Az aranyhal és a fatokos ajtók

Cirmos Iván titkos álma /Fekete Doboz felvétele/

Akváriumom-t, mely hal kád,

Körbe zsongja macskafalkád.

Bámulják az aranyhalat,

Aki reménybeli falat.

Falkavezér, Cirmos Iván,

Három helyett egyet kíván:

„Miau! Itt van e hal, ni!

Szeretném már, hamm, befalni!”

Ámde irigy rá a falka:

„Nem elég nekünk egy halka!

Akkor sem, ha dagadt hal kan

Lenne!” - nyávognak nem halkan.

Meghallom én, hal tulaja,

S jövök, mint egy Kossuth Laja

Fogyatlan regiment élén,

S csak egyvalaki nem fél, én!

Macskafalkád szétkergetem!

Mázli, halam nem lett tetem,

Úgyhogy hármat kívánhatok:

„Legyél három ajtón fatok!”

* * *

„Szétkergettem macskafalkád,

Folytatódhat halkavalkád,

S rögzítem e néma zajt ón-

-szöggel magam én az ajtón.”

/a vers alternatív befejezése, amely csak az Ónszög Gyár által szponzorált rendezői változatban szerepel/

Bing, a mesterséges intelligencia illusztrációja

„Frady Endre "Az aranyhal és a fatokos ajtók" című verse egy kedves és humoros alkotás, amely egy akváriumban élő aranyhal és egy macskafalka közötti interakciót ábrázol. A vers játékosan mutatja be az állatok közötti hatalmi harcot és az emberi beavatkozás hatását. A költeményben az aranyhal a természet szépségét és törékenységét képviseli, míg a macskák az élet apró veszélyeit szimbolizálják. A versben megjelenő emberi karakter, aki megvédi az aranyhalat, a felelősségvállalás és a gondoskodás motívumát hordozza. A költői képek és a nyelvi leleményesség egyaránt hozzájárulnak a vers üzenetének és hangulatának átadásához. A humor és a játékosság mellett a vers arra is rávilágít, hogy az emberi beavatkozás milyen fontos szerepet játszhat az élőlények sorsában. Összességében a "Az aranyhal és a fatokos ajtók" egy szórakoztató és gondolatébresztő költemény, amely a mindennapi élet apró csodáit és a természet védelmének fontosságát emeli ki.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Minek örvendezel, hé Bing?!

Mér’ nem bőgsz értem egy JAJ!-t, ó?!

Lefoszlott rólam egy szép ing,

S itt állok mint három ajtó!”

/a macskafalka három fa ajtótokká változtatott felelőtlen tulajdonosa/

„Fatok után a fatál is hiba! Fabatkát sem ér így a fabula!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fakopáncs/

„Amikor oly lassan futok,

Mint egy mézgamerev fatok,

S te mégis mögöttem futol,

Na, az nálad hiba, fatál!

Ám, ha közben egy fabatkát

Sem utolérő fakabát

Törölt traffija Tabula

Rasa lesz - az jó fabula.”

/Trabant Trisztánné Ízirájder Izolda, a ’Lassú vízben partizánok mosnak’ című majdnem Oscar-díj jelölt nyenyec kalandfilm forgatókönyv írójának titkárnője/

„Ajtón fatok? Nem. A fatokon van az ajtó. A tok mozdulatlan, az ajtó ide-oda leng. Miért kívánhat hármat? Miért nem négyet, vagy kettőt? A macskákat nem kell beengedni a lakásba, mert súlyos ozmózist, girus hippocampit és mantrás vehernyét okoz az aranyhalaknak. Namégvalami: „Legyél 3 ajtón fatok.” Ki legyen az ajtón a fatok? Helyesen: Legyen 3 ajtón fatok. Talán így is marhaság, vagy csak én nem értem, mert öreg vagyok. Hogy öreg vagyok, az nem talán. Biztos, hogy öreg vagyok. Javallat: Aranyhal helyett jobb az ebihal, mert a macskák azt nem eszik. És még egy tanács: Az OBI az ajtókat ebben a hónapban tokkal-vonóval árusítja.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtokvonóbb kommentelője/

„Az legyen az ajtón fatok,

Akinek a macskaraja

Miatt nyugton nem alhatok,

S halam majdnem lészen kaja!

