészítő és Nyíl Tibi rajongó/

„Tisztelt Szittya úr! A Magyar Tudományos Akadémia megfellebbezhetetlen véleménye szerint az, hogy magyar és külföldi irodalmárok, történészek, antropológusok és egyéb szobatudósok tucatjainak vizsgálata megállapította, hogy a barguzini temetőben fellelt csontváz minden kétséget kizáróan Petőfi Sándoré, még korántsem jelenti azt, hogy fent nevezett finnugor költő ténylegesen Barguzinban van eltemetve, így DNS vizsgálatának és hamvai hazahozatalának engedélyezése tudománytalansága folytán okafogyott fantazmagória.” /Dr. Wasserkopf Winnetou, az MTA Túró Rudi Pöttyösítési és Holt Költők Távoltartási Bizottságának elnöke/

Jaj, már megint feladtak egy verset, hogy olvassuk el holnapra! Ej, ráérek arra még! Előbb facebookozok és viberezek egy kicsit!” /Pató Palika, 6.c. osztályos tanuló/

„Anyám szerint Buzánszky inkább kopasz volt, mint deres, és hátvéd lévén nem is csatárral halt ki az Aranycsapat, de ez legyen a legnagyobb gondom! Ennek a versnek a legeslegfőbb baja maga a vers! A puszta létezése! Anyám szerint, ha nem létezne a puszta, nem lenne csikós és gulyás se, és nem jönnének hozzánk azok a tüchtig németek autógyárakat építeni. O, mein Gott! És mindez egy olyan vers miatt, ami, ha eltekintenénk mindattól, ami rossz benne, akkor se lenne jó, csak egy nagy büdös nulla! Frady Endre klapanciái hol rührettenetesek, hol pedig gennyganyésak. Mikó’ mellik.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a magasból rám vetette magát egy Dugovics Titusz nevű, utólag kitalált legendás ősmagyar vitéz, hogy elorozza a Túró Rudimat, de röptében úgy rúgtam vissza a várba, hogy a túloldalon egy zászlós törököt magával sodorva zuhant a mélybe. Lehet, hogy a történet kitalált, de a pöttyös az igazi!” /Chuck Norris, a gourmand/

2014. szeptember 10., szerda

Ló bá'

Magyar focit ad az m1!
Hírtől Ló bá’ hídba lemegy,
S véletlen’ se kapcsol oda:
„Ez egy korrupt pénzmosoda!

Csak a mazochisták nézik,
S muszájból Hajdú B-k, Knézyk,
Meg délszaki légiósok
Kinn a pályán. Van ám jó sok!

Szent Habakuk, mennyi faláb?!
Ez mélypont, vagy lesz még alább?
Focink csupa Mohács, Arad…”
Reccs… és Ló bá hídban marad.

„Jajjj!!! Nem tudok fölkelni! Ez is a nyavalyás foci miatt van! Abcúg MLSZ, abcúg MLSZ!!!” /Ló Pál, nyugdíjas szertornász és villanyóra leolvasó/

„Fáj a háta? Már a gyógyszerek sem segítenek? Itt az ideje az ősi kontakt terápiának! Az ily módon megedződött hátsó testfelületeknek egy nyavalyás kis hátfájás már meg sem kottyan! Feküdjön be hozzánk bizalommal!” /Húzós Huba, nyugalmazott hóhér és a Deres Kft. ügyvezető igazgatója/

„Engem egyszer próbáltak deresre húzni, de a hátamról szíjasra hasadva visszapattant korbács kiverte a szemét verőlegény egyik szemét. Utána meg én a deressel a másikat. Erre olyan idegesítően üvöltött a vakegér, hogy át kellett hajítanom a Jupiterre.” /Chuck Norris/

„Mi, délszaki légiósok lenni boldogok. Otthon kellett futni sokat és kapni kevés fizetés, itt kell futni alig és mégis dőlni rengeteg pénz. Igaz, nagy része kapni illegálisan, de ilyen banánköztársaságban ez lenni normális.” /Zladko Krüventics, 38 éves délszaki idegenlégiós/

Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. – Igaz, hogy mondtam ilyen kőkemény átkokat is, de még ezekben sincsen szó sehol falábakról. Nem én tehetek róla, hogy a futball kivész a magyar stadionokból.” /Szent Habakuk, próféta/

„Hinnye, ez a gyökértelen gyökér, ez a kozmopolita liberálbolsevik fűzfapoéta, ez az idegenszívű rímgyilkos fattyú nem átallja öblös szatyorszájára véve meggyalázni hős népünk nemzettragédiáit! Moháccsal és Araddal viccelődik, miközben ószövetségi prófétákat szólongat! Ráadásul meggyalázza szent sportunkat, a labdarúgást! Na, megálljon csak! Jön még sánta kutyára becsúszó szerelés! Lesz még nagy-magyar feltámadás! Lesz még aranycsapat! Mindent vissza! Földet rá, földet rá! Véééééér!!!” /Vitéz Szittyabányai Vak Ond, gyula és sintér/

„A magyar fociról nem beszélek, mert halottakról vagy jót, vagy semmit. Anyámnak nem engedtem meg, hogy elolvassa ezt a versnek látszó tárgyat, hogy le ne hidaljon, és úgy ne maradjon. Frady Endre viszont lemehetne hídba és szívesen megnézném a próbaterhelését is, amint földdel dúsan megrakott teherautók járkálnak föl-alá rajta. Talán mindhárom ártatlan és jobb sorsra érdemes olvasója fellélegezne.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Még hogy korrupt, még hogy pénzmosoda?! A magyar foci?! Na jó, tényleg az, de hát mi nem az ebben a szerencsétlen országban?! Muszáj ügyeskedni! Mit gondol a költő úr, ha nem okosba’ csináljuk, akkor el tudtuk volna hozni Ló bá’-t az éj leple alatt beépíteni patakhídnak a kamufalvi Taknyos-ér fölé?! Ugye, hogy nem?! Na, ugye!” /Kamu Konrád, Kamufalva polgármestere/