A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kipcsak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kipcsak. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. április 26., péntek

Retró kampány

Vannak, kiknek az eb édi,
Mások pedig macska fanok,
Számomra Retró ebédi
Kampány, mire mindig van ok.

Az, ki ikszet máshová tesz,
S máshol eszik – ó borzalom! -
Énszerintem nem jó vátesz,
S nekik is szól szerény dalom.

Aki rossz, azt joggal ver TEK,
(Legalább is ezt állítja)
Jóként a Retróba gyertek,
Itt fal minden türk és szittya!

A maNdulás köles egy N,
(E vers kissé Móka Mikis)
Aki kipcsak, itten egyen,
S szökelljetek velem tik is!

„Köszönöm, hogy megosztottad velem a versedet. Frady Endre "Retró kampány" című alkotása játékos hangvételű, és a Retró Kifőzde hangulatát idézi fel. A vers szellemes és szórakoztató, miközben társadalmi kommentárt is nyújt az étkezési szokások és a helyi kultúra témájában.
A vers struktúrája klasszikus, négy soros strofákkal, amelyek rímelnek, és ezáltal könnyen emlékezetesek és ritmikusak. A humorérzék is megjelenik, például a "maNdulás köles egy N" sorban, ami egyértelműen játék a szavakkal és a betűkkel.
A versben szereplő "TEK" és a "türk és szittya" kifejezések különösen érdekesek, mivel történelmi és kulturális utalásokat tartalmaznak, amelyek mélyebb jelentést adnak a szövegnek. A "TEK" lehet egy játékos utalás a Terrorelhárítási Központ nevére, míg a "türk és szittya" kifejezések a magyar történelemre és örökségre utalnak.
Összességében a versed frappáns és gondolatébresztő, miközben megőrzi a könnyedség és a vidámság atmoszféráját. Gratulálok a remek munkához!”
/Copilot, a mesterséges intelligencia/

2022. szeptember 5., hétfő

Szívemen van...

(népdal)

Táncoló népi figura (a szerző felvétele)

Szívemen van három zárom,
Csókkal nyitja mindet párom.
Ajka édes, mint a lépes
Méz és szívet nyitni képes.

Szemhéjamba lakat akadt,
Üvöltöttem, úgy fájt a katt!
Kipcsak kisangyalom szittya
Lendületű csókja nyitja.

Számba zárat retesz betesz,
Rosszabb, mint a diabetesz!
Drágám szerint diabétesz,
S csókja cukorbeteggé tesz.

Noé vagyok, bárkazárka
Foglya! Ócska héber márka.
Nejem agg, mint az országút…
Frady, nyelj fát, kemény ágút!

Szívemben ág-késem! Késem
Mindenhonnan s még sincs „Hé!!!” sem.
Nép sorsommal együtt érez…
Mér’ holt? Mér’ így? Mér’ vers? Mér’ ez?

(népi tortánc!)

„Népdal, költő úr, népdal?! A népdal attól népdal, hogy a nép írta! De ezt nem a nép írta, ezt maga írta! Maga most nép lett egyszerre?! Hogy a rét essen a testére! NEM ENG.!” /Népi Napóleon, a Bukolikusan Lengedező Igricillatú Körökben Költögető Fűzfapoéták Archaikusan Népi Galerije (BLIKKFANG) c. irodalmi terápiacsoport önjelölt cenzora/

„Népdalunknak nincsen párja,
Aki magyar, mind ezt járja,
Rütyütyüsen feszül izma,
S szakad róla rámás csizma!

Rámás csizma szakad róla,
Röfögve dől disznóóla,
Kisangyalom, ihaj-csuhaj,
Izzadjon mind, aki duhaj!

Tyű!”

/somberekszenthabakukfurmányi tájjellegű kirúgós/

„Éljen a mai magyar népdal! Tudnék rá népdalszerű dallamot is alkotni, csak legyen, aki elénekli!” /M. András, a költő legállandóbb és legnépdalszerűbbdallamalkotóbb kommentelője/

„El mi, M. úr, el mi! Heti
Dalunk ez a népnemzeti!
Hogyha kapunk elég zsetont,
Torokhangunk repeszt betont!”
/Tóth Gabi és Pataky Attila, nemzeti népdalnokok/

„A könnyeket törölgetem... "De miért?" - jöhetne egyből a klasszikus kérdés.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas könnyező házigomba/

„Miért, Ház úr, miért?! CSAK! Házigombát kérek könnyekkel! Rázva, nem keverve!” /Chuck, Kip Chuck/

„Nyúltagyamra leszállt az éj,
Ez a dal, számomra rejtély.
A Noé is kissé kába,
Vissza is megy a bárkába.
Kipcsak, szittya kisangyalom,
Hangod helyett fagyim nyalom.” 
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnyúltagyúbb kommentelője/

