A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szittya. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szittya. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. március 8., szerda

Szügy anyó

Szügy anyó áll sajtpult előtt,
Kerekedik szeme el és
Hörög, mint kit Semjén lelőtt:
„Ó, jaj, de nagy áremelés!

Gusztustalan árfelhajtó
Gaz trappista szerzetesek,
Várja őket pokolajtó!
Jaj, agyvérzek! Összeesek!”

Bolti pulton műti - agy art! -
Árollóval Doktor Szittya,
S inflációt, a nagy magyart,
Sok trappista tovább szítja…

„La Trappe-Brüsszel két rossz barát,
Infláció tőlük gerjed!
Együtt rúgják népünk farát!
Chuck Norris, jöjj s őket verjed!”

„Jaj, lebuktunk! Lelepleztek minket a mindenkinél ravaszabb nagy-magyarok!” /Bolsevik Béla, bérrettegő brüsszeli bürokrata/

„Brit tudósok szerint az inflációt a magas árak gerjesztik. Ezek szerint a trappista szerzetesek és a brüsszeli barátok ártatlanok.” /Dr. Steve Trapp alias Trapp Pista, magyar származású brit tudós és belga sajtkészítő szerzetes/

 „- Trappista csuhások, térdre, imához! – mondta nekünk anno némi gúnnyal egy akkor még fiatal és demokratának látszó úrfi, ám azóta ő is ráhajtott a Lőrinc barát által közbeszerzés keretében felújított damaszkuszi útra és immáron annyira szereti a rendet, hogy maga is egy felújított kolostorban lakozik.” /Agyalap atya, trappista serfőző és sajtkészítő rendfőnök/

„Aki árt emel, emeljen bért is! Ne legyen e kettő közt árok! Gondoljátok meg, proletárok! Előre!” /Vasököl Virgil, a Szakszervezeti Ügyek Gyorsítására Alvállalkozó Nyughatatlan Óriásplakátoló (SZÜGYANYÓ) Kft élmunkáskádere/

„Hát igen, én már másfajta sajtokat veszek, csökkentett egyház- és inflációtartalmúakat. Nem rossz sajt a trappista, de amióta felment az ára a templomtorony tetejéig, azóta jó nekem más is. Már annyi egyház van, mint sajtóban a lyuk, nem csoda, hogy inflációt gerjeszt a sok egyházi adó...” /M. András, a költő legállandóbb és legsajtkulturáltabb kommentelője/

„eM úr, maga, mint egy cseh Darth
Vader, fal csak sötét Cheddar-t?
Vagy éhes, mint templomegér,
S Gorgonzola bármit megér?”
/Darth Sýr, ex-csehszlovák sötét Erő szakos világegyetemi hallgató és Sith sajtkészítő/

„Ció, ció, infláció, hóóó-rukk!!! Na, emeljünk!” /Erőizom Ernő, áremelő országos bajnok/

„Infláció? Hahh, fake news! Mi ebben is előre megyünk, nem hátra! Nem látja, ember?! Most jövök ki a templomból! A békéért, a hazáért, előre! Nem hátra!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fake-, gáz-, kormány- és szóvivő/

„Templomban nincs áremelés?!
Ugyanannyi üdvözlégyet
Mondjak, ha a pap bűnt lel és
Nem ró rám két helyett négyet?!
Ház úr, eztán gyónni megyek,
Tubámon bár van csórt új tok,
S halmozódnak rám bűnhegyek,
Ugyanannyi gyertyát gyújtok.”
/Árrés Ártány, általában ájtatos állampolgár/

„Ez a vers világos, jól érthető és oly kristálytiszta, mint a hegyvidéki tündérpatak. Csak egy nem világos számomra. Hogyan képes a Szügy anyó azt hörögni, hogy „Ó, jaj, de nagy áremelés!”, hiszen, akit a Semjén lelőtt, az 100%-ig le van lőve, tehát nem tud hörögni.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legellentmondástnemtűrőbb kommentelője/

„Igaza van, Nyuggerapó,
Gyilkos golyóm lesből csapó,
S akit az én puskám lelő,
Ritkán mászik élve elő!”
/Semjén Zsolt, kereszténydemokrata vadász/