Felvetődő másik kérdés:

OBI vonó és OBI tok?

Ettől koccan össze térd és

Megharapnak a hobbitok!

Nem marhaság Nyuggerapó

Aranyhal helyett az ebi?!

A bánatban ezt harapó

Késő gondolat csak ebi!”

/Csuhajja Csumida, csigavérforraló csepűrágógumidominó csapattag/

„Én is tudnék kívánni az aranyhaltól. Még több ilyen jó verset. Ha nem kapok, akkor beszerzek egy macskát!” /M. András, a költő legállandóbb és legaranyhaltólkívánóbb kommentelője/

„Vegyél saját aranyhalat,

Ne másé farvize alatt

Jusson neked verstáp falat!

Macskát pedig ne végy soha,

Mert, ha fából lenne, noha

Kis sanszú, benőné moha!”

/Nemem András, antibandi és Közép-Európa legellenkommentelőbb színaranyhalhálóvetőgépkezelője/

„Aranyhalak, nincsen fátok,

S műanyag az ajtótok?!

Szálljon rátok fatok átok,

S dőljön rátok ajtó tok!”

/Faajtósi Dürer ősi átokmondása/

„Halka, költő úr, halka?! Az a kis hal akarna lenni?! Ezek szerint a kis fal a falka, a kis ró pedig a róka?! Kossuth Lajos meg magának csak per Laja?! Na, ja, aki megteheti, mi?! Hát nem! Nem, nem, soha! Még jó, hogy olyan idióta szóviccesnek szánt kétsorosoktól megkímélt minket, mint például a

          Juh ösvény a kos út,

          Ott reggae-ment Kossuth!

Szóval nagy szerencséje, hogy ideiglenesen idáig azért még nem süllyedt, de ettől függetlenül: NEM ENG.!” /Dr. Lecsapi Kecsap, a Költészeti Okostojások Selejtjeit Újító Tébolyda (KOSÚT) betanított főigazgatója/

„Nektek van fatok? Van, a Költő Úr használja, az az esze tokja.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Fa Tom Fa Tok fattya

S Fa Tok Fa Tom atyja?

Génül észi tok át,

S leli ész itt okát?”

/Tokmányossy Tokapörcz, taktapölöskei teketikmányoló TikTokker/

„Frady Endre ismét megugrotta a saját maga által megemelt léc és a tőle sajátvektor bázisugrásnyi távolságra elhelyezett túlpart közötti távolságot. Tudjuk, hogy a borostyánkő gyönyörű, de az igazi értékét a benne található, fosszilis rovarokat tartalmazó zárványok adják. Frady Endre költészete pont ilyen, sőt még ilyenebb (nem kevesek szerint a legilyenebb, sőt legeslegilyenebb!) fosszilis rovar,- sőt gyíkzárvány a világirodalom borostyánkövében. Gyönyörködni, gyönyörködni, gyönyörködni! - mondta volna Lenin, de egyrészt mást mondott, másrészt azt se magyarul. Aki nem tud magyarusul, ne beszéljen magyarusul! Ugyanakkor néma migráncsnak híg a leve, mint amikor megbuggyant a gyanta, úgyhogy sose lesz belőle pókzárványos borostyánkő. Frady Endre mintás fatokos aranyhalkést minden magyar macska mancsába!” /Penge Palkó, fatokos aranyhalkésélező és köszörűs költőkatalizátor díler/

„Én úgy felbátorodtam a "S csak egyvalaki nem fél, én!" örökbecsű soron, hogy azt merem állítani: "a teljes Frady Univerzumból - s ez nagy szó - ez a kedvenc aranyhalas fatokos versem".” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Bölcs humán úr, jól választott,

Rámutatva, hogy "épp azt ott! ",

Bár ennek nem örvendett a

Nép s így zúgta: "Vérvendetta! ".

