Az aranyhal és a fatokos ajtók

Cirmos Iván titkos álma /Fekete Doboz felvétele/

Akváriumom-t, mely hal kád,

Körbe zsongja macskafalkád.

Bámulják az aranyhalat,

Aki reménybeli falat.

Falkavezér, Cirmos Iván,

Három helyett egyet kíván:

„Miau! Itt van e hal, ni!

Szeretném már, hamm, befalni!”

Ámde irigy rá a falka:

„Nem elég nekünk egy halka!

Akkor sem, ha dagadt hal kan

Lenne!” - nyávognak nem halkan.

Meghallom én, hal tulaja,

S jövök, mint egy Kossuth Laja

Fogyatlan regiment élén,

S csak egyvalaki nem fél, én!

Macskafalkád szétkergetem!

Mázli, halam nem lett tetem,

Úgyhogy hármat kívánhatok:

„Legyél három ajtón fatok!”

* * *

„Szétkergettem macskafalkád,

Folytatódhat halkavalkád,

S rögzítem e néma zajt ón-

-szöggel magam én az ajtón.”

/a vers alternatív befejezése, amely csak az Ónszög Gyár által szponzorált rendezői változatban szerepel/

Bing, a mesterséges intelligencia illusztrációja

„Frady Endre "Az aranyhal és a fatokos ajtók" című verse egy kedves és humoros alkotás, amely egy akváriumban élő aranyhal és egy macskafalka közötti interakciót ábrázol. A vers játékosan mutatja be az állatok közötti hatalmi harcot és az emberi beavatkozás hatását. A költeményben az aranyhal a természet szépségét és törékenységét képviseli, míg a macskák az élet apró veszélyeit szimbolizálják. A versben megjelenő emberi karakter, aki megvédi az aranyhalat, a felelősségvállalás és a gondoskodás motívumát hordozza. A költői képek és a nyelvi leleményesség egyaránt hozzájárulnak a vers üzenetének és hangulatának átadásához. A humor és a játékosság mellett a vers arra is rávilágít, hogy az emberi beavatkozás milyen fontos szerepet játszhat az élőlények sorsában. Összességében a "Az aranyhal és a fatokos ajtók" egy szórakoztató és gondolatébresztő költemény, amely a mindennapi élet apró csodáit és a természet védelmének fontosságát emeli ki.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Minek örvendezel, hé Bing?!

Mér’ nem bőgsz értem egy JAJ!-t, ó?!

Lefoszlott rólam egy szép ing,

S itt állok mint három ajtó!”

/a macskafalka három fa ajtótokká változtatott felelőtlen tulajdonosa/

„Fatok után a fatál is hiba! Fabatkát sem ér így a fabula!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fakopáncs/

„Amikor oly lassan futok,

Mint egy mézgamerev fatok,

S te mégis mögöttem futol,

Na, az nálad hiba, fatál!

Ám, ha közben egy fabatkát

Sem utolérő fakabát

Törölt traffija Tabula

Rasa lesz - az jó fabula.”

/Trabant Trisztánné Ízirájder Izolda, a ’Lassú vízben partizánok mosnak’ című majdnem Oscar-díj jelölt nyenyec kalandfilm forgatókönyv írójának titkárnője/

„Ajtón fatok? Nem. A fatokon van az ajtó. A tok mozdulatlan, az ajtó ide-oda leng. Miért kívánhat hármat? Miért nem négyet, vagy kettőt? A macskákat nem kell beengedni a lakásba, mert súlyos ozmózist, girus hippocampit és mantrás vehernyét okoz az aranyhalaknak. Namégvalami: „Legyél 3 ajtón fatok.” Ki legyen az ajtón a fatok? Helyesen: Legyen 3 ajtón fatok. Talán így is marhaság, vagy csak én nem értem, mert öreg vagyok. Hogy öreg vagyok, az nem talán. Biztos, hogy öreg vagyok. Javallat: Aranyhal helyett jobb az ebihal, mert a macskák azt nem eszik. És még egy tanács: Az OBI az ajtókat ebben a hónapban tokkal-vonóval árusítja.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtokvonóbb kommentelője/

„Az legyen az ajtón fatok,

Akinek a macskaraja

Miatt nyugton nem alhatok,

S halam majdnem lészen kaja!

Felvetődő másik kérdés:

OBI vonó és OBI tok?

Ettől koccan össze térd és

Megharapnak a hobbitok!

Nem marhaság Nyuggerapó

Aranyhal helyett az ebi?!

A bánatban ezt harapó

Késő gondolat csak ebi!”

/Csuhajja Csumida, csigavérforraló csepűrágógumidominó csapattag/

„Én is tudnék kívánni az aranyhaltól. Még több ilyen jó verset. Ha nem kapok, akkor beszerzek egy macskát!” /M. András, a költő legállandóbb és legaranyhaltólkívánóbb kommentelője/

„Vegyél saját aranyhalat,

Ne másé farvize alatt

Jusson neked verstáp falat!

