A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kodály. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kodály. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. január 21., kedd

Retró mese az ónos esőről

A kép csak illusztráció
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy középszürke átlagember. Az egyszerűség kedvéért nevezzük Grickstüchtöfferlingstein Göbölénynek, bár az ismerősei – mivel barátai nem voltak, ahhoz ő túl szürke volt – csak Göbőnek hívták, ha hívták egyáltalán, mert jobban örültek, ha máshol volt.
No, egy nap ez a Grickstüchtöfferlingstein Göbölény – született Alsó Örs, de megváltoztatta, mert nem tetszett neki – kilépett az utcára, ahol éppen esett az eső egy speciális, de külön névvel még nem rendelkező alfaja és ómegája, és a járdát látszólag víz, valójában jégpáncél borította. Göbő – ahogy ismerősein kívül a munkatársai is nevezték egymás között, bár szürkesége és átlagossága miatt ritkán került szóba – cipőtalpa a függőlegestől kicsit eltérő eredővel ránehezedett a járdára, majd a gyakorlatilag nem létező súrlódás hiányából fakadóan csúszásnak indult. Grickstüchtöfferlingstein Göbölény ekkor elveszítette a fizikai és a lelki egyensúlyát és akkorát esett, mint hiperinfláció esetén a fizetések vásárlóértéke.
- Ó, nóóóó! – kiáltott fel, majd nagyot koppant és elhallgatott. Emlékét ezennel megőriztük.
Egy a véletlenül épp a helyszíntől pár méterrel arrébb fekvő méltán ismeretlen népi zeneszerző rájött, hogy a téma valóban az utcán hever és miután a kificamodott bokája miatt nem tudott felállni, ott helyben megírta az „Ének az Ó, nóóóó!-s esőben” című magyarnótát.
A nóta szájról szájra és rengeteg változatban terjedt, mígnem Kodály Zoltán begyűjtötte, egységesítette, és lecsipegette az Ó-nóóóó!-s kifejezés vadhajtásait, hogy a prozódia beleférjen a szolfézstól meggyötört gyermekek által rettegett Kodály-módszer Prokrusztész ágyába.
Hát így kapta a Grickstüchtöfferlingstein Göbölény - született Alsó Örs – végzetét jelentő csapadék a leegyszerűsített ónos eső nevet.
Ha a Grickstüchtöfferlingstein Göbölény - született Alsó Örs – végzetét jelentő csapadék a leegyszerűsített ónos eső nevet nem így kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Na, gyerekek, a mese közben jól megéheztetek, ugye? Nos, akkor irány a Retró Kifőzde! Jó étvágyat és a szieszta közben álmodjatok szépeket!

2015. szeptember 24., csütörtök

Álmos vagyok...

Álmos vagyok, kávé kéne,
Vagy egy nagyon hangos éne-
-kóra, hol a harsány zajtó’
Két szemhéjam, mint az ajtó
Felcsapódik, s reng az agy is,
S eladdigi öreg nagyis
Csoszogásom brékre fordul,
S viking dalt üvöltök fjordul,
S szolmizálok kortárs Bartók
Stílusban s a kottatartók
Eldőlnek, mint hód rágta fa,
Ez a fíling hű de kafa!
Pörög a hód, hat a hód-szer,
Király ez a Kodály módszer!


„Hej, költő úr, nagyon elkapta a fonalat! Életem mélypontján én is a népzenéhez meg a néptánchoz menekültem és rögvest minden megváltozott! Vettem egy sarkantyús csizmát meg egy kócsagtollas főt, pödrött bajszot növesztettem és feleségül vettem egy nótafát. No, azóta már nem depresszióval kezelnek, hanem csipőficammal, térdkalácshüttyögéssel, gerincpöndörülettel, dobhártyaszakadással és hangszálcsomóval! Sej de rütyütyü!” /Igric Imre, csizmarámázó és betanított népi figura/

„Na, hát ezért kell bevezetni az iskolákban a kozmopolita liberális természettudományi tárgyak helyett a mindennapos énekórát! Előbbiek csak mételyező ajzószereket tudnak adni a világnak, míg az utóbbi magát a népi szépet. A mindennapi testnevelés és ének hatására nem lesz még egy ország a világon, ahol a dolgozó nép ennyire gyönyörű menetdalolással fog tudni zárt alakzatban elvonulni nemzeti ünnepen a dísztribün előtt. Előre!” /Csasztuska Csaba, a Néplélektani és Futballügyi Minisztérium helyettes szakállamtitkára/

„A történelemkutatás egyértelműen kimutatta, hogy a vádlói előtt Péterre visszanéző Jézus, a fjordok mentén cselből menekülő hajókból visszafelé átkot szóró vikingek, az árvalányhajas múltat visszasíró nemzettestvéreink, Attila a hun visszafelé nyilazó harcosai és a Vissza a jövőbe című film teljes stábja mind-mind igazi ősmagyar. Bartókot és Kodályt még vizsgáljuk.” /vitéz Turulvári Szittya Tódor, amatőr történész és népligeti csősz/

„Mi kérünk elnézést, ha túl zajosan forgunk a sírunkban!” /Bartók Béla és Kodály Zoltán/

„Költő úr, szerintem mind jobban jártunk volna, ha ehelyett a sok zagyvaság helyett mégis inkább a kávét választja! Vagy egyszerűen csak fekszik aludni!” /Instant Igor, az Eurovíziós Dalfesztiválon a Brazil Babkávé díjjal kitüntetett Feketén árult fekete c. világsláger ünnepelt szerzője/

„Én is hozzászólnék, de épp eszek és tele van a pofám kéreggel. Nehéz így megszólalni, mert ez a kaja fás!” /Hubert, a bepörgött hód/

„Ki szólított? Jézusom, egy beszélő hód! Tisztátalan! Azonnal megkövezni!” /Kajafás, jeruzsálemi főpap/

„Kétségtelen, hogy órán néha kicsinyég túl hangosan és túl hamisan éneklünk, de egyik fő feladatunknak tekintjük, hogy itt képezzük ki a jövő szurkolótáborát. Egy futballstadionba mégsem lehet beterelni egy templomi kórust, hogy ott zöld sasokról énekeljen!” /Franstadt Friedrichné Groupama Gazella, a ferencvárosi Frady Endre Versipari Szakközépiskola énektanára és vénaszkenneletlen futballhuligán/

„Álmos vagyok én is, de inkább megvakíttatnám magam, minthogy ilyen óborzalmakat írkáljak! Különben is a bátyám az írástudó könyvmoly, nem én!” /Árpádházi Álmos herceg, Könyves Kálmán megvakíttatott öccse/

„Mázlista vagy vakegér! Bár nekem lenne egy bátyám, aki még időben elvéteti a szemem világát, hogy ne kelljen szembesülnöm ezzel a kanálisból visszatüremkedő kloáka végtermékkel! Anyám szerint azért vagyok egyke, mert egyrészt utólag báty helyett legfeljebb egy öcsöt tudott volna nekem szülni, másrészt viszont engem látva ettől is elment a kedve. Na, azt hiszem, itt az ideje, hogy eltiltsam a szókimondástól!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban én is jártam szolfézsra, de amikor a ’Csendes éj’ éneklése közben a leghátsó sorból leordítottam a karvezető haját, megkérte, hogy ne jöjjek többet. Miután megfojtottam az orrszőrömmel, feloszlott a kórus.” /Chuck Norris/