A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tatár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tatár. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. augusztus 19., péntek

Tébolyult tatár trakta

Táp volt tucat pelikán,
Dzsingisz ettől teli kán.
Zsírtömbként nem attraktor,
S nem húzza el hat traktor

Se. Ledől, nyög kerevet,
Puhát vett, nem merevet.
Ettől persze háta fáj,
Nyomja puha fát a háj.

Rárottyant pár kanári,
Röppályájuk tanári:
Mind hasgömbre zu(h)an, ó!
Sír kán. Tiszta guanó!

„Én le vagyok ugyan írva, de el vagyok nyelve?! A tiszta rím kedvéért senkinek sem áll rám a nyelve?! Brü(h)ü(h)ü!” /az utolsó előtti sorbéli néma (h)/

„Én is sokat eszem, de én szorosra fűzöm a páncélomat és így nem látszik rajtam!” /Satu kán/

„Szóviccesen szórakozol a nevemmel, te alacsony eszmei, de magas tápértékű szottyos költőcske! Széttéplek és megeszlek!” /Sir Kán, a tigris/

„Javaslom az urat DzsingESZ kánra átnevezni.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„DzsingESZ’?! A Nagy fal?! A Nagy Faló?! Sejti, milyen szóvicceket szabadít a világegyetemre, világegyetemi úr?! Még egy ily vicc, Ádám, s az Úr kokit ád ám!” /Favicc Ferenc, fűzfapoéta/

„Ujjgyakorlat, régi tempó. Virtuóz rémlátomás. Kis színes a Kelet folyóirat első számából.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„UJJGYAKORLAT KLAVIATÚRÁN HUMÁN ÚRNAK:
Gyakorlato_tattam ujjam,
Beletört a Té s U kö_é!
Ví_be tegyem vagy tán fújjam?!
D_singis_be pedig még kő’ _é!”
/F. Endre, _é betű nélkül _okogó költőgigás_/

„A rám rottyantó kanárikat elfogattam, kivégeztettem, megsüttettem és mind megettem! Sok vodkával! Böff!” /Dzsingisz (1162-1227) minden mongolok nagykánja/

„Dsching, Dsching, Dschingis Khan
He Reiter - Ho Reiter - He Reiter - Immer weiter!
Dsching, Dsching, Dschingis Khan
Auf Brüder! - Sauft Brüder! - Rauft Brüder! - Immer wieder!
Lasst noch Wodka holen (Ho, Ho, Ho, Ho)
Denn wir sind Mongolen (Ha, Ha, Ha, Ha)
Und der Teufel kriegt uns früh genug!”
/A Dschingis Kahn együttes 1979-es Eurovíziós dalfesztiválon 4. helyezett világslágere részlete/

„Ho-ho-ho-ho?!?!? Hééé! Dzsingisz kán, lopod a szövegemet, he?! Ebből plágiumper lesz és dől a lé! De nem vodka ám, hanem víz! Rengeteg víz! Remélem lesz benne sok hal is! Ha-ha-ha-ha!!! Ho-ho-hó!!!” /a nagy ho-ho-horgász, magyar hangja: Balázs Péter/

„Dzsingisz kánnak megtelt begye,
Országának lett új hegye.”
/M. András, a költő legállandóbb és legtisztánragrímlőbb kommentelője/

„Kánnal szórakozott, eM úr?!
Bosszút állok én, a Timur!”
/Timur Lenk (1336-1405), mongol-türkomán fejedelem/

„Mit gondolt a költő? Gondolt-e bármire a költő? Ne siessük el a választ, mint a költő a költést, mert oda jutunk, ahová ő, sehova! Sehova tanúi legyünk-e vagy szabadszombatisták?! Vajon mi lehetett a kérdés, amire ez a vers a válasz?! Na, menjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló! Inkább együnk egy adag pácolt pelikánt kandírozott kanárival! A jegeskávét a kerevetre kérem! Ja, és mi az az attraktor, ami nem vagyok, he?! NEM ENG.!” /Zsírtömb Zsótér, az Étkezési Klapanciákkal Szórakozó Írók Javítóintézete (ÉKSZÍJ) kinevezett főispánja és betanított főcenzora/