Macskát pedig ne végy soha,

Mert, ha fából lenne, noha

Kis sanszú, benőné moha!”

/Nemem András, antibandi és Közép-Európa legellenkommentelőbb színaranyhalhálóvetőgépkezelője/

„Aranyhalak, nincsen fátok,

S műanyag az ajtótok?!

Szálljon rátok fatok átok,

S dőljön rátok ajtó tok!”

/Faajtósi Dürer ősi átokmondása/

„Halka, költő úr, halka?! Az a kis hal akarna lenni?! Ezek szerint a kis fal a falka, a kis ró pedig a róka?! Kossuth Lajos meg magának csak per Laja?! Na, ja, aki megteheti, mi?! Hát nem! Nem, nem, soha! Még jó, hogy olyan idióta szóviccesnek szánt kétsorosoktól megkímélt minket, mint például a

          Juh ösvény a kos út,

          Ott reggae-ment Kossuth!

Szóval nagy szerencséje, hogy ideiglenesen idáig azért még nem süllyedt, de ettől függetlenül: NEM ENG.!” /Dr. Lecsapi Kecsap, a Költészeti Okostojások Selejtjeit Újító Tébolyda (KOSÚT) betanított főigazgatója/

„Nektek van fatok? Van, a Költő Úr használja, az az esze tokja.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Fa Tom Fa Tok fattya

S Fa Tok Fa Tom atyja?

Génül észi tok át,

S leli ész itt okát?”

/Tokmányossy Tokapörcz, taktapölöskei teketikmányoló TikTokker/

„Frady Endre ismét megugrotta a saját maga által megemelt léc és a tőle sajátvektor bázisugrásnyi távolságra elhelyezett túlpart közötti távolságot. Tudjuk, hogy a borostyánkő gyönyörű, de az igazi értékét a benne található, fosszilis rovarokat tartalmazó zárványok adják. Frady Endre költészete pont ilyen, sőt még ilyenebb (nem kevesek szerint a legilyenebb, sőt legeslegilyenebb!) fosszilis rovar,- sőt gyíkzárvány a világirodalom borostyánkövében. Gyönyörködni, gyönyörködni, gyönyörködni! - mondta volna Lenin, de egyrészt mást mondott, másrészt azt se magyarul. Aki nem tud magyarusul, ne beszéljen magyarusul! Ugyanakkor néma migráncsnak híg a leve, mint amikor megbuggyant a gyanta, úgyhogy sose lesz belőle pókzárványos borostyánkő. Frady Endre mintás fatokos aranyhalkést minden magyar macska mancsába!” /Penge Palkó, fatokos aranyhalkésélező és köszörűs költőkatalizátor díler/

„Én úgy felbátorodtam a "S csak egyvalaki nem fél, én!" örökbecsű soron, hogy azt merem állítani: "a teljes Frady Univerzumból - s ez nagy szó - ez a kedvenc aranyhalas fatokos versem".” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Bölcs humán úr, jól választott,

Rámutatva, hogy "épp azt ott! ",

Bár ennek nem örvendett a

Nép s így zúgta: "Vérvendetta! ".

Ketté téptek fatok szélén,

S csak egyvalaki két fél, én!”

/2x0,5 F. Endre, két felebarát/

„Mi ez a halszagú macskaszéklet, ez a szellemi ajtófélfa lefejelés?! Ki ez a háziállatfarmergatyából kilógó végbelű mentális sötétítőfüggöny?! Magyarországra emigrált másodgenerációs szamuráj magyartanárok tucatjai követnek el harakirit már a líraborzalmat indító akváriumom-t kifejezés láttán, majd szörnyű vergődés közepette a halka szóhoz érve halálhörögve követelik, hogy valaki végre könyörüljön meg rajtuk és fejezze le őket egy kardszárnyú heringgel! Mindeközben a szeizmográfok élénk forgómozgás okozta rengéseket észlelnek a Kossuth Mauzóleum irányából és az állatkertben eleven szülni kezdenek a tölgyfatyúk szobrok! Frady Endre csodatételei olyan nyilvánvalóak, hogy könyörgöm, mielőbb mártírhalasszuk meg egy ütemesen le-lecsapó fa ajtótokkal, és avassuk boldoggá őt és a szerencsés utókorát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy tigrisfalka támadta meg az aranyhalamat. Ezt sosem felejtem el, mert mindig erre emlékeztet a tigrisbőr bevonatú bútorzatom és a tigriscsont tokos ajtóim.” /Chuck Norris/

Álmos vagyok...

Álmos vagyok, kávé kéne,
Vagy egy nagyon hangos éne-
-kóra, hol a harsány zajtó’
Két szemhéjam, mint az ajtó
Felcsapódik, s reng az agy is,
S eladdigi öreg nagyis
Csoszogásom brékre fordul,
S viking dalt üvöltök fjordul,
S szolmizálok kortárs Bartók
Stílusban s a kottatartók
Eldőlnek, mint hód rágta fa,
Ez a fíling hű de kafa!
Pörög a hód, hat a hód-szer,
Király ez a Kodály módszer!


