A következő címkéjű bejegyzések mutatása: retesz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: retesz. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. szeptember 5., hétfő

Szívemen van...

(népdal)

Táncoló népi figura (a szerző felvétele)

Szívemen van három zárom,
Csókkal nyitja mindet párom.
Ajka édes, mint a lépes
Méz és szívet nyitni képes.

Szemhéjamba lakat akadt,
Üvöltöttem, úgy fájt a katt!
Kipcsak kisangyalom szittya
Lendületű csókja nyitja.

Számba zárat retesz betesz,
Rosszabb, mint a diabetesz!
Drágám szerint diabétesz,
S csókja cukorbeteggé tesz.

Noé vagyok, bárkazárka
Foglya! Ócska héber márka.
Nejem agg, mint az országút…
Frady, nyelj fát, kemény ágút!

Szívemben ág-késem! Késem
Mindenhonnan s még sincs „Hé!!!” sem.
Nép sorsommal együtt érez…
Mér’ holt? Mér’ így? Mér’ vers? Mér’ ez?

(népi tortánc!)

„Népdal, költő úr, népdal?! A népdal attól népdal, hogy a nép írta! De ezt nem a nép írta, ezt maga írta! Maga most nép lett egyszerre?! Hogy a rét essen a testére! NEM ENG.!” /Népi Napóleon, a Bukolikusan Lengedező Igricillatú Körökben Költögető Fűzfapoéták Archaikusan Népi Galerije (BLIKKFANG) c. irodalmi terápiacsoport önjelölt cenzora/

„Népdalunknak nincsen párja,
Aki magyar, mind ezt járja,
Rütyütyüsen feszül izma,
S szakad róla rámás csizma!

Rámás csizma szakad róla,
Röfögve dől disznóóla,
Kisangyalom, ihaj-csuhaj,
Izzadjon mind, aki duhaj!

Tyű!”

/somberekszenthabakukfurmányi tájjellegű kirúgós/

„Éljen a mai magyar népdal! Tudnék rá népdalszerű dallamot is alkotni, csak legyen, aki elénekli!” /M. András, a költő legállandóbb és legnépdalszerűbbdallamalkotóbb kommentelője/

„El mi, M. úr, el mi! Heti
Dalunk ez a népnemzeti!
Hogyha kapunk elég zsetont,
Torokhangunk repeszt betont!”
/Tóth Gabi és Pataky Attila, nemzeti népdalnokok/

„A könnyeket törölgetem... "De miért?" - jöhetne egyből a klasszikus kérdés.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas könnyező házigomba/

„Miért, Ház úr, miért?! CSAK! Házigombát kérek könnyekkel! Rázva, nem keverve!” /Chuck, Kip Chuck/

„Nyúltagyamra leszállt az éj,
Ez a dal, számomra rejtély.
A Noé is kissé kába,
Vissza is megy a bárkába.
Kipcsak, szittya kisangyalom,
Hangod helyett fagyim nyalom.” 
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnyúltagyúbb kommentelője/

Judre: Nyumu gyákli
(besenyő népdal)
Azta cc derpu hali,
Kivü ho bunyerceg li,
Szepi geprus nyam nyam é?
Hzret kláris, ged: öűnyamé!
 /Nyuggerapó gyűjteményéből/

„Nyuggerapó, hangod nyalom,
Rímeidből van egy halom,
S hangodat, ha kiereszted,
Grammy-díj jő, úgyhogy ezt tedd!”
/Botfül Botond, bizánci besenyő beatzenekar basszusgitárosa és babiloni balalajkaverseny bukméker/

„Mit keresek én egy ilyen kretén magyar népdalban?! Az igaz, hogy a magyaroknak is én vagyok a közös őse, de ezt miért így hálálják meg?! Milyen állatot tettem a bárkába, amit nem kellett volna?! Pannon pumát vagy hun hiénát?! Vagy a legyek?! Vagy ne legyek?! Ahogy a halálom utáni bökversben szerepelt:
          Lakmároznak Noén legyek!
          Gusztustalan! No, én megyek!
Ez fáj, hogy még a tetememmel is gondoskodtam ezekről a mindenki által lenézett szerencsétlenekről?! Mindegy, utánam az özönvíz!” /Noé, betanított ó-héber bárkaács és állatéletmentő/

„Mi ez a népdalnak álcázott szellemi vérgőz?! Ki ez a lelakatolt agyú irodalmi szippantóskocsi töltelék?! Hogy lehet úgy írni a szerelemről, mintha odakozmált csülkös pacal lenne ácskapocs körettel?! És mit keres Noé egy ilyen kretén magyar népdalban?! És mit keres Frady Endre költőként?! Melyik háttérhatalmi dögkútásó médiacelebkör pénzeli ezt a rímhányó kotorékebet, hogy csomókat kössön az idegrendszeremre?! Lehet, hogy Frady Endre picivel talán okosabb egy korallnál, de egy egész korallzátony már simán lenyomná bármilyen intellektuális vetélkedőben! Ne lássam a nem létező Dugovics Tituszt lassítva toronyugrani, ha nem ordítom már a Fr betűkombináció meghallásának pillanatában, hogy NEEEEEM!!!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én népdalt írok, az olyan tökéletes, hogy mindenki tudja, hogy én írtam, de senki sem mer szólni.” /Chuck Norris/

2016. október 12., szerda

Kert végébe...

