A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kiasngyal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kiasngyal. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. szeptember 5., hétfő

Szívemen van...

(népdal)

Táncoló népi figura (a szerző felvétele)

Szívemen van három zárom,
Csókkal nyitja mindet párom.
Ajka édes, mint a lépes
Méz és szívet nyitni képes.

Szemhéjamba lakat akadt,
Üvöltöttem, úgy fájt a katt!
Kipcsak kisangyalom szittya
Lendületű csókja nyitja.

Számba zárat retesz betesz,
Rosszabb, mint a diabetesz!
Drágám szerint diabétesz,
S csókja cukorbeteggé tesz.

Noé vagyok, bárkazárka
Foglya! Ócska héber márka.
Nejem agg, mint az országút…
Frady, nyelj fát, kemény ágút!

Szívemben ág-késem! Késem
Mindenhonnan s még sincs „Hé!!!” sem.
Nép sorsommal együtt érez…
Mér’ holt? Mér’ így? Mér’ vers? Mér’ ez?

(népi tortánc!)

„Népdal, költő úr, népdal?! A népdal attól népdal, hogy a nép írta! De ezt nem a nép írta, ezt maga írta! Maga most nép lett egyszerre?! Hogy a rét essen a testére! NEM ENG.!” /Népi Napóleon, a Bukolikusan Lengedező Igricillatú Körökben Költögető Fűzfapoéták Archaikusan Népi Galerije (BLIKKFANG) c. irodalmi terápiacsoport önjelölt cenzora/

„Népdalunknak nincsen párja,
Aki magyar, mind ezt járja,
Rütyütyüsen feszül izma,
S szakad róla rámás csizma!

Rámás csizma szakad róla,
Röfögve dől disznóóla,
Kisangyalom, ihaj-csuhaj,
Izzadjon mind, aki duhaj!

Tyű!”

/somberekszenthabakukfurmányi tájjellegű kirúgós/

„Éljen a mai magyar népdal! Tudnék rá népdalszerű dallamot is alkotni, csak legyen, aki elénekli!” /M. András, a költő legállandóbb és legnépdalszerűbbdallamalkotóbb kommentelője/

„El mi, M. úr, el mi! Heti
Dalunk ez a népnemzeti!
Hogyha kapunk elég zsetont,
Torokhangunk repeszt betont!”
/Tóth Gabi és Pataky Attila, nemzeti népdalnokok/

„A könnyeket törölgetem... "De miért?" - jöhetne egyből a klasszikus kérdés.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas könnyező házigomba/

„Miért, Ház úr, miért?! CSAK! Házigombát kérek könnyekkel! Rázva, nem keverve!” /Chuck, Kip Chuck/

„Nyúltagyamra leszállt az éj,
Ez a dal, számomra rejtély.
A Noé is kissé kába,
Vissza is megy a bárkába.
Kipcsak, szittya kisangyalom,
Hangod helyett fagyim nyalom.” 
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnyúltagyúbb kommentelője/

Judre: Nyumu gyákli
(besenyő népdal)
Azta cc derpu hali,
Kivü ho bunyerceg li,
Szepi geprus nyam nyam é?
Hzret kláris, ged: öűnyamé!
 /Nyuggerapó gyűjteményéből/

„Nyuggerapó, hangod nyalom,
Rímeidből van egy halom,
S hangodat, ha kiereszted,
Grammy-díj jő, úgyhogy ezt tedd!”
/Botfül Botond, bizánci besenyő beatzenekar basszusgitárosa és babiloni balalajkaverseny bukméker/

„Mit keresek én egy ilyen kretén magyar népdalban?! Az igaz, hogy a magyaroknak is én vagyok a közös őse, de ezt miért így hálálják meg?! Milyen állatot tettem a bárkába, amit nem kellett volna?! Pannon pumát vagy hun hiénát?! Vagy a legyek?! Vagy ne legyek?! Ahogy a halálom utáni bökversben szerepelt:
          Lakmároznak Noén legyek!
          Gusztustalan! No, én megyek!
Ez fáj, hogy még a tetememmel is gondoskodtam ezekről a mindenki által lenézett szerencsétlenekről?! Mindegy, utánam az özönvíz!” /Noé, betanított ó-héber bárkaács és állatéletmentő/

„Mi ez a népdalnak álcázott szellemi vérgőz?! Ki ez a lelakatolt agyú irodalmi szippantóskocsi töltelék?! Hogy lehet úgy írni a szerelemről, mintha odakozmált csülkös pacal lenne ácskapocs körettel?! És mit keres Noé egy ilyen kretén magyar népdalban?! És mit keres Frady Endre költőként?! Melyik háttérhatalmi dögkútásó médiacelebkör pénzeli ezt a rímhányó kotorékebet, hogy csomókat kössön az idegrendszeremre?! Lehet, hogy Frady Endre picivel talán okosabb egy korallnál, de egy egész korallzátony már simán lenyomná bármilyen intellektuális vetélkedőben! Ne lássam a nem létező Dugovics Tituszt lassítva toronyugrani, ha nem ordítom már a Fr betűkombináció meghallásának pillanatában, hogy NEEEEEM!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én népdalt írok, az olyan tökéletes, hogy mindenki tudja, hogy én írtam, de senki sem mer szólni.” /Chuck Norris/