„Köszönöm, költő úr! Ma reggel azzal a kínzó gondolattal keltem fel, hogy vajon mire dőlhetett le Dzsingisz kán, amikor teleette magát tucatnyi pelikánnal és vajon ledőlés utáni elégedett emésztése közepette megríkathatta-e bármi vagy bárki is? Úgy éreztem, hogy csak egyik súlyos hibát a másik még súlyosabb hibára halmozva tudom végezni a munkámat, ha nem kapok választ a kérdéseimre! Ám a negyedik páciens után elém került az ön verse és azóta majdnem mindenki élve került ki a kezeim közül! Hálás vagyok az ő nevükben is!” /Dr. Szike Szilárd, a Szemmelversz Klinika agysebész főorvosa/

„Számítsa ki egy vízszintesen 3 m/s sebességgel repülő kanári rottyantott székletének a röppályáját, ha a 10 gramm tömegű széklet a kanárihoz képest 0 m/s sebességgel függőlegesen pottyan ki a madárból, miközben a madár kloákanyílása 1,5 m magasan van a célpont fölött! A kanári súlyát 20 dekagrammra tételezze fel! A légellenállást hanyagolja el! Plusz két pontért írja le mongolul, hogy Nyavalyás dög!” /a Tatár Bifszteksütő Céliskola (TBC) matematikai felvételi feladata/

„A kán fia, Dzsingisz Béla,
Mint ahogy sír szele kél a
Pelikán bolt oszlopi közt,
A múltkor is ily madárt főzt.
 
Olyan jó volt, szakácsnőnek
Mind a tíz úját megnyalta.
Néha nem volt ott a spiné.
Hogy készítse, azt nem tudta.
 
Mivel egye a pelikánt?
Föld alá van talán rejtve?
Ez a kicsi tatár mért ás?
Amikor van tartármártás.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legrímhezkötöttebb kommentelője/

„Nyuggerapó! Dzsingisz fia
Béla? Batu? Mindegy: kán, kán!
Együtt nézik a maffia
Tánckarát, hol dúl a kánkán!”
/Spi Spáné Dollár Dezsilla, a kánkán is csomót kereső üzletasszony és fából vaskanárit szögelő szak-ácsnő/

„Ez van, amikor a téma az utcán hever.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kakán is csomót kereső szennyvíz szippantó/

„Hever Ház úr, de nem utcán,
Mezőre tett kereveten,
S trutymó látszik káni cuccán,
Így látjuk ezt mind a heten.”
/Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm/

„Mi ez a hashájra gyúrt szellemi guanó?! A magyar irodalom utolérhetetlen abban, hogy rengetegen próbálják utolérni, de csak keveseknek sikerül! Frady Endre nem tartozik közéjük, pedig úgy igyekszik, mintha kergetné a tatár, csak épp az ellenkező irányba! Sír kán, édes jó anyám, sír kán!!! Meg mindenki más is, aki ezt a valamit elolvasta, meg a közeli rokonaik a gyógykezelési költségek miatt! A világ sokkal boldogabb hely lenne, ha a tatárjárás keresztezte volna Frady Endrét és a laptopját! Emberiség rí, mert a Frady ír!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Fradi nem ír. Fradi kupaellenfele ír. Shamrock Rovers, magyarul Lóhere Csavargók. Visszavágó jövő csütörtökön (aug.25-én) este kilenckor. Nagyon szívesen!” /Lefutott Leó, ligalegeltető literátor/

„Frady mától már nem ír, én viszont negyedrészben ír vagyok. Ír is. Mint a diagnosztika. De nem agnosztika. Mi ugyanis hiszünk egymásban Istennel.” /Chuck Norris, feketeöves főkán/

2022. július 24., vasárnap

A kevert fajú nép

A költő és kevert faja /Fekete Doboz felvétele/
Ázsiából jöttünk, hunok,
Elegyedtünk itt-ott s unok-
-áink közt van türk és kipcsak,
Török-tatár s bes'nyő, ipp csak
Az az egy nem látszik rajta,
Hogy ne lenne kevert fajta.

ui.:
Egyik nagymamám volt Lebics,
Másik nagymamám meg Fasching,
Ki nem hiszi, bökje le bics-
-kája s hűljön rá egy vasing!

