Szívemen van...

(népdal)

Táncoló népi figura (a szerző felvétele)

Szívemen van három zárom,

Csókkal nyitja mindet párom.

Ajka édes, mint a lépes

Méz és szívet nyitni képes.

Szemhéjamba lakat akadt,

Üvöltöttem, úgy fájt a katt!

Kipcsak kisangyalom szittya

Lendületű csókja nyitja.

Számba zárat retesz betesz,

Rosszabb, mint a diabetesz!

Drágám szerint diabétesz,

S csókja cukorbeteggé tesz.

Noé vagyok, bárkazárka

Foglya! Ócska héber márka.

Nejem agg, mint az országút…

Frady, nyelj fát, kemény ágút!

Szívemben ág-késem! Késem

Mindenhonnan s még sincs „Hé!!!” sem.

Nép sorsommal együtt érez…

Mér’ holt? Mér’ így? Mér’ vers? Mér’ ez?

(népi tortánc!)

„Népdal, költő úr, népdal?! A népdal attól népdal, hogy a nép írta! De ezt nem a nép írta, ezt maga írta! Maga most nép lett egyszerre?! Hogy a rét essen a testére! NEM ENG.!” /Népi Napóleon, a Bukolikusan Lengedező Igricillatú Körökben Költögető Fűzfapoéták Archaikusan Népi Galerije (BLIKKFANG) c. irodalmi terápiacsoport önjelölt cenzora/

„Népdalunknak nincsen párja,

Aki magyar, mind ezt járja,

Rütyütyüsen feszül izma,

S szakad róla rámás csizma!

Rámás csizma szakad róla,

Röfögve dől disznóóla,

Kisangyalom, ihaj-csuhaj,

Izzadjon mind, aki duhaj!

Tyű!”

/somberekszenthabakukfurmányi tájjellegű kirúgós/

„Éljen a mai magyar népdal! Tudnék rá népdalszerű dallamot is alkotni, csak legyen, aki elénekli!” /M. András, a költő legállandóbb és legnépdalszerűbbdallamalkotóbb kommentelője/

„El mi, M. úr, el mi! Heti

Dalunk ez a népnemzeti!

Hogyha kapunk elég zsetont,

Torokhangunk repeszt betont!”

/Tóth Gabi és Pataky Attila, nemzeti népdalnokok/

„A könnyeket törölgetem... "De miért?" - jöhetne egyből a klasszikus kérdés.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas könnyező házigomba/

„Miért, Ház úr, miért?! CSAK! Házigombát kérek könnyekkel! Rázva, nem keverve!” /Chuck, Kip Chuck/

„Nyúltagyamra leszállt az éj,

Ez a dal, számomra rejtély.

A Noé is kissé kába,

Vissza is megy a bárkába.

Kipcsak, szittya kisangyalom,

Hangod helyett fagyim nyalom.” 

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnyúltagyúbb kommentelője/

Judre: Nyumu gyákli

(besenyő népdal)

Azta cc derpu hali,

Kivü ho bunyerceg li,

Szepi geprus nyam nyam é?

Hzret kláris, ged: öűnyamé!

 /Nyuggerapó gyűjteményéből/

„Nyuggerapó, hangod nyalom,

Rímeidből van egy halom,

S hangodat, ha kiereszted,

Grammy-díj jő, úgyhogy ezt tedd!”

/Botfül Botond, bizánci besenyő beatzenekar basszusgitárosa és babiloni balalajkaverseny bukméker/

„Mit keresek én egy ilyen kretén magyar népdalban?! Az igaz, hogy a magyaroknak is én vagyok a közös őse, de ezt miért így hálálják meg?! Milyen állatot tettem a bárkába, amit nem kellett volna?! Pannon pumát vagy hun hiénát?! Vagy a legyek?! Vagy ne legyek?! Ahogy a halálom utáni bökversben szerepelt:

          Lakmároznak Noén legyek!

          Gusztustalan! No, én megyek!

Ez fáj, hogy még a tetememmel is gondoskodtam ezekről a mindenki által lenézett szerencsétlenekről?! Mindegy, utánam az özönvíz!” /Noé, betanított ó-héber bárkaács és állatéletmentő/

„Mi ez a népdalnak álcázott szellemi vérgőz?! Ki ez a lelakatolt agyú irodalmi szippantóskocsi töltelék?! Hogy lehet úgy írni a szerelemről, mintha odakozmált csülkös pacal lenne ácskapocs körettel?! És mit keres Noé egy ilyen kretén magyar népdalban?! És mit keres Frady Endre költőként?! Melyik háttérhatalmi dögkútásó médiacelebkör pénzeli ezt a rímhányó kotorékebet, hogy csomókat kössön az idegrendszeremre?! Lehet, hogy Frady Endre picivel talán okosabb egy korallnál, de egy egész korallzátony már simán lenyomná bármilyen intellektuális vetélkedőben! Ne lássam a nem létező Dugovics Tituszt lassítva toronyugrani, ha nem ordítom már a Fr betűkombináció meghallásának pillanatában, hogy NEEEEEM!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én népdalt írok, az olyan tökéletes, hogy mindenki tudja, hogy én írtam, de senki sem mer szólni.” /Chuck Norris/

Álmos vagyok...