„Hej, költő úr, nagyon elkapta a fonalat! Életem mélypontján én is a népzenéhez meg a néptánchoz menekültem és rögvest minden megváltozott! Vettem egy sarkantyús csizmát meg egy kócsagtollas főt, pödrött bajszot növesztettem és feleségül vettem egy nótafát. No, azóta már nem depresszióval kezelnek, hanem csipőficammal, térdkalácshüttyögéssel, gerincpöndörülettel, dobhártyaszakadással és hangszálcsomóval! Sej de rütyütyü!” /Igric Imre, csizmarámázó és betanított népi figura/

„Na, hát ezért kell bevezetni az iskolákban a kozmopolita liberális természettudományi tárgyak helyett a mindennapos énekórát! Előbbiek csak mételyező ajzószereket tudnak adni a világnak, míg az utóbbi magát a népi szépet. A mindennapi testnevelés és ének hatására nem lesz még egy ország a világon, ahol a dolgozó nép ennyire gyönyörű menetdalolással fog tudni zárt alakzatban elvonulni nemzeti ünnepen a dísztribün előtt. Előre!” /Csasztuska Csaba, a Néplélektani és Futballügyi Minisztérium helyettes szakállamtitkára/

„A történelemkutatás egyértelműen kimutatta, hogy a vádlói előtt Péterre visszanéző Jézus, a fjordok mentén cselből menekülő hajókból visszafelé átkot szóró vikingek, az árvalányhajas múltat visszasíró nemzettestvéreink, Attila a hun visszafelé nyilazó harcosai és a Vissza a jövőbe című film teljes stábja mind-mind igazi ősmagyar. Bartókot és Kodályt még vizsgáljuk.” /vitéz Turulvári Szittya Tódor, amatőr történész és népligeti csősz/

„Mi kérünk elnézést, ha túl zajosan forgunk a sírunkban!” /Bartók Béla és Kodály Zoltán/

„Költő úr, szerintem mind jobban jártunk volna, ha ehelyett a sok zagyvaság helyett mégis inkább a kávét választja! Vagy egyszerűen csak fekszik aludni!” /Instant Igor, az Eurovíziós Dalfesztiválon a Brazil Babkávé díjjal kitüntetett Feketén árult fekete c. világsláger ünnepelt szerzője/

„Én is hozzászólnék, de épp eszek és tele van a pofám kéreggel. Nehéz így megszólalni, mert ez a kaja fás!” /Hubert, a bepörgött hód/

„Ki szólított? Jézusom, egy beszélő hód! Tisztátalan! Azonnal megkövezni!” /Kajafás, jeruzsálemi főpap/

„Kétségtelen, hogy órán néha kicsinyég túl hangosan és túl hamisan éneklünk, de egyik fő feladatunknak tekintjük, hogy itt képezzük ki a jövő szurkolótáborát. Egy futballstadionba mégsem lehet beterelni egy templomi kórust, hogy ott zöld sasokról énekeljen!” /Franstadt Friedrichné Groupama Gazella, a ferencvárosi Frady Endre Versipari Szakközépiskola énektanára és vénaszkenneletlen futballhuligán/

„Álmos vagyok én is, de inkább megvakíttatnám magam, minthogy ilyen óborzalmakat írkáljak! Különben is a bátyám az írástudó könyvmoly, nem én!” /Árpádházi Álmos herceg, Könyves Kálmán megvakíttatott öccse/

„Mázlista vagy vakegér! Bár nekem lenne egy bátyám, aki még időben elvéteti a szemem világát, hogy ne kelljen szembesülnöm ezzel a kanálisból visszatüremkedő kloáka végtermékkel! Anyám szerint azért vagyok egyke, mert egyrészt utólag báty helyett legfeljebb egy öcsöt tudott volna nekem szülni, másrészt viszont engem látva ettől is elment a kedve. Na, azt hiszem, itt az ideje, hogy eltiltsam a szókimondástól!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban én is jártam szolfézsra, de amikor a ’Csendes éj’ éneklése közben a leghátsó sorból leordítottam a karvezető haját, megkérte, hogy ne jöjjek többet. Miután megfojtottam az orrszőrömmel, feloszlott a kórus.” /Chuck Norris/

A szoba

Ajtó mögött mi van, szoba?
Ha belépek, felém dob a
Bent ülő egy vaskos dárdát,
Mondván: „Szikkadt szívét járd át!”?

Vagy tán néhány öreg néni
Kötöget bent Frédi-Béni
Mintás sálat s egyik sem rest
Horgolni pár húszméterest?

Mi van, hogyha Kossuth Lajos
Rádiózik étolajos
Hordón állva? (S a regiment?
Szétesett, míg a reggae ment?)

S ha az ajtó nem is ajtó,
Csupán jajhullámzó baj-tó?!
Maradjon csak mindez titok,
Úgyhogy inkább be sem nyitok!