2015. február 18., szerda

Mikó' mellik

Halogatunk, élegetünk,
Örülünk, ha nincsen tetűnk,
Csak tetűnk a fejünk felett,
Mit a rozsda majdnem felett.

Nem is felett, hanem megett,
Itt az isten háta megett,
Ahun sírva vígadásunk
Közepette árkot ásunk.

Egyszerűek vagyunk, népik,
Balsors akit régen tépik,
S nyavalygunk, hogy Mohács, Arad…
Oszt’ minden csak tök úgy marad.

Habsburg-orosz-török-tatár…
Deres már sok régi csatár,
Sőt a számuk addig apadt,
Míg kihalt az Aranycsapat.

Hol sírjaik domborulnak,
Nyoma sincs már hízott nyúlnak.
Amely’knek még bírta lába,
Kiemigrált Jurópába.

Honi Túró Rudi evés
Miatt vagyunk még, e kevés
Itt, hol élni s halni kellik.
Élni? Halni? Mikó’ mellik.

„Heeej, költő úr, ez aztán az édesbús sírva vigadás! Seeej, Levédia, Baskíria, tyűű, Attila aranykoporsója, heeej, szkíta őshaza, tejjel-mézzel folyó Kárpát-medence, ahun hungarikum a hun! De jaj, már csak nyög Mátyás bús hada és a régi dicsőségünket is megkéselték az éji homályban! Haj, Petőfi Barguzinban, jaj, Jókai bablevesben! Vesszen Trianon! Éljen a nyereg alatt puhított Túró Rudi! Bólints Tibi, bólints Tibi! Bort ide, még bort! Brühühü…” /Szittya Szomor, számszeríjkészítő és Nyíl Tibi rajongó/

„Tisztelt Szittya úr! A Magyar Tudományos Akadémia megfellebbezhetetlen véleménye szerint az, hogy magyar és külföldi irodalmárok, történészek, antropológusok és egyéb szobatudósok tucatjainak vizsgálata megállapította, hogy a barguzini temetőben fellelt csontváz minden kétséget kizáróan Petőfi Sándoré, még korántsem jelenti azt, hogy fent nevezett finnugor költő ténylegesen Barguzinban van eltemetve, így DNS vizsgálatának és hamvai hazahozatalának engedélyezése tudománytalansága folytán okafogyott fantazmagória.” /Dr. Wasserkopf Winnetou, az MTA Túró Rudi Pöttyösítési és Holt Költők Távoltartási Bizottságának elnöke/

Jaj, már megint feladtak egy verset, hogy olvassuk el holnapra! Ej, ráérek arra még! Előbb facebookozok és viberezek egy kicsit!” /Pató Palika, 6.c. osztályos tanuló/

„Anyám szerint Buzánszky inkább kopasz volt, mint deres, és hátvéd lévén nem is csatárral halt ki az Aranycsapat, de ez legyen a legnagyobb gondom! Ennek a versnek a legeslegfőbb baja maga a vers! A puszta létezése! Anyám szerint, ha nem létezne a puszta, nem lenne csikós és gulyás se, és nem jönnének hozzánk azok a tüchtig németek autógyárakat építeni. O, mein Gott! És mindez egy olyan vers miatt, ami, ha eltekintenénk mindattól, ami rossz benne, akkor se lenne jó, csak egy nagy büdös nulla! Frady Endre klapanciái hol rührettenetesek, hol pedig gennyganyésak. Mikó’ mellik.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a magasból rám vetette magát egy Dugovics Titusz nevű, utólag kitalált legendás ősmagyar vitéz, hogy elorozza a Túró Rudimat, de röptében úgy rúgtam vissza a várba, hogy a túloldalon egy zászlós törököt magával sodorva zuhant a mélybe. Lehet, hogy a történet kitalált, de a pöttyös az igazi!” /Chuck Norris, a gourmand/

2012. február 20., hétfő

Kánka


Tatár sereg nélkül a kán
Oly gyenge, mint zsiráf nyakán
Tévedésből kinőtt kóró,
S leesik az első lóró’

Földön fekszik fájó kánka
Duzzadtan, mint sülő fánk a
Kemencében, s jő az ellen
Kánkánt járni káni mellen.

Kánkának a könnye pereg,
Úgy kellett vóna a sereg
Őnéki, mint kócos zsiráf
Copfjának a hajgumiráf.