Álmos vagyok, kávé kéne,
Vagy egy nagyon hangos éne-
-kóra, hol a harsány zajtó’
Két szemhéjam, mint az ajtó
Felcsapódik, s reng az agy is,
S eladdigi öreg nagyis
Csoszogásom brékre fordul,
S viking dalt üvöltök fjordul,
S szolmizálok kortárs Bartók
Stílusban s a kottatartók
Eldőlnek, mint hód rágta fa,
Ez a fíling hű de kafa!
Pörög a hód, hat a hód-szer,
Király ez a Kodály módszer!


„Hej, költő úr, nagyon elkapta a fonalat! Életem mélypontján én is a népzenéhez meg a néptánchoz menekültem és rögvest minden megváltozott! Vettem egy sarkantyús csizmát meg egy kócsagtollas főt, pödrött bajszot növesztettem és feleségül vettem egy nótafát. No, azóta már nem depresszióval kezelnek, hanem csipőficammal, térdkalácshüttyögéssel, gerincpöndörülettel, dobhártyaszakadással és hangszálcsomóval! Sej de rütyütyü!” /Igric Imre, csizmarámázó és betanított népi figura/

„Na, hát ezért kell bevezetni az iskolákban a kozmopolita liberális természettudományi tárgyak helyett a mindennapos énekórát! Előbbiek csak mételyező ajzószereket tudnak adni a világnak, míg az utóbbi magát a népi szépet. A mindennapi testnevelés és ének hatására nem lesz még egy ország a világon, ahol a dolgozó nép ennyire gyönyörű menetdalolással fog tudni zárt alakzatban elvonulni nemzeti ünnepen a dísztribün előtt. Előre!” /Csasztuska Csaba, a Néplélektani és Futballügyi Minisztérium helyettes szakállamtitkára/

„A történelemkutatás egyértelműen kimutatta, hogy a vádlói előtt Péterre visszanéző Jézus, a fjordok mentén cselből menekülő hajókból visszafelé átkot szóró vikingek, az árvalányhajas múltat visszasíró nemzettestvéreink, Attila a hun visszafelé nyilazó harcosai és a Vissza a jövőbe című film teljes stábja mind-mind igazi ősmagyar. Bartókot és Kodályt még vizsgáljuk.” /vitéz Turulvári Szittya Tódor, amatőr történész és népligeti csősz/

„Mi kérünk elnézést, ha túl zajosan forgunk a sírunkban!” /Bartók Béla és Kodály Zoltán/

„Költő úr, szerintem mind jobban jártunk volna, ha ehelyett a sok zagyvaság helyett mégis inkább a kávét választja! Vagy egyszerűen csak fekszik aludni!” /Instant Igor, az Eurovíziós Dalfesztiválon a Brazil Babkávé díjjal kitüntetett Feketén árult fekete c. világsláger ünnepelt szerzője/

„Én is hozzászólnék, de épp eszek és tele van a pofám kéreggel. Nehéz így megszólalni, mert ez a kaja fás!” /Hubert, a bepörgött hód/

„Ki szólított? Jézusom, egy beszélő hód! Tisztátalan! Azonnal megkövezni!” /Kajafás, jeruzsálemi főpap/

„Kétségtelen, hogy órán néha kicsinyég túl hangosan és túl hamisan éneklünk, de egyik fő feladatunknak tekintjük, hogy itt képezzük ki a jövő szurkolótáborát. Egy futballstadionba mégsem lehet beterelni egy templomi kórust, hogy ott zöld sasokról énekeljen!” /Franstadt Friedrichné Groupama Gazella, a ferencvárosi Frady Endre Versipari Szakközépiskola énektanára és vénaszkenneletlen futballhuligán/

„Álmos vagyok én is, de inkább megvakíttatnám magam, minthogy ilyen óborzalmakat írkáljak! Különben is a bátyám az írástudó könyvmoly, nem én!” /Árpádházi Álmos herceg, Könyves Kálmán megvakíttatott öccse/

„Mázlista vagy vakegér! Bár nekem lenne egy bátyám, aki még időben elvéteti a szemem világát, hogy ne kelljen szembesülnöm ezzel a kanálisból visszatüremkedő kloáka végtermékkel! Anyám szerint azért vagyok egyke, mert egyrészt utólag báty helyett legfeljebb egy öcsöt tudott volna nekem szülni, másrészt viszont engem látva ettől is elment a kedve. Na, azt hiszem, itt az ideje, hogy eltiltsam a szókimondástól!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban én is jártam szolfézsra, de amikor a ’Csendes éj’ éneklése közben a leghátsó sorból leordítottam a karvezető haját, megkérte, hogy ne jöjjek többet. Miután megfojtottam az orrszőrömmel, feloszlott a kórus.” /Chuck Norris/