Judre: Nyumu gyákli
(besenyő népdal)
Azta cc derpu hali,
Kivü ho bunyerceg li,
Szepi geprus nyam nyam é?
Hzret kláris, ged: öűnyamé!
 /Nyuggerapó gyűjteményéből/

„Nyuggerapó, hangod nyalom,
Rímeidből van egy halom,
S hangodat, ha kiereszted,
Grammy-díj jő, úgyhogy ezt tedd!”
/Botfül Botond, bizánci besenyő beatzenekar basszusgitárosa és babiloni balalajkaverseny bukméker/

„Mit keresek én egy ilyen kretén magyar népdalban?! Az igaz, hogy a magyaroknak is én vagyok a közös őse, de ezt miért így hálálják meg?! Milyen állatot tettem a bárkába, amit nem kellett volna?! Pannon pumát vagy hun hiénát?! Vagy a legyek?! Vagy ne legyek?! Ahogy a halálom utáni bökversben szerepelt:
          Lakmároznak Noén legyek!
          Gusztustalan! No, én megyek!
Ez fáj, hogy még a tetememmel is gondoskodtam ezekről a mindenki által lenézett szerencsétlenekről?! Mindegy, utánam az özönvíz!” /Noé, betanított ó-héber bárkaács és állatéletmentő/

„Mi ez a népdalnak álcázott szellemi vérgőz?! Ki ez a lelakatolt agyú irodalmi szippantóskocsi töltelék?! Hogy lehet úgy írni a szerelemről, mintha odakozmált csülkös pacal lenne ácskapocs körettel?! És mit keres Noé egy ilyen kretén magyar népdalban?! És mit keres Frady Endre költőként?! Melyik háttérhatalmi dögkútásó médiacelebkör pénzeli ezt a rímhányó kotorékebet, hogy csomókat kössön az idegrendszeremre?! Lehet, hogy Frady Endre picivel talán okosabb egy korallnál, de egy egész korallzátony már simán lenyomná bármilyen intellektuális vetélkedőben! Ne lássam a nem létező Dugovics Tituszt lassítva toronyugrani, ha nem ordítom már a Fr betűkombináció meghallásának pillanatában, hogy NEEEEEM!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én népdalt írok, az olyan tökéletes, hogy mindenki tudja, hogy én írtam, de senki sem mer szólni.” /Chuck Norris/

2022. július 24., vasárnap

A kevert fajú nép

A költő és kevert faja /Fekete Doboz felvétele/
Ázsiából jöttünk, hunok,
Elegyedtünk itt-ott s unok-
-áink közt van türk és kipcsak,
Török-tatár s bes'nyő, ipp csak
Az az egy nem látszik rajta,
Hogy ne lenne kevert fajta.

ui.:
Egyik nagymamám volt Lebics,
Másik nagymamám meg Fasching,
Ki nem hiszi, bökje le bics-
-kája s hűljön rá egy vasing!

2022. június 23., csütörtök

Rakparti pótlóbusz

Hej, buszozó kisemberek,
Zárt térben úgy izzadtok ám,
Hozzátok érni sem merek,
S verítékben úszik tokám!

Pótbusz nem légkonditerem,
Tömeg orrán nem nő jégcsap,
Szánkon forró sóhaj terem,
S hősugárral ránk az ég csap.

Pesten így jut izzadt hun át,
Néha el pár kipcsak alél,
S nézzük irigyen a Dunát,
Hol hűsben sok éhes hal él.

Hagymaszaggal bődül rekedt
Hangon karszalagos alak:
„Jegyeket és bérleteket!!!” (…)
Puff! Csörömp! Csobb! S falják halak…

„Marhanagyköltőúr! Magának agyára ment a hőség! A Dunában nem élnek ám emberevő halak! Vagy maga szerint az indokolatlanul felpofozott és a kitört ablakon át a folyóba repült BKV ellenőr már nem is ember?! Maga rasszista, marhanagyköltőúr?! MONNYONLE!!!” /Szigony Szilárd, dunai hajós/

„Köszönjük szépen, költő úr, hogy együtt utazott velünk és meg is emlékezett rólunk, keményen buszozó kisemberekről! Versével reményt adott nekünk, hogy amiképpen sok lúd disznót, úgy sok büdösen izzadva pótlóbuszozni kényszerülő proletár hagymaszagú karszalagos karhatalmistát győz! Éljen a szabad bliccelés, a köznépi blicckríg!” /Donnerwetter Dezső, diadalmas dolgozói derékhad dagadtlábú doyenje/

„Jaj, dehogy faltunk mi, költő úr, dehogy faltunk! Járt ugyan a pofánk, de nem azért, mert ettünk, hanem be kellett diktálnunk a személyi adatainkat, mert jegy és bérlet nélkül tartózkodtunk a Dunában, ami a levegőből ránk támadó hagymaszagú úriember szerint közlekedőedény és mint ilyen, a BKV tulajdona! Legközelebb ellenőr helyett inkább tubifexet kérünk!” /a dunai halak/