Ketté téptek fatok szélén,

S csak egyvalaki két fél, én!”

/2x0,5 F. Endre, két felebarát/

„Mi ez a halszagú macskaszéklet, ez a szellemi ajtófélfa lefejelés?! Ki ez a háziállatfarmergatyából kilógó végbelű mentális sötétítőfüggöny?! Magyarországra emigrált másodgenerációs szamuráj magyartanárok tucatjai követnek el harakirit már a líraborzalmat indító akváriumom-t kifejezés láttán, majd szörnyű vergődés közepette a halka szóhoz érve halálhörögve követelik, hogy valaki végre könyörüljön meg rajtuk és fejezze le őket egy kardszárnyú heringgel! Mindeközben a szeizmográfok élénk forgómozgás okozta rengéseket észlelnek a Kossuth Mauzóleum irányából és az állatkertben eleven szülni kezdenek a tölgyfatyúk szobrok! Frady Endre csodatételei olyan nyilvánvalóak, hogy könyörgöm, mielőbb mártírhalasszuk meg egy ütemesen le-lecsapó fa ajtótokkal, és avassuk boldoggá őt és a szerencsés utókorát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer egy tigrisfalka támadta meg az aranyhalamat. Ezt sosem felejtem el, mert mindig erre emlékeztet a tigrisbőr bevonatú bútorzatom és a tigriscsont tokos ajtóim.” /Chuck Norris/

Dzsiudzsicu

Tatamin a cirmos cicus-

-mintás mezű dzsiudzsicus

Gyomron gyűr egy gyenge ellent,

Aki ettől nagyot szellent.

Mint állatbolt pörgő pocka,

Oly gyorsan fordul a kocka,

S cicamezű bűztől alél,

Mint kit megcsap betonfalél.

Macskamezes veszedelme

Nyomán bódul orr és elme,

S ritkán rikkant neje, Icu:

Szuper ez a dzsiudzsicu!

„Hogy kerül a macska az asztalra, illetve a tatamin vitézkedő harcos mezére mintának?! Miért nem egy tigris, ha már minta kell?! Miért kell minta?! Jó, hogy nem mintamókus! Muszáj szellenteni a tatamin?! És miért ironizál rikoltozva a macskamezű vesztes Icu nevű neje?! NEM ENG.!” /Gizgaz Géza, a / a Hun Ige Poétikus Platformja (HIPP) című agyművelődési cugehőr vezérürüje/

„A dzsiudzsicu magyar jelentése 'lágy művészet'. Vajon mi lehetne egy dzsiudzsicus mezen lágyabb motívum, mint egy harcias macska puha mancsa, és mi lehetne művészibb, mint egy cirmos cicahajjal teleszórt tatamiszél? Na, ugye! Előre elvtársak! ENG.!” /Gizgaz Gézáné Gyomirtó Gyökilla, /a Heurisztikusan Orbitális Polgári Pukkasztólap (HOPP) fedőnevű teljesen más fedett titkosügynöke/

„Szabályos a közelharcban vegyi fegyvert bevetni? Ez az Icu az ellenfélnek szurkol? Ejnye-bejnye!” /M. András, a költő legállandóbb és legIcutfélreértőbb kommentelője/

„Fegyverek, a vegyik

Dőlhetnek az egyik

Félből, kinek gyomra

Hajaz tiport gyomra.

Icunak a titkán

Kulcsszó az, hogy ritkán.

Csak, ha nyer a férje,

Rikkantja, hogy: Vér! Jeee!”