Kert végébe baktat a
Kavicsúton agg tata.
Budi felé jőve ken
Talpzsírt szét a köveken.

„Jaj, a rötyi retesze
Vajon keresztbe tesz-e?!
S rozsdás-e a vasa rajt’?!”
Siet, mint kit hasa hajt.

„Tyű, a mocsok beragad!”
S bottal ütést mer’ agg ad,
Retesz végleg akad ám…
S bebarnul a makadám.


„Nem állítom, hogy a magas művészetnek viktoriánus módon el kellene fordítania szemérmes tekintetét az emberi test alulnézetétől, ugyanakkor be kell látni, hogy ebben az univerzumban kifejezetten ritkák a szupernovák. Azt mondják, mind a csatornában úszunk, de vannak, akik közben a csillagokat nézik.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Ez az, ez kell az őrjöngő olvasói tömegeknek, hogy valaki keményen rávilágítson és megalkuvás nélkül utat mutasson! Makadám utat! Viva, viva la F. Petike!” /F. Endre, költőgigász/

„A makadámút tömörített kőzúzalék-borítással rendelkező műút, amely annak feltalálójáról, azaz rólam kapta a nevét. Kikérem magamnak, hogy egy fabudiig leszórt kavicssávot makadámnak nevezzenek! Vagy ha igen, akkor fizessenek jogdíjat a használatáért!” /F. John Loudon McAdam, skót mérnök/

„A szétkent talpzsíromon csúszkálva kimentem a kert végébe, mert hajtott a szükség, de a nyavalyás beragadt zár miatt nem nyílt ki az ajtó, és mialatt megpróbáltam szétverni a botommal, közben becsináltam! Nagydolog! Bárkivel előfordulhat! Minek ennek ekkora feneket keríteni?!” /F. Frici bácsi, nyugdíjas lúdtalpbetét készítő/

„Na, mi van költő úr, bement a dolog, mert nem ment ki időben?! Nem volt bekészítve az éjjeli a nappaliban?! A fő kérdés azonban az, hogy muszáj volt mindezt megírni?! NEM ENG.!” /F. Afej Alajos, a Nem Engedélyező Testület (NET) főcenzora/

„Az emberiség két részből áll: akik már álltak belsőleg feszítve és külsőleg feszengve egy zárt toalett előtt, illetve akik még nem szobatiszták. F. Endre, a már-már naturalizmusba hajló állítmányi költészet konszolidálhatatlan fenegyereke, a rusztikus rögvalótlanság ihletett ítésze ismét és immáron sokadszorra keményen elénk tárta a tudomásul vehetetlenség indiszkrét szubsztanciáját. Őszinte önkivetülése folytán a világ immár nem csak neki fáj, hanem nekünk is. A groteszk jajlíra kategória csimborasszója!” /F. Gőz Gézáné F. Técé Teca, középiskolai magyartanár és maszek vécés néni/

„Ha én művész vagyok, akkor F. Endre valódi vész. Mindannyiunkra nézve.” /F. Zámbó István, festő, grafikus, szobrász, zenész/

„Szétkent talpzsír a jobban teljesítő F. Magyarország keményen dolgozó kisemberének verejtékkel kiérdemelt nyugdíjából épült saját tulajdonú közlekedési infrastruktúráján?! Aki magyar, annak nem telik lábbelire?! Kigúnyolni azt, aki végre nem pesszimista bérrettegő és jajve- nélkül -székel?! Na, költő úr, akkor most jó keresztényként tartsa csak ide előbb az egyik, azután a másik orcáját is! Négyszer!” /F. Csávás Kálmán vezérőrmester, az Agyatlan Poétáknak Ujjdenagypofonokat Kiosztó Alapítvány (APUKA) lapáttenyere/

„Ha magam alá dőlnék és lecsinálnám magam, akkor sem tudnám elérni azt az alpári mélységű szellemi fertőt, amelyben ez a megkergült zugpoéta a költészete révén önfeledten dagonyázik. Anyám szerint senki sem léphet bele kétszer ugyanabba a szétkent talpzsírba, ám a csupa kisbetűvel írandó f. endre mindig úgy lép, hogy az minél többünknek a lehető legjobban fájjon! Ez az evolúciós zsákutcamaradvány nem más, mint az irodalom virágos kertjében vitustáncoló fém stoplis birodalmi lépegető! Hogy az F. Darth Vader büdösödjön meg a belsejében!” /F. Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer tengeri úszkálás közben egy-egy ragadozó hal harapott rá mindkét lábfejemre. Nem csoda, hogy ideutazó brit tudósok kimutatták, hogy a parttól a házamig vezető úton szétkent talpzsírom nyomokban cápákat tartalmaz.” /F. Chuck Norris/

„Ki tiltja meg, hogy F. Endre elmondja mi bántotta hazafelé menet?
Az útra éppen langy sötétség szállott, mint bársony permeteg...”
Hááát, az önéletrajzi ihletésű közléskényszer nagy úr.
/F. Péter, aki még mindig a költő humán végzettségű mérnökkollégája/