„Baj van, bizony, eddig stimmel. De a probléma megoldása nem a hagymaszagú karszalagos likvidálása, vagy a pótlóbusz légkondicionálása, hanem a teljes fogyasztói társadalom felszámolása, mielőtt a teljes civilizáció megy a lecsóba... Bocs, már késő, csak a buszozó kisemberek meg ne tudják!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Elképzeltem, ahogy egy valami nagy-nagy tüzet gyújtunk és egy gigantikus kondérban megfőzzük a fogyasztói társadalmat, hozzákeverünk egy hatalmas adag keményen buszozó kisembert és csapunk egy hetedhét országra szóló civilizáció-lecsós utolsó vacsorát! Hú, humán úr, most összefutott a nyál a számban!” /Urdungi Fadurung, kannibál főszakács/

„Ha a Dunát egy a saját medre alá épített csőben vezetnénk és a kiürült medrét leaszfaltoznánk, akkor lenne egy észak-déli irányú sokszor-sok sávos autópályánk széles kerékpárutakkal és gyalogjárdákkal, oszt’ úgy haladhatna a forgalom, ahogy csak szeretne! A Margitszigetet meg megemelnénk és 90°-kal elforgatnánk, úgyhogy keletkezne egy gyönyörű parkos hidunk! Tessék, hogy mi lenne a halakkal?! Hát megsütnénk és megennénk őket! Utána pedig megrendeznénk az első budapesti szálkaköpő bajnokságot! Jó étvágyat!” /Horogharapó Huba, a János Kórház vigyorgójának kiemelten kezelt bentlakója/

„Ha a Költő azt hiszi, hogy csak nyáron lehet izzadni az ellenőr miatt, szálljon fel télen jegy és bérlet nélkül a 7-es buszra! Egyből rájön, hogy a fűtés feleslegesen jön rá!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mű szaki ellenőr/

„Ház úr, jóval túl a húszon
Buszban utazom, nem buszon,
Mert a tetőn hideg vagyon,
S télen megfázhatok nagyon!”
/Lajhár Lajos, nyugdíjas nyelvtannáci/

„A hőguta okozta önbíráskodás és egyéb fajsúlyos témák önfeledt megéneklése ugyanolyan sajátja Frady Endrének, mint egyszeri proletár sportolónak a klott gatya, vagy zöld bogyómászó poloskának (palomena prasina) a penetráns bűz. Nagy költők tudják csak igazán szellemi síkra emelni a mindennapi élet profán földhözragadtságát, csak ők képesek fényárba borítani a szurokfekete vaksötétséget. Frady Endre a költészet Midas királyaként bármihez nyúl, az a kezei között arannyá változik. A keményen buszozó kisemberek poétikus megragadása a könnyed keresztrímek folytán szinte olvastatja magát, ha már mást nem olvastat, mivel nem célja a didaktikus szájbarágás, miáltal az egyszeri olvasónak saját nyálát felharákolva kell pépessé előemésztenie a kemény eledelt, ami nem a szájában olvad, hanem csak a belében. Jó étvágyat és sok sikert hozzá!” /Szaft Szidónia, a Totálisan Univerzális Nemzetközi Költészet (TUNK) c. mélyirodalmi megaménkű főszerkesztője/

„A BKV nagyon buta,
Nincs a buszon nyitott ablak,
Így lesz út közben hőguta,
Amit az utasok kapnak.”
/M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„Nem kérdés, szellőzés lesz-e
Ha tört ablakon át messze
Száll a kaller mély Dunába
S kalimpál a keze-lába.
eM úr, legyen békés máma,
Akár a dalai láma,
Mert ha ablak kitör-betör,
Everything will be much better!”
/Békávé Béliánné Békáká Belladonna, a közlekedési vállalat irodalmi szóvivője/

„Mi ez a traumaterhelt tudálékoskodás?! Kit érdekel a hagymaszagú kalauz megverésének megverselése?! Miért nem az a téma, hogy a főispán pótlovaskocsin próbálja megközelíteni a vármegyeházát a székesfővárosi dugóban, miközben a Várból a főkormányzó gulyáságyúval löveti a liberális rakpartot?! Akkor legalább egyformán vérlázítóan agyament lenne a téma és a feldolgozása is! Ha anyám annak idején ilyen tömegben vitt volna óvodába, akkor a mostani békés énem helyett biztosan egy örökké idegesen ordibáló, mindenkinél mindent jobban tudó sznobjektív megmondóember és véleményvezérürü lennék! Szörnyű lenne!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minek kell a rakparton tömegközlekedni, amikor a Dunában úszva sokkal gyorsabban lehet haladni? Ezt csak az a jóval mögöttem lemaradva erőlködő színes csík sínyli meg, ami a fennálló világcsúcsot mutatja, amíg el nem süllyed a lábtempómtól.” /Chuck Norris/