/Sudoku Origami, japán harcművészeti főelőadó/

„Igenis, hogy csak ritkán rikkantom, hogy szuper ez a dzsiudzsicu, mert amikor a férjemet rendszeresen földre viszik ezek a vegyi fegyveres bélgázkalózok, akkor egyáltalán nem szuper, ráadásul tök nehéz kimondani, hogy dzsiudzsicu! Miért nem sakkozik inkább az én cicumicu Dezsőm?!” /Icu, a nej/

„Teljesen mindegy, hogy a macska cirmos, kendermagos vagy franciakockás. Ne menjen sportpálya közelébe. De ha már ott van, akkor a gyakorló társának gyűrje össze a haját, a kabátját, több danos övét. Ám, ha a gyomron akarja illetni, azt ne gyűrje, hanem üsse, sújtsa, verje, csapja, vágja, döngesse. Ez így sportszerű. És ki volt az a gyenge ellen? Egy kicsi cinke madárka? Esetleg egy bűzös borz? A macska inkább menjen ki a kertbe, szagolgassa a virágokat, számolja meg, hány levél van a diófán és énekeljen szelíd gyermekdalokat, de ne bunyózzon.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legmacskairányítóbb kommentelője/

„Nyuggerapó, vicced csacska,

Nem harcolt itt cirmos macska,

Ő csak mezen volt szép minta,

Rajz, mit kreált cirmos tinta.”

/Sármos Sönt, a cirmos cicás öntőmintás tinta feltalálója és forgalmazója/

„Költő úr, látott maga már élőben dzsiudzsicut?! Tudja-e, hogy az nem cicaharc, hanem küzdősport?! Sejti-e, hogy nem a szelek bántják a versenyzőket, hanem a dilettáns poéták, akik hülyeségeket írnak róluk?! Csak jelzem, hogy ezen poéták hamarosan vissza lesznek bántva. Kiküldünk egy ráérő origami harcost, akik összehajtogatja a páciens harci öltözékét úgy, hogy a páciens is benne tartózkodik, de olyan (a)laposan, hogy utána senki sem különbözteti meg egy IKEA-s lapra szerelt költőtől! Na, ennek a szellemében gondolja meg még egyszer, hogy publikálja-e ezt a dilettáns fotelharcos förmedvényt!” /Gyurmássy Vérmassza, a Dzsiudzsicut Intenzíven Művelő Belharcosok Internacionális Mesteriskolája (DZSIMBIM) lapáttenyerű szócsöve/

„Mi ez a mentális macskanyávogás, ez a szellemi szellentés?! Ki ez a gyógytornából is felmentett szájkaratéka, akinek minden megnyilvánulásából süt a tengeri moszat és a majom közötti hiányzó törzsfejlődési láncszemnek is versenyhátrányt jelentő agycsíra hiánya?! Szegény anyám egy tíz danos feketeöves harcmester lett volna ehhez a puhány gyógyegérhez képest, akit egy félkilós kézisúlyzó alól is a tűzoltóknak kell kimenteniük! Ha én evolúciósan ennyire visszamaradott lennék, mint Frady Endre, akkor nem kivagyiskodva költenék verseket, hanem kotkodácsolva tojásokat! Csapja meg a betonfalél!” /Puzsér Róbert, kritkus/

„Frady Endre az egyetlen ember, akit földre szorítva nem lehet lekopogás általi feladásra kényszeríteni, mert a verseiben tisztán látható idegrendszeri visszamaradottsága miatt olyan lassan terjed benne az inger, hogy előbb megfullad, minthogy észrevenné, hogy már percek óta nem kap levegőt.” /Dr. Drabális Drazsé, sportorvos/

„Egyik kedvenc harcművészetem dilettáns ábrázolása elszomorít, de nem akarom még az aurámat sem bepiszkolni ezzel a kétlábon járó egysejtűvel, úgyhogy megvárom, amíg egyszer gyanútlanul úszkál a Texassal átellenben lévő Indiai-óceánban, akkor merőlegesen belefejelek a talajba és a tengerrengés kidobja a cirmos cica mintás fürdőgatyás fattyút a világűrbe.” /Chuck Norris/

Halszagú halászati hejehuja

Halat fog a halászháló,

Tó közepén nem lép rá ló,

Legfeljebb tán csaló, léha

Áljézusraj, de csak néha.

Parton száradnak a halak,

Ott kószál egy bajszos alak.

„Cirmos cica, haj, de lopnád!

Pálcám, mellyel ütlek, kopp!, nád.”

Macskán nincsen nyoma gőgnek,

Fut, míg parton kosok bőgnek.

Tisztán láthatja a vak azt,

Könnyet bennük halszag fakaszt.

Árnyékában parti kosnak

Ex-tanárnők sírva mosnak

Szagát sem bírván a halnak.

Halmosónők korán halnak.

„Valami bűzlik Hunniában! Magyarország halszagú! A neves türk-mongol drámaíró, a halszavú Bili-dzsem Kekszpír örökbecsű kérdésfelvetésével élve:

          Mosni vagy nem mosni: az itt a kérdés.

          Akkor retkesb-e a lélek, ha tűri

          Halhorda minden bűzét s szagait;

          Vagy ha kiszáll tenger halszaga ellen,

          S vegyszert ragadva véget vet neki?

Több bukék vannak tóban és stégen, Horatio, mintsem orrszervetek gátolni képes.” /Omlett, hun királyfi/

„A jövőgyilkos státusztörvény bevezetése előtt büdös kölkökkel, azóta büdös halakkal foglalkozom. A különbség csak annyi, hogy most kevesebb munkáért kapok több bért. Halni pedagógusként is korán haltam volna, de így legalább lesz miből kifizetni a temetésemet. Ha a nyugatra kitántorgottak helyére addigra jön néhány piréz migráncs sírásó…” /Éhkopp Édua, ex-tanárnő/

„Vergődnek a halak, mert alacsony a Balaton vízszintje? Nem gond, majd feltöltjük a tavat az Európa bajnok hazai inflációval és pályalehagyó pedagógusokkal!” /Tós Tas, a Magyar Állóvizek Vertikális Zenitjéről Rendelkező Testület (MÁV ZRT) síntér sintérje/

„Költőféreg úr, maga nádpálcával ütlegeli a cirmos cicákat, haj?! Magának vaj van a fején haj helyett! Macskajajt akart?! Megkapja! Magát az önbírói testület tárgyilagosan találtra és süllyedtre ítéli, majd visszaküldi a teremtőjének, lapra szerelve és halolajban megabálva! Cicagyilkos kretén!” /Dr. Halszagú Hannibálné Tigristekintetű Teréz, az Ártány Lelkű Latrokat Agyabugyáló Testület (ÁLLAT) joghézagzáróvizsgabiztosa/

„Ilyen megrázó erővel, kedvetlen derűtlenséggel, szelíd kebelsimogatással, kifinomult végítéletszerűséggel, letargikus jövőbe vetett hittel még senki nem énekelte meg a magyar tanárok visszavonhatatlanságba süllyedt sorsát. Ebben benne van, szerencsétlenek értetlensége, hogy: Miért kell megmosni egy olyan állatot vízben, amelyik egész életét vízben töltötte el?” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legértetlenkedőbb kommentelője/

„Napolajos vízben a hekk

Megmurdel s annyit se mond: Nyekk!

Ha ráharap migráncs balbekk,

Mielőtt tanár mosná mekk,

Köp egyet és inkább fal Mc-

-Fish-t ő!”

/Krekk Kravátli, torokszorítóan tré faviccdíler/

„Hé, tudatlan úr, a balatoni hekk nem a Balatonból származik, hanem a messzi Argentínából, mint Messi! Ezenkívül amíg a hekker olajban süt, addig a hacker olajra lép. Ettől függetlenül, egy volt pedagógus, akár hekker lesz, akár hacker, mindenképpen jobban jár. Sokkal jobban. Csórikáim, ez az igazi életpályamodell!” /Vekker Vendel, fáradtolajszőkítő adathalászlé specialista/

„Na, tessék, ezért úsztam idáig Argentínából tizenvalahány ezer kilométert keresztül az Atlanti-óceánon, át a Földközi-tengeren, bele a Fekete-tengerbe, Vaskapun át föl a Dunán, a Gemenci erdőnél végig a Sió-csatornán, oszt’ a siófoki zsilipen laza lazac módon átugorva be a Balatonba, hogy megmurdeljek a napolajos édesvízben és megsüssenek a büfékben nyári rabszolgaként dolgoztatott pedagógusok?! Ezzel az erővel otthon is maradhatnék a tengerben és elkerülném a sütőolajat is! Don’t fry for me Argentina!” /egy migráncs hekk/

„Mit szólnak mindehhez a kifogott halak? Van-e kifogásuk a kifogás ellen?” /M. András, a költő legállandóbb és leghalügyibb kommentelője/

„Miután a parton meghalt,

Senki sem kérdezi meg halt,

Kifogással egyetért-e,

Vagy tán direkt maga kérte?

Nem jön ki hang halnak torkán,

Néma, mint Holdon az orkán.

Nos, haljogi ombudsmannak

Ilyen gondjai is vannak.”

/Csuka Csekőné Róka Réka, a Halász Vadász Gimnázium (HVG) kényszerképzett igazgatója és maszek menzai halbelezője/

„Ez az, Réka, mondd meg nekik!” /Csuka Csekő, Brüsszelbe száműzött egykori haljogi ombudsman/

„A költőt fiatal korában egy nyári balatoni edzőtáborozáson arra kényszerítették, hogy az idősebb csapattársak által kifogott halakat pikkelyezze, belezze és mossa, míg a horgászok az edzővel kártyáznak. Azóta a költő a halat csak tányérban készételként és versben rímként tudja elviselni.” /Tahorányi Törhő, a költő életrajzírója/

„A Halászati Könyvhét antiszenzációjaként megjelent Tahorányi Törhő: A Költőgigász és a halatlan halhatatlanság című Frady Endre életrajza. A kötetet többek között halszagú versrészletek és a főszereplőről készült fiatalkori képek teszik elviselhetetlenné. A mű a Megvető kiadó gondatlan gondozásában látott napvilágot. Négy példányt adunk egy százasért és a vásárló ajándékban kap hozzá egy nemolvasószemüveget is! Vegye, vigye, ne is lássuk!” /részlet a Halászati Könyvhetet reklámozó kiadványból/

„Van egy visszatérő rémálmom! Arra riadok fel, hogy egy Frady Endre felolvasóesten ülök az első sor közepén és nem tudok elszaladni, mert oda vagyok kötözve a székhez! A számba rozmárfogak vannak beoperálva, úgyhogy le sem hajthatom a fejem önvédelemből, mert rögvest hasba szúrnám magam! Egy darabig üvöltök, hogy túlkiabáljam az agyamat gúzsba kötő rettenetes rímpárzásokat, ám végül mégis a gyomromba mélyed a rozmárfogas fájdalom és halszagú verítékben, magam alá csinálva felébredek... Micsoda megkönnyebbülés, hogy sehol egy Frady Endre! És ekkor pittyen a gép, hogy verses emailem jött... Jaj! Vessetek a döglött halcsorda elé!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha halra éhezem, kiiszom az öblöt és visszaköpöm a haltalanított tengervizet, úgyhogy én mosatlanul eszem a halat. Nem lesz semmi baja. A magyar pedagógusok palackozott búcsúleveleit kiveszem az üvegekből és a különválogatott cuccot elhajítom a szelektív hulladékgyűjtőbe. Gyerekek, gyűjtsétek ti is szelektíven a hulladékot, vagy kifejellek titeket a világűrbe!” /Chuck Norris/