„Nyuggerapó! Semjén úr bár mesterlő, mint Vilmos Tell lény,
Rajtam volt egy Tesco gazdaságos golyóálló mellény!”
/özv. Szügy Szörényné Szattyáni Szotyola kisnyugdíjas atomtengeralattjáró takarítónő/

„Bár Szügy anyó szervezete szinte vasból van, ám kétségtelenül agyművészet volt, amit a pulton műtőasztalt rögtönözve az árollóval műveltem, midőn cakkos mintásan kivágtam az agyából az alvadt vért. Olyan halálbiztos a kezem, hogy a páciens hosszú távú memóriájáról lemetszve a tumor kezdeményeket, még a születése előtti eseményekre is visszaemlékezett, például arra, hogy a Horthy lovából készített lókolbász kicsit fűrészpor ízűre sikeredett, a kormányzó úr kamáslija pedig erősen sajtszagú volt!” /Dr. Szittya Szötyő, szószátyár szikevirtuóz/

„Téved, Szittya doktor úr, Szotyola lyányom nem a maga agyi bűvészkedése miatt emlékezett vissza a születése előtti időkre, hanem én meséltem neki gyerekkorában a Horthy féle fűrészporos lókolbászról és a brutálisan sajtszagú kamásliról. Mivel mosónő voltam náluk, sajnos korán haltam, így ezt most egy spiritiszta szeánsz keretében tudom már csak elmesélni.” /néhai Szattyáni Szutyokné Szappanos Szomália, ellentengernagyi mosónő/

„Mi ez a kétjegyű inflációsan növő sajtszagú rímbűz?! Hogy lehet valaki helyből hatványozottan hülyébb, mint egy egész elmegyógyintézet nekifutásból?! Szegény anyám dédanyai ükanyjának az ultramaratoni hiperhosszú távú memóriája se lenne képes mélyebb pontot felidézni a magyar irodalomból, mint ami alatt jelenleg Frady Endre székel! Csak ne nyögne hozzá! Feleim, szellőztessünk!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre az utolsó sorában megszólított, pedig meg van írva, hogy a nevemet hiába szádra ne vedd! Mivel a lelki szegénységi bizonytíványa szerint nem tudta a szerencsétlen, hogy mit cselekszik, megkegyelmezek neki, de nuncsaku gyanánt fogok egy nehézsúlyú trappista szerzetest és kicsit megcsuházom vele. Úgy megizzasztom, hogy Pál pusztai vándorlását fogja felidézni a hónaljszaga.” /Chuck Norris/

2022. szeptember 5., hétfő

Szívemen van...

(népdal)

Táncoló népi figura (a szerző felvétele)

Szívemen van három zárom,
Csókkal nyitja mindet párom.
Ajka édes, mint a lépes
Méz és szívet nyitni képes.

Szemhéjamba lakat akadt,
Üvöltöttem, úgy fájt a katt!
Kipcsak kisangyalom szittya
Lendületű csókja nyitja.

Számba zárat retesz betesz,
Rosszabb, mint a diabetesz!
Drágám szerint diabétesz,
S csókja cukorbeteggé tesz.

Noé vagyok, bárkazárka
Foglya! Ócska héber márka.
Nejem agg, mint az országút…
Frady, nyelj fát, kemény ágút!

Szívemben ág-késem! Késem
Mindenhonnan s még sincs „Hé!!!” sem.
Nép sorsommal együtt érez…
Mér’ holt? Mér’ így? Mér’ vers? Mér’ ez?

(népi tortánc!)

„Népdal, költő úr, népdal?! A népdal attól népdal, hogy a nép írta! De ezt nem a nép írta, ezt maga írta! Maga most nép lett egyszerre?! Hogy a rét essen a testére! NEM ENG.!” /Népi Napóleon, a Bukolikusan Lengedező Igricillatú Körökben Költögető Fűzfapoéták Archaikusan Népi Galerije (BLIKKFANG) c. irodalmi terápiacsoport önjelölt cenzora/

„Népdalunknak nincsen párja,
Aki magyar, mind ezt járja,
Rütyütyüsen feszül izma,
S szakad róla rámás csizma!

Rámás csizma szakad róla,
Röfögve dől disznóóla,
Kisangyalom, ihaj-csuhaj,
Izzadjon mind, aki duhaj!

Tyű!”

/somberekszenthabakukfurmányi tájjellegű kirúgós/

„Éljen a mai magyar népdal! Tudnék rá népdalszerű dallamot is alkotni, csak legyen, aki elénekli!” /M. András, a költő legállandóbb és legnépdalszerűbbdallamalkotóbb kommentelője/

„El mi, M. úr, el mi! Heti
Dalunk ez a népnemzeti!
Hogyha kapunk elég zsetont,
Torokhangunk repeszt betont!”
/Tóth Gabi és Pataky Attila, nemzeti népdalnokok/

„A könnyeket törölgetem... "De miért?" - jöhetne egyből a klasszikus kérdés.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas könnyező házigomba/

„Miért, Ház úr, miért?! CSAK! Házigombát kérek könnyekkel! Rázva, nem keverve!” /Chuck, Kip Chuck/

„Nyúltagyamra leszállt az éj,
Ez a dal, számomra rejtély.
A Noé is kissé kába,
Vissza is megy a bárkába.
Kipcsak, szittya kisangyalom,
Hangod helyett fagyim nyalom.” 
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnyúltagyúbb kommentelője/

Judre: Nyumu gyákli
(besenyő népdal)
Azta cc derpu hali,
Kivü ho bunyerceg li,
Szepi geprus nyam nyam é?
Hzret kláris, ged: öűnyamé!
 /Nyuggerapó gyűjteményéből/

„Nyuggerapó, hangod nyalom,
Rímeidből van egy halom,
S hangodat, ha kiereszted,
Grammy-díj jő, úgyhogy ezt tedd!”
/Botfül Botond, bizánci besenyő beatzenekar basszusgitárosa és babiloni balalajkaverseny bukméker/

„Mit keresek én egy ilyen kretén magyar népdalban?! Az igaz, hogy a magyaroknak is én vagyok a közös őse, de ezt miért így hálálják meg?! Milyen állatot tettem a bárkába, amit nem kellett volna?! Pannon pumát vagy hun hiénát?! Vagy a legyek?! Vagy ne legyek?! Ahogy a halálom utáni bökversben szerepelt:
          Lakmároznak Noén legyek!
          Gusztustalan! No, én megyek!
Ez fáj, hogy még a tetememmel is gondoskodtam ezekről a mindenki által lenézett szerencsétlenekről?! Mindegy, utánam az özönvíz!” /Noé, betanított ó-héber bárkaács és állatéletmentő/

„Mi ez a népdalnak álcázott szellemi vérgőz?! Ki ez a lelakatolt agyú irodalmi szippantóskocsi töltelék?! Hogy lehet úgy írni a szerelemről, mintha odakozmált csülkös pacal lenne ácskapocs körettel?! És mit keres Noé egy ilyen kretén magyar népdalban?! És mit keres Frady Endre költőként?! Melyik háttérhatalmi dögkútásó médiacelebkör pénzeli ezt a rímhányó kotorékebet, hogy csomókat kössön az idegrendszeremre?! Lehet, hogy Frady Endre picivel talán okosabb egy korallnál, de egy egész korallzátony már simán lenyomná bármilyen intellektuális vetélkedőben! Ne lássam a nem létező Dugovics Tituszt lassítva toronyugrani, ha nem ordítom már a Fr betűkombináció meghallásának pillanatában, hogy NEEEEEM!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én népdalt írok, az olyan tökéletes, hogy mindenki tudja, hogy én írtam, de senki sem mer szólni.” /Chuck Norris/

2012. december 13., csütörtök

Chuck Norris Karácsonya


Chuck Norrisnak puszta ökle
Hegyről fenyőerdőt lök le.
Örvendez az emberiség,
Fát díszít és gyertya is ég:

„Nagy jótevőnk nekünk a Chuck,
Karácsonyfát is hoz, hacsak
Nem különböztettünk fajit
Meg, mert akkor Napba hajít.”

Piros ruha s vattaszakáll
Chuck Norrison s hogyha vak áll
Út szélén, vagy leprás szittya,
Egy rúgással meggyógyítja.

Ökle és az álla konok
S menekülnek kór-démonok.
Főördög is vadul vonyít
S szent pofont kap, karácsonyít.

Szeretet van, nagy a béke,
S Chuck Norrisnak szeme kéke
(Barnája?) az eget festi.
Vele van az